-Álom után-

Sziasztook!Remélem ezzel most megleptelek titeket..:) De úgy gondoltam 1D Day alkalmából hozok nektek egy részt, hogy mi volt pontosan Sky álma után.:DD Kérlek komizzatok, hogy milyen lett ♥ Jó olvasást.
Vanii.xx


-Jessi..te élsz?Mi?Az hogy lehet?-dadogtam.
Azonnal kipattantam az ágyból, s a tükörhöz szaladtam.A bőröm visszanyerte a napbarnított árnyalatát, a szemem pedig kéken csillogott.Megkíséreltem odanyúlni, hátha csak kontaktlencse, de hangos sikítással fedeztem fel, hogy nem az.A hirtelen kapástól könnyezni kezdett a szemem, szerintem rendesen véreres is lett.De ha könnyezek..és..Ez túl sok infomáció volt nekem egyszerre.Nem lehet, hogy ezt mind csak álmodtam!Nincs Secret..nincs Niall,Jenni,Zayn,Harry,Louis és..nincs Liam?Már pont minden rendeződött az álomvilágomban, és felébredek?
-Sky?Minden oké?Hagyjalak egy kicsit magadra, vagy..vagy begöndöríthetem a hajad?
Zaklatottan fordultam egyet a tengelyem körül, közelebb léptem Jessihez.Megérintettem az arcát, mire a homloka apró ráncokba futott.
-Okéé..neked megártott az alvás, Csipkerózsika.Menj már, öltözz fel!
-Apa meghalt..És te is..Anya Los Angeles-ben ééél..
-MI?-nevetett fel Jessi-Te teljesen meghibbantál.Apád dolgozik, én, mint látod, itt állok előtted, anyud pedig lent sütit süt.
Jessicának úgy kellett kitolnia a szobámból, egyenesen a fürdőbe.Ahogy rám csapta az ajtót, azzal a kijelentéssel hogy "Szedd rendbe magad.", lerogytam a hűvös metlakira.Percekig csendesen gondolkoztam, aminek meg lett a hatása.Amikor felkeltem, Jessi azzal kezdte, hogy megyünk a discoba..és az álmom is úgy kezdődött.Lehet, ez mind valóra válik?Akármennyire is visszaakartam kapni Liamet, nem engedhettem meg magamnak, hogy elveszítsem a legjobb barátnőmet, és aput.Feltápászkodtam a földről, ugyanolyan csapzottan mentem vissza a szobámba, mint ahogy kimentem onnan.
-Nem megyek el ma a buliba.És te sem mész.-sóhajtottam, eleresztve pár könnycseppet.
A barátnőm elejtette a kezében tartott ruhákat, rezzenéstelen arccal nézett rám.
-Mi az, hogy nem?-döbbent le.-Ott lesz Mark!
-Én inkább másra gondoltam.Miért nem megyünk inkább egy normális discoba?Ennyi idősen miért a suliba járkálunk?
-Egy csomószor felajánlottam neked, de azt mondtad az "veszélyes".-rajzolt idézőjelet a levegőbe.
-Az régen volt.
-Tegnap volt,Sky.-rázta meg nevetve a fejét.-De felőlem!Nekem, jó.De az istenért, öltözz már fel, vagy én öltöztetlek fel.
-Mennyi az idő?
-Este 8.
-Oóo!-hüledeztem.
Nem gondoltam volna, hogy ilyen "késő" van.Még mindig nem tudtam normálisan feldolgozni ezt az egészet, de bele kell törődnöm.Nem léteznek vámpírok.Ha valaha is létezett egy Liam Darwin nevű fiú, akkor már több ezer éve halott.Elvettem az ágyamra helyezett csőtoppom, a szakadozott farmernadrágom, és visszavonultam vele a fürdőszobába.Öltözködés közben megpróbáltam elhessegetni a gondolataimat.Tudtam, hogy nem fog menni ez olyan könnyen, hogy csettintenek én meg már elfelejtek mindent.Lehetetlen lenne.Az álmom volt..és beleszerettem.Most is szeretem őt, de hiába.Elveszett.Úgy éreztem magam, mintha fizikailag elbírnék egy tankkal is, annyit aludtam, de lelkileg teljesen összeomlottam.Gyorsan magamra aggattam a ruhákat, majd a mosdókagyló szélére támaszkodva bámultam bele a tükörbe.Egy kívülálló teljesen hülyének nézett volna, mert hogy össze-vissza húzgáltam az arcbőröm.Ez engem cseppet sem érdekelt.Megráztam a fejem, hogy kicsit kitisztuljanak a gondolataim, s a tükröm elé nyúltam, hogy levegyem a szemspirálom, meg a szájfényem.Eszembe jutott Jenni.Szorosan lehunytam a szemeimet.Muszáj volt lenyugtatnom magam.Mi lesz, ha valamiről Liam jut eszembe?Vagy Secret?Megfogok fulladni a sírógörcsben?Gondolataimból anya hangja zökkentett ki.
-Lányok, kész a sütemény!Gyertek, mert hidegen nem a legjobb.
Rekord idő alatt tettem fel azt a halvány sminket, és letrappoltam a lépcsőn.
-Jó estét, álomszuszék.-köszöntött anyu.
Jessica már anya mellett ült a pulton, folyamatosan bámulva a tepsit.
-Szia.-értem melléjük én is, és felugrottam a barátnőm mellé, így már ketten néztük anyukám tevékenységét.
Kiemelte a sütőből fekete tepsit, ami dugig volt süteménnyel.Jess persze azonnal rákapott.Megszívta.
-Aúúúúú.-sipította.-Ez nagyon forró!
Anya megforgatta a szemét, miközben a kesztyűét a mosogatógépre helyezte, és becsukta a sütőt.
-Sky, légyszíves vegyél le egy nagy tányért, hogy át tudjam oda tenni a sütiket.
Szó nélkül hátrafordultam, ügyesen egyensúlyozva nyitottam ki a mögöttem lévő szekrényt, majd vettem ki a kezem ügyébe eső legnagyobb tányért.
-Tessék.-nyújtottam át anyának.
-Auuuhuh.-jött egy újabb sor 'aú'-zás.
-Istenem, Jessi, mit csináltál már megint?-sóhajtottam.
-Eéett a nyeem.
-He?
Felhúztam egyik szemöldököm, s kicsit aggódóan tanulmányoztam Jess-t.Ki nem aggódna, ha a legjobb barátnője kinyújtott nyelvvel, kínaiul beszél hozzá?
-Oo eéett a nyeem.
Segítség kérően néztem anyára, de túlságosan el volt foglalva a sütik rakosgatásával.Vagy csak nem akart rajtam segíteni.Megfogtam a barátnőm kezét, és a mosogatóhoz húztam, ahol töltöttem neki egy pohár hideg vizet.
-Idd meg.-nyomtam a kezébe.
Nem kellett kétszer szólnom neki, egyből lehúzta azt az egy pohár vizet, majd lecsapta a pultra.
-AZT MONDTAM LEÉGETT A NYELVEM.-kiáltotta.
Szólásra nyitottam a számat, de szerencsére nem kellett válaszolnom, mert csörögni kezdett a telefonom.Féloldalas mosolyra húztam a számat, s a zsebembe nyúlva előhalásztam a telefonom.Jessi szikrázó pillantásokkal jutalmazott meg, ahogy a fülemhez emeltem a mobilom.
-Igen?
-Sky!Végre, hogy felvetted.Csak akartam szólni, hogy holnap Londonba utazunk, és ott is maradunk egy ideig.Lesz időd rám?
A szemeim elkerekedtek.Kevin volt.Megint teljesen összekevertem az álom világomat az igazival.
-Ööö, igen, persze.Majd beszélünk.Szia.-kinyomtam.
-Ki volt az?-kíváncsiskodott Jessica.-Nagyon zaklatottnak tűnsz.
-Kevin volt.
-Kevin?
-Kevin.
-Az a Kevin?
-Az.
-Óóóhaaaa.Lesz egy kis turbékolás?-röhögött fel Jess.
-NEM!Én Liam..semmi.
-Milyen Liam?
Erre már anya is abbahagyta a sütemények pakolgatását, kezét megtörölve igyekezett felém.
-Azt én is szeretném tudni.
-Semmi, tényleg.Csak az álmomba ez volt a fiú neve...
-És hogy jön ide az álmod?-kérdezték szinte egyszerre.
-Nem lehetne, hogy abba hagyjátok?Kérlek.Nem fontos, tényleg.
-Úgyis elmondod ha akarod.
Anya ennyivel lerendezte, de Jessi a nappaliba rángatott.Ő persze nem hagyta annyiban a dolgot.Ha akár egy fiú neve is elhagyja a számat, mindig kifaggat az elejétől a végéig, de Liam tényleg csak az álmomban volt.Semmi több.Lelökött a kanapéra, majd mellém huppant.Vártam, hogy elkezdje az alapos kikérdezését, amit mindig szokott, de helyette elvette a földre helyezett hajgöndörítőt.-Hogy került ide?Mindegy.-és a hajamhoz emelte.Szórakozottan rágózott a tevékenység közben.
-Honnan van rágód?
-A táskámban van.Kérsz?
Megráztam a fejem.Nagyon fura volt számomra Jessi viselkedése.Amióta kimondtam azt hogy Liam, teljesen idegesnek tűnik.Már pont rákérdeztem volna, de megelőzött.
-Ennek a Liamnek..az álmodból.Tudod a vezetéknevét is?
-Darwin.
Jessi kezében megállt a hajgöndörítő.
-Minden oké?
-Persze, persze, csak kicsit elkalandoztam.
Ráhagytam.Ez nála előfordult.Lehet, csak a Darwin vezetéknév tévesztette meg.Végül is, nem valami eredeti.Hosszú ideig csendesen ücsörögtünk a kanapén.Vagy is, én ücsörögtem, Jessi meg kerülgetett, hogy minden egyes tincsem tökéletesen göndör legyen.Arra lettem figyelmes, hogy valami egyre jobban forrósodik a fejem búbjánál.
-Ááá, Jessi!Megégetted a fejbőröm!
-Bocsika.Véletlen volt.Kérsz rá puszit?-vigyorgott.
-Nem, nem kérek rá puszit.Sok van még?-nyafogtam.-Már vagy 1 órája csinálod.
-Nem én tehetek róla, hogy ilyen hosszú a hajad!
-Jogos.
Körülbelül fél óra múlva lett csak kész a hajammal Jessica.Nem néztem meg magam a tükörben, mert érti a dolgát.Sosem volt még olyan, hogy elrontott volna valamit.A lábaim elzsibbadtak a sok üléstől, úgyhogy jó érzés volt kinyújtani, még akkor is, ha olyan volt, mintha a bőröm alatt millió kis hangya szaladgált volna.Emiatt egy darabig úgy bicegtem a lakásban, hogy nem hajlítottam be a lábam.Anya elengedett minket buliba, azzal a kikötéssel, hogy :"Hajnali 1-re, itthon vagy!" és már mehettünk is.Nem volt tőlünk messze a FunkyBuddha, talán pár utcával volt odébb, és a séta is jól esett.
-Hoztad a személyid, igaz?-néztem rá a barátnőmre.
-Mindig nálam van.
-Akkor jó.
Közvetlenül a bejárat előtt megállítottak minket a biztonságiak, és elkérték a személyeinket.Előkotortam a táskám belső zsebéből, majd átnyújtottam.Jessi is ugyan ezt tette.
-Rendben, mehettek.Jó szórakozást.
A szórakozóhelyen rengetegen voltak, ezért szorosabban fogtam a barátnőm kezét, mint eddig.Üres box után kutakodtunk a szemünkkel, de a sok, táncoló embertől nem igazán láttunk jól.A zene már most hangosan szólt, a diszkógömb különböző színekben forgott a fejünk fölött.
-Gyere, ott van egy szabad hely!
Jess villám gyorsan kezdett el engem húzni a szabad hely felé, amit egy idő után már én is láttam.Közel volt a bárpulthoz, ami pont jól jött.Levágtuk magunkat a sarokba, pont időben, mert egy 5 fős társaság akart ott helyet foglalni.Jessi gyorsabb volt.
-Mit iszunk?-hajolt közel a barátnőm a fülemhez, mivel normális hangnemben nem igazán értettük egymást a hangos zene miatt.
-Milyen ez a..Blue Arrow?
Jessi elhúzta a száját.
-Jó, de nagyon erős.Biztos azt akarsz inni?
-Igen, nekem jó ez.Te mit iszol?
-Fifty-fifty.
A barátnőm látta az eléggé érdekes arckifejezésem, ezért elvette a kezemben tartott itallapot,-ami egyébként az asztalra volt téve-és rámutatott a "Fifty-fifty" nevű koktélra.
-Ez olajbogyós.Fújj.-kerekedett el a szemem.
-De hülye vagy.Csak azzal díszítik.Száraz vermut van benne.
-Ookéé.Megnyugodtam.
-Vigyázz a cuccunkra, hozom.
Jess felpattant eddigi helyéről, én meg végig követtem a szememmel, egészen addig, még el nem érte e pultot.Utána már más felé kalandozott a tekintetem.Végigpásztáztam szememmel a táncparkettet, amin a testek a zene ritmusára dobálták magukat.Aztán újból a pulthoz néztem, de nem oda, ahol Jessi volt.Kicsit távolabb.Találkozott a tekintetem egy fiúéval.A pultnak támaszkodott, egyik kezében félig töltött koktélos poharat szorongatott.A szemem pár pillanatra könnybe lábadt, mire a fiú elkapta a fejét, és tovább dumált a haverjával.Többször is megdörzsöltem a látószervem, de még mindig ott állt.Ott volt Liam.

