6.rész

Sziasztok,meghoztam a 6.részt:)Remélem tetszeni fog,és bocsi a vége miatt de most húzom kicsit az idegeiteket:$ Komizni,és feliratkozni,ér!!:D
Vanii.xx

*Sky szemszög*

-Ééés mit csináljunk?-néztem Harryre,aki csak bejött és levágta magát az ágyra.

Összeráncolt szemöldökkel nézett rám.Ha azt gondolta,hogy csak ül és néz,azt rosszul gondolta..

-Van valami filmetek?-próbáltam folytatni a beszélgetést.

-Lent,de csak horror.-szólalt meg végre.

Felcsillantak a szemeim,odaszaladtam Harry elé.

-Nézünk?

Megrángatta a vállát,majd felállt és lépett volna ki az ajtón,de utána kiáltottam.

-Várj!Ne hagyj itt!-idegeskedtem.

Pont elcsíptem ahogy megforgatja a szemeit,de nem foglalkozva azzal,szorosan mellette sétáltam le az emeletről.Sorban mutogatta nekem a DVD-ket,de egyiket sem véltem túl ijesztőnek.Elsétáltam a polc túlsó felére,ahol viszont azonnal megláttam egyet."Ház az erdő mélyén" olvastam a címet,majd felmutattam Harrynek.Elhúzta a száját.

-Biztos vagy te abban?-bökött a kezemben tartott filmre.

-Teljesen.

-Hát jó.Ülj le.

-Leültem a fekete bőrkanapéra,és figyeltem Hazza tevékenységét.Most nem féltem tőle.Olyan,más volt.

-Van popcorn?

 A fürtös értetlenül nézett rám.

-Popcorn?Itt?Mi csak vérrel táplálkozunk,elfelejtetted?

-Ó.-biggyesztettem le alsó ajkaimat.

A fiú óriásit sóhajtott,majd leállította a már elindított filmet.

-Van itt egy éjjel-nappali.De sok gond van veled.-kicsit örültem,mert az utolsó mondatára elmosolyodott.-Felhúzom a kontaktlencsém,várj.

Sietősen fellépkedett az emeletre,én meg egyedül maradtam.Hát,remélem siet.Idegesen kapirgáltam a bőrt,mikor hangokat hallottam magam mögül.Hirtelen valaki megérintette a vállam,mire óriásit sikítottam.

-Baszd meg Harry!-ordibáltam vele.

De a göndör srác,alig tudta abbahagyni a röhögést.

-Nem voltál vicces..-duzzogtam.

-Jaj,ne csináld már.Inkább gyere.

Feltápászkodtam a kanapéról,és ahogy kiértünk a házból,én egész úton Harry felsőkarjába kapaszkodtam,amitől meg is lepődött,de nem érdekelt,mert féltem.Minden kisebb reccsenésnél összerezzentem.Végre kiértünk az erdőből,de London utcáin sem volt egy árva lélek se,ezért még mindig nem engedtem el Harryt,csak akkor,amikor beléptünk a boltba.Az eladó egy fiatal srác volt,nem tegeztük le.Még Harry elment keresni a kisboltba kukoricát,én az újságoknál ragadtam le.Pont belemerültem az egyik cikk olvasásába,mikor valaki hátulról átölelte a derekam.Megfordultam a tengelyem körül,és az eladó volt előttem.

-Mégis mit képzelsz magadról?!-szidtam le.

Éreztem hogy árad belőle a pia szag.Cöh,és ezek így járnak be dolgozni.Egyre távolodtam,mire ő követett,és egészen a falnak nyomott.Kezdtem megijedni.

-H-harry!-kiabáltam,de az előttem álló srác befogta a számat,és a nyakamat kezdte harapdálni.Pár másodperccel később,viszont megjelent mögötte Hazz,aminek nagyon örültem.Megmarkolta a pasi pólóját,majd maga felé fordította.

-Valami gond van?-kérdezte.

Harry a srác nyakához közeledett,de rákiabáltam.

-Harry,a kamerák!

Kapcsolt,hogy mit akartam ezzel mondani,ezért csak ledobta a fiút a padlóra,rá pedig gondolom a popcorn árát,majd a csuklómnál fogva kihúzott a boltból.

-Jól vagy?-kérdezte.

Bólintottam,de nem hagyhattam valamit szó nélkül,így hát megállítottam,hogy a szemébe tudjak nézni.

-Miért akartál megölni engem?

Harry tekintete elsötétült.

-Nem akartalak.

-De,Harry,ezt ne tagadd!

-Tényleg,nem akartalak!Mást akartam..-elhalkult a hangja.

-Mit?

-Megtudod ha eljön az ideje.-fejezte be,majd elindult.
Nem firtattam tovább,sosem voltam az a türelmetlen típus.Haha,ez jó vicc volt.Sky.Csendben lépkedtünk egymás mellett,még vissza nem értünk a házhoz.Elsőként léptem be,ledobtam a cipőimet,és már konyhában is voltam a csomag pattogatott kukoricával.Amúgy azt furcsálltam,hogy mindenük megvolt ami a főzéshez/sütéshez kell,de nem esznek.Egy darabig értetlenül bámultam a mikróra.Nem tudtam hogy kell kezelni.Végig nyomkodtam már az összes gombot,és persze,hogy az utolsóval kellett elindítani.Felültem a bárpultra,várni arra hogy kész legyen.Lábamat lóbálva nézelődtem közben.Óriási ez a ház.Mikor kész lett,kivettem a mikróból.Na,már csak egy tál kellett.Azt gyorsan megtaláltam,ki is vettem egy nagy,műanyag mély tálat,amibe beleöntöttem.Kezemben a kukoricával mentem vissza a nappaliba,amit letettem a kanapéra.
-Ki lehet ezt húzni?-kérdeztem Harryt.
Aprót bólintott,mire én letérdeltem a szőnyegre.
-Hagyjad,majd én.Csak húzd fel a lábaid.
Úgy tettem,ahogy kérte.Egy kézzel kihúzta a kanapét,én meg kinyújtottam a lábaim.Közénk helyeztem a tál kukoricát,mondjuk nem tudom miért,ha ő nem is eszik.Inkább messzebb akartam tőle lenni.Megnyomtam a távirányítón a 'play' gombot,és már folytatódott is a film.Harry végig üveges tekintettel figyelte a televíziót,de én majd' meghaltam félelmemben.Néha még össze is rezzentem,mire Hazz jóízűt nevetett rajtam.A popcorn,persze már a film felénél elfogyott,ezért lehajoltam,azzal a szándékkal hogy a kanapé mellé teszem,de a lélegzetem alábbhagyott.Az óriási ablakon kívül,egy feketébe öltözött alak állt,s mutató ujját vízszintesen végighúzta a torkán.Megugrottam az ágyban,egyenesen Harrynek ütköztem.
-Most mi van?-bökött a tévére.-Ez nem is volt ijesztő rész.
De én csak remegtem,és az ablak felé mutogattam,ahol már nem volt senki.
-Próbálj meg aludni.-mondta.-Megártott a kukorica.
Nem tudtam leolvasni az arcáról semmit,csak unalmat.Visszafeküdtem eredeti helyemre,és egy nagy levegővétel kíséretében lehunytam a szemem.

***
Liam a kezében tartott,fektetett volna be egy ágyba.
-Ne haragudj.-mormogta,mikor meglátta hogy felébresztett.
Ott volt az arcán,a leggyönyörűbb mosoly,amit eddig valaha is láttam.Miközben még mindig gyönyörűen mosolygott,hogy úgy éreztem,a szívem óriásira tagad,és mindjárt kitör a bordáim közül.-átfogta a vállamat,és leállított magával szembe.Most döbbentem rá,hogy mindent imádok benne.A hófehér bőrét,a vörös szemeit..
-Csókolj meg.-szaladt ki a számon,de én magam is megdöbbentem azon,mit kértem tőle.
Homloka apró ráncokba futott,értetlenül nézett rám.
-Sky,tudod hogy ..
-Akarom!-emeltem meg a hangom,mire mintha megenyhült volna.
Liam nagyot nyelt,majd óvatosan közeledni kezdett,az én szívem meg kiakart ugrani a helyéről.De aztán valami megváltozott.Hirtelen az ajka követelőbb lett,szabad keze a hajamba túrt,az az arcomat szorosan odahúzta a magáéhoz,és ott is tartotta.És bár most az én ujjaim is az ő haját szántották,hirtelen végett vetett a dolognak:gyöngéd,de határozott kézzel eltolt magától.Ledőltem az ágyra,levegő után kapkodtam,a fejem szédült.
-Sajnálom.-mondta,ő is ugyanolyan ziláltan.-Túlmentünk egy határon.
-Nem bánom.-ziháltam.
Összevont szemöldökkel nézett rám a sötétben.
-Próbálj meg aludni,Sky!
-Nem.Azt akarom,hogy csókolj meg újra!
-Túlbecsülöd az önuralmamat.
-A vérem,vagy a testem jelenti a nagyobb kísértést?-kérdeztem kihívóan.
-Döntetlen!-akaratlanul is elvigyorodott,de gyorsan visszakomolyodott.
-Mi lenne,ha elaludnál?Késő van.
Nagyot sóhajtottam.
-Rendben.-egyeztem bele.-De maradj itt!
-Nem mentem volna el.-ezzel befeküdt mellém,és éreztem ahogy átölel.

***
A saját sikításomra ébredtem.Kétségbeesetten kerestem Liamet,de nem találtam.A takaró alatt felhúztam a lábaimat a mellemhez,államat a térdemre fektettem.Éreztem,hogy mindenhol verejtékcseppek áztatják az arcomat.Szörnyű rémálmok..A hajamba túrtam,idegesen bámulva egy pontot.Lassan,kinyílt az ajtó,mire megugrottam.Louis volt.Csak,Louis.
-Úgy visítasz mint egy kismacska,akinek nem adnak tejet.Szétrobban a fejem.-mondta gúnyosan
Na igen.Ő az egyetlen,aki csak akkor segítene rajtam,ha a halál küszöbén feküdnék,vagy akkor se.Bármennyire is félek az apjuktól,nem várhatom el,hogy folyton védelmezzenek.Megfogok fulladni.Mostantól,nem ijedek meg,pár,egyedül töltött órától.
-Hol vannak a többiek?
-Niall szomjas volt.Vadásznak,de Liam nem mert Harryre bízni,miután te tegnap a mellkasán aludtál.-röhögött fel erőltetetten.
Kidülledtek a szemeim.Hogy én?Harryn?A gondolatba is beleborzongtam.
-Elmegyek sétálni.
-Tedd azt.-hagyta rám,majd kisétált a szobából.

***
Egy szajkó rikoltott,hátrazökkentem,egyenesen egy csomó,sűrűn álló,fiatal lucfenyő közé.Felhorzsoltam a karom,a hajam pedig összeragadt a gyantától.Amikor egy mókus rohant föl hirtelen a közelemben egy fenyőre,olyan hangosan sikoltottam fel,hogy az még a saját fülemet is sértette.Ha reggel is ilyen volt a sikolyom,akkor Louisnak bántóan igaza volt.Azt hiszem,rossz ötlet volt eljönni sétálni.Indultam is vissza a páfrányok tengere között,mikor valaki megragadta a nyakam.Hihetetlen erővel fojtogatott,egy szó sem jött ki a számon.Minden végtagom gyengülni kezdett,amikor elengedtek.Lerogytam a sáros földre,és a támadómra néztem.Ugyan az a férfi volt,mint tegnap az ablaknál,és a rémálmaimban is.Vérvörös szem,állig érő,fekete haj.A kép!A családi fotó!Villantak be az emlékek.Ez az apjuk!Remegve csúszkáltam hátrébb a hideg talajon..