12.rész

Meghoztam a 12.részt is..
Wow.Már tényleg a 12.?:) Annyira örülök hogy tetszik nektek a blog,és hogy komiztok is^^  Nem tudom elégszer megköszönni:D
Feliratkozni,és komizni ne felejtsetek♥
Jó olvasást.  Vanii.xx

-Üdvözlöm.-nyújtotta a kezét először apa felé,majd anya felé is.-Sky barátja vagyok.
Én közben egyik lábamról a másikra ugráltam,ajkaimat szívogatva,hogy vajon szimpatikus-e nekik Liam.
-Mármint,olyan,barátja?-értetlenkedett anya.
Liam halkan felnevetett,majd bólintott.
-Khm..-morogta apa az orra alatt.-Skyler,mikor akartad ezt a jó édes apáddal közölni?
Hát,igen.Apa mindig rossz néven vette ha van barátom..
-Ne haragudj,apu.De nem akartam elkiabálni.
-Ez így teljesen normális,Greg!-bökte oldalba anya,apát./Amúgy apa neve,Greg,anyáé pedig Camilla./-Csak természetes hogy nem akarta elkiabálni,ne vágj ilyen savanyú képet.
Apa nagyot sóhajtott,s újra pakolni kezdett a bőröndjébe.
-Nekem,mennem kell.-lesett az órájára Liam.
-Kikísérlek.-mondtam.
-Örültem,Liam!-kiabált utánunk anya.
-Szint úgy!
Kimentünk az utcára,hogy apáék véletlen se hallják a párbeszédünket.
-Hová mész?
-Nem segíteni akartál,pakolni?-mosolygott rám,és ha ezt csinálja,én még mindig elfelejtek levegőt venni.
-D-de igen,de..
-Sss.-húzott oda magához,s végigsimított a hajamon.-Hívj,ha kipakoltatok.Átjövök.
-Jó.-mondtam,mire Liam a szám sarkába adott egy puszit,s indult volna el.-Várj,Liam!Akkor most ezek szerint én a b-barátnőd vagyok?-a hangom megremegett.
-Miért,nem így van?-mosolyodott el pimaszul.
Éreztem hogy arcomat elönti a pír.Liam még egyszer szorosan megölelt,majd elment.
Vissza mentem a házba,letérdeltem anya elé,és segítettem a ruhákat a bőröndökbe rakni.Apa közben telefonnal a kezében szaladgált az étkező és a konyha között.
-Apa mit csinál?-kérdeztem anyut,aki pont becipzározta az egyik bőröndöt.
-A bútorszállítókkal beszél.3 nap múlva jönnének  a cuccokért,de apád ragaszkodik hozzá,hogy holnap jöjjenek.
-De hát kedd van!Szombaton mentek..hogy leszünk meg bútorok nélkül 3 teljes napig?!
-Sky,kicsim.Mi holnap megyünk.Úgy volt tudom,hogy 1 hét,de apád munkaideje csütörtök reggel kezdődik.Szerinted miért most pakolunk?A bútorszállítók meg csak 1 nappal utánunk érkeznének meg,de ha most ráveszi őket,hogy holnap vigyék el azokat,már ott lesznek a bútorok,amikor odaérünk.
-Ó-ó!Értem,akkor nem baj,ha én is..-mutattam a lépcső felé.
-Persze,menj csak pakolni nyugodtan.Jenniéket nem fogod zavarni?100%?
-Igen,anyu.-ezzel felrohantam az emeletre.
Kihúztam a fekete bőröndöm az ágy alól,s pár percig tétlenül ültem előtte.Körülnéztem a szobámban.Azért hiányozni fog.

***
Hulla fáradtan dőltem hátra az ágyamban,mikor végre mindennel végeztem.3 teljes bőrönd telt meg a cuccaimmal,és azokat is eléggé nehezen tudtam lecsukni.Szinte már ugráltam rajtuk,hogy lelaposodjon.A telefonomért nyúltam,hogy felhívjam Liamet.Már szürkület volt,és én így is borzalmasan féltem attól,hogy Liam apja megint megtámadt.Pár csengés után felvették a telefont.
-Mehetek?
-Igen.-kuncogtam fel,s Liam már meg is szakította a hívást.
Még vártam rá,lenéztem anyáékhoz,de nem találtam őket,csak az ajtó mellé kikészített bőröndöket.Aztán eszembe jutott,hogy már elmentek aludni.Holnap biztos korán kelnek.Meghallottam egy halkabb zörgést fentről,ezért gyorsan visszaszaladtam a szobámba,ahol gyorsan kinyitottam Liamnek az ablakot.Azonnal átöleltem.
-Baj van?
-Holnap költöznek anyáék,azaz,én is holnap megyek hozzátok.-mosolyogtam rá,ő pedig ugyanígy tett.
-Hogy-hogy holnap?
-Apának előbb kell odaérnie..
-Vagy úgy.-még morgott valamit,de nem teljesen értettem,örültem annak ,hogy itt van velem.És tudom hogy ilyenkor nem eshet semmi bajom.
Liam hirtelen felkapott,mire én elnevettem magam,de gyorsan elhallgattam,nehogy anyáékat felébresszem.Az ágyon letett,majd mellém feküdt.Szorosan hozzábújtam,fejemet a mellkasára fektettem.Miközben én ujjbegyeimmel a hasát simogattam,ő az ablak fele bámult,a már sötét szobában.Álmos,egyáltalán nem voltam.Akkor,mikor Liam a legkevésbé számított rá,jobb lábamat átlendítettem a teste másik oldalára,s ráültem a hasára.Ő csak halványan elmosolyodott.Fura volt így a szemeibe nézni,hogy nem vörös,hanem szinte már aranyszínű,de nem zavart.
-Nem vagyok álmos.
-Csodálod?Mostanában túl sokat alszol.
-Tényleg?-vontam fel egyik szemöldökömet.-Elmegyünk sétálni?
-Most?
-Igen,légyszíves.Anyáék úgy alszanak mint a bunda,nem ébrednek fel arra sem ha a bejárati ajtón megyünk ki.
Liam nagyot sóhajtott,mire én kimásztam az ágyból,és leszaladtam az emeletről.Bevártam őt a bejárati ajtónál,s megpróbáltam a lehető leghalkabban kizárni,majd vissza.Sikerült.
-És most merre?-kérdezte Liam,miközben ujjait az enyéimre kulcsolta.
Nem válaszoltam,mert magam sem tudtam,csak  megiramodtam valamerre..London még mindig  fényekben pompázott,minden ki volt világítva,egy csomó ember mászkál még ilyenkor az utcákon.A cukrászda előtt gyorsan elsiettem,ami Liamnek fel is tűnt,de nem akartam felidézni magamban az emlékeket.
-Mi a baj?-állított meg.
-Jessi..nem szeretnék beszélni róla.
Sóhajtott.
-Jó,gyere
Hagytam hogy vezessen,bár fogalmam sem volt hová visz,majd az óriáskerék előtt megállt.Csillogó szemekkel néztem fel a tetejére,s vissza Liamre.
-Felülünk?-kérdeztem.
Elmosolyodott,majd percekkel később már az egyik fülkében ültünk.Rajtunk kívül,még voltak bent 7-en,de nem zavartattam magam.Az üveg elé álltunk,én pedig ráhajtottam Liam vállára a fejemet,és vártam,hogy a kerék lassan felérjen a tetejére.Csodálatos volt.Liam közben a derekamat fogta,és bele-bele csókolt a hajamba,amitől kirázott a hideg.Körülöttünk az emberek nevetgéltek minden féléről,gondolom egy társaságba tartoztak.Elnéztem oldalra,s percekig bámultam az eggyel előttünk lévő kabint.Volt ott valaki.Valaki,aki nagyon ismerős volt nekem.Háttal állt nekem,így nem láthattam normálisan.A férfi hirtelen megfordult,és akkor az egész arcomból kifutott a vér.Nem sok kellett ahhoz,hogy felsikítsak.Erősen Liambe kapaszkodtam,s fejemet oldalra billentettem,megnézni Liam apjának az arcát,mert nem láthatta eddig hogy ott van velem Ő is.Eltorzult a tekintete,mikor felfogta,nem vagyok egyedül.Még szorosabban bújtam Liamhez,de nem értette miért csinálom ezt.
-Mi baj van,Sky?
-O-ott az apád..-suttogtam,közben pedig éreztem,a hangom megremeg.
Li rögtön oldalra kapta a fejét,és én megpróbáltam nyomon követni az arckifejezését.Az apja gúnyosan elvigyorodott,mire én még jobban odabújtam Liamhez.
-Nem lesz baj,nem szállunk le.Azt nem tudhatja hogy még maradunk az óriáskeréken.Nyugodj meg.Emberek előtt úgy sem támad.
Hevesen bólogattam,homlokomat a mellkasába fúrtam,megpróbáltam nem foglalkozni a másik kabinban levő emberrel."Liam itt van veled,nem eshet bajod"-ezzel nyugtattam magam egészen addig,még le nem ért a kerék.A mi kabinunkból mindenki kiszállt,csak mi maradtunk bent.Idegességemben már rágtam a körmöm,hogy induljon el újra.Hangosan fellélegeztem,mikor becsukták az ajtót.De ledermedtem.Valaki mögöttünk felnevetett.Megfordultam a tengelyem körül,és ott állt,az apja..Liam fújtatott idegességében,engem maga mögé húzott.A fekete dzsekijét markolásztam,mindenem remegett félelmemben.Borzalmasan megijedtem,mikor Liam előrébb lépett.Kevésbé éreztem védettnek magam.Még mindig nagyon fújtatott,s hirtelen az apjának esett.Hangosan felsikítottam,mikor a férfi a könyökével neki lökte a kabin üveges ablakának Liamet,s ő egy pillanatra a földön termett,de ez pont elég volt.A férfi felém közeledett,kinyújtotta a kezét,és megragadta a csuklómat.Egyre jobban szorította,elővillantotta éles fogait.Abban a pillanatban Liam oldalról neki ment,én meg bevertem az ottani faasztal sarkába a fejemet.Odakaptam,a fejem vérzett.Valószínűleg mindketten megérezhették a vér szagát,mert Liam még erősebben nyomta a földre az apját,már-már neki is nehéz volt uralkodnia magán.Fél kézzel a kabin ajtajához csúsztam,egyre magasabbra próbáltam nyúlni,még végre ki nyílt az ajtó.Felnyögtem,így Liam azonnal felém fordította az fejét,majd a nyitott ajtóra.Két kézzel felszedte az apját,és kilökte a kabinból.

11.rész

Ahogy kivilágosodott az ég,én már rajtra készen álltam.