Sky life.

Sziasztok!♥ Itt lenne az ígért részlet arról, hogy Sky élete hogy alakult:) Remélem elnyeri majd a tetszéseteket, és köszönöm hogy olyan megértőek voltatok a múltkor..:)♥ Jó olvasást.
Vanii.xx

Az elmúlt 1 évben megmagyarázhatatlan dolgok történtek, de mégsem lepődtem meg.Hogy a vámpírok hogy kavarodtak bele az akkori álmomba, azt még a mai nap sem tudom.Liam, Jenni, Niall, Zayn, Harry és Louis nem vámpírok.Egyszerű, hétköznapi tinik.Még csak nem is testvérek, hanem nagyon jó barátok.Jessivel aznap este nem az iskolába mentünk, hanem egy szórakozóhelyre.Ott láttam meg Liamet.Először nem akartam hinni a szememnek, hiszen már pont beletörődtem volna hogy ez az egész egy álom, erre a fiú, akit szeretek ott állt teljes életnagyságban előttem.A legjobb barátnőmnek hála mára már boldog vagyok.Vele, vagyok boldog és nem mással.Kicsit fura volt úgy megismerkedni vele, hogy én már mindent tudtam róla, de nem érdekelt, mert szeretem őt.Pont úgy, mint ahogy az az álmomban is volt, anyáék elköltöztek Los Angeles-be, én meg Jessiéknél lakok.3 hónapos terhesen..Igen.Harry és Jessi között is nagyon alakul valami, ami így, az álom után eléggé érdekesen jött ki, de soha nem láttam még ennyire boldognak a barátnőmet 1 fiú mellett sem, aminek örülök.Visszaemlékezésemből azok a puha ajkak zökkentettek ki, amik lágyan tapadtak a nyakamra, nedves csókokat hagyva ott.
-Hol jársz?-kérdezte Liam.
Elmosolyodtam.
-Megvan a baba neve.
-Na, és mit találtál ki?-vigyorgott.
-Secret.

So Sorry..

1.Sziasztok!Mint látjátok, nem résszel jöttem, és ne is számítsatok már több részre..:|| Tudom-tudom, azt mondtam kezdek egy 2.fejezetet, amit el is kezdtem írni, de elakadtam.Meg olvastam a komikat is, és páratoknak nem tetszett, hogy így fejeztem be..:/ 

2.Okok:

Ugye ez csak egy álom volt..DE! úgy terveztem, hogy ugyanaz megfog történni Sky-al, mint amiről eddig olvastatok.., viszont unalmas lett volna elolvasni ezeket a sorokat még egyszer, még akkor is, ha máshogy írnám le. 


3.Remélem nem haragszotok rám..pedig minden ok meg lenne rá.De ha szeretnétek, majd később felteszek még 1 részt, ami egy részlet lesz Sky életéről, hogy az "ébredése" után hogy alakult minden.Szeretnétek?Komiba, jelezni!:D

4.A másik blogom továbbra is elérhető lesz, remélem olyannyira el fogja nyerni a tetszéseteket, mint ez.. ( http://otherhalfniall.blogspot.hu/ )

5.Nagyon szépen köszönöm mindenkinek az eddigi támogatást:')!Szeretlek titeket♥

  

39.rész

Sziasztok♥  Tudom, azt mondtam 39-40 részes lesz a blog, és ha egy barátnőm nem vesz rá arra, hogy folytassam még , akkor bizony ez lett volna a befejező-rész, azért ilyen rövid.De ezután elkezdem ennek a blognak a 2.fejezetét, ami eléggé meglepő fordulatot fog felvenni Sky, és a ti szemetekben is ;) Jó olvasást:))


Haza felé úton végig csak arra tudtam gondolni,hogy már sosem látom többet Aput.A hiánya már most felemésztett,akkor mi lesz később?Tudtam,hogy Liam és a többiek mindent el fognak követni az érdekében,hogy ne gondoljak rá,de az nem olyan egyszerű.Nagyon régen vadásztam.Egyszerűen nem ment.Teljesen elgyengültem.Az erőm fele elszállt.Tájékozatlan voltam mindennel kapcsolatban.Kézzel lábbal próbáltam a földön maradni,ami nehéz kihívásnak bizonyult.A reptéren Liam és Niall vártak.Furcsállottam,hogy nincs velük Secret.Valamelyest megnyugtatott,hogy átölelhettem mindkettőjüket.Hiányoztak,mind ketten.Szó nélkül segítettek be a kocsiba.Liam végig csendben vezetett,Niall pedig komor arckifejezéssel vizslatta az aszfaltra csöpögő esőt.
-Mi történt?-nyögtem.-Tudom,hogy történt valami.
Még mindig nem válaszoltak nekem.Kezdtem egyre idegesebb,és idegesebb lenni.
-Niall!-kiáltottam.-Legalább te mondj valamit!Hol van Secret?
Az utóbbi mondatomra mindketten egyszerre nyögtek fel.
-Secrettel történt valami?!
-Igen.-hadarta Niall.
Liam sújtó pillantással jutalmazta meg a srácot,de aztán gyorsan visszafordította tekintetét az útra.Amint megtudtam,hogy a lányommal történt valami,önkívületi állapotba kerültem.Fejemhez kaptam,két oldalról szorítottam,egészen hazáig,ahol azonnal kiugrottam a kocsiból.Berontottam az ajtón.Secret a nappaliban ült,kezén mindenhol karcolások éktelenkedtek.
-Anyu!-ugrott fel.
Ijedtemben reagálni sem tudtam rá.Tekintetemet Louisra vezettem.
-M-mi történt vele?
-Apánk megtámadta.Újra.
Hihetetlen mennyiségű düh készült kitörni belőlem.Most már aztán tényleg elegem volt.A lányomat hagyja békén...!Ennek véget kellett vetnem.Méghozzá most azonnal.Nem gondolkoztam,kirontottam a hátsó kerten,a levegőbe szagoltam.Erősen koncentrálnom kellett,hogy megérezzem azt a szagot,amit keresek.Legalább valami kis nyomba beletudtam kapaszkodni,így megindultam.A faágak csapkodták a bőrömet,a körülöttem lévő zöld bokrok összeolvadtak.Csak futottam a szag után,ami egyre jobban marta az orromat.Hirtelen megtorpantam.Vagyis,nem egészen.Valaki visszarántott.Megfordultam a tengelyem körül,és ott volt előttem az,akit kerestem.Teljes életnagyságban.Ráfújtam,ajkamat felhúztam a fogaimról.
-Mi az istent képzelsz magadról?-fröcsögtem.-Hidd el,már nem lesz több okod arra,hogy egy újjal is hozzáérj a lányomhoz.-azzal nekiugrottam,letaszítottam a sáros földre.
Láthatóan meglepődött,hogy ennyivel sikerült a földre kényszerítenem.De a lányomról volt szó.Minden erőmmel azon voltam,hogy ne fordítson a helyzetünkön.Vadul csattogtattam fogaimat a nyaka környékén,de mindig arrébb gurult.Váratlanul felhúzta a lábait,belerúgott a hasamba,amitől hátra estem.A másodperc töredékéig a talajon hevertem,Liam apja pedig kezeit összefonta a mellkasán,kis terpeszbe állt,és az arcán ott volt az a roppantul idegesítő mosoly.Feltápászkodtam,ismét nekimentem volna,de akkor Louis és Liam két oldalról mögötte termettek,s ugyan azzal a lánccal,-amivel engem is megkötött a férfi-neki kötözték a legközelebbi fának.Az alak folyamatosan vergődött,megpróbált kiszabadulni,de nem sikerült neki.Lou a kezembe dobott egy öngyújtós dobozt.Tudtam,mit kell tennem.Pontosan megálltam a fához kötözött férfi előtt.
-Ezt mind azért,amit velem,és a lányommal tettél.
Összeszorított szemekkel húztam végig a doboz oldalán a gyufát,s a fa tövéhez dobtam.A lángok gyorsan csapódtak fel a fa törzsére,megégetve ezzel a férfit.Hangosan felordított.Liam mögém lépett,megfogta a vállaimat.
-Vége van,Sky.Menjünk,mert felfog égni az erdő ezen része.
A hangjából kivettem valamit..mintha valami fájna neki.De nem kérdezősködtem.Még egyszer utoljára hátrapillantottam a lángokra,majd engedelmesen futottam a fiúk után.Már majdnem hazaértünk, mikor megtorpant előttem Louis és Liam, így beleütköztem Li hátába.
-Mi van már?-léptem ki mögüle, de a légzésem alábbhagyott.
Kevin ott állt előttem, teljes életnagyságban.A bőre hófehéren csillogott, szeme vérvörösen izzott, miközben féloldalasan mosolygott.
-K-kevin?-dadogtam.
-Rossz a szemed, édes?Igen, én vagyok.
-Na idefigyelj..!-Liam nekiment a srácnak, megmarkolta a pólója gallérját.
-Liam, állj!
Megragadtam a vállát,amennyire tudtam arrébb húztam Kevintől, aki meg sem mozdult mind ezek alatt.Szaporábban vettem a levegőt, ahogy a fiú elé álltam.
-Te..hogy..ez..mit keresel itt?
-Befejezem azt, ami a drágalátos Liamed apjának nem sikerült.
Hátra hőköltem a szavai hallatán.A szemem sarkából láttam, hogy Louis is előrébb lépett,izmai megfeszültek.
-Ezt te sem gondoltad komolyan,Kevin.Képes lennél bántani engem?
Megpróbáltam a lehető legmeggyőzőbben előadni magam.Valahogy csak megtudom..fűzni.Kevin most mindannyiunknál erősebb.
-Ó!Dehogynem.
Egy lépéssel közelebb lépett felém, mire Liam és Louis egyszerre léptek elém.Kevin felnevetett.
-Na mi van?Te talán nem tudod megvédeni magad?
Felidegesített, már majdnem nekiestem, de Li visszarántott a csuklómnál fogva.
-Engedj el!-kiáltottam rá.-Ne kelljen még egyszer mondanom!
-Liam, engedd el.Tudja mit csinál.-mondta Lou határozottan.
Hálásan néztem rá a srácra, majd már vicsorogva fordultam vissza Kevin felé.Abban a pillanatban rávetettem magam, erősen egy fának taszítottam.
-Ennyi telik tőled?-felhúzta a szemöldökét.-Milyen aranyos.
Pár másodperc alatt fordított a helyzetünkön.Liam már majd' felrobbant idegességében, de Louis lefogta.Loui, valamiért bízott bennem.Mintha előre tudta volna hogy fog ez megoldódni.Erősen kutattam a fejemben valami megoldásért,amire rá is jöttem.Ellazultam Kevin szorító kezei között,ami láthatóan meglepte.
-Kevin..-suttogtam.-Ezt te sem akarod.Nem akarsz bántani engem.Tudom,borzalmasan fáj neked hogy én már nem szeretlek téged,de el kell fogadnod.Még mindig meggondolhatod magad.Gyere haza velünk..és akkor életben hagyunk.Figyelj..Louis és Liam ott áll mögötted.Bármelyik pillanatban kiolthatják az életedet, ha megpróbálnál megölni engem.Gondold ezt át.
Kifejezéstelen arccal firtatott,de mintha apróbb jelét láttam volna a szomorúságának.Folytattam.
-A legjobb barátnőm meghalt.Liamék apja miatt.Nem, nem Harry miatt.Apum meghalt rákban.Amikor meghallottam a TV-ben, hogy lehet meghaltál, nagyon rosszul érintett.Azonnal a keresésedre indultam.Nem bírtam volna ki, ha téged is elveszítelek.Kérlek,Kevin.Nem akarlak elveszíteni...megint.Gyere haza velünk.
És az volt a végszavam.Kevin elvette rólam a kezeit,szorosan megölelt, halkan a fülembe suttogott.
-Ne haragudj.Egy hülye barom vagyok..Nem tudtalak volna megölni..

***

Semmi becézés,semmi kedvesség.Ő valóban tudta,mire van szükségem.Arra,hogy békén hagyjanak,ahogy akkor tette.Ott ült az ágyam szélén,többet nem szólt.Némán telt el vagy húsz perc,amikor a megkönnyebbülés lassan kéredzkedett.Végre fel tudtam fogni,hogy ennyi volt.Nincs tovább az a személy,aki mindeddig akadályozta a létezésemet.A lányom,létezését.Lassan feltérdeltem, hátulról átöleltem a fiút, aki az életemet jelenti.
-Mindent köszönök.Már semmi, és senki nem állhat közénk.Átkozottul szeretlek, Liam.
Szólásra nyitotta a száját,de valami más jött ki.Nem szavak, hanem..mintha valami fura, zümmögő hangot hallatott volna.A következő pillanatban minden elhomályosult körülöttem, helyét feketeség vette fel.Értetlenül hunyorogtam, lehunytam a szemeim.Megrémültem.Valaki rázni kezdte a vállamat, sokakat pislogva nyitottam ki újra a szemeim.Majdnem megfulladtam meglepetésemben.Jessi hullámos fürtjei csapdosták az arcomat.Mi van?Nem értettem semmit.
-Sky!Végre hogy felkeltél!Remélem tudod, hogy egy egész napot átaludtál!Gyere, gyere már!Ma van az iskolai disco!Szerinted ott lesz az a helyes srác?Hmm?

38.rész

*Liam szemszög*

-Biztos ezt akarod?Nem engedhetlek el egyedül..veszélyes!
-Liam, kérlek engedj el.Tudom mit akarok, és egyedül fogok elmenni.Apám bármelyik pillanatban..-a hangja elcsuklott.
A szívem szakadt meg rajta.Elveszítette a legjobb barátnőjét, most meg ..ki tudja mi lesz az apjával.Én itt vagyok neki,és borzalmasan szeretem..de tudom milyen érzés, ha valaki elveszíti az apját.
-Miért nem mehetek veled?-egy kósza tincset a füle mögé tűrtem, belebámultam gyönyörű szemeibe.
-Azt akarom hogy Secret mellett legyél,és mondd el neki, hogy pár nap és jövök..
-Sky,én..-félbeszakított.
-Liam!Bízz bennem.
Lehunytam a szemeimet, szelíd ölelésbe zártam őt.Legszívesebben nem engedtem volna el, de muszáj volt.Óriási gombóc volt a torkomban, ahogy kilépett az ajtón.Már abban a pillanatban megkezdődött a félelmem.És ha apám megtalálja?Ki fogja megvédeni?Leguggoltam a folyosó közepén,Secretet hívtam,aki pár perccel később már előttem volt.
-Igen,apa?
-Figyelj.Anyának el kellett mennie pár napra.. de lehet hogy hetekre.
Mielőtt folytathattam volna,Secret a szavamba vágott.
-Mi történt?
-Meglátogatja a szüleit.
Felsóhajtott,aprócska kezét a vállamra szorította.
-Hiányozni fog.
Szorosan magamhoz öleltem,megpróbáltam vigaszt nyújtani neki.
-Gyere,menjünk el sétálni.
Kézen fogtam őt,kivezettem a házból,ami egyre kisebbé vált,ahogy távolodtunk attól.Sec csendben sétált mellettem,láttam rajta,hogy szomorú.Én is az voltam.Sky mindkettőnknek rettenetesen fontos volt,és most nincs itt.Ki tudja mikor jön vissza.Megígérte,hogy minden nap hívni fog,de az nem ugyanolyan,mintha itt lenne.Annyira elmerültem a gondolataimban,hogy észre sem vettem,hogy egy nagy fa előtt állok,a lányom pedig nem volt mellettem.Idegesen néztem el először jobbra,majd balra,s felfelé.Secret a nagy fa legtetején ült,lábát lógatva.Megforgattam a szemeimet,egy jól irányzott mozdulattal felugrottam hozzá.
-Máskor szólj,ha rád jön a fára  mászhatnék,jó?A frászt hoztad rám.
-Apa..ki volt az a férfi,aki majdnem megölt engem meg anyát?
Elkerekedtek a szemeim.
-Hogy micsoda?!Mi történt?!
Secret ijedten oldalra billentette a fejét a hirtelen hangulat változásomra.
-A nappaliban rajzoltam..anya a konyhában volt,amikor valaki hátulról befogta a számat,és a szemeimet is.Megrémültem.Össze-vissza kapálóztam,de nem engedtek el.Legközelebb,már egy ismeretlen házban voltam,egy ágyhoz kötve.Megéreztem anya illatát,meg füst szagot.Széttéptem a rám kötözött kötelet,és bár a ház idegen volt,de tudtam merre kell mennem.A lépcső aljánál megálltam.Anya egy oszlopnak volt kötözve,körülötte lángolt minden,előtte pedig 3 férfi állt.2 tetőtől talpig feketében,egy pedig kék farmernadrágban,és zöld pólóban.Vállig érő,hollófekete haja volt..ledermedtem,levegőt sem vettem.Váratlanul a 3 alak elhagyta a házat.A fotel mögé bújtam,nem tudtam mit csináljak.Lehunytam a szemeimet,anyára gondoltam.Valami történhetett,mert a lángolás abbamaradt,anyu a földön térdelt,engem hívott.Aztán kimentünk a hátsó ablakon,és anya felgyújtotta a házat.

Ökölbe szorítottam a kezeimet,hihetetlen mértékű düh uralkodott rajtam.Miért nem mondta ezt el nekem Sky?!Majdnem meghaltak és én...nem voltam mellettük.Olyan erővel támaszkodtam rá a mellettem lévő ágra,hogy az azonnal letört.Secret a nyakamba mászott.
-Apu,kérlek.
Valamelyest megnyugtatott a jelenléte,de nem annyira,hogy elfelejtsem ezt az egészet.Magamat hibáztattam.Most mondjam el neki,hogy aki majdnem megölte,történetesen a nagyapja?!Megborzongtam,összeszorítottam a fogaimat,hogy véletlen se mondjak olyat,amivel megrémítem Secretet.
-Hm?-érdeklődött tovább.
-Ha nagyobb leszel,mindent megtudsz.Képes vagy várni?
-Igen..-felsóhajtott.-Apu.Szomjas vagyok.

*Sky szemszög*

A repülő végre leszállt,anya már a reptéren várt az autóval.A csomagjaimmal kezemben rohantam oda hozzá.
-Anya!Apa..-dadogtam.
-Szállj be,Sky.Még midig kórházban van.
-Oda akarok menni!
-Oda megyünk.Nem tudja,hogy jössz.
Folyamatosan bólogattam,kezeimet a mellkasom köré fontam,hogy nyugodjak le.Apa olyan jó ember volt..Miért?Miért vesztek el lassan mindenkit,aki fontos nekem?Anya gyorsan hajtott,egészen a kórházig,s kipattantam a kocsiból,ahogy megállt a nagy,fehér kerítéses épület előtt.Az udvarban minden nagyon zöld volt,és tökéletesre volt nyírva a fű,meg a bokrok. Ziláltan rohantam az épületbe.
-Elnézést..-állítottam meg egy fehér ruhába öltözött nővért.-Greg Grey melyik szobában van?
-Odavezetem.
Megindult a hosszú folyosón,én pedig engedelmesen követtem.Végigmentünk egy hosszú folyosón,aminek a legvégén lévő ajtó előtt megtorpant a felkontyozott hajú,30 év körüli nő.Időközben anya is mellénk ért.
-Köszönöm.
Annyira lefoglalt az,hogy apát minél előbb láthassam,hogy meg sem kottyant az épületben keringő vérszag.Egy nagy levegővétel kíséretében nyomtam le a kilincset.Apa a kórházi ágyban feküdt,valamit olvasott.Barna,dús hajának nyoma sem volt.Szinte már kopasz volt,és nagyon sovány.Borzalmas volt látni.Az arcán már nem volt ott az a mosoly,ami mindig ott volt.Az ajtó nyílódására félretette  a könyvet,a hang irányába fordította a fejét.
-Sky?-suttogta,hangja meggyötört volt.
Fájdalommal teli szemekkel fordultam hátra anyához.
-Anya..
-Persze-persze.Beszéljetek csak.
Nem lehetett nem észrevenni,a könnycseppeket a szeme sarkában.
Leültem az ágy melletti székre,gyengéden átöleltem apát.
-Hát te?-egy mosolyt erőltetett magára.-Úgy örülök hogy látlak..
-Ahogy megtudtam mi történt,jöttem.Apa,kérlek,mondd,hogy jobban vagy.Annyira aggódom.
-Szedem a gyógyszereket,Sky.Minden rendben lesz,meglátod.
-Sz-szeretlek.
A hangom folyamatosan elcsuklott,vártam,az előkészülni törő könnyeimet,de az lehetetlen lett volna.
-Figyelj.Én lehet hogy elmegyek..na,ne ijedj meg.Én ezt nem akartam.Tudod,hogy te és anyád vagytok az egyetlen kincseim.De ott bent.Mindig veletek leszek.Ígérem.
Borzalmasan fájtak a szavai.Csak ráborultam apu mellkasára,megtörve markolásztam a hálóingjét.Azt kívántam,bárcsak meghaltam volna akkor,abban a házban.Tudtam,hogy előbb-utóbb anya,és apa is itt hagy engem..na de ilyen hamar?Ha nem lenne nekem Liam,Niall,Louis,Zayn,Harry,Jenni és a lányom Secret,akik szeretnek engem és támogatnak,nem tudnám elviselni apám elvesztését. Órákkal később anya érintette meg a vállam.Végig apa szívverését hallgattam.Azon kaptam magam,hogy már a hold fénye világít be az ablakon.Apa aludt.
-Mennyi az idő?
-11 óra múlt.Itt akarsz maradni,vagy..
-Itt maradok.-jelentettem ki,hajamba túrva emelkedtem fel apáról.
Anya megpuszilta a fejem búbját,leült az ágy másik felén lévő székre.Megvártam,még elalszik,s kimentem a folyosóra.Bepötyögtem Liam számát,aki pár csöngés után felkapta a telefont.Le mernék rá fogadni,hogy egész nap a hívásomra várt.
-Sky!-a hangja megnyugtatott.-Annyira aggódtam..
-Liam,nyugodj meg.Minden rendben.Vagyis ..ebben az esetben egyáltalán,semmi sincs rendben.Elemészt a szomorúság.A tehetetlenség.A szívemen karcolások,hajszálrepedések vannak.Teljesen szétestem.Miért nem menthetem meg aput?Képes lennék rá..
-Tudom hogy mennyire fáj,Sky.De erősnek kell lenned.Még fiatal vagy.Nem tudnál uralkodni magadon.Valami oka van,hogy ennek így kell történnie.És csak fájdalmat okoznál neki.Az orvosoknak,anyudnak mit mondanál?Mi történt apáddal?
-Igazad van.-sóhajtottam.-Li..Secret hol van?
-Niallel,és Zaynnel van a másik szobában.Néznek valami mesét.Na és Sky..most nem akarlak ezzel felzaklatni,de muszáj valamit megbeszélnünk,ha hazajöttél.
A szám elé kaptam a kézfejem.Ebből az 1 mondatból rájöttem,hogy mi az.Secret elmondta Liamnek,hogy majdnem megölt az apja mindkettőnket.Megráztam a fejem,bár ő ezt nem láthatta.
-Ne haragudj.El kellett volna mondanom,és kérlek,ne hibáztasd magadat.Túléltük,nem de?
Hosszú csend következett,majd egy sóhaj.
-Mikor jössz haza?Borzalmasan hiányzol,már most.
Annyira vágytam az ölelésére,de messze volt tőlem.Nekem is hiányzott ő.
-Amint apa felépül..vagy..vagy nem.-ismét elcsuklott a hangom.
-Jaj,Sky...annyira fáj hogy nem lehetek melletted.Tudod,hogy egy szavadba kerül és oda megyek.
-Ne!Maradj Secrettel.-bármennyire is akartam hogy itt legyen,Secretnek szüksége volt rá.-Leteszem.Vissza megyek apához.
-Vigyázz magadra.
-Rendben.
Becsúsztattam a zsebembe a telefont,visszamentem a szobába.Visszaültem a székre,és elemeltem a fiókra helyezett könyvet.Stephen King könyv volt.Apa imádta azt az írót.Ha jól tudom,az összes eddigi könyvét már kiolvasta.Újból vissza hajtottam a fejem apu mellkasára.Egészen reggelig úgy maradtam.Másra nem is vágytam.

***
*2 héttel később*
.Apa a kerti karosszékben ült,kezében egy pohár vízzel.A háta mögött álltunk anyával,a tölgyfa árnyékában beszélgettünk arról,hogyan tovább.Anyáék itt maradnak Los Angelesben,ami azt jelenti,hogy én sokkal többször meg fogom látogatni őket.Apát már kiengedték a kórházból pár napja,de az ételt még mindig nehezen fogadja be a szervezete.Később,egy koppanásra lettünk figyelmesek.Azonnal apa irányába kaptuk a fejünket.A pohár a földön hevert,apa keze felfele állt,mozdulatlanul.Anya azonnal odarohant,kezét apa csuklójára helyezte,én meg dermedten álltam ott.Amikor anyu lerogyott a pázsitra,s zokogásban tört ki,tudtam,mit jelent.Mindennek vége van egyszer.A körülöttünk lévő tárgyak a mi mozgásunkhoz képest egyszer csak elmaradnak.Ezen nem lehet segíteni.Ha valaminek itt az ideje,hát elvész.Csak addig van jelen,míg el nem jön a megszűnésének órája.Pont akkor,mikor már teljesen biztos voltam benne,hogy apa nem hal meg.Túléli.De az élet kegyetlen

37.rész

Berendeztük Secretnek az egyik emeleti szobát,ami nem kis időt igényelt.Liam ismét festékes lett,de ezúttal nem csak az arca,hanem a keze,a lába,a pólója.A szoba festésében még a kislányom is próbált segíteni,és tényleg jól ment neki.Harry felültette a nyakába,így a plafont simán lefestette halvány rózsaszínre.Amióta megismerte Harryt,borzalmasan ragaszkodik hozzá.Nem lehet tőle egy percre sem elválasztani.Már vadászni is elrángatja őt velünk.Secret haja már majdnem a fenekéig ér,és hiába vágjuk le,1 nap múltán visszanő ugyanakkorára,így mostanában felcopfozom neki.Jobban szereti,ha lóg,de engem igenis zavar,hogy folyamatosan a szemét csapdossa.Már értem miért mondta mindig nekem anya,hogy kössem fel a hajam.Ketten voltunk Secrettel a házban,a többiek elmentek vadászni.Sec nem akart menni,ezért itthon maradtam vele.Össze-vissza ténferegtem a házban,miközben a lányom a nappaliban ülve rajzolt.Imádott rajzolni,és olyan gyönyörűen csinálta,mint egy profi,30 éves felnőtt.Rosszul esik,hogy ilyen nagyon gyorsan nő.Mire észbe kapok,már lesz egy 18 évesnek mondható lányom,holott még csak pár hónapos lesz.Ez annyira hihetetlen..Az asztalról törölgettem le a port,amikor feltűnt,hogy már egy jó ideje túl nagy a csend.Eddig 10 percenként jött ki megmutatni Secret mit rajzolt.Virágos rétet,zebrát,Liamet,a plüssmackóját..és most semmi.Homlokomat ráncolva hajítottam el a kezemben tartott rongyot,és bementem a nappaliba.Secret csodás illatát éreztem,de ő nem volt ott.De más illatot..nem, inkább szagot éreztem.Úgy égette az orromat,hogy nemis tudtam tovább levegőt venni.Megijedtem.Az üvegasztalt fellöktem,olyan lendülettel kutattam fel az egész házat a kislányom után,de nem találtam sehol.Az a szag,amit éreztem,megrémített.Az elmúlt hetekben ennyire megrémült,és ideges még nem voltam.
-Secret!-ordítottam,de nem jött válasz.
A hajamba túrtam,lerogytam a hideg padlóra.Liamék apja itt járt,és elvitte Secretet.Könnytelen zokogásom visszhangzott az előszobában.Hogy vitte el?Secret megtudja magát védeni!Liam már nem egyszer tanított neki önvédelmet..Féltem.Iszonyatosan féltem.A szag után eredhettem volna,de nem vagyok erős ahhoz,hogy szembeszálljak az apjukkal.Már csak arra vártam,hogy valami csoda folytán visszapörgetődik az idő,és..
Csak magamat hibáztattam.Miért nem voltam mellette?Biztos most teljesen meg van rémülve.Órákkal később még mindig önmagamat marcangoltam a padlón, amikor nyugtató kezeket éreztem a vállamon.Ziláltan néztem fel.Liam arca aggodalommal teli volt.
-Mi a baj,szívem?
-Secret..-szipogtam.-Az apád elrabolta őt.
Li másodpercek alatt megváltozott.Szemei elsötétültek,az erek kidülledtek a nyakán,szaporábban vette a levegőt.Éreztem,hogy maga mellett ökölbe szorítja a kezeit.Talpra kényszerítettem magam,s Liam karjaiba vetetődtem.Még mindig ugyanolyan cövekül állt,mint amilyen alakzatot felvett,amikor megtudta mi történt.Rosszul esett,hogy nem ölel át,hogy nem nyugtat meg,hogy megtaláljuk,minden rendben lesz.Ebben az esetben Ő volt az egyetlen,aki tudott volna egy kis önbizalmat adni nekem.Erősebben szorítottam a derekát,arcomat a pólójába temettem,de eltolt magától.Még jobban összetörtem.Láttam rajta,hogy iszonyat ideges, és gondolkozik.Kis idő elteltével előhúzta jobb zsebéből a telefonját,s pár csöngés után hadarni kezdett.Louisval beszélt,tisztán hallottam,hogy Ő is mennyire felidegesítette magát ezen az egészen.Mintha ott sem lettem volna,Liam kinyitotta az ajtót,már majdnem kiment,de aztán meggondolta magát,és visszafordult.
-Maradj itt.Kérlek,ne legyél akaratos.Hallgass rám.Ne tedd ki innen a lábad.-azzal elment.
Mi az,hogy ne tegyem ki a lábam?!Secret eltűnt,és csak üljek ölbe tett kézzel?Csak azért sem!Felrohantam az emeletre,s kinyitottam az ablakot.Louis Liamet várta a hátsó kertnél,Niall,Zayn,Harry és Jenni társaságában.Aha,szóval mindenki megy megkeresni őt,csak nekem kellene itt maradnom.Megvártam, még látóteremen kívül kerülnek,és kiugrottam az ablakon.Alig hallható puffanással értem földet, és Liam illatát követve rohantam utánuk.Később azon kaptam magam,hogy a fák ritkulni kezdenek,helyüket felváltotta egy sík terület.Elvesztettem az illatot.Már nem éreztem Liam émelyítően finom illatát..valami mást éreztem.Az égett szag egyre erősödött.Fintorogtam.Percekig tétlenül meredtem a semmibe,mikor két oldalról megfogtak.Megugrottam,először a jobb,majd a bal oldalamra néztem.A tank méretű vámpírok hatalmas kezükkel szorították az alkaromat,és oly könnyedséggel kezdtek el rángatni,mintha egy rongybaba volnék.Amikor a csuklómat nyersen összekötözték egy kötéllel,és teketóriázás nélkül rángattak maguk után a sík területen át,megbotlottam.Nem ismertem a 2 idegent,megrémültem.Fekete köpenybe voltak burkolózva,nem láttam tökéletesen az arcukat,de sejtettem,ki küldte őket.Hangosan fújtam,a fogaimat csattogtattam,de nem értem el vele sokat.A félelem még jobban kezdett eluralkodni rajtam,és képtelen voltam megzabolázni a rám törő reszketést.A 2 férfi durván végiglökdösött az égett fűvel takart területen,egyenesen egy nagy,fekete házba.Közelről cigarettafüsttől,tömény szesztől és átható illatú parfümtől bűzlött a hely.Egy fotelbe löktek,s azonnal szétfeszítettem a kezemre szorított kötelet,és felálltam,de a kettő "tank" azonnal felém magasodott.Az ajkamba haraptam,nagyot nyeltem,és elhatároztam,nem adom meg nekik az örömet,hogy lássák,elveszítem a fejem.Hirtelen ismerős szag csapta meg az orromat.Felmordultam.Liamék apja lépett elő az egyik fal mellől.Beesett,fehér arcától és színtelen ajkaitól úgy nézett ki,mint a testet öltött halál.Mikor sebes kezével hozzám ért,a bőröm bizseregni kezdett hűvös érintésétől.Bár kinézetre inkább hasonlított egy kísértetre,inas teste erejével nem kelhettem versenyre.A karomat hátra fogta,majd egy póznához szorított,pedig nagyon jól tudta,hogy egy mozdulat,és kiszabadítom magam.
-Hol van a lányom?-kiáltottam rá erélyesen.
Féloldalasan elmosolyodott.A két férfi közül átnyújtott neki egy rozsdás kannányi benzint,ő pedig módszeresen kezdte vele lelocsolni az alattam lévő fapadlót.A csípős szag felszállt,és marni kezdte az orromat.Számat a félelem fémes íze töltötte meg,de nem kezdtem el kiabálni,sikoltozni vagy kegyelemért könyörögni.Megpróbáltam széttépni a testemhez kötözött láncot,de legnagyobb meglepetésemre nem sikerült.Megdermedtem.A férfi öblösen felnevetett.Testem is,lelkem is könyörtelenül háborgott, de nem hagytam,hogy a rémület kiüljön az arcomra.Az alak meggyújtott egy gyufát,egy pillanatra feltartotta a magasba,majd egy széles,teátrális karlendítéssel a benzinnel átitatott padlóra dobta,s sebesen kihátrált a házból,a 2 férfivel együtt.A lángok fénysebességgel szöktek a magasba körülöttem,mint száz meg száz éhes száj,és hamar felfalták a máglya alján lévő fát.Összeszorítottam a szemem,és vártam a fojtogató hőséget,hogy elkezdődjön az elkerülhetetlen haláltusám.Vártam,hogy a lángok bevégezzék a munkájukat.
Semmit sem éreztem.
Már elkezdődött volna a tortúra,csak nem vettem észre,mert erős sokkot kaptam?Jó néhány másodperc múlt el anélkül,hogy bármi változott volna.Körbepillantottam,és láttam,hogy a lángnyelvek minden irányba nyaldosnak..csak engem nem akarnak megmarni.Feltornyosultak,és kikerültek engem,így két külön tűzoszlop lángolt a testem két oldalán.Én viszont nem égtem.Egyetlen hajszálam sem pörkölődött meg.Csak egy kis meleg bizsergést éreztem,ahogy a tűzkígyók mellettem hajladoztak.Ha a tűz véletlenül a bőrömhöz is ért,arrébb szökkent,és irányt változtatott.Olyan volt,mintha láthatatlan páncélt viselnék.Egy röpke pillanatig Secret hangját hallottam."Mami".A hang azon nyomban elenyészett,de így is épp elég ideig tartott,hogy megtudjam,él még,és itt van a házban,ami bármelyik pillanatban feléghet.Valaki megbűvölte a lángokat,vagy a saját hatalmam védett meg?Fogalmam sem volt,mindenesetre hamar köszönetet rebegtem,bármilyen felsőbb hatalom is kímélte meg az életemet.Váratlanul a lángok kezdtek kialudni körülöttem.A kezeimet szorító láncok megalvadtak,így egyszerűen csak megfeszítettem az izmaimat,s egy csattanással a padlón landolt.Secret a barna kanapé mögött állt,haja csapzott volt.Lerogytam a szenes földre,megdörzsöltem a szemeimet.Még mindig ott volt.Azonnal a karjaimba vetette magát,nyílegyenes haja az arcomat súrolta.
-Anya..annyira félek.Ki volt ez az ember?És miért kötözött meg engem?Miért kötözött meg téged?Miért bántott?
Abban a pillanatban enyhe megvilágosodás futott át az agyamon.Secret mentett meg engem.A valaha volt legerősebb képességet kapta.Kezeimet védelmezően kulcsoltam össze apró testén.Nem mertem elengedni őt többet.A tudat,hogy Liam apja azt hiszi mindketten meghalunk,mert leég a ház,,megnyugtatott.Kezembe vettem Secretet,s az eldobott gyufás dobozt felkapva kimentem a hátsó ablakon.A doboz oldalán végighúztam párszor a gyufát,és mikor az lángra lobbant,nekihajítottam a  háznak.Először az alja kapott lángra,s fokozatosan tovább terjedt a ház többi részére,amit szép lassan teljesen beborított a cikázó láng.Secret, arcát a hajamba temette,éreztem,hogy kicsi kezeivel gyűrögeti a pólómat.Egy darabig még figyeltem a lángoló házat,majd megpróbáltam nem feltűnést kelteni.Ki tudja.Lehet,még nem mentek el.De hol voltak Liamék?Elkerülte a figyelmüket ez az óriási ház?Vagy..valaki félrevezette őket.Idegesen rontottam be az ajtón,amit azonnal bezártam magam mögött,lehúztam a redőnyöket,és még azt is leellenőriztem,hogy minden ablak,sőt,még a padlás ablaka is be van-e zárva.Nem mintha ez eltántorította volna az apjukat,ha esetleg támad.A ház minden kis zugát befújtam illatosítóval,hogy elnyomjam az illatunkat,és már kicsit megkönnyebbülve süppedtem bele a fotelbe,kezemben Secrettel,aki ez idő alatt csak a körmeit pöckölgette.Hosszú órák teltek el úgy,hogy csak ültünk a nappaliban.Féltem.Hol vannak a többiek?Secret nem kérdezett semmit,csak ide-oda dülöngélt,majd végül megállapodott a mellkasomnál, szakadozva fújta ki a levegőt,miközben lehajtotta oda a fejét,és lehunyta a szemeit.Kint már sötét volt,én meg egyre idegesebb,és idegesebb.Előkaptam a zsebemből a telefont.Már vagy 10x felhívtam mindenkit,de senki nem vette fel.Egészen addig.Megkönnyebbülten sóhajtottam fel,amikor a telefont pár csöngés után felvette Louis.
-Louis!-kiáltottam,de azonnal megbántam.-Itthon vagyunk mindketten,jól vagyunk,de kérlek,gyertek haza!-hadartam.
Hosszú csend következett a vonal túlsó végéről.
-Azonnal ott vagyunk.
Óráknak tűnő percek teltek el,még végre a kilincset elkezdték fel-le mozgatni.Akkor jutott csak el az agyamig,hogy bezártam.Óvatosan leemeltem magamról Secretet,akinek még mindig csukva volt a szeme.Sokszor csinálta ezt.Ha lehunyja a szemét,és koncentrál,képek ugranak be neki,amiket szeret nézni.De olyankor olyan állapotba kerül,mintha aludna,ezért nem zavartam meg.Kisimítottam a szemébe lógó frufruját,és visszafektettem a kanapéra.Ezek után nem mertem 2 percnél több időre magára hagyni,ezért villámgyorsan intéztem el mindent.Az ajtóhoz rohantam,kizártam,aztán már újra a lányom mellett voltam.Pillanatokkal később a többiek is beözönlöttek a nappaliba,de azonnal lepisszegtem őket.Nem akartam,hogy megzavarják Secretet.Éreztem,hogy valaki leguggolt mellém,kezét a vállamra tette,nyugtatóan suttogott a fülembe.
-Tudtam,hogy nem maradsz itthon.
Oldalra billentettem a fejem.Liam gondterhelt volt.Tudtam,hogy nem tud arról,hogy majdnem meghaltam,de nem is akartam hogy tudjon.Nem lett semmi bajom,és úgy is csak túlreagálná az egészet.Megpróbáltam egyenletesen venni a levegőt,nem akartam Liam szemeibe nézni,mert rájött volna,hogy valamit elhallgatok előle.Helyette Secretet vizslattam.Nem sokáig.Megéreztem Liam leheletét a nyakamnál,amitől teljesen önkívületi állapotba kerültem.Száját a nyakamra tapasztotta,gyengéd puszikat hagyott ott,majd lassan haladt felfelé.Még ennyi idő után sem hagy hidegen az érintése.Szembe fordultam vele,helyet foglaltam az ölében.Hosszasan néztünk egymás szemeibe,homlokomat nekidöntöttem Liamének.
-Szeretlek.-suttogtam.
Válaszul szájon puszilt,beletúrt a hajamba.Már teljesen elfeledkeztem mindenről,s kicsivel később Secret sikítására lettem figyelmes.Ijedten ugrottam fel Liam öléből,azonnal a kanapéra néztem,de a lányom már nem volt ott.
-Sky,nyugalom.Secret biztonságban van.
Majdnem elkezdtem neki arról papolni,hogy mennyire figyelmetlen vagyok,stb,amikor Zayn sétált be a nappaliba.Secretet fejjel lefelé lógatta,aki folyamatosan a lábát püfölte.Elnevettem magam,Zayn arckifejezése láttán.
-Ennek meg mi baja?-bökött fejével Secre,és a kislány abban a pillanatban beleharapott Zayn combjába,a fiú meg összecsuklott.-A rohadt életbe!
Elkerekedtek a szemeim,akkorát koppant Secret a padlón,ahogy Zayn elengedte,de azonnal fel kelt.Tudtam,hogy ez meg sem kottyant neki,de akkor is vigyázhatna jobban..A telefon csörgésére lettem figyelmes.
-Felveszem.-mondtam.
Kiszökelltem a konyhába a mobilomhoz,és egy határozott mozdulattal felkaptam.
-Szia anya!
Pár napja beszéltem vele utoljára,de még mindig örömmel tölt el,ha hív.A hangja viszont meglepett.Nehezére esett beszélni.
-Szia Sky..-a hangja elcsuklott.
-Anyu,mi a baj?Mi történt?
-Az apád..kórházban van.
Abban a pillanatban eluralkodott rajtam a pánik,pár percig meg sem tudtam szólalni.
-M-mi történt vele?
-Rákos.

36.rész

-Az istenért,Secret!Állj meg!-a térdemen támaszkodva álltam meg az erdő közepén,homlokomat ráncolva.
Hogy milyen neveletlen..1 hetes korában Louis szerint elég érett már a vadászathoz.Erre mit csinál?Folyamatosan elszökik előlem,meg a mókusokat hajkurássza,a ruhája meg szakadt,és csupa sár.Elveszítettem a szemem elől,de az illatát tökéletesen éreztem.Nem akartam elrontani az örömét,pedig pár lépéssel messzebb már nagyon is jól tudtam,hogy a bokorban bújt el.Szórakozottan nézelődtem a fák között,és hirtelen beugrottam a bokor mögé,Secret pedig viháncolva esett hátra a falevelekkel teli földön.Zayn és Niall nem messze járt tőlünk,ők is vadásztak.Fölé másztam,egy puszit hintettem a homlokára.
-Most már viselkedj normálisan,és gyere inni.
-De anya!Miért nem fog nekem Zayn,valami..valamit.-fintorgott.
-Mert neked is meg kell tanulnod.Pár hónapon belül már 18 évesnek fognak nézni.
Miközben feltápászkodott a földről,szólásra nyitotta a száját.
-Miért pont 18?
-Mert addig kell fejlődnie egy olyan vámpírnak,akit 18 éves kora előtt változtatnak át.
-Áhá.
Kézen fogtam a kislányom,aki fütyörészve haladt mellettem.Zayn a mezőn volt,és pont elejtett egy szarvast.Niallt nem láttam sehol.Biztos máshol vadászott.Secret elengedte a kezem,Zayn felé kezdett el futni,de a fiú azonnal felkapta két kezébe az állatot,így Secretnek esélye sem volt elkapni azt,még ugrálva sem.Lassan közeledtem,de tökéletesen hallottam a szavait.
-Na nem!Te most szépen egyedül fogsz meg egy őzet!-kuncogott,mire a lány levágta magát a fűbe,s tapasztalatlanul mászni kezdett a fűben.Időközben Zayn mellé értem.
-Milyen érzés?-szólalt meg.
-Mármint,micsoda?-vontam fel a szemöldököm.
-Anyának lenni.
Pár pillanatig haboztam.Ha belegondolok,ebben az 1 hétben meg sem csókoltam Liamet,de még csak meg sem öleltem.Minden este ott volt mellettem,beszéltünk,de semmi sem történt..Annyira lefoglal Secret,hogy Liamre nem marad időm.Sóhajtottam.
-Csodálatos érzés..de egyben kellemetlen.Nem marad idő azokra,akiket szeretek.
-Ezt meg hogy érted?Liammel minden nap beszéltek,szinte minden időtöket együtt töltitek,a többiek meg szintén a közeledben vannak.
-Nem,Zayn.Tévedsz.Mindketten Secrettel töltjük az időnket,nem egymással,a többiek pedig csak ott vannak.De nem vagyok velük,és annyira hiányzik Niall közelsége..Harryről még mindig nem lehet tudni semmit?-tekintetemet a földre vezettem.
Kezeit a vállamra helyezte.
-Vissza fog jönni.Tud vigyázni magára.
Secret hangos sikítással jelezte,hogy ez még nem megy neki.Bekergette az egész csordát az erdőbe,s a száguldó állatok pont előtte futottak el.Láthatóan megijedt.Az előbb keletkezett feszültség elszállt,összemosolyogtunk Zaynnel,és a kislány felé futottunk,aki tehetetlenül ücsörgött a zöld pázsiton.Még az eddiginél is mocskosabban festett.Zayn leguggolt mellé,bíztatóan a fülébe suttogott.
-Máskor úgy próbáld meg,hogy nem ijeszted el az ételt.
-De ez nem olyan egyszerű!-puffogott.-Ti sokkal nagyobbak vagytok,anya,mondd meg neki!
Én csak felkuncogtam,Zayn példáját követve letérdeltem.Elmagyaráztuk Secretnek a taktikát,ami,elsőre nem ment valami jól,de ötödszörre már sikerült megfognia teljesen egyedül egy gidát.Boldognak tűnt,és aránylag a szomját is csillapította az aprócska állat,mert már haza akart menni.Liam megígérte neki,hogy elviszi a Disneylandbe.Nekem semmi kedvem nem volt odamenni.Otthon Secret nyaggatott,hogy menjek,de nem tettem.Helyette Niallel,Zaynnel és Louisval töltöttem a szabadidőmet.Velük úgy is eléggé régen voltam.Befészkeltük magunkat a kanapéba,egy filmet indítottunk el.Mivel csak horrorfilmjük volt,így azt néztünk.Louis,szokásához hívően az egy személyes fotelben ült,én pedig Niall és Zayn között,a kanapén.Annyira üres volt Harry helye..borzalmasan hiányzott.Gondoltam rá hogy megkeresem,de nem engedték a többiek,mert csak bajba sodortam volna magam.A szülés okozta fájdalmakból,még mindig nem gyógyultam ki teljesen,azaz megvédeni sem tudom magam..még.Nem tudtam a filmre koncentrálni,mert csak Harry járt a fejemben.Hol lehet most?Egyáltalán jól van?Niall észrevette hogy zaklatott vagyok,nyugtatás képpen a combomra csúsztatta a jobb kezét.Hálás pillantást vetettem felé.Jobb,hogy elüldözte a kínzó gondolataimat.Megkönnyebbülten döntöttem a fejemet a vállára.Zaynnek és Louisnak ez már nem volt újdonság.Tudták,hogy mennyire ragaszkodom Niallhöz.Úgy,mint egy kisgyerek az anyukájához.Szükségem van rá.Nem tehettem ellene semmit,pedig tudtam,hogy Liam féltékeny,de nem hangoztatja.Egyszer jegyezte meg..az is rég volt,és nem pontosan úgy utalt rá.Élveztem,ahogy ujjbegyeivel cirógatta a combom,néha belecsípett,én meg felkuncogtam.Olyankor a két fiú dühösen ránk nézett,mert őket érdekelte a film.Később,puffanást hallottam az emeletről.Ijedten megugrottam,egyből felkeltem a fotelből.Beleszagoltam a levegőbe,hirtelen jött a felismerés.Éreztem az illatát,ahogyan a többiek is.Villámgyorsan rohantam fel az emeletre.Harry az ablakban állt,de teljesen megváltozott.Göndör fürtjei kócosan lógtak a szemeibe,amik parázsvörösen csillogtak.A ruhája,amiben elment,szanaszét volt szakadva,piros vérfoltok éktelenkedtek rajta,pont úgy,mint az arcán.A fejét lehajtva tartotta,a folyosó ablakáról beszűrődő fény megvilágította harapásokkal teli,hófehér bőrét.Gondolkozás nélkül indultam meg felé,hogy megöleljem,karjaim közé zárjam.El sem hittem,hogy itt van.Pár lépés választott el tőle,de akkor megszólalt.A hangja megrémisztett.
-Ne.gyere.közelebb.-tagolta a szavakat,mélyen felmorgott,s kis híján fellökött engem,mikor beviharzott a szobájába.
Dermedten álltam,halk,könnytelen zokogásba kezdtem.Mi történt vele?Hol van a régi Harry?Annyira lefoglalt az önmarcangolásom,hogy észre sem vettem Niall ölelő karjait a derekamon.Arcomat a vállába fúrtam,hangosan sóhajtozni kezdtem.
-Ssss.Harry ilyen.De itt van,nem ez a lényeg?
Kicsit eltoltam magamtól,hogy a szemeibe tudjak nézni.
-Nem,Niall.Harry nem ilyen.Ő mindig mosolygott,próbált hozzám kedves lenni az a dolog után..most meg..
-Nyugodj meg.Olyan rossz így látni.
 Olyannyira közel volt hozzám,hogy éreztem hűvös leheletét az arcomon.Azt is,hogy szaporábban veszi a levegőt,mintha saját magát fogná vissza,nehogy olyat tegyen,amit én nem akarok.De nem tudta háttérbe szorítani az érzéseit.Bal kezét gyengéden a nyakamra helyezte,közeledni kezdett.Megilletődötten,és egyben meglepetten kaptam el arcáról a tekintetemet,a szőnyeget fixíroztam.Így,csak homlokon puszilt.Egy ideig elidőzött ott a szájával,majd hátrébb lépett.
-Ne..ne haragudj,Sky.Nem tudom mi ütött belém.
Nem haragudtam rá,de kellett egy kis idő..csak remélni tudtam,hogy ő nem érez többet barátságnál.Megráztam a fejem,és kikerülve Niallt,reszkető kezekkel nyitottam be Harry szobájába.Nem foglalkoztam többet azzal,hogy a legjobb barátom az imént majdnem megcsókolt.Harry egy szál törülközőben az ágyán ült,az öklét tanulmányozta.Göndör fürtjei vizesen tapadtak a homlokára,tetovált felsőtestéről még mindig csurgott le a víz.Az érkezésemre felmordult,háttal fordult nekem.
-Menj el.-a hangja nyugodt volt,semmi ellenségességet nem észleltem benne.
-Nem.-válaszoltam,miközben leültem mellé.
Szemei egy fokkal sötétebbek lettek.Láthatóan nem tetszett neki a reakcióm.
-Aggódtam érted,Harry.
-Aggódtál mi?-felhorkant.-Téged túlságosan lefoglalt az anyáskodás.Nem hinném,hogy az volt a bajod,hogy értem aggódsz.
Felnyögtem.Honnan tud Secretről?Mintha olvasott volna a gondolataimban,folytatta.
-Louis kapcsolatba lépett velem.Egyedül vele voltam hajlandó beszélni..
Elkerekedtek a szemeim.Ha Louis kapcsolatba lépett Harryvel,és elmondta hogy szültem,akkor arról...arról tud az apjuk is.Hirtelen megfordult velem a világ,erősen belekapaszkodtam Harry vállába.Tudta,mi a bajom.Azért jött haza,hogy megvédje a lányom..De már azt is tudom,hogy az apja tudja befolyásolni a gondolatait.Félek,ezt azonnal hasznosítja,ahogy Harry találkozik Secrettel.Harry erősen megpöckölte az orromat,így többé-kevésbé,de visszatértem a jelenbe.
-Tudom,hogy nem te ölted meg Jessicát.-mondtam.-Az apád volt.De miért?
-Fogalmam sincs,Sky.Már nem ő volt az első ember akit megöletett velem.Borzalmas,érted?Nem tudok ellene semmit se tenni..Most is percek alatt megváltozhatok,és megölhetlek.Azért mentem innen el,hogy ne sodorjalak veszélybe.
Tenyerébe temette az arcát.Fájt neki.
-Én bízom benned.Nem fogsz bántani engem.
Csillogó szemeit rám emelte,féloldalasan elmosolyodott,bár erőltetett volt.
-Legalább te bízol bennem,ha,már én saját magamban nem.
-Csak..próbálj meg ellenállni neki.
-Nem olyan egyszerű..nem egyszer próbáltam már,de sosem voltam elég erős hozzá.
-Sikerülni fog.
-Úgy hiszed?
-Nem.Én biztos vagyok benne.
Erősen megöleltem,és nem foglalkoztam azzal,hogy közben csurom vizes lettem.A hajából még mindig csöpörgött a víz,ami a pólómra folyt,így teljesen átázott.Már nem volt semmi okom haragudni Harryre.Nem ő volt az,aki megölte Jessit.Elhúzódtam tőle,amikor meghallottam Secret gyönyörű kuncogását,amitől mindig muszáj volt elmosolyodnom.Felálltam.
-Ha nembaj,akkor én most..-indultam meg az ajtó felé.
-Menj!Majd lemegyek.
Aprót bólintottam,leszaladtam a lépcsőn.Secret fején Minnie egeres fejpánt díszelgett,kicsi testét pedig rózsaszín kötény fedte le.
-Anya!Olyan kár hogy nem jöttél.-szontyolodott el,de gyorsan visszaélénkült.-Olyan jó volt!Nézd csak aput.
Felvettem őt a kezembe,és bementem a konyhába,ahova az előbb Liam háttal besomfordált.Durván az arcát sikálta,a mosdókagyló fölött.
-Liam.?-érintettem meg a vállát,mire szórakozottan felemelkedett.
Az egész arcán rózsaszín-kék festék éktelenkedett,meg csillám.Hangosan felnevettem.
-Mi van,hamupipőke,nem tetszik a sminked?-Secret is velem együtt nevetett,Liam durcás maradt.
Már-már fulladoztam a röhögéstől.Secret kiugrott a kezemből.
-Megmutatom a fülemet a többieknek!-vigyorgott.
Kiszökdécselt a konyhából,így ketten maradtunk Liammel. Akárhányszor ránéztem,elkapott a nevethetnék.Kezeimet a nyaka köré fontam.
-Mi történt veled?
Felkuncogtam,miközben Liam orrának érintettem a mutatóujjam.
-Hülye Mickey egér..-morgott.-Többet be nem teszem oda a lábam!
-Nos,még így is lélegzetelállítóan néz ki,Mr.Darwin.
-Hmm..
Jobb kezével a derekamnál fogva közelebb húzott magához,gyengéden megcsókolta az ajkamat.Olyan régen csókoltam meg,hogy csak most jöttem rá,mennyire hiányzott a csókja.Mohón viszonoztam a tettét,játékosan beleharaptam,-a festéktől kék- alsó ajkába.Nem sokáig tudtunk így maradni,mert percekkel később Zayn sétált be a konyhába,mások előtt pedig nem igazán akartam ezt csinálni.
-Megzavartam valamit?-húzta fel a szemöldökét.-És öö Liam,festékbomba robbant a lábad előtt?
Ő is röhögni kezdett.Li már csak magában szitkozódott,és újra elkezdte sikálni az arcát.
-Secret Niall nyakában ül,és a fejét üti az új fejpántjával.Mit csináljunk?Sehogy se lehet leszedni onnan.Olyan,mint egy pióca.-folytatta Zayn.
-Mutassátok be Secretet,Harrynek.-mosolyogtam rá.
Liam azonnal abbahagyta a folyamatát,ami abból állt,hogy: szappan,víz,szappan,mosás,szappan,víz,szappan,mosás..
-Itt van Harry?
-Nem rég jött.-mondtuk egyszerre Zaynnel,aki már indult vissza a nappaliba,gondolom azért,hogy felvihesse Secretet Harryhez.
-Figyelj,Zayn!Tudod,mire képes az apánk Harryvel..kérlek,ne egyedül vidd fel,és nagyon vigyázzatok rá.-Liam úgy beszélt,mint egy igazi apa.Borzalmasan féltette a lányát.
-Tudom.
Zayn magabiztosan bólintott,azzal elment.Még hallottam,hogy Zayn elmondja Secretnek,hogy van itt valaki,akit még nem ismer,ő pedig azonnal abbahagyta Niall szekálását.Ezt onnan tudtam,hogy abbamaradtak az olyasfajta kiáltozások,hogy "Meglakolsz,te gonosz,szőke manó!"Liam időközben újra az arcának esett,én meg felugrottam a pultra,és figyeltem Őt.Sosem tudtam megunni.A tökéletes vonásai,gyönyörű,karmazsinvörös szemei megbabonáztak.Órákig tudtam volna figyelni,csakis őt.Már egy jó ideje próbálta leszedni az arcára ragadt festéket,ami nagy nehezen lejött.Kár,úgy nem tudtam rajta röhögni.Megtörölte a nedves arcát,s befészkelte magát a lábaim közé.Mellkasom fel-le emelkedett.Még mindig hihetetlen,hogy ennyi idő után is ilyen hatást tud kihozni belőlem.Lábaimat a derekára kulcsoltam,apró csókokkal halmoztam el a nyakát.Tudtam,hogy azt imádja.Fejét a nyakam hajlatába dugta, ahol gyengéden megszívta a bőrt.Ezt újra és újra megismételte,nekem pedig muszáj volt felkuncognom.Egyik szemöldökét felhúzta,féloldalasan elmosolyodott.Hangos nevetésre kaptuk fel mindketten a fejünket.Erősen koncentrálni kezdtem,hogy jól halljam a hangokat,amik az emeletről jönnek.
-Fürtöske!Állj csak meg..akkor is megnézed velem a hófehérkét!-Secret hangja csilingelt.
Összenéztünk Liammel,és nagyjából egyszerre szakadt ki belőlünk a röhögés.

35.rész

Liam Darwin

Úgy dobálta magát a karjaimban,mintha villamosszékben ülne.Az arca egész idő alatt fehér,öntudatlan volt.Csupán a teste középpontjában végbemenő vad hullámzás mozgatta.Jenni és Niall,akik előbb megjelentek mint Lou,a másodperc törtrészéig megdermedtek,majd akcióba lendültek.Jenni karjaiba kapta Sky-t,és olyan hadarva kiabált,hogy nehéz volt elkülöníteni az egyes szavakat,miközben felrohant az emeletre.Én meg utánuk.A szoba ahova követtem őket úgy nézett ki,mint egy könyvtár kellős közepén felállított sürgősségi rendelő.A fények vakítóan fehérek voltak.Sky ott feküdt az asztalon a szemkápráztató világosságban.A bőre kísértetiesen csillogott a reflektorfