2.rész

Még magam sem tudom,hogy voltam ilyenre képes.Egy mozdulattal ráütöttem az engem fogó fiú kezére,felálltam,s hátrálni kezdtem.A hozzám legközelebb lévő tárgyat felkaptam,/ami egy bot volt/,azt magam előtt tartva lépkedtem tovább,hátrafelé.

-E-egy lépést se közelebb!-dadogtam.

A srác még mindig a füvön térdelt,néha-néha fel is röhögött.Féloldalas mosolyra húzta a száját,amitől elővillant az egyik éles foga.Ha eddig nem féltem eléggé,most megtörtént.

-Ha azt hiszed,azzal a micsodával elbánsz velem..-szólalt meg mély hangján.-akkor azt rosszul hiszed.

Felállt a földről,majd közeledni kezdett.Másodpercek alatt eltűnt a szemem elől.Összevissza forogtam,még mindig szorongatva a botot.Kis híján szívrohamot kaptam,mikor megláttam pontosan magam előtt.Kirángatta a botot a kezemből,s még közelebb jött.Ujjait belemélyesztette a derekamba,amitől felszisszentem.Óriásit nyeltem,minden erőmet összeszedtem,majd mellkasánál messzebb nyomtam.Újra elmosolyodott.

-Merész vagy,és ez tetszik.-morogta.

Hirtelen valaki mögöttem termett,és onnan szorították meg a derekam.De a srác még mindig előttem állt.Tekintete dühöt sugárzott.Összeszorítottam a szemeimet.Éreztem a mögöttem lévő srác leheletét a nyakamnál.

-Hmm...Liam,az étellel nem szokás játszani..-szólalt meg,ajkait végig húzva a nyakamon.

Libabőrös lettem.Ismerik egymást?!

-Engedd el Őt!-kiabált idegesen,az előttem álló.

-Jajj,ne csináld már.Még csak menekülni sem próbál.Azt eddig is tudtam,hogy embert nem ölsz.Akkor majd megteszem én.Neked csak végig kell nézned.-ezzel rántottam magamon egyet,megfordultam,s amilyen gyorsan csak tudtam lekevertem neki egy pofont.Félelmemet felváltotta az idegesség.Ő volt az aki megölte Jessit.A fürtös az arcához kapott,majd felnevetett.

-Na mi van?-tárta szét a kezeit.-Ez a bosszú,cica?

-Harry,hagyd abba!Most!-lépett elém Liam (?).-Te vagy az egyetlen,aki nem békélt meg azzal a ténnyel,hogy nem bánthatunk embereket!Mindenki feltudta fogni,csak te nem!Állj le!-kiabált.

-Lazíts már tesó.-hátrált a göndör hajú.

Tesó?Nem hogy ismerik egymást,testvérek?És "mindenki"?Hányan vannak?Beleszédültem a ténybe,hogy több vámpír is él Londonban.Az utolsó,amire emlékszem az az volt,hogy Liam ökölbe szorított kezekkel sétál Harry felé.

***

Egy szobában ébredtem.Nem volt benne semmi,csak egy ágy.Majdnem szétrobbant a fejem,annyira fájt.Hajamba túrva ültem fel.Fogalmam sem volt arról,hol vagyok.A telefonom után kutakodtam a zsebemben,és csak akkor esett le hogy otthon hagytam. Egyetlen lámpa pislákolt az egész szobában.Felálltam,s az ajtó felé vettem az irányt.Lassan nyomtam le a kilincset,majd amikor már teljesen kinyitottam,egy hosszú folyosót láttam magam előtt,utána egy lépcsőt.Bizonytalanul mentem lefele,de kicsit megnyugodtam a hangok hallatán.Megálltam az ajtó előtt,ahonnan hallottam azokat.

-Liam,Harrynek igaza van!Mit csinálunk ha felébred?!Tud a létezésünkről,hagynod kellett volna hogy megölje!

-Nem mondhatsz ilyet Zayn..nem bírtam volna végig nézni..

-Miben más,mint a többi ember?Hm?Ezt mondd meg nekem!

-Zayn,nem tudom!Ne várj tőlem magyarázatot! És különben sem fogja elmondani senkinek

-De ha valaki is megtudja..neked kell megölnöd őt.Ha nem teszed,megteszi Harry,és az nem lesz szép.

Hirtelen beugrott minden.Vámpírok!Liam és Harry hozott ide!Hihetetlen gyorsasággal fordultam egyet,hogy eltudjak szaladni,de beleütköztem egy mellkasba.Egy számomra még idegen vámpírral találtam szemben magam.Szőke haja volt,és piros szemei.Nem volt olyan ijesztő,mint Liam,vagy Harry.

-Hova-hova?-szólalt meg.

-E-el..-dadogtam

-Ne ilyen sietősen.-mosolygott.-Hé,Liam!

Lépteket hallottam az ajtó mögül,ami lassan ki is nyitódott.

-Niall..ne mo..-abbahagyta amit elkezdett,mikor meglátott engem.

-Vidd haza.Túl jó az illata.-összerezzentem,hiszen beleszagolt a szöszi,a hajamba.

-Ne..érj.. hozzá.-Liam már remegett az idegességtől.

-Jó-jó.-tartotta fel a kezeit,majd besétált a szobába.

-Gyere,haza viszlek.-biccentett a fejével Liam,a bejárati ajtó felé.

De én csak álltam ott,mint egy darab fa.

-Hé,ha nem akarod hogy meglásson Harry,jobb ha jössz.-még mindig semmi.-Nem harapok.Vagy mégis?-ezzel felmosolygott,és megláttam a fogait.

-Ha azt hiszed hogy ez vicces volt,akkor tévedsz!-mondtam.

-Ha te mondod.Na,gyere már.

Nehézkesen megindultam Liam után,ki az utcára.Egy darabig csendben lépkedtünk egymás mellett,lehetetlen lett volna elfutnom előle.

-Mi a neved?

-Nem fogok egy vámpírnak elmondani információkat magamról.

-Javíts ki ha tévedek,de ha én nem lennék, te már nem élnél.-mondta,kicsit dühösen.-És hol laksz?Azt sem tudom merre menjünk.

Szavai megráztak,de igaza volt.

-Skyler..Skyler Grey.-motyogtam.-Már ismerős a környék,majd szólok.

Aprót bólintott.Megtorpantam,mikor szembesültem azzal a ténnyel,hogy amikor elmentem otthonról este fél8kor,anya azt mondta fél óra múlva legyek otthon.Te jó ég!

-Mi a baj?-fordult hátra Liam.

-Mennyi az idő?!

-Éjfél.Miért?

-Anya meg fog ölni!
Összeráncolta a szemöldökét rám.
-Megoldjuk.Hidd el.
-Liam..a szemeid..
-Basszus.A kontaklencsém otthon van.-húzta el a száját.-akkor megöl anyud.
-Kedves.-fintorogtam.-Itt vagyunk.
-Már azt is tudom hol laksz.-mosolygott.
-Nagyon vicces.
Liam megragadta a csuklómat,és egészen közel húzott magához.Már tudtam hogy nem fog bántani engem.Erősen a szemeibe néztem,nem foglalkozva azzal,hogy piros.Biztonságban éreztem magam mellette.
Fura,de tényleg.Már nem féltem tőle.A fülemhez hajolt,s belesuttogott valamit,amitől kirázott a hideg,majd eltűnt."Még találkozunk,Sky" kavarogtak a fejemben Liam szavai,miközben benyitottam a házunkba.Lelkileg már felkészültem a szidásra.Anya,és apa az étkezőasztalnál ültek,de az ajtócsapódásra mindketten felugrottak.
-Skyler Grey!Mégis mit képzelsz magadról?!Fél órát mondtam!Már majdnem hívtuk a rendőrséget!Hol a fenében voltál?!
-N-ne haragudj anya,én csak..beültem valahova,és találkoztam egy ismerősömmel..mi csak elbeszélgettük az időt..
-Szóval találkoztál egy ismerősöddel?És ki az az ismerős?
-Sarah.Az osztálytársam,Sarah.
-Nyomás a szobádba!1 hétig nem mész sehova!Azaz az egész őszi szünetet itthon töltöd!
-Úgysem mennék sehova..-mormogtam.
-Hogy mondod?-szaladt fel anyám szemöldöke,majdnem a plafonig.
-Semmi..megyek aludni.
Felfutottam az emeletre,és becsaptam magam mögött az ajtót.Azért rosszabbra számítottam.A holnapi temetésre meg csak el mehetek.Azt nem tilthatják meg nekem!Semmi pénzért nem hagynám ki a legjobb barátnőm temetését..Ha kell kiszökök az ablakon.Leengedtem a redőnyömet,felhúztam a pizsimet,ledőltem az ágyra,és már el is aludtam.

***
Reggel,a telefonom pittyegésére ébredtem.Csukott szemmel tapogattam a készülék után,de a telefon helyett,egy kezet fogtam meg.Gyorsan el is kaptam onnan a kezem,helyette megmarkoltam a párnámat,és neki dobtam a mellettem fekvő embernek,én pedig kiugrottam az ágyból.A szemeim kipattantak,majd amikor megláttam ki volt az,eldurrant az agyam.
-Basszus Liam!Hogy jöttél be?Frászt hoztad rám!
-Létezik ablak is.
Megforgattam a szemeimet,majd vissza másztam az ágyba.
-Mennyi az idő?
-7 óra.
-Aaaa felébresztettél.Sosem kelek ilyenkor.-temettem bele fejemet a párnámba.
-Meg sem szólaltam.A telefon volt.
-De ha nem fogom meg a kezed,nem ijedek meg,és visszatudok aludni!-nyafogtam tovább.
-Jó,hibáztass csak engem.
-Ne haragudj csak..-ültem fel az ágyban-ma lesz a barátnőm temetése.-itt megcsuklott a hangom,s pár könnycsepp gördült le az arcomon.
-Mi történt?
-A drágalátos testvéred megölte!Ezt az apró részletet elfelejtette veletek közölni?!
-Harry?
-Igen Ő!Ki más?-nevettem fel hitetlenül,még mindig küszködve a könnyeimmel.
-Sky..
-Nem érdekel,jó?Nem akarok erről beszélni.Menj innen,kérlek.
Láttam Liamen,hogy ökölbe szorítja a kezeit,piros szemei átváltanak vörössé.Felkelt az ágyból,kiugrott az ablakon és elfutott.Mellkasom folyamatosan fel-le emelkedett.
Úristen,Sky,miért mondtad el?!Mondjuk,valahol akartam,hogy szenvedjen Harry.Megölte azt,aki számomra borzalmasan fontos volt..