Végigfutottam az egész erdőn,nem foglalkozva azzal,hogy az arcomat csapkodják az ágak.Mikor odaértem,ökölbe szorított kezekkel dörömböltem az ajtón,majdnem meg is megütöttem Louis-t.Megforgatta a szemeit,tudtam,hogy nem lát szívesen.
-Liam itt van?-ziháltam.
Homloka apró ráncokba szaladt,majd félreállt az ajtóból.Ezt igennek vettem,szélsebesen a nappaliba rohantam,ahol Liam a kanapén feküdt,kezét szorosan a mellkasán tartotta.
-Liam!-mentem oda hozzá,s ő azonnal a hang irányába kapta a fejét.
Letérdeltem elé,aggódóan az arcát fürkésztem.
-Nem esett bajod?-kérdezte, hangja remegett,és meglepett volt.
A könnyeim hullani kezdtek,átöleltem a nyakát,de a kezemről megfeledkeztem.A rászáradt vér ott éktelenkedett az alkaromon.Liam felmordult,és megragadta a csuklóm.
-Mit tett veled?!
-Veled mit tett?-vágtam vissza,hisz most cseppet sem érdekelt a karom.
-Csak egy bicska..nem érdekes,semmiség.-motyogta
-Csak egy bicska?!Liam beszélj már érthetően!
-Belém vágta jó?!-emelte meg a hangját,és ott hagyott a nappaliban.
Megfordult velem a világ,a szívem vadul vert.Nem értettem miért csinálja ezt velem..Arcomat a tenyerembe temettem,a könnyeim még jobban eleredtek.Már alig kaptam levegőt a sírástól.Hirtelen valaki bekapcsolta a TV-t,nem foglalkozva velem.Akkor ez csak Louis lehetett.Erőt vettem magamon,ráültem a fotel karfájára.
-Louis..-szipogtam.
-Mi van?
-Mit ártottam neked?
Felhorkant.
-Túl sokat tudsz.Nem is értem..Liam saját magát is veszélybe sodorja azzal,hogy veled van,de úgy,hogy még ide is költözöl,minket is..Egyáltalán miért jössz ide?Miért nem húzol el a szüleiddel Los Angelesbe?!
A szavai fájtak.Mára már teljesen összetörtem.
-Mert szeretem Őt!-kiabáltam,miközben a könnyek már áztatták az egész arcomat.
Louis végre felém fordult,erősen a szemeimbe nézett.
-Te beleszerettél egy vámpírba?-hangja elhalkult.-Még azok után is hogy..
Nem tudtam mit akar ezzel,de bólintottam,s letöröltem ujjaimmal a könnyeimet.
Lou hirtelen megváltozott.A tv-t kikapcsolta,csendben meredt maga elé.
-Magamra hagysz kicsit?-kérte,én meg kicsit meglepetten,de kisétáltam a nappaliból,és Liam szobája felé mentem.
Kopogásra emeltem a kezem,de elsőre nem mertem ,majd megint nekiestem.
-Liam?-nyitottam be,Ő pedig az ágyán ült,görnyedt háttal.-N-ne haragudj..
Fejét lehajtotta,nem nézett a szemeimbe.Lassan közeledtem hozzá,előtte megtorpantam.Ujjaimmal a hajába túrtam,hasamat szorosan a feje búbjának nyomtam.Gyengéd puszit nyomtam a nyakára,de még mindig semmi.
-Liam,kérlek mondj valamit.-suttogtam a nyakába.
-Meg is ölhetett volna..É-én annyira...nem hiszem el, hogy itt vagy.Hogy lehet..-összeborzongott.
-Az a lényeg,hogy élek.Nem?Nyugodj meg jó?Nem tudom mi történt..anya elkezdett dörömbölni az ajtón,apád meg elrohant..
Végre felnézett,erős kezeivel az ölébe húzott.Neki dőltem hideg mellkasának,és belegondoltam abba,mi lenne ha elveszíteném.De már attól is rosszul voltam.Egy darabig így maradtunk,s még ezen töprengtem,megcsapta az orromat az odakozmált étel összetéveszthetetlen szaga-a konyhából jött.Egy másik háztartásban talán nem okoz pánikot,hogy főznek,de itt..Értetlenül néztem Liamre,de Ő is ugyan olyan fejet vágott,mint én.Felkeltem az öléből.
-Megnézem.-mondtam,és egy szempillantás alatt lent voltam a földszinten.A spagettiszószos üvegnek még nem volt ideje végigfordulni a mikróban,amikor én már feltéptem az ajtaját és kirántottam.
-Mit csináltam rosszul?-kérdezte Niall.
-Előbb le kellett volna venned a fedelét,Niall!Fémet nem szabad a mikróba tenni!Egyáltalán honnan szereztél tésztát,meg..spagettiszószt?
Megvakargatta a feje búbját.
-Unatkoztam,és még úgy sem próbáltunk ki itt a fiúkkal semmit.Gondoltam,te majd megeszed.
Megforgattam a szemeimet,s lecsavartam az edény fedelét,a szósz felét kiöntöttem egy másik tálkába,a tálat beraktam a mikróba,az üveget meg vissza a hűtőbe.Beállítottam a mikrón az időt,és megnyomtam a start gombot.
Niall az alsó ajkát szívogatta,figyelte,mit csinálok.
-A tésztát legalább jól csináltam?
A tűzhelyen álló fazékra néztem-innét jött a szag!
-Érdemes néha megkeverni!-mondtam szelíden.Kerestem egy kanalat,és megpróbáltam fölkaparni az odaégett,összeállt masszát a lábas fenekéről.-Szóval mi ez az egész?-kérdeztem.
Niall keresztbe fonta a karját a mellén,és kibámult a hátsó ablakon a zuhogó esőbe.
-Nem tudom miről beszélsz!-dörmögte.
Semmit sem értettem.Niall nekiáll főzőcskézni?
-Mi ez a szaaaag?-rohant be a konyhába Jenni.-Ó,szia Sky.
-Szia,Jenni.-egy mosolyt erőltettem az arcomra.-Niall főz.
-Főz?De minek?
-Valakinek hasznosítania kellett a konyhát!-mondta Niall,majd levágta magát az asztalhoz.
-Érdekes..-jegyezte meg Jenni,és leült a szöszi mellé.
A víz időközben felforrt,a tésztacsomó fel-alá bukdácsolt benne,ahogy kavargattam.Így már ketten figyelték a tevékenységem.Némán bökdöstem a főzőkanállal a tésztát.De végül feladtam a reményt,hogy sikerült megmentenem az "ebédemet",de azért szedtem egy keveset,nehogy Niall megbántódjon.A húsvágó késsel kellett adagokat vágnom a tésztamasszából.Leültem Jenni mellé,és megpróbáltam a szószba fojtani az én tésztacsomómat,majd a legkevesebb lelkesedés nélkül enni kezdtem.Elnevettem magam.
-Niall,elég lett volna ha egyszerűen csak szólsz.Én ezt nem tudom megenni.-toltam el magam elől a tányért.
A fiú bólintott, s összevonta a szemöldökét.
-Úgy megfőztél a szakácsművészeteddel,hogy..
-Jó elég!Ne gúnyolódj tovább.-szakított félbe Niall,a tányéromat meg spagettistől kidobta a kukába!
-Mi van itt?-sétált be a konyhába Zayn,mögötte pedig szorosan Liam.
Jenni felkuncogott.
-Niall főzött Skynak,csak nem jött neki össze.
-Borzalmas szag van.-jegyezte meg Liam,miközben leült a mellettem lévő székre.
Kezem a szék mellett lógattam,az ablakon kifele bambultam.Hirtelen elöntött az a bizsergés,mint mindig,amikor Liam megérint.Az asztal alatt összekulcsolta az ujjainkat,én meg lopva rápillantottam,de le mernék rá fogadni hogy olyan vörös voltam mint egy rák.Ő csak elmosolyodott.
-Haza kellene mennem.Anyáéknak segítek csomagolni..
-Elkísérlek.-pattant fel Liam,és percekkel később már sétáltunk is haza fele.


-Bemutathatlak anyáéknak?-kérdeztem tőle,már a házunk előtt.
-Ha ragaszkodsz hozzá..-húzta el a száját,de úgy vigyorogtam rá,hogy szerintem elég egyértelmű volt.
Magam után húzva Liamet,lenyomtam a kilincset.Anya,és apa a nappali közepén pakoltak a bőröndökbe,minden hol ruhák voltak szétdobálva.A pulcsim ujját próbáltam egyre lejjebb húzni,hogy véletlen se vegyék észre a sebeimet.
-Sky,te vagy az?Segítesz kicsit?-kiabált anya.
-Anya,Apa,van itt valaki akit be szeretnék mutatni nektek.
Mosolyogtam,s apáék egyből felkapták a fejüket.Értetlenül néztek hol rám,hol Liamre.
-Ne haragudjatok hogy csak most mondom el,de Ő Liam,a..-kerestem a megfelelő szavakat,de nem tudtam hogy is állunk most Liammel,pontosan.
Hirtelen Liam ellépett mellőlem,anyáék elé állt.

10.rész

Köszönöm a komikat^^♥ Olyan jól esnek,komolyan c:
Feliratkozni,és komizni ér,továbbra is:D
Bocsi,ez a rész kicsit rövid lett,de már fáradt voltam:/
Vanii.xx

A kezeim kissé elkalandoztak,mert egy mozdulattal benyúltam a pólója alá,s felfele kezdtem húzni azt.Az ajkaim még mindig az övéin voltak,bár már éreztem a fájdalmat,az sem érdekelt.Kiélveztem minden egyes pillanatát annak,hogy nem tiltakozik. Liam felállt a földről,mire én lábaimat rákulcsoltam a derekára.Egyenesen az ágyhoz vitt,közben az oldalamat simogatta,amitől a pólóm felcsúszott,majd eltávolította azt.Folyamatosan ziháltam,tekintetemet nem vettem le róla.Ujjaimmal kétségbeesetten kerestem a farmere gombját,de Liam megfogta a csuklóm,ajkaink szétváltak.Tudtam,hogy még ma sem fogja engedni,pont ezért meg sem lepődtem.Felállt az ágyról,az ajtóhoz ment,amit bezárt,majd visszafeküdt mellém.Fejemet csupasz mellkasára hajtottam,miközben ő a hajamat simogatta.
-Maradok,éjszakára.-suttogta,majd belecsókolt a hajamba.
Igaz,hogy még csak délután 3 óra volt,de pillanatok alatt elaludtam.
***

Vannak olyan álmai az embernek,amikor csak fut valaki elől,aki üldözi őt,és amikor segítségért kiállt,nem jön ki hang a torkán.Tenyeremmel a lepedőmet markolásztam,megint a saját sikításomra ébredtem,de most az éjszaka közepén."Déjá vu" érzésem támadt,mikor a verejtékcseppek újra és újra elöntötték az egész arcomat.Szaporábban vettem a levegőt.Az ég villámlott,amit egy óriási dörgés követett.Esőcseppek milliói kopogtattak az ablakon.Felkeltem az ágyból,Liam ijedten figyelt rám,s szorosabban megölelt.Levegő után kapkodtam,úgy éreztem, bármelyik pillanatban elájulhatok.
-Sky,mi történt?-rázogatott-Mondj valamit,megijesztesz!
-R-rosszat álmodtam.-szipogtam,majd homlokomat nekinyomtam a mellkasának.
-Nincs semmi baj,itt vagyok-próbált megnyugtatni,de nekem még mindig patakokban folytak a könnyeim.
-Liam,-néztem fel rá-én félek.Í-így nem tudom megvédeni magam..
-Mire akarsz kilyukadni?-ráncolta a homlokát.
-Változtass á..-belevágott idegesen a mondatomba.
-Felejtsd el,Sky!Nem foglak átváltoztatni ilyen vérszívó szörnyeteggé,mint amilyen én vagyok!
-De apád vadászik rám!Nem tudsz megvédeni mindig,minden órában engem!
-Ezt most azonnal felejtsd el.Nem akarom még egyszer meghallani...
Izmai megfeszültek,tekintete elsötétült,már szinte feketék voltak a szemei.
-Liam,te szomjas vagy.-hátráltam
Ökölbe szorított kezekkel közeledett felém,amitől megrémültem,de kikerült.Erőteljesen beleütött a falba,mellkasa gyorsan fel-le emelkedett.Nagy levegőt vettem,s átkaroltam a vállait,amitől látszólag lenyugodott.
-Menj el vadászni.-suttogtam.
-Nem hagylak itt.Így,nem.-hangja rekedt volt,és nagyon mély.
Szembe fordítottam magammal,de megijedtem.Szemei már teljesen elfeketültek.
-Ké-kérlek.
-Sietek vissza.-mondta,majd az ablakon keresztül kiment.
Ilyennek még soha nem láttam őt.Anya kopogására kaptam fel a fejem.
-Sky,minden rendben?Sírást hallottam.
-Persze anya,csak rosszat álmodtam!Semmiség!
-Biztos?
-Igen,biztos
Hosszú sóhajt hallottam.
-Oké.Jó éjt.
-Jó éjt,anyu.
Visszamásztam az ágyba,a plafont bámultam.Teltek a másodpercek,percek,órák,és Liam még nem jött vissza.Egyre idegesebb lettem.Kihajoltam az ablakon körülnézni,de semmi.Egy árva lelket nem láttam az utcán.Mondjuk,ki mászkál hajnali 4-kor?Már a hajamat tépkedtem idegességemben,mikor hangokat hallottam a konyhából.Minden mindegy már alapon kizártam az ajtómat,s lementem az emeletről.Biztos apa matat a konyhában kaja után,legalább lesz társaságom.De legnagyobb meglepetésemre nem volt lent apa,pedig meg mertem volna rá esküdni,hogy hallottam hangokat.Felsóhajtottam,inkább nem mentem vissza a szobámba.Bemásztam a spájzba,csoki után kutakodva,amit találtam is.A konyhaasztalra felülve rágcsáltam .Pár perc elteltével egy árnyékot láttam felsuhanni az emeletre.Akaratlanul is elmosolyodtam hogy visszajött Liam,de kicsit furcsálltam hogy nem a szobám ablakán jött be.A csokis papírt kidobtam a szemetesbe,majd sietősen fellépkedtem az emeletre.
-Liam,hol voltál eddig?-nyitottam be a szobám ajtaján,de arcomról lefagyott a mosoly.
Keresztbe tett kézzel állt előttem az apja,kis terpeszben.Azonnal futni kezdtem,de elém került,az ajtót bezárta.
-Liam most nincs itt..-morogta.-Liamet kicsit megleckéztettem.
A könnyeim elkezdtek folyni,még hátrébb lépkedtem tőle,majd erőt vettem magamon.
-Mit csináltál vele?-kiabáltam.
Magamat most egyáltalán nem féltettem.A szüleim ott alszanak egy szobára tőlem,a kiabálásomra biztos felébredtek,ha idejönnek megöli őket.A férfi megragadta alkarom,pont ott,ahol összevarrták,és karmolni kezdte.Hatalmasat sikítottam,lábaim feladták a szolgálatot,lerogytam a szőnyegre.
-E-engedj el..-úgy éreztem mindjárt elvesztem az eszméletemet.A kínzó fájdalom átjárta az egész testem,a bőröm felszakadt,egy csepp vér folyt le a kezemen,de ez neki elég volt.Vállaimnál fogva lenyomott a földre,kezeit ott tartotta.Kétségbeesetten kapkodtam a fejem,hogy véletlen se tudjon a nyakam közelébe menni.Anyám  kiabálására még jobban elkezdtek folyni a könnyeim.Őt nem bánthatja!A férfi felmordult anya hangjára,szélsebesen felugrott az ablakpárkányra,onnan le a földre.Fogalmam sem volt miért nem ölt meg.Felgyorsult a lélegzetvételem,miközben földön feküdtem még mindig.
-Sky!Nyisd ki az ajtót!-rángatta a kilincset anya.
Hangos szuszogással próbáltam elhitetni anyával,hogy alszom,amit gondolom bevett,mert egy nagy sóhaj kíséretében visszament a szobájába.Egyik kezemmel az alkaromhoz nyúltam,és az ujjaimra ráragadt  folyékony,ragacsos vért beletöröltem a pólómba.Észbe kaptam,félkarral becsuktam az ablakom,és vissza másztam az ágyamba.Onnantól kezdve csak sírtam.Mit tett Liammel?!

9.rész

Hat komi♥
Áá annyira köszönöm:$:') De nem fecsegek itt továbbxd:DBiztos jobban érdekel titeket a rész,mint ez:) Várom a feliratkozókat,és a komikat is:)
Vanii.xx

-Komolyan ezt gondoltad?-kérdezett vissza,de akkora kő esett le a szívemről,hogy abba beleszédültem.-Beleremegek már a gondolatba is,hogy elveszítelek.De most tényleg haza kell menned,Sky.
-Nem akarok!-tiltakoztam
-Sky!Anyád már felhívta Jennit. Megyek,amint tudok,ígérem.
Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból,és Liam után eredtem,aki a bejárati ajtó előtt bevárt.
-Sziasztok!-kiáltottam hátra,és kiléptem az ajtón,de valaki akkora erővel a hátamra ugrott,hogy összeestem.
-Jenni!Sky ember,az ég szerelmére!-forgatta a szemeit Liam-Szállj le róla!
-Jó na.
Felálltam a koszos földről,majd szembe fordultam Jennivel.
-Hiányozni fogsz,Sky.Majd látjuk egymást.-ezzel megölelt,és visszament a házba.
Óriási levegőt vettem.
-Mehetünk.
Liam féloldalasan elmosolyodott,engedély kérően nézett a szemeimbe,és azt követően le,a jobb kezemre.Tudtam mit szeretne, ezért akaratlanul is újra elpirultam.Rákulcsolta ujjait az enyéimre,amivel megint hihetetlen érzést váltott ki belőlem.Egyre kijjebb haladtunk az erdőből,bennem meg a tegnap történtek kavarogtak.Nem akartam elmenni a fa mellett,egyáltalán nem is akartam többet az erdő azon részén tartózkodni.De Liam jelenléte biztonságot sugárzott.Tudtam,hogy nem eshet bajom,és ez elég volt.A házunk előtt megálltunk, de nem akartam elengedni a kezét.Nem akartam,hogy elmenjen.
-Sky..
Alsó ajkaimat lebiggyesztettem,szomorúan néztem a szemeibe.
-Mikor látlak?
-Hamarosan.-mosolygott,majd egy puszit nyomott a szám szélére,és elment.
Percekig néztem a távolodó alakját,majd egy nagy sóhaj kíséretében benyitottam az ajtónkon.
-Anya,apa!Megjöttem!
-Sky,kicsim,gyere ide!Muszáj valamit megbeszélnünk.
Levettem a cipőimet,és bementem hozzájuk a nappaliba.Gondterhelt arccal néztek rám,amitől megijedtem.Odabicegtem a kanapéhoz,leültem,és vártam.
-Az a helyzet..hogy tudod,a múltkor később értünk haza.Apád irodájában..házat kerestünk.
-Házat?Minek?
-Elköltözünk.
'o' alakot formáltam a számból,majd felkuncogtam.
-És az miért olyan nagy tragédia?
-Azt hiszem, valamit félreértettél,Sky.Los Angeles-be költözünk.
Abban a pillanatban rosszul lettem.Forogni kezdett körülöttem minden,semmit sem láttam tisztán.
-Hogy micsoda?!-ugrottam fel a kanapéról.-Nem megyek Los Angelesbe!-kiabáltam
-Nyugodj meg Skyler!Apád  kapott egy nagyon jó állást!Lesznek új barátaid.
-Nem akarok újakat!Anya,itt akarok maradni,nem érted?!
-Mi ez a hangnem?-szállt be apa is a beszélgetésbe-Nem maradhatsz itt,egyedül!
A hajamba túrtam,majdnem toporzékolni,és sikítani kezdtem,de helyette csak felszaladtam az emeletre,s magamra csaptam a szobám ajtaját,amit be is zártam.Nem tehetik ezt velem!Igen is,itt maradhatok egyedül!Már betöltöttem a 18-at!Hirtelen bevillant valami.Gyors léptekkel vissza mentem anyáékhoz.
-Odaköltözök Jenniékhez!
-Hogy mondod?-szűkült össze anyám szemöldöke.
-Odaköltözök Jenniékhez!-ismételtem.
-Azt hiszed,itt hagyunk a világ másik végén úgy,hogy még csak Jenni szüleit sem ismerjük?-kelt ki magából anya.
-Kérlek,anya!Minden nap telefonálok,ígérem.Csak itt szeretnék maradni Londonba.
Anya a szája szélét kezdte el idegesen rágni.
-Még meggondoljuk,de akarok beszélni Jenni szüleivel!
Na ez az,amire nem gondoltam.Hogy beszélni akar a szüleivel.Aprót bólintottam,de még mindig kattogott az agyam.Visszamentem a szobámba,ahol folyamatosan fel-alá járkáltam,egészen addig,még valaki be nem kopogott az ablakon.Odakaptam a fejem,mondjuk,tudtam hogy Liam lesz.Kinyitottam neki,Ő rögtön be is jött,mire belőlem ömlöttek a szavak.
-Segítened kell nekem!Anyáék Los Angeles-be akarnak költözni,de úgy,hogy én is velük menjek.Mire én teljesen bepánikoltam,és azt mondtam oda költözök Jenniékhez,és most anya beszélni akar a szüleivel,és..hadartam.
-Várj!Ha jól értem,te beakarsz költözni egy vámpírokkal teli házba?
Pár pillanatra elhalkultam.De nem kellett sokáig,mert sebesen bólogatni kezdtem.
-Jó-jó,most már nyugodj meg.-mondta Liam,majd kezei közé vette az arcomat.Mélyen a szemeimbe nézett.-Megoldjuk.Amúgy sem hagynám,hogy elmenj innen.
Szavai megnyugtattak.Tudtam,hogy ha ezt mondja,az úgy is lesz.Nagyot sóhajtottam.
-Hogyan?
-Mikor akar beszélni velük?-kérdezte.
-Ha egyáltalán megengedi hogy-elcsuklott a hangom-hogy itt maradjak.
-Ssss.Nem lesz baj.-ezzel magához húzott,én meg átöleltem a derekát.
Sokáig maradhattunk így,de nem zavart.Dübörgésre kaptam fel a fejem,ami csak is az lehetett,hogy anya jön fel a lépcsőn.Ijedten néztem Liamre,de ő pár másodpercen belül már eltűnt a szekrényemben.Kopogtak.
-Sky,én vagyok,anya.
Szakadozva fújtam ki a levegőt,miközben lenyomtam a kilincset.Anya egyenesen az ágyamra ült,majd megpaskolta a mellette lévő helyet.Odacsoszogtam mellé.
-Gondolkoztam,Sky.Apád, és én is úgy döntöttünk,hogy már eléggé érett vagy ahhoz,hogy a barátnőddel lakj Londonban.
-Úristen!Jajj,anya ez komoly?Annyira szeretlek!-már öleltem volna meg,de feltette a kezeit.
-DE!
Visszahúzódtam.
-1 hét múlva indulunk,onnantól kezdve mindennap írsz,telefonálsz,és skype-on is tartjuk a kapcsolatot megértetted?Elhiszem,hogy Jenni szülei a gondodat fogják viselni,ezért nem beszélek velük,de győződj meg arról,hogy tényleg nem fogsz zavarni!
-Jó-jó,köszönöm!
Beleborultam a nyakába,amitől hátra esett az ágyon,de nem érdekelt.Addig öleltem,ameddig csak tudtam.
-Most már elég,te lány!Megfojtasz.-felült,egy puszit hagyott a homlokomon,és kisétált.Az ajtócsapódást követően,Liam kilépett a szekrényből.
-Na,mit mondtam?-kacsintott-De apám..biztos jó ötlet az,hogy pont hozzánk gyere?Bármi történhet..
-Vigyázok,jó?Csak beszéld meg a többiekkel!
Rámmosolygott,de a szemei nem mosolyogtak.Láttam rajta,hogy tényleg félt,de ha az lennék,ami ő...
-Sietek vissza.-elindult az ablak felé
-Várj,Liam!
Kérdőn hátrapillantott,mire én közelebb mentem hozzá.Pár centi választott már csak el ajkaitól,észre vette,mit akarok.
-Sky!Ne csináld!
-Kérlek..
Belekapaszkodtam a nyakába,már alig bírtam magammal.De Liam lehámozta karjaimat magáról.
-Liam..-mondtam,de ő már kimászott az ablakon.
Megőrjít.Nem engedi..beleőrülök abba,hogy nem csókolhatom meg.
Törökülésben elhelyezkedtem a szőnyegemen,pont úgy,hogy tökéletesen lássam szobám ablakából,a London Eye-t,és azt,mikor jön újra vissza Liam.Hosszú,óráknak tűnő percek múlva végre bemászott a már kinyitott ablakomon.Csillogó szemekkel néztem rá.Nagyot sóhajtott,majd leült velem szemben.
-Jenni ugrált örömében,Niall és Zayn is szívesen lát,Harrynek sincs vele baja,Louis..khm..ő majdnem kivágta a cirkuszt,de lecsillapodott és most valahol az erdőben kóvályog.Szóval 1 hét múlva már nálunk laksz.
Louis nem érdekelt most egyáltalán,csak az,hogy velük élhetek.Nem érdekel,hogy mások mint én.Nem érdekel, hogy életveszélyben leszek ott.Feldobják a napjaim.És ott van az a fiú is,akit leírhatatlanul szeretek.
Feltérdeltem Liam elé,s számat a nyakához igazítottam.
-Itt maradsz éjszakára?-suttogtam neki úgy,hogy közben bele-bele haraptam a bőrébe.
Kezeivel átfogta a derekam,még közelebb húzott magához.Homlokomat a vállán pihentettem,közben folyamatosan simogattam pólón keresztül a hátát,ahol csak értem.Hirtelen felkaptam a fejem,mire Liam gyengéden végigsimított kézfejével az arcomon.Elvesztem a tekintetében.Közeledni kezdtem ismét az ajkaihoz,amit csak egy halk morgással jutalmazott,de nem húzódott el.Megálltam közvetlen a szája előtt,s engedélykérően néztem rá.Nagyot nyelt,majd bólintott.Ő is közeledett,a gyomromban tomboló lepkék pedig ki akartak törni a hasamból.Ajkaink egymásra tapadtak,Liam nyelve utat tört a számba.Beletúrtam a hajába,amit egy mély,férfias nyögéssel jutalmazott.

8.rész

Sziasztok!:)
Köszönöm az előző részhez érkezett komikat,annyira jól esik ezeket olvasni:')Továbbra is várom a komikat,és a feliratkozókat:D
Hope you like it♥
Vani.xx

-Sky!Te egész este a földön feküdtél?Hahó,Sky!-rázogatott valaki,de nem tudtam ki. Liam hangját bárhonnan felismerném,de ez nem Ő volt.Mozdulni sem tudtam,egy hang sem jött ki a számon.Még csak a szemeimet sem tudtam kinyitni.
-A frászt hozod rám,hallod!Mondj már valamit.-folytatta,és ezúttal már meg is rázott.
Hangosan felnyögtem,átfordultam a másik oldalamra.Nem érdekelt semmi,mert tudtam, hogy ha felkelek,haza kell mennem.Egy hangos sóhajt hallottam magam mellől,majd benyúltak alám,és felemeltek,mire én a "támadóm" mellkasát kezdtem püfölni.
-Tegyééél le!-nyafogtam.
-Aha,szóval mégis ébren vagy!
Kinyitottam a szemeimet,és legnagyobb meglepetésemre Niall kezeiben voltam.
-Tegyél már le,hallod?-még erősebben kezdtem ütni a mellkasát,de ő meg sem érezte.
-Nyugi már!
Hirtelen ökölbe szorítottam a kezem,és megint megütöttem,de most akkora erővel,hogy elgémberedtem.
A szabad kezemmel a másikért kaptam,s óriásit sikítottam,mire Niall arca eltorzult.
-A kezem!!Francba!
A szöszi,egyik kezével az enyémért nyúlt,és megpróbálta kihajlítani az ujjaimat,kisebb-nagyobb sikerrel,majd elhúzta a száját.
-Eltörtek az ujjaid.-közölte,olyan természetesen,amennyire csak lehet.
Elkerekedett szemekkel néztem rá.Gondolom a sikítás lehet az oka,vagy a kiabálás,de Zayn rontott be a szobába.Elég hülyén nézhettünk ki.Én,Niall kezeiben,savanyú képpel az ujjaimat vizsgáltam,Niall pedig rugdosta az ágy szélét.
-Mi történt?-kérdezte,elég furán.
-Sky beleütött a mellkasomba és eltörtek az ujjai.-rázogatta a vállát,de láttam rajta hogy visszatartja a röhögést.
Hát,Zayn nem tartotta.Olyan hangosan kezdett el rajtam röhögni,hogy szerintem még az erdő végén is lehetett hallani.
-Sky...te..komolyan..-Zayn már majdnem összeesett,de ez az én szemszögemből,egyáltalán nem volt vicces.
-Niall,tegyél le!Zayn,te pedig hagyd abba a röhögést!
Niall leállított a padlóra,de Zayn még mindig röhögött.
-Hagyd már abba!-parancsoltam rá.-Disznó.
Niall "húúúú"-zott egy sort,aztán Zaynnel egyetemben kisántikáltak a szobából.A dühtől,szerintem tökéletesen elvörösödtem.Muszáj volt innom.Leszaladtam a lépcsőn,egyenesen a konyhába. Harry,a konyhapultnak támaszkodva itta a vöröses folyadékot egy pohárból,amitől nekem hányhatnékom lett.Fordultam volna vissza,hogy berohanjak a fürdőszobába,de Harry utánam kiáltott.
-Rossz a gyomrod?-röhögött utánam,jó hangosan.Szuper.
Végülis nem kellett a WC-re mennem,mert a hányinger elmúlt ahogy kiléptem a konyhából,inkább bementem a nappaliba.Csak Liam volt ott,és ahogy megláttam,gépiesen vissza is fordultam,de egy pillanat alatt ott termett,és a csuklómnál fogva visszarántott,úgy,hogy teljesen hozzá simultam.

-Liam..ez fáj..-felszisszentem,mert hozzáért az ujjaimhoz,mire idegesen nézte az arcomat.
-Mi történt?
-Niall..vagy is..én..
-Niall bántott?!-emelte meg a hangját.
-Nem,dehogy!Csak megütöttem,és az ujjaim...ehm..eltörtek.
Ezen már Ő is elmosolyodott,amit kevésbé néztem jó szemmel.
Liam a kanapéhoz vitt,majd behúzott az ölébe.Kicsit fészkelődtem,ahogy kemény,hideg mellkasának dőltem,de nem zavart.Hirtelen kimentek a fejemből a szavai,amiket tegnap este mondott.Megfordultam,lábaimat rákulcsoltam a derekára,hogy a szemeibe tudjak nézni. Liam,homlokát gyengéden az enyémnek nyomta,és így ültünk,ki tudja meddig..De nem is érdekelt abban a pillanatban semmi,csak Ő.Ha most elmenne,az olyan lenne mintha kiszakítana belőlem egy darabot,és elvinné magával.Már nem lennék önmagam.Egy pillanatra sem vettem le a szemeimet,gyönyörű arcáról.Teljesen rabul ejtett.Örökké ezt a pillanatot akartam volna átélni,de tudtam, hogy ez nem lehetséges.
-Khm..-mormogta valaki,aki,gondolom belépett a nappaliba.
Hátrakaptam a fejem,az ajtóban Louis állt,gúnyos,féloldalas mosollyal a képén.
-Mit akarsz,Louis?-kérdezte Liam,ellenségesen.
-Ha jól tudom,én is itt lakom,és jogom van bejönni a nappaliba-húzta fel a szemöldökét-és azt is jól tudom,hogy ha én nem lennék,a drágalátos Sky-od,még mindig a szilánkok közt heverne!
Lehunytam a szemem,a szavai hallatán,közben éreztem,hogy Liam izmai megfeszülnek,felállásra készen áll.Fél kezemmel a pólója alá nyúltam,ujjbegyeimmel,mintákat rajzoltam, tökéletesen kidolgozott felsőtestére,amitől kirázta a hideg,és láthatóan lenyugodott.Louis,mintha ott sem lennénk,levágta magát a mellettünk lévő fotelbe,és max hangerőre tekerte a TV-t.Idegesített Lou viselkedése,meg az is, hogy játssza a rossz fiút...mondjuk,ez nem teljesen így van,mert tényleg "rossz fiú",valamilyen értelemben..
Liam megint ideges lett,már nem tudtam hirtelen mit csináljak.
-Menjünk fel.-suttogtam neki,egészen közel hajolva a füléhez.
Aprót sóhajtott,leakart volna valahogy szedni magáról,de maradtam.Értetlenül nézett rám, én pedig vártam,hogy leessen neki,hogy nem akarok róla leszállni.Elmosolyodott,amiből azt vettem le,hogy felfogta.Felállt a kanapéról,s én erősebben szorítottam lábaimmal a derekát.Kioldalaztunk a nappaliból,s miközben Liam bele-bele csókolt a hajamba,próbáltam elkapni Louis tekintetét.Nem azért,mert érdekelt mit szól ahhoz, amit csinálunk,csak minő kíváncsiságból.De fagyos tekintetét le nem vette volna a televízióról. Liam,úgy ment fel velem az emeletre,mintha a kezében sem lennék.Folyamatosan a szemeimbe nézett,nem törődve a lépcsőfokokkal.Talpával belökte a szobája ajtaját,engem egyenesen az ágyra fektetett,majd lassan felém tornyosult ,kezeit megtartva a fejem mellett.Vággyal teli szemekkel néztem rá,de megrázta a fejét.Az orromra nyomott egy puszit,majd mellém feküdt.Nem hagyhattam annyiban,oldalra fordultam,és megtámasztottam fejemet a kezemmel.
-Miért?-nyögtem ki.
Liam oldalra kapta a fejét,ő is ugyanolyan  pózba helyezkedett el.
-Mit miért?-kérdezte,de nagyon is jól tudta miről beszélek.
-Liam!
Megforgatta a szemeit,szemöldöke összeszaladt.
-Tudom,hogy fájna.Nem engedhetem meg magamnak,hogy bántsalak.
Nem  tetszésem kifejezéséül felnyögtem,és hátat fordítottam Liamnek,de ezt a mozdulatomat követte,hogy Liam, egyik kezét átlendítette a vállamon,s ajkaival cirógatni kezdte az arcomat.Libabőrös lettem erre a mozdulatsorára.
-Ne legyél türelmetlen.-suttogta a fülembe,amitől méginkább akartam őt,de tudtam, hogy pár perc alatt nem gondolja meg magát.-Bekötöm a kezed.-terelte el a témát,és kisietett a szobából.
Egy nagy sóhaj kíséretében felültem, s az ajtót bámulva vártam, hogy visszajöjjön.Nem kellett sokáig,mert pár perc elteltével már kötszerekkel a kezében jött vissza.Leült velem szemben az ágyra,és szabad kezeibe vette a sérült tenyeremet,másik kezével, pedig a vizes fáslit,szorosan az ujjaimra tekerte.Fel-felszisszentem a mozdulataira,de nem is fájt annyira.Túlságosan lefoglalt a látványa.
-Mi az?-kérdezte,mikor már befejezte,és a kötszeres dobozt is lerakta az éjjeli szekrényre.
Elpirultam,amit Liam is észre vett,mert halkan felnevetett.Azt hiszem,nem kellett többet mondanom.De valami ott motoszkált az agyamban még mindig,már napok óta.Nem mertem tőle megkérdezni,de tudtam,hogy muszáj lesz.Nagy levegőt vettem.
-Liam..
Kérdőn nézett rám,várta,hogy folytassam.
-Ha ma haza megyek..u-ugye-elcsuklott a hangom-ugye nem most látlak utoljára?
Liam arca hirtelen megváltozott.Mintha..nem,az nem lehet!Féltem a válaszától.Féltem,hogy azt mondja, hogy "sajnálom,de igen".

7.rész

Egy mozdulattal felemelt,és nekivágott egy fának,aminek a tövében,összetörött sörösüvegek maradványai pihentek.Én pedig egyenesen a szétszóródott kristálytörmelékbe zuhantam.A férfi beleszagolt a levegőbe,így még jobban érezte a szivárgó vérem illatát.De nem ő az egyetlen ebben az erdőben,aki kilométerekről megérzi az embervér szagát.Hirtelen a fák közül előbukkant Liam,és a többiek is.A férfi,Liamnek ütközött,akkora csattanással,mintha 2 szikla ütközött volna egymásnak.Aztán egy másik hangot is hallottam,egy mély,ijesztő morgást-Harry mellkasának mélyéből tört föl,amint rám nézett.A férfi megpróbált átnyomakodni Liam mellett,miközben a fogát csattogtatta,alig néhány centire Liam arcától.A következő pillanatban Liam hátulról megragadta az apját,és acélkemény karjának gyűrűjébe szorította,de a férfi vergődve szabadulni próbált,vad,üres tekintetét le nem vette rólam.A megrázkódtatást azonnal követte a fájdalom.Előre nyújtottam a karomat,hogy eltudjak mászni,de pont belenyúltam az élesperemű üvegtörmelékbe.Csak most jutott el a tudatomig,a perzselő,éles fájdalom,ami a csuklómtól,egészen a könyökömig hatolt.Kábultan és összezavarodva néztem fel,a karomból ütemesen lövellő élénkpiros vérsugárról,-öt,mohó vámpír lázasan csillogó szemébe.A férfit elüldözték,de senki sem segített rajtam.Tudtam,hogy a vérem miatt.Nem akartak nekem rosszat.Hirtelen az 5 alak mögül,Louis rontott előre,egyenesen felém.Alám nyúlt,felkapott erős karjaival,és szó nélkül elindult velem ki,az erdőből.Elájultam

*Louis szemszög*

Sebesen futottam át,az utamba kerülő fákon,közben testvéreim hangos kiáltását hallgatva.Még mindig nem tudom elhinni,hogy nem mertek Sky közelébe menni,csak mert vérzik.A kórház felé tartottam,már majdnem odaértem,de Liam a vállamnál fogva hátrarántott.Idegesen néztem rá.Láttam rajta hogy dühös,és borzalmasan szégyelli magát.Csillogó szemekkel nézett a kezemben tartott,eszméletlen lányra.Nem vett közben egyszer sem levegőt.Egy pillanat alatt elindultam,egy büdös szó nélkül.Liam jött volna utánam,de nem lehetett.Mit mondd,mitől piros a szeme?Homloka apró ráncokba szaladt,majd kapucniját felhúzva,lehajtott fejjel indult el visszafelé.Ahogy beléptem a kapun,az éppen folyosón szaladgáló ápolónők elborzadva néztek Sky-ra,de azonnal intézkedtek.Kivették a kezemből a lányt,s egy hordágyra fektették.Kicsit meglepődtem,hogy nem tudták egyszerűen bevinni az egyik szobába pillekönnyű testét,de aztán leesett, hogy lehet csak nekem volt olyan könnyű.A folyosókon terjengő vérillat engem is megbabonázott.Már-már szédelegtem a szomjúságtól.A torkomban ott volt az a maró,égető érzés.Egy egész szarvascsorda nem lett volna most elég,de fogalmam sincs mi ütött belém.Ember kellett volna,de ezt a gondolatot villámgyorsan elhessegettem,és kirohantam a helyről.

***

*Skyler szemszög*

Egy apró zseblámpával világítottak a szemembe,amitől kénytelen voltam hunyorogni.Tekintetem lassan a kezemre tévedt,mert belenyilalt a fájdalom,amitől nyelni is alig tudtam.Össze volt varrva végig az alkarom.Körülkémleltem,szememmel Liamet kerestem,de csak az orvost láttam,aki az istenért sem akarta kikapcsolni azt a nyavalyás lámpát.
-H-haza mehetek?-dadogtam.
Szemöldökét ráncolva  nézett rám,majd felsóhajtott.
-Igen.-kikapcsolta végre a zseblámpát,és mindenhol fekete foltokat láttam,bármerre néztem.
Az orvos kitárta az ajtót,mire Jenni és Liam sétált be rajta.Jenni azonnal odaszaladt hozzám,és minden féléről fecsegni kezdett,Liam meg csak a falnak támaszkodva várt.Nagy nehezen felálltam az ágyról,intettem az orvosnak,és már mentünk is ki.Jenni belém karolva folytatta tovább a mondandóját.Elég kihívóan öltözött fel ma.Fantasztikusan hosszú,sötét harisnyanadrágba bújtatott lábából alig takart valamit a tenyérnyi miniszoknya.Magasra gombolt,hosszú ujjú,piros blúza szorosan tapadt a felsőtestére.És most nagyon furcsa,ibolya színű szeme volt,amit csakis úgy lehet elérni ha kék kontaktlencsét illesztenek vörös színre.Nem sokáig foglalkoztam ezzel,sokkal inkább lekötött a másik oldalamon sétáló fiú.Tekintete komor volt.
-Éééés olyan jó hogy ennyivel megúsztad.-fejezte be Jenni,pont amikor visszaértünk a faházhoz
-Jenni,magunkra hagynál minket?-kérdezte gondterhelten Liam.
-Persze!-mondta,és befutott a nappaliba.
Liam,mintha csak erre várt volna,csak úgy ömlöttek belőle a szavak.
-Én..-mély lélegzetet vett-bocsánatkéréssel tartozom neked.Nem,nem,természetesen sokkal többel tartozom.De tudnod kell..hogy fogalmam sem volt róla.Nem is sejtettem,milyen szörnyű helyzet ez az egész.Azt hittem,biztonságban leszel.Teljes biztonságban.Fogalmam sem volt,hogy az apám-mikor kimondta azt e nevet,felhúzta az ajkát,és vicsorgott-vissza fog jönni.Be kell vallanom,hogy mikor azt mondta megbosszulja,nem hittem neki..Egyszerűen meg sem fordult a fejemben,hogy ilyenre képes,főleg hogy nem is én öltem meg anyámat.És ma délelőtt..istenem,Sky,annyira szégyellem magam.Nem tudtam segíteni,a véred..az..
-Nem te tehetsz róla..-nyugtattam.É-én..
-Nehogy már,azért legyél hibás,mert véreztél!-förmedt rám-Utálom magam.Azzal is csak bántani tudlak ha megcsókollak!
Hirtelen eszembe jutottak a tegnap este történtek.Tudom,hogy óvakodnom kellett volna,méreggel teli,borotvaéles fogaitól,de nem tudtam uralkodni magamon..
-Ez nem így van..-nyafogtam.-Felejtsük el,jó?
-Mintha az olyan könnyen menne.-hordott le Liam.
Szemöldököm összeszűkült,berohantam a nappaliba.Mindenki,mintha misem történt volna nézett végig rajtam.Tekintetemmel Louist kerestem,de nem találtam.Zayn,mintha csak olvasna a gondolataimban-mondjuk,lehetséges-megszólalt.
-A szobájában van.
Felrohantam az emeletre,de nem Louishoz.Bementem abba a szobába,ahol 2 napja felébredtem,s az ágyon ülve,elmélyültem a gondolataimban.Az ablakból,már alig szűrődött be fény.A nap,lassan ment le a távolban.Ott volt a torkomban az a fojtogató érzés,amit az erdőben is éreztem,csak annál,sokkal rosszabb volt.Holnap haza kell mennem.Mit mondok apáéknak,mi történt a karommal?Hogy fogok a szemükbe nézni?Az idő múlik.Még akkor is,ha a másodpercmutató minden egyes kattanása olyan fájdalmas,mint a vér lüktetése a felsebzett bőr alatt.Nem egyenletesen múlik,hanem furcsa megiramodások és hosszan tartó,üres ácsorgások követik egymást,de mégiscsak múlik.Még számomra is.Összerezzentem,mikor az ajtó nagy puffanással kinyílt.
-Elég volt,Sky,hazaviszlek!
Fölnéztem az ökölbe szorított kezemről,és döbbenten meredtem Liamre.
-Mi-micsoda?-kétségbeesett türelmetlenséggel figyelte,ahogy lassan eljut az agyamig,mit is mondott.-Mit csináltam?-éreztem,hogy az arcom sírós grimaszba torzul.
Liam mogorván nézett rám.
-Féltelek!Apám azért talál meg folyton,mert velem vagy.Érted?El kell menned innen.
Ez telibe talált.Könnyes szemekkel néztem rá újra és újra.
-Nem akarok elmenni innen!
-Itt veszélyben vagy,fogd már fel!Holnap úgy is menned kell!-arca dühös volt,de nem őszinte-Ha ma nem is..-ezzel rám csapta az ajtót.
Éreztem a sima padlót a térdem alatt,aztán a tenyeremen,és amikor az arcbőrömhöz nyomódott,abban reménykedtem,hogy újra elájulok.De nem,legnagyobb csalódásomra nem veszítettem el az eszméletemet.A fájdalom hullámai,amelyek idáig csak körbemostak,most feltornyosultak,átcsaptak a fejem fölött,lerántottak a mélybe..

6.rész

Sziasztok,meghoztam a 6.részt:)Remélem tetszeni fog,és bocsi a vége miatt de most húzom kicsit az idegeiteket:$ Komizni,és feliratkozni,ér!!:D
Vanii.xx

*Sky szemszög*

-Ééés mit csináljunk?-néztem Harryre,aki csak bejött és levágta magát az ágyra.

Összeráncolt szemöldökkel nézett rám.Ha azt gondolta,hogy csak ül és néz,azt rosszul gondolta..

-Van valami filmetek?-próbáltam folytatni a beszélgetést.

-Lent,de csak horror.-szólalt meg végre.

Felcsillantak a szemeim,odaszaladtam Harry elé.

-Nézünk?

Megrángatta a vállát,majd felállt és lépett volna ki az ajtón,de utána kiáltottam.

-Várj!Ne hagyj itt!-idegeskedtem.

Pont elcsíptem ahogy megforgatja a szemeit,de nem foglalkozva azzal,szorosan mellette sétáltam le az emeletről.Sorban mutogatta nekem a DVD-ket,de egyiket sem véltem túl ijesztőnek.Elsétáltam a polc túlsó felére,ahol viszont azonnal megláttam egyet."Ház az erdő mélyén" olvastam a címet,majd felmutattam Harrynek.Elhúzta a száját.

-Biztos vagy te abban?-bökött a kezemben tartott filmre.

-Teljesen.

-Hát jó.Ülj le.

-Leültem a fekete bőrkanapéra,és figyeltem Hazza tevékenységét.Most nem féltem tőle.Olyan,más volt.

-Van popcorn?

 A fürtös értetlenül nézett rám.

-Popcorn?Itt?Mi csak vérrel táplálkozunk,elfelejtetted?

-Ó.-biggyesztettem le alsó ajkaimat.

A fiú óriásit sóhajtott,majd leállította a már elindított filmet.

-Van itt egy éjjel-nappali.De sok gond van veled.-kicsit örültem,mert az utolsó mondatára elmosolyodott.-Felhúzom a kontaktlencsém,várj.

Sietősen fellépkedett az emeletre,én meg egyedül maradtam.Hát,remélem siet.Idegesen kapirgáltam a bőrt,mikor hangokat hallottam magam mögül.Hirtelen valaki megérintette a vállam,mire óriásit sikítottam.

-Baszd meg Harry!-ordibáltam vele.

De a göndör srác,alig tudta abbahagyni a röhögést.

-Nem voltál vicces..-duzzogtam.

-Jaj,ne csináld már.Inkább gyere.

Feltápászkodtam a kanapéról,és ahogy kiértünk a házból,én egész úton Harry felsőkarjába kapaszkodtam,amitől meg is lepődött,de nem érdekelt,mert féltem.Minden kisebb reccsenésnél összerezzentem.Végre kiértünk az erdőből,de London utcáin sem volt egy árva lélek se,ezért még mindig nem engedtem el Harryt,csak akkor,amikor beléptünk a boltba.Az eladó egy fiatal srác volt,nem tegeztük le.Még Harry elment keresni a kisboltba kukoricát,én az újságoknál ragadtam le.Pont belemerültem az egyik cikk olvasásába,mikor valaki hátulról átölelte a derekam.Megfordultam a tengelyem körül,és az eladó volt előttem.

-Mégis mit képzelsz magadról?!-szidtam le.

Éreztem hogy árad belőle a pia szag.Cöh,és ezek így járnak be dolgozni.Egyre távolodtam,mire ő követett,és egészen a falnak nyomott.Kezdtem megijedni.

-H-harry!-kiabáltam,de az előttem álló srác befogta a számat,és a nyakamat kezdte harapdálni.Pár másodperccel később,viszont megjelent mögötte Hazz,aminek nagyon örültem.Megmarkolta a pasi pólóját,majd maga felé fordította.

-Valami gond van?-kérdezte.

Harry a srác nyakához közeledett,de rákiabáltam.

-Harry,a kamerák!

Kapcsolt,hogy mit akartam ezzel mondani,ezért csak ledobta a fiút a padlóra,rá pedig gondolom a popcorn árát,majd a csuklómnál fogva kihúzott a boltból.

-Jól vagy?-kérdezte.

Bólintottam,de nem hagyhattam valamit szó nélkül,így hát megállítottam,hogy a szemébe tudjak nézni.

-Miért akartál megölni engem?

Harry tekintete elsötétült.

-Nem akartalak.

-De,Harry,ezt ne tagadd!

-Tényleg,nem akartalak!Mást akartam..-elhalkult a hangja.

-Mit?

-Megtudod ha eljön az ideje.-fejezte be,majd elindult.
Nem firtattam tovább,sosem voltam az a türelmetlen típus.Haha,ez jó vicc volt.Sky.Csendben lépkedtünk egymás mellett,még vissza nem értünk a házhoz.Elsőként léptem be,ledobtam a cipőimet,és már konyhában is voltam a csomag pattogatott kukoricával.Amúgy azt furcsálltam,hogy mindenük megvolt ami a főzéshez/sütéshez kell,de nem esznek.Egy darabig értetlenül bámultam a mikróra.Nem tudtam hogy kell kezelni.Végig nyomkodtam már az összes gombot,és persze,hogy az utolsóval kellett elindítani.Felültem a bárpultra,várni arra hogy kész legyen.Lábamat lóbálva nézelődtem közben.Óriási ez a ház.Mikor kész lett,kivettem a mikróból.Na,már csak egy tál kellett.Azt gyorsan megtaláltam,ki is vettem egy nagy,műanyag mély tálat,amibe beleöntöttem.Kezemben a kukoricával mentem vissza a nappaliba,amit letettem a kanapéra.
-Ki lehet ezt húzni?-kérdeztem Harryt.
Aprót bólintott,mire én letérdeltem a szőnyegre.
-Hagyjad,majd én.Csak húzd fel a lábaid.
Úgy tettem,ahogy kérte.Egy kézzel kihúzta a kanapét,én meg kinyújtottam a lábaim.Közénk helyeztem a tál kukoricát,mondjuk nem tudom miért,ha ő nem is eszik.Inkább messzebb akartam tőle lenni.Megnyomtam a távirányítón a 'play' gombot,és már folytatódott is a film.Harry végig üveges tekintettel figyelte a televíziót,de én majd' meghaltam félelmemben.Néha még össze is rezzentem,mire Hazz jóízűt nevetett rajtam.A popcorn,persze már a film felénél elfogyott,ezért lehajoltam,azzal a szándékkal hogy a kanapé mellé teszem,de a lélegzetem alábbhagyott.Az óriási ablakon kívül,egy feketébe öltözött alak állt,s mutató ujját vízszintesen végighúzta a torkán.Megugrottam az ágyban,egyenesen Harrynek ütköztem.
-Most mi van?-bökött a tévére.-Ez nem is volt ijesztő rész.
De én csak remegtem,és az ablak felé mutogattam,ahol már nem volt senki.
-Próbálj meg aludni.-mondta.-Megártott a kukorica.
Nem tudtam leolvasni az arcáról semmit,csak unalmat.Visszafeküdtem eredeti helyemre,és egy nagy levegővétel kíséretében lehunytam a szemem.

***
Liam a kezében tartott,fektetett volna be egy ágyba.
-Ne haragudj.-mormogta,mikor meglátta hogy felébresztett.
Ott volt az arcán,a leggyönyörűbb mosoly,amit eddig valaha is láttam.Miközben még mindig gyönyörűen mosolygott,hogy úgy éreztem,a szívem óriásira tagad,és mindjárt kitör a bordáim közül.-átfogta a vállamat,és leállított magával szembe.Most döbbentem rá,hogy mindent imádok benne.A hófehér bőrét,a vörös szemeit..
-Csókolj meg.-szaladt ki a számon,de én magam is megdöbbentem azon,mit kértem tőle.
Homloka apró ráncokba futott,értetlenül nézett rám.
-Sky,tudod hogy ..
-Akarom!-emeltem meg a hangom,mire mintha megenyhült volna.
Liam nagyot nyelt,majd óvatosan közeledni kezdett,az én szívem meg kiakart ugrani a helyéről.De aztán valami megváltozott.Hirtelen az ajka követelőbb lett,szabad keze a hajamba túrt,az az arcomat szorosan odahúzta a magáéhoz,és ott is tartotta.És bár most az én ujjaim is az ő haját szántották,hirtelen végett vetett a dolognak:gyöngéd,de határozott kézzel eltolt magától.Ledőltem az ágyra,levegő után kapkodtam,a fejem szédült.
-Sajnálom.-mondta,ő is ugyanolyan ziláltan.-Túlmentünk egy határon.
-Nem bánom.-ziháltam.
Összevont szemöldökkel nézett rám a sötétben.
-Próbálj meg aludni,Sky!
-Nem.Azt akarom,hogy csókolj meg újra!
-Túlbecsülöd az önuralmamat.
-A vérem,vagy a testem jelenti a nagyobb kísértést?-kérdeztem kihívóan.
-Döntetlen!-akaratlanul is elvigyorodott,de gyorsan visszakomolyodott.
-Mi lenne,ha elaludnál?Késő van.
Nagyot sóhajtottam.
-Rendben.-egyeztem bele.-De maradj itt!
-Nem mentem volna el.-ezzel befeküdt mellém,és éreztem ahogy átölel.

***
A saját sikításomra ébredtem.Kétségbeesetten kerestem Liamet,de nem találtam.A takaró alatt felhúztam a lábaimat a mellemhez,államat a térdemre fektettem.Éreztem,hogy mindenhol verejtékcseppek áztatják az arcomat.Szörnyű rémálmok..A hajamba túrtam,idegesen bámulva egy pontot.Lassan,kinyílt az ajtó,mire megugrottam.Louis volt.Csak,Louis.
-Úgy visítasz mint egy kismacska,akinek nem adnak tejet.Szétrobban a fejem.-mondta gúnyosan
Na igen.Ő az egyetlen,aki csak akkor segítene rajtam,ha a halál küszöbén feküdnék,vagy akkor se.Bármennyire is félek az apjuktól,nem várhatom el,hogy folyton védelmezzenek.Megfogok fulladni.Mostantól,nem ijedek meg,pár,egyedül töltött órától.
-Hol vannak a többiek?
-Niall szomjas volt.Vadásznak,de Liam nem mert Harryre bízni,miután te tegnap a mellkasán aludtál.-röhögött fel erőltetetten.
Kidülledtek a szemeim.Hogy én?Harryn?A gondolatba is beleborzongtam.
-Elmegyek sétálni.
-Tedd azt.-hagyta rám,majd kisétált a szobából.

***
Egy szajkó rikoltott,hátrazökkentem,egyenesen egy csomó,sűrűn álló,fiatal lucfenyő közé.Felhorzsoltam a karom,a hajam pedig összeragadt a gyantától.Amikor egy mókus rohant föl hirtelen a közelemben egy fenyőre,olyan hangosan sikoltottam fel,hogy az még a saját fülemet is sértette.Ha reggel is ilyen volt a sikolyom,akkor Louisnak bántóan igaza volt.Azt hiszem,rossz ötlet volt eljönni sétálni.Indultam is vissza a páfrányok tengere között,mikor valaki megragadta a nyakam.Hihetetlen erővel fojtogatott,egy szó sem jött ki a számon.Minden végtagom gyengülni kezdett,amikor elengedtek.Lerogytam a sáros földre,és a támadómra néztem.Ugyan az a férfi volt,mint tegnap az ablaknál,és a rémálmaimban is.Vérvörös szem,állig érő,fekete haj.A kép!A családi fotó!Villantak be az emlékek.Ez az apjuk!Remegve csúszkáltam hátrébb a hideg talajon..

5.rész

Sziasztok,ne haragudjatok,ez a rész egy kicsit rövid lett:/De a kövit hosszabbra fogom írni,azt garantálom!:D
Vanii.xx

A "beszélgetés" után,Jenni kérlelt hogy csináljunk valamit,mert ő ugye vámpír,és nem alszik,de én meg majd' meghaltam olyan fáradt voltam.
-Deeee kérlek!Lelocsollak vizzel!-"fenyegetett"
-Inkább ne.Van kávétok?
-Ööö nem,de szerzek.Cukorral vagy nélkül?-mosolygott.
-Cukorral.
-Jóóó,várj mindjárt jövök.-ezzel kiszökdécselt a szobából.
Hátradőltem a kényelmes ágyban, lehunytam a szemem majd eszembe jutott, hogy beszélnem kell Liammel.Egyesével nyitogattam be a szobákba,de mindegyik üres volt.Pont a nappaliba léptem volna be,mikor elsötétült minden.Testemet átjárta a hideg,hiszen szélsüvítést éreztem.Oldalra kaptam a fejemet,ahol egy árnyékot pillantottam meg.Minden porcikám remegett.. Beszaladtam a nappaliba,amit be is zártam magam után.Kezemet a szám elé helyezve csúsztam le a földre,hogy még véletlen se vegyem hangosan a levegőt.Már 10 perce biztos ott gubbasztottam,de nem történt semmi.Hol vannak a többiek?Liam,aki állítólag meg akar védeni engem,itt hagyott.Mi értelme van az életemnek így?Semmi.Elfordítottam a kulcsot a zárban,résnyire kinyitottam,és kilestem.Nem volt ott senki.Átléptem a küszöbön,s torkom szakadtából elkezdtem üvölteni.
-Itt vagyok!Teljesen egyedül!Nem ezt akartad?!Na,gyere elő!-a hangommal,saját magamat is megleptem.
Rekedtebb,és hangosabb is voltam,mint valaha.Megpróbáltam visszakapcsolni a villanyokat,ami sikerült is.A folyosó végén lévő ablak,ki volt nyitva.Még utoljára hátranéztem,majd odarohantam becsukni.
-Sky?-szólalt meg Jenni.-Minden oké?Itt a kávé.-rázogatott,mire én teljesen leizzadva,felültem az ágyon.
Elképedve néztem körül.Csak egy álom volt?!Megkönnyebbülés,de egyben hatalmas félelem uralkodott rajtam.
-I-igen,minden.Rosszat álmodtam.
Elvettem Jennitől az egész kávéskannát (!),majd államat támasztva az egyik kezemmel,másikkal,pedig a kancsó fülét fogva,néztem magam elé.Nagyot sóhajtva ittam egy kortyot,aztán újra magam elé bámultam.Besüppedt a másik oldalamon is az ágy,de nem törődtem vele,egészen addig,még valaki ki nem vette a kezemből a kancsót.
-Add vissza.-mondtam,viszonylag nyugodtan.De nem szólt semmit,csak aggódóan méregetett.-Liam,add vissza a kávémat!
-Koffeinmérgezést fogsz kapni.
Valószínű,igaza volt,de ez engem egyáltalán nem érdekelt.Továbbra is csak hűvösen néztem rá.
-Liam!-álltam fel az ágyról,már-már dühösen.-Add vissza a kibaszott kávémat!
Ezzel felállt Ő is,már azt hittem visszaadja,de nem.Levágta a földre a kannát,ami össze tört,a kávé meg szanaszét fojt.
-ÁÁÁÁÁÁÁÁ Liam!Tudod milyen nehéz volt kávét szereznem?!-sipákolt Jenni.
Dühösen átültem Jenni kanapéjára,pontosan Liammel szembe.
-Ugyan már Sky,ez csak kávé volt!-morogta Liam.
-Ez már régen nem a kávéról szól!Miért nem mondtad el nekem?!Miért kellett eltitkolni?!
Jenni,egész végig bociszemekkel kapkodta köztünk a fejét,már amennyire piros szemekkel lehet úgy nézni..
-Nem akartam,hogy rettegésben kelljen éljen a napjaid!
-Nem érdekel.Jenni,hol a fürdőszoba?-hagytam figyelmen kívül Liamet.
A lány,fejével egy nyitott ajtó felé biccentett.Ja,hogy ezt látnom kellett volna.Hangos puffanással csaptam be magam mögött az ajtót,majd bezártam.Ledobáltam magamról a ruháimat,miközben a víz már folyt a kádba.Kicsit forróra sikeredett,de nem érdekelt.Nyakig elmerültem a kádban,ahogy a gondolataimban is.Fél órája már bent ültem,majd megmosakodtam.Később,kelletlenül keltem ki a kádból.Magam köré tekertem egy törölközőt,amit épp megláttam,és kikopogtam az ajtón.
-Jenni,ott van még Liam?-kérdeztem.
-El sem mozdult,de már nagyon unom.-hangzott a válasz.
-Francba,kellene valami ruha!
Ráültem a vécé tetejére,és a körmömet kezdtem el rágni,majd néhány perc múlva kopogtak.
-Hoztam neked melegítőt.
Elfordítottam a zárban a kulcsot,mire azon a kis résen,Jenni bedobott nekem egy szürke melegítőt.A melltartómat,meg a bugyimat visszahúztam,és belebújtam a kényelmes szerelésbe.Felfrissülve léptem ki az ajtón.Jenni az ágyon hasalt,valamit olvasott,Liam pedig az ágy tövében ült,egy pontot bámulva.
-Beszélnünk kell Sky.-mondta Liam.
A zoknimat fixíroztam,nem mondtam semmit.Nem sokára már viszont Liam lábát is megláttam.Egészen közel.
-Oppá.Akkor beszéljetek csak nyugodtan.Lemegyek a fiúkhoz.-ezzel Jenni kiment a szobából.
-Nézz a szemembe,kérlek.
Nehézkesen felemeltem a fejemet,úgy tettem ahogy kérte.
-Igazad van.El kellett volna mondanom.Borzalmas érzés,hogy majdnem miattam vesztetted el az életed.
Kézfejemmel,végigsimítottam Liam arcán.Nem bírtam nézni ahogy szomorú.Nem bírtam haragudni rá..már,nem.Egy mozdulattal megfogta a kezem,ott tartotta az arcánál.
-Nem fogom hagyni hogy bajod essen.-suttogta.

*Liam szemszög*
Minden erőmmel azon leszek hogy megvédjem őt.Nem eshet baja.Tudom,hogy nem.Ő a lételemem.Amióta megismertem.Ha most hirtelen eltűnne,és sosem jönne vissza,már nekem sem lenne miért élnem.A gyönyörű kék szemei..a szőke,dús haja megbabonáz.Tetszik az,hogy nem fél tőlem.Az előző barátnőm,Danielle,amikor megtudta mi vagyok elhagyott.Akkor voltam 16 éves,és akkor voltam utoljára szerelmes.De Sky felé nem mutathatom ki az érzelmeimet.Félek,ha még ennél jobban is megteszem,apám még közelebb férkőzik hozzá.Az egész testem bizsergett az érintésére.Meg akartam őt csókolni.De nem tehettem.Csak bajba sodortam volna.
-Liam,el kell mennünk vadászni!-kiabált nekem Zayn.
Nem mertem itt hagyni Sky-t.Féltem,hogy baja esik.Földbe gyökereztek a lábaim.Nem mozdultam.
-Hahó!-nyitott be Zayn.-Ó,megzavartam valamit?-kérdezte.
Az előttem álló lány megrázta a fejét.
-Figyelj,Liam.Louis kell nekünk a vadászathoz,és Jenni is,na meg te is.De Harry itt marad Sky-al.
-Harry?!Na azt már nem.-tiltakoztam.-Nem hagyom itt őt,Harryvel!
-Nem fogja bántani!Egyszer,csak egyszer bíznál meg benne!
Óriásit sóhajtottam,engedély kérően néztem Sky-ra.
-Menjetek.Nem fog bántani engem.-mondta.
Egy puszit nyomtam a homlokára,majd kisétáltam a szobából,ahova rögtön be is ment Hazza.Megjutalmaztam egy "ha bármi baja lesz,az a te lelkeden szárad" nézéssel,és mentem is a többiekkel ki,a sötét erdőbe.

4.rész

Na,megjöttem:D Ááá tényleg olyan jól esnek azok,amiket írtok:")
Köszönöm♥Ha valaki még nem tudná,ma a Hits rádión lesz 5kor a Best Song Ever,tudomásaim szerint..:o   http://ukradioplayer.thehitsradio.com/console/
De nem húzom tovább az időt.Jó olvasást:)
Vanii.xx

-Gyere.-ragadta meg Liam a csuklómat.
-N-nekem haza kell mennem.
-Sky,ne csináld!El kell velem jönnöd hozzánk.
Végülis,már így is büntetésben vagyok.Legfeljebb kapok még egy hetet.Na és?Belementem.Aprót bólintottam,mire Liam arcvonulatai ellazultak.Nem tudtam mit akar,de kezdtem egyre kíváncsibb lenni.Figyeltem az utat,miközben egyre beljebb és beljebb haladtunk az erdőben.Tegnap este,mintha rövidebb lett volna az út.Mondjuk,nem is a temetőtől számítva,de akkor is.Fél óra múlva kiértünk az erdőből,ahol állt az az óriási faház.Legalább már tudom merre kell jönni.Beléptünk az ajtón,ahonnan már hallani lehetett a nappaliból kiszűrődő beszélgetést.Liam ment elől,én meg közvetlen utána sétáltam.
-Itt várj.-állított meg a szoba előtt.
Még Liam bement oda,én körülnéztem a folyosón.Tele volt képekkel,és régi,poros könyvekkel.De egyik képen sem voltak még vámpírok.6-an testvérek?Harryt,Niallt és Liamet felismertem a képekről,de a többieket nem.Tekintetem,lassan a könyvekre vándorolt,ahol ujjaimat végighúztam azok gerincén.Egyiket sem láttam,soha.De a címük nagyon érdekes volt.Kihúztam a többi közül egy vaskos könyvet,aminek az elején fekete felirattal díszelgett a "titok" szó.Kézírás.Biztos,hogy azzal volt írva.Annyira poros volt ez is,hogy mikor lapoztam benne,elkapott a köhögés.Kézfejet a szám elé helyezve köhögtem,másik kezemmel a könyvet tartottam,mikor kicsúszott belőle egy kép.A könyvet visszatettem a polcra,majd lehajoltam azért.Alig lehetett belőle látni valamit,ezért ujjhegyeimmel letörölgettem róla a port.6,tizenéves gyerek,meg egy idősebb férfi volt a képen.A 6 gyereket,az előző képekről felismertem,de a férfi nem volt ismerős.Liamék féltek tőle.Látszott az arcukon.Még a képet szemléltem,amikor megérintette valaki a vállam.
Oldalra kaptam a fejemet,ahol egy szőke,-alul barna-hajú lány állt.Szemei sokkal pirosabbak voltak,mint Liamnek,Harrynek vagy Niall-nek.Kék-sárga csíkos rövid ujjú pólót viselt,fekete farmernadrággal,hozzá topánkát.Szép,hófehér bőre volt.Azt,hogy gyönyörű,eddig csak Jessicának mondtam,ami igaz is volt.De ez a lány is gyönyörű volt.
-Sky,igaz?-mosolygott.
Éreztem hogy nem fog engem bántani.Ha akarna,már megtette volna.
-Szia.-visszamosolyogtam,mire a lány tekintete,a kezemben lévő képre tévedt.Lehunyta a szemét,majd óriásit sóhajtott.-Mi a baj?-kérdeztem.
-L-liam nem mondta?-dadogott.
Kidülledtek a szemeim,egyszerűen nem tudtam miről beszél.Mikor látta, hogy fogalmam sincs mit kellett volna mondania,megfogta a kezem,és hihetetlen gyorsasággal húzott fel az emeletre.
-Áú!
-Bocsi,megszokás.-egy ajtó előtt elengedte a sajgó kezem,amit rendesen meg is szorított.Képes lenne eltörni,de komolyan.-Gyere be.
Beléptem a szobába,ami teljesen más volt,mint az a szoba,ahol tegnap felébredtem.Sötét rózsaszínre mázolt fal,mindenhol poszterek,íróasztal,ahol szanaszét rajzok hevertek,és egy óriási ágy.
-Amúgy Jennifer vagyok.
Leültem mellé az ágyra,várva arra,hogy mondja el miért kellett ide jönnöm.
-Az a kép..amit néztél.Az apánk van rajta.Mi 6-os ikrek vagyunk.Hihetetlen,de így van.Mindannyian halandóként születtünk,még akkor apánk is az volt.Anyánk nem élte túl a szülést,túl sok volt neki.Apa,Liamet okolta anya haláláért,mert csak akkor halt meg anya,amikor Liam született .Aztán napról napra,egyre jobban változott apa.Azaz valaki megharapta,és ő is egy olyan szörnyeteg lett mint most mi.14 éves korunkban,átváltoztatott minket..elmondhatatlan mennyire fájt,mennyit szenvedtem,és a többiek is.Otthagytuk Őt.Nem akartunk minden nap félelemben élni,ezért jöttünk Londonba.De apánk azt mondta,hogy aki Liamnek olyannyira fontos lesz,mint neki anya,az haljon meg.Mondván,érezze Liam azt,hogy neki milyen érzés volt.É-és ez te vagy,Sky.
Lélegzet visszafojtva hallgattam,amint mondd.Miért?Borzalmasan féltem.Én nem tudom megvédeni magam.Liam miért nem mondta el nekem?!Bármi történhetett volna velem a temetőben,meg otthon is,egyedül.Ha mondja,vigyázok!Egyszerre kavargott bennem a mérhetetlen félelem,és a düh.Üveges tekintettel bámultam magam elé,mikor benyitott az ajtón Liam.
-Sky!Azt mondtam,maradj ott!Mit nem értesz azon,hogy "Itt várj"?!
-Liam!Miért nem mondtad el neki?Tudnia kellene!-kiabált vele Jenni,az ágyról.
-Te..
-Igen,elmondtam neki!Tudod mekkora veszélynek tetted ki az elmúlt 1 napban?Apánk vadászik rá!
Könnyes szemekkel néztem rá a fiúra,aki tiszta erőből belevert a falba,ami be is repedt.
-Jobb lesz,ha most hazaviszem.-remegett Liam.
-Liam,az istenért,gondolkozz már!Megint nem vagy magadnál!A szülei hogy védik meg?!Sky ma este itt marad velem.Te is nagyon jól tudod,hogy hatunk közül én vagyok a legerősebb,meg Louis!
Én,még mindig tétlenül ültem a süppedős ágyon.Maradjak itt?És anyáéknak mit mondok?Liam egy utolsó aggódó pillantást vetett rám,majd kisétált.
-Add a telefonod.-mondta Jenni.
Én értetlenül néztem rá,de odaadtam neki.Valamit pötyögött benne,majd a füléhez emelte.A beszélgetésből ennyit hallottam:
-Jó napot!
-...
-Jenni vagyok,Skyler barátnője.Nagyon maga alatt volt,megkérdezte az anyukám lenne-e kedve itt aludni,kicsit beszélgetni,tudja..
-...
-Köszönöm!
-...
-Viszlát!
Ezzel letette.
-Elintézve.3 napig itt leszel.
-3 nap?É-és utána?-dadogtam.
-Nyugodj meg.Most gyere,Liam már biztos beszélt a többiekkel.
Jennifer a nappaliba vitt engem,ahol ott volt Harry,Niall..egy barna hajú fiú,meg egy fekete hajú,borostás srác.Megremegtek alattam a lábaim.Tudtam,hogy nem fognak bántani,de ijesztőek voltak.
-Sky,őket már ismered.-mutatott a 2 fiúra.-Ő Louis.-a barna hajú,aki a falnak támaszkodott,összefont karokkal,s engem méregetett.-És Zayn.-a fekete hajú,borostás.-Fiúk,nem szeretném ha bántanátok Őt.Főleg te nem,Harry.-nézett szúrós szemekkel a fürtösre,aki megrángatta a vállait.-Fiúk,Sky egy darabig itt lesz,meg kell védenünk,apánktól.Mert ugye Liam..
-Igen,tudjuk,Jenni.Minden vágyam egy halandót védeni.-vágott Louis,Jenni lábához egy poharat,ami össze is tört.
-Srácok!Liam a testvérünk,ezt meg kell tennünk érte!
-Igaza van.-szólalt meg egyszerre Niall,és Zayn.
-Harry?..Megölted a barátnőjét,ennyivel jössz neki.
Valamit morgott az orra alatt,majd mint aki a világ összes fájdalmát magával cipeli,bólintott.
-L-louis?-kérdezte Jennifer,kicsit tartva a válaszától.
Mondjuk,nem csodálom.Louis,a legerősebb-mint hallottam-,és Ő a rosszfiú is.De csak csendben állt,idegesen bámulva egy pontot.
-Louis!-kiáltott rá Jenni.
-Jenni-röhögött fel Lou-elhiszed,hogy engem hidegen hagy mi van vele?-mutatott rám.
Megráztak a szavai.Jó,nem ismer engem,de nem tettem semmi rosszat azért,hogy ezt mondja.Jenni beszélésre nyitotta a száját,de megelőztem.
-Louis..kérlek.-szakadozva fújtam ki a levegőt,miközben közeledtem felé.
Belenéztem tűzpiros szemeibe,ő pedig az enyéimbe,és vártam.
-Legyen.De nem foglak éjjel-nappal védelmezni,csak azért,mert Liam az öcsém.
-Köszönöm-suttogtam.

3.rész

Sziasztok!Örülök hogy olvassátok,és tetszik is a blogom:)
Tovább is örömmel várom a feliratkozókat és a komikat:D
Ne felejtsétek hogy hétfőn Best Song Ever klipp:$
Jó olvasást!/Legkésőbb pénteken lesz új rész/
Vanii.xx


Ahogy Liam elhagyta a szobát, én már nem tudtam aludni.Folyamatosan forgolódtam.Azt sem értem,egyáltalán miért jött ide?!Magamat sem értem..Miért engedek magamhoz ilyen közel egy szörnyeteget?Na jó,ez egy kicsit durva kifejezés volt..De akkor is,úgy bántam vele pár perce,mintha egy normális ember lenne,pedig nem az!Egyáltalán nem..Viszont bármit teszek,nem tudok már félni tőle.Sosem fogom tudni már úgy kezelni,mint egy vámpírt.A tegnap este mély nyomott hagyott bennem.Úgy véltem elég lesz a szenvedésből,inkább felkeltem és felöltöztem.Anya és apa dolgozik,mondjuk,örülök neki.Nem szívesen futnék most össze velük.Lebotorkáltam a lépcsőn,egyenesen a konyhába,ahol főztem magamnak kávét.Nem szoktam sokat inni,csak akkor ha ideges vagyok.Az étkezőasztalnál kortyolgattam belőle,miközben agyban teljesen máshol jártam.Csak Liamre tudtam gondolni.Megbántottam őt?Óriási levegőt vettem,visszafutottam a szobámba,amilyen gyorsan csak tudtam felöltöztem,és már futottam is ki a házból.Bezárni is majdnem elfelejtettem.Kicsit hátrahőköltem,mert azt sem tudtam merre induljak.Tegnap este más volt.Hol laknak Ők?!Gyerünk Sky,gondolkozz.Lehunytam a szemem,és nem törődve a kocsik zajával,próbáltam felidézni hogy hol lehet az a kihalt környék.Már a fejemet fogtam idegességemben.Egyszerűen nem jutott eszembe semmi.Gondoltam felülök a London Eye-ra,onnan belátom a környéket.Fél  óra,hosszú óráknak tűnt,még végre körbe ment a kerék.De hiába.Nem segített semmit.Szomorúan baktattam hazafelé,mikor hátulról meg láttam..Harryt.Ő az egyetlen esélyem arra,hogy beszélni tudjak Liammel.Akkor is,ha meg akar ölni.Oda futottam,kezemmel megérintettem a vállát.Hogy mit nézett arra,azt nem tudom.Nem is érdekel.Megfordult a tengelye körül,s mikor meglátott engem,elmosolyodott.
-Nocsak-nocsak.Biztos jó emberhez jöttél?
-Harry!Miért ölted meg Jessit?!Mi okod volt rá?!
Összeráncolta szemöldökét a hangnememre.Nem azért jöttem ide hozzá,hogy ezt megkérdezzem,de muszáj volt.Ahogy megláttam az arcát,elkapott a düh.
-Tudod,a barátnődnek olyan jó illata volt mint neked..és én vámpír vagyok.Vagy elfelejtetted?-simította meg az arcomat.
-Ne érj hozzám!-csaptam rá a kezére.
-Te meg ne dühítsd fel engem.-megemelte a hangját,arca átváltott a mosolygósból,mérgessé.-Miért is jöttél most ide?
Már megértettem mindent.Harry nem bánthat engem.És tudom,hogy azért nem,mert Liam a testvére.
-Liam otthon van?-kérdeztem.
-Ja.Pont azért jöttem el ,mert valaki árulkodott neki arról,hogy megöltem valakit.-szemei szikrákat szórtak rám.
-Oda kell mennem!Mondd,merre van.Kérlek.
-Miért jó az nekem,ha elmondom?
Hallgattam.Erre mégis mit tudtam volna mondani?
-Jó,akkor hagyjuk.-ezzel újból elindultam hazafelé.
Hülye lettem volna,ha azt hiszem utánam jön.Becsaptam magam mögött az ajtót, lecsúsztam a földre,és lábaimat felhúztam a mellkasomhoz.Mi van akkor,ha Liam többet már nem jön vissza?Én meg sosem tudom meg hol laknak.Valami ott motoszkált a fejemben,amit még magamnak sem akartam bevallani..

***

*Temetés előtt,1 órával*

Egyre közeledett a 6 óra.Úgy éreztem mindjárt megfulladok,a gombóc miatt a torkomban.Már több mint 2 órája elkészültem,azóta csak fel-alá mászkálok a házban.Anyáék még sehol..Azt mondták,4-re itthon lesznek!Most 5 óra van.Kezdek aggódni.A telefont sem veszik fel.Már pont indultam volna el anya munkahelyére,amikor mindketten egyszerre nyitottak be az ajtón.
-Anya!Hol voltatok?1 óra és mennünk kell!
-Mindent meg fogsz tudni idővel.Most hagyj minket készülődni!
Na,szuper.Levágtam magam a kanapéra,s benyomtam a tévét.Apáék háromnegyed óra alatt készültek el,azaz volt negyed óránk hogy odaérjünk.Egész úton azzal nyaggattam apát,hogy menjen gyorsabban.De ő jött a "nyugodj meg,odaérünk" dumájával.Végülis igaza lett,de mindegy.Már akkor elkapott a sírás,amikor megláttam a tetőtől talpig feketébe öltözött embereket.Jessica anyukáját,testvérét,és apját.Milyen érzés lehet nekik,ha nekem ennyire borzalmasan fáj?Egyenesen hozzájuk sétáltam,és szorosan átöleltem őket.Ide nem kellettek szavak..Minden erőmmel azon voltam,hogy ne fájjon ennyire.De bűnösnek éreztem magam.Azért,mert tudom ki tette és nem teszek ellene semmit.Azzal nyugtatom magam,hogy aki megölte egy vámpír,és ellene nem is tudnák semmit tenni.Megszólalt a halk zene,miközben homályosan láttam mindent,és mindenkit magam körül.Ilyen érzést az életben nem kívánnék senkinek..3 éves korunk óta legjobb barátnők voltunk.Megfogadtuk,hogy soha senki nem fog minket szétválasztani.1 héttel ezelőtt,bele nem gondoltam volna abba, hogy így megváltozik az életem.A temetés után teljesen magam alatt voltam.Még jobban,mint eddig.Így már teljesen biztos voltam abban,hogy soha többé nem fogom látni Jessit.Ha valaki ezt megtudná,totálisan bolondnak nézne,de egészen a mai napig reménykedtem benne,hogy valamilyen csoda folytán újra itt lesz velem.Mivel érdemelte ezt ki?Soha senkinek nem ártott...Nem tudom hogy fogom tudni feldolgozni a halálát.Lassan már kezdtek felszívódni az emberek,végül meg már csak én és a szüleim maradtak.De én még mindig a sírja előtt gubbasztottam.
-Sky..gyere,mennünk kell.
-Anya,menjetek.Majd hazasétálok.Maradni szeretnék még.
-Biztos vagy te abban?
Aprót bólintottam,mire apa egy puszit nyomott a fejemre,és elmentek.Csodálkoztam hogy itt mertek hagyni a temető közepén,este 8kor,de ez engem most a legkevésbé sem érdekelt.Beszéltem hozzá.Beszéltem Jessihez.Elmondtam neki mindent.Liamet,Harryt..egyszerűen mindent kimondtam.Már jó régóta ücsöröghettem ott "vele",mikor valaki megszólalt a hátam mögül.
-Sajnálom.
Ijedtemben hátrafordultam,de megkönnyebbülés töltött el.Liam állt ott.Letöröltem könnyimet az arcomról,és most én közeledtem felé.Pontosan előtte megálltam,mire ő magához húzott,és átölelt.Először borzalmasan fájt a szorítása,fel is szisszentem,de amikor meghallotta lazított rajta.Leírhatatlan milyen érzés volt..Ahogy ott állunk,csak mi ketten..Egy percre sem gondoltam arra,hogy Liam más mint én.Egy normális ember soha nem ölelne meg egy vámpírt,még az én előzményeimet nézve se.Én,megtettem.Tegnap ismertem csak meg ,de..én azt hiszem, szeretem őt.

2.rész

Még magam sem tudom,hogy voltam ilyenre képes.Egy mozdulattal ráütöttem az engem fogó fiú kezére,felálltam,s hátrálni kezdtem.A hozzám legközelebb lévő tárgyat felkaptam,/ami egy bot volt/,azt magam előtt tartva lépkedtem tovább,hátrafelé.

-E-egy lépést se közelebb!-dadogtam.

A srác még mindig a füvön térdelt,néha-néha fel is röhögött.Féloldalas mosolyra húzta a száját,amitől elővillant az egyik éles foga.Ha eddig nem féltem eléggé,most megtörtént.

-Ha azt hiszed,azzal a micsodával elbánsz velem..-szólalt meg mély hangján.-akkor azt rosszul hiszed.

Felállt a földről,majd közeledni kezdett.Másodpercek alatt eltűnt a szemem elől.Összevissza forogtam,még mindig szorongatva a botot.Kis híján szívrohamot kaptam,mikor megláttam pontosan magam előtt.Kirángatta a botot a kezemből,s még közelebb jött.Ujjait belemélyesztette a derekamba,amitől felszisszentem.Óriásit nyeltem,minden erőmet összeszedtem,majd mellkasánál messzebb nyomtam.Újra elmosolyodott.

-Merész vagy,és ez tetszik.-morogta.

Hirtelen valaki mögöttem termett,és onnan szorították meg a derekam.De a srác még mindig előttem állt.Tekintete dühöt sugárzott.Összeszorítottam a szemeimet.Éreztem a mögöttem lévő srác leheletét a nyakamnál.

-Hmm...Liam,az étellel nem szokás játszani..-szólalt meg,ajkait végig húzva a nyakamon.

Libabőrös lettem.Ismerik egymást?!

-Engedd el Őt!-kiabált idegesen,az előttem álló.

-Jajj,ne csináld már.Még csak menekülni sem próbál.Azt eddig is tudtam,hogy embert nem ölsz.Akkor majd megteszem én.Neked csak végig kell nézned.-ezzel rántottam magamon egyet,megfordultam,s amilyen gyorsan csak tudtam lekevertem neki egy pofont.Félelmemet felváltotta az idegesség.Ő volt az aki megölte Jessit.A fürtös az arcához kapott,majd felnevetett.

-Na mi van?-tárta szét a kezeit.-Ez a bosszú,cica?

-Harry,hagyd abba!Most!-lépett elém Liam (?).-Te vagy az egyetlen,aki nem békélt meg azzal a ténnyel,hogy nem bánthatunk embereket!Mindenki feltudta fogni,csak te nem!Állj le!-kiabált.

-Lazíts már tesó.-hátrált a göndör hajú.

Tesó?Nem hogy ismerik egymást,testvérek?És "mindenki"?Hányan vannak?Beleszédültem a ténybe,hogy több vámpír is él Londonban.Az utolsó,amire emlékszem az az volt,hogy Liam ökölbe szorított kezekkel sétál Harry felé.

***

Egy szobában ébredtem.Nem volt benne semmi,csak egy ágy.Majdnem szétrobbant a fejem,annyira fájt.Hajamba túrva ültem fel.Fogalmam sem volt arról,hol vagyok.A telefonom után kutakodtam a zsebemben,és csak akkor esett le hogy otthon hagytam. Egyetlen lámpa pislákolt az egész szobában.Felálltam,s az ajtó felé vettem az irányt.Lassan nyomtam le a kilincset,majd amikor már teljesen kinyitottam,egy hosszú folyosót láttam magam előtt,utána egy lépcsőt.Bizonytalanul mentem lefele,de kicsit megnyugodtam a hangok hallatán.Megálltam az ajtó előtt,ahonnan hallottam azokat.

-Liam,Harrynek igaza van!Mit csinálunk ha felébred?!Tud a létezésünkről,hagynod kellett volna hogy megölje!

-Nem mondhatsz ilyet Zayn..nem bírtam volna végig nézni..

-Miben más,mint a többi ember?Hm?Ezt mondd meg nekem!

-Zayn,nem tudom!Ne várj tőlem magyarázatot! És különben sem fogja elmondani senkinek

-De ha valaki is megtudja..neked kell megölnöd őt.Ha nem teszed,megteszi Harry,és az nem lesz szép.

Hirtelen beugrott minden.Vámpírok!Liam és Harry hozott ide!Hihetetlen gyorsasággal fordultam egyet,hogy eltudjak szaladni,de beleütköztem egy mellkasba.Egy számomra még idegen vámpírral találtam szemben magam.Szőke haja volt,és piros szemei.Nem volt olyan ijesztő,mint Liam,vagy Harry.

-Hova-hova?-szólalt meg.

-E-el..-dadogtam

-Ne ilyen sietősen.-mosolygott.-Hé,Liam!

Lépteket hallottam az ajtó mögül,ami lassan ki is nyitódott.

-Niall..ne mo..-abbahagyta amit elkezdett,mikor meglátott engem.

-Vidd haza.Túl jó az illata.-összerezzentem,hiszen beleszagolt a szöszi,a hajamba.

-Ne..érj.. hozzá.-Liam már remegett az idegességtől.

-Jó-jó.-tartotta fel a kezeit,majd besétált a szobába.

-Gyere,haza viszlek.-biccentett a fejével Liam,a bejárati ajtó felé.

De én csak álltam ott,mint egy darab fa.

-Hé,ha nem akarod hogy meglásson Harry,jobb ha jössz.-még mindig semmi.-Nem harapok.Vagy mégis?-ezzel felmosolygott,és megláttam a fogait.

-Ha azt hiszed hogy ez vicces volt,akkor tévedsz!-mondtam.

-Ha te mondod.Na,gyere már.

Nehézkesen megindultam Liam után,ki az utcára.Egy darabig csendben lépkedtünk egymás mellett,lehetetlen lett volna elfutnom előle.

-Mi a neved?

-Nem fogok egy vámpírnak elmondani információkat magamról.

-Javíts ki ha tévedek,de ha én nem lennék, te már nem élnél.-mondta,kicsit dühösen.-És hol laksz?Azt sem tudom merre menjünk.

Szavai megráztak,de igaza volt.

-Skyler..Skyler Grey.-motyogtam.-Már ismerős a környék,majd szólok.

Aprót bólintott.Megtorpantam,mikor szembesültem azzal a ténnyel,hogy amikor elmentem otthonról este fél8kor,anya azt mondta fél óra múlva legyek otthon.Te jó ég!

-Mi a baj?-fordult hátra Liam.

-Mennyi az idő?!

-Éjfél.Miért?

-Anya meg fog ölni!
Összeráncolta a szemöldökét rám.
-Megoldjuk.Hidd el.
-Liam..a szemeid..
-Basszus.A kontaklencsém otthon van.-húzta el a száját.-akkor megöl anyud.
-Kedves.-fintorogtam.-Itt vagyunk.
-Már azt is tudom hol laksz.-mosolygott.
-Nagyon vicces.
Liam megragadta a csuklómat,és egészen közel húzott magához.Már tudtam hogy nem fog bántani engem.Erősen a szemeibe néztem,nem foglalkozva azzal,hogy piros.Biztonságban éreztem magam mellette.
Fura,de tényleg.Már nem féltem tőle.A fülemhez hajolt,s belesuttogott valamit,amitől kirázott a hideg,majd eltűnt."Még találkozunk,Sky" kavarogtak a fejemben Liam szavai,miközben benyitottam a házunkba.Lelkileg már felkészültem a szidásra.Anya,és apa az étkezőasztalnál ültek,de az ajtócsapódásra mindketten felugrottak.
-Skyler Grey!Mégis mit képzelsz magadról?!Fél órát mondtam!Már majdnem hívtuk a rendőrséget!Hol a fenében voltál?!
-N-ne haragudj anya,én csak..beültem valahova,és találkoztam egy ismerősömmel..mi csak elbeszélgettük az időt..
-Szóval találkoztál egy ismerősöddel?És ki az az ismerős?
-Sarah.Az osztálytársam,Sarah.
-Nyomás a szobádba!1 hétig nem mész sehova!Azaz az egész őszi szünetet itthon töltöd!
-Úgysem mennék sehova..-mormogtam.
-Hogy mondod?-szaladt fel anyám szemöldöke,majdnem a plafonig.
-Semmi..megyek aludni.
Felfutottam az emeletre,és becsaptam magam mögött az ajtót.Azért rosszabbra számítottam.A holnapi temetésre meg csak el mehetek.Azt nem tilthatják meg nekem!Semmi pénzért nem hagynám ki a legjobb barátnőm temetését..Ha kell kiszökök az ablakon.Leengedtem a redőnyömet,felhúztam a pizsimet,ledőltem az ágyra,és már el is aludtam.

***
Reggel,a telefonom pittyegésére ébredtem.Csukott szemmel tapogattam a készülék után,de a telefon helyett,egy kezet fogtam meg.Gyorsan el is kaptam onnan a kezem,helyette megmarkoltam a párnámat,és neki dobtam a mellettem fekvő embernek,én pedig kiugrottam az ágyból.A szemeim kipattantak,majd amikor megláttam ki volt az,eldurrant az agyam.
-Basszus Liam!Hogy jöttél be?Frászt hoztad rám!
-Létezik ablak is.
Megforgattam a szemeimet,majd vissza másztam az ágyba.
-Mennyi az idő?
-7 óra.
-Aaaa felébresztettél.Sosem kelek ilyenkor.-temettem bele fejemet a párnámba.
-Meg sem szólaltam.A telefon volt.
-De ha nem fogom meg a kezed,nem ijedek meg,és visszatudok aludni!-nyafogtam tovább.
-Jó,hibáztass csak engem.
-Ne haragudj csak..-ültem fel az ágyban-ma lesz a barátnőm temetése.-itt megcsuklott a hangom,s pár könnycsepp gördült le az arcomon.
-Mi történt?
-A drágalátos testvéred megölte!Ezt az apró részletet elfelejtette veletek közölni?!
-Harry?
-Igen Ő!Ki más?-nevettem fel hitetlenül,még mindig küszködve a könnyeimmel.
-Sky..
-Nem érdekel,jó?Nem akarok erről beszélni.Menj innen,kérlek.
Láttam Liamen,hogy ökölbe szorítja a kezeit,piros szemei átváltanak vörössé.Felkelt az ágyból,kiugrott az ablakon és elfutott.Mellkasom folyamatosan fel-le emelkedett.
Úristen,Sky,miért mondtad el?!Mondjuk,valahol akartam,hogy szenvedjen Harry.Megölte azt,aki számomra borzalmasan fontos volt..

1.rész

-Jessica!Ez már nem vicces,gyere elő!Hahó.-nyitottam be nevetve az éjszaka közepén az osztálytermünkbe.
Egy alak állt a teremben,előtte eszméletlenül feküdt a barátnőm.Lehervadt a számról a mosoly.Féltem.Az idegen erősnek látszott,vagyis az is volt.De erőt vettem magamon,s a könnyeim ellenére torkom szakadtából üvöltöttem a férfivel.
-Ki vagy te?!És mit tettél a barátnőmmel?!
Egyet pislogtam,és már felém tornyosult.Hátrébb léptem,mire Ő követett.Földbe gyökereztek a lábaim,mikor elérte a hátam a táblát.Nem mehettem tovább.Az idegen megragadta a kezeimet,amiket a fejem fölé emelt,s erősen neki nyomta a táblának.Úgy éreztem mindjárt végem.A szemem végig csukva volt,miközben velem szemben állt.A csuklóm leírhatatlanul fájt a szorítására.Szájával a nyakam felé közeledett,amitől még jobban összerezzentem.Kinyitottam könnybe lábadt szemeimet.
-K-kérlek.-sírtam.
Szavaimra felfigyelt,távolodni kezdett a nyakamtól,majd a szemeimbe nézett.Lefagytam.Egyszerűen mozdulni nem tudtam.Vérvörös szemei világítottak a sötétben.Az nem lehet..vámpírok nem léteznek!

  *Visszatekintés,negyed órával ezelőtt*
-Nézd már milyen helyes.-bökött oldalba Jessica.
Egyet kortyoltam a colámból,s megrántottam a vállam.
-Ne csináld már Sky!Csak rá kell nézni.
-Nyálgép.
-Fenéket!
Felkuncogtam a barátnőm észjárásán.Neki mindig ilyen fiúk kellenek.Ez már vagy a 11. iskolai disco,és még egyszer sem ment oda hozzá.
-Hozok még inni.-szólaltam meg.
Utam a büféhez vezetett,ahol kértem 2 újabb pohár kólát.Fizettem,és mentem is vissza az aulába,de az asztalnál,ahol mi ültünk ketten Jessivel, üres volt.Ijedten fordultam körbe,de sehol nem láttam Őt.Letettem a legközelebbi asztalra a poharainkat,majd a folyosókat,mosdókat végigjárva kerestem a barátnőm.De mind hiába.
-Jessica!Ez már nem vicces,gyere elő!Hahó.-nyitottam be nevetve az éjszaka közepén az osztálytermünkbe.

*Visszatekintés vége*
Oldalra billentette a fejét,szorítása lazult.Még mindig borzalmasan féltem.Az ajtó nyílódására mindketten odakaptuk a fejünket.Az előttem álló srác,pedig pillanatok alatt eltűnt.Döbbenten meredtem magam elé egy darabig,majd észbe kaptam.Sikítva rogytam le a halott barátnőmhöz.Az iskolaigazgató,Max jött be a terembe.
-Skyler?Mi történt?-tekintete a barátnőmre tévedt.-Te jó ég!Hívom a mentőket!
Tudtam hogy már semmi értelme.Jessi örökre itt hagyott engem...

***
*2 nappal később*
Semmit nem aludtam ebben a 2 napban .Kisírtam a szemeimet.Csak Jessi járt a fejemben,meg az a fiú.Ha ezt valaki mesélné nekem,magam sem hinném el mit láttam.Anya már aggódik miattam,mert nem mondok semmit a rendőröknek.Nem is hinnének nekem...
Mondjam el,hogy egy vámpír ölte meg a barátnőmet?!Ki az,aki ezt beveszi?
Pszichológushoz akarnak küldeni a szüleim,mert azt hiszik megbolondultam.Nem eszek,nem alszok,csak a szobámban gubbasztok egész nap.Holnap lesz a barátnőm temetése..Fogalmam sincs arról,hogy fogom végig nézni ahogy leengedik holttestét a hideg föld alá.Beleborzongok,ha csak erre gondolok.Elhatároztam hogy ma sétálok egyet.Már kezd sötétedni,és nekem az úgy pont jó.Nem nyüzsögnek annyian London utcáin.Megszédültem,mikor kikeltem az ágyból.Elbicegtem a ruhásszekrényemig,majd elővettem egy aránylag meleg ruhát,amit azonnal magamra is aggattam.Lefutottam az emeletről,ahol a konyhában anya ügyködött valamit.
-Hova-hova kislányom?-fordult meg.
-Uhm..csak elmegyek sétálok egyet.
-Ilyenkor?Bármi bajod eshet,felejtsd el!
- Egész végig azzal nyaggatok hogy csak a szobámban gubbasztok!Ha meg el akarok menni ez a válasz?!18 éves vagyok,az ég szerelmére!Tudok magamra vigyázni!
Láttam anyán, hogy elgondolkozik.
-Fél óra!Fél óra,és itthon vagy!
Nem tudtam erre már mit mondani neki,inkább nem mondtam semmit,mert akkor el sem enged.Felhúztam a fehér converse cipőmet,s kiléptem az ajtón.Nem volt kint hideg,de nem is volt meleg.Pont kellemes idő volt.Szakadozva kifújtam a levegőt,és lassacskán elindultam.Csak néhány szerelmes pár sétált az utcán,nem voltak sokan.Elsétáltam a London Eye-hoz,ahol előjöttek bennem az érzelmek.Amikor először ültünk fel ide Jessivel..szorítottuk egymás kezét amikor már a legtetején voltunk.Aztán a kedvenc cukrászdánk.Gondoltam beülök,úgyse lesznek bent sokan.Benyitottam a feketére mázolt ajtón,s körülnéztem a jól ismert helyen.De elakadt a lélegzetem.Az egyik sarokban ott ült..ott ült az a srác aki megölte a barátnőm.A szemei már nem pirosak,hanem nagyon világos barnák voltak.Kontaklencse.Szép próbálkozás..Szaporábban kezdtem el venni a levegőt,majd megfordultam és kirohantam a helyiségből.Nem érdekelt hogy hülyének néztek a bent lévők.Először csak gyorsan lépkedtem,de amikor hátra pillantottam,s a fiú lépett ki a cukrászdából,futni kezdtem.Egyre közelebb éreztem magamhoz.Aprót sikítottam,amikor valaki berántott egy keskeny utcába,felkapott a kezébe,s eszeveszett gyorsasággal futni kezdett velem.Éreztem hogy a könnyek legördülnek az arcomon.Hosszú perceken keresztül futott az idegen fiú,majd egy dombon letérdelt,és letett engem is.Kidörzsöltem szemeimből a könnyeket,de még mindig homályosan láttam.Megtettem ezt újra és újra.Végre már tisztán láttam mindent,de muszáj volt felsikítanom.A fiúnak ugyanolyan vörös szemei voltak,mint annak,aki megölte a barátnőm.De ez nem ő volt.Haja oldalra volt zselézve,ami egészen rövid volt.A másik srácnak,meg göndör,összekuszálódott haja volt.
-Ssss.-helyezte kezeit a szám elé.
Mellkasom folyamatosan fel-le emelkedett.Féltem tőle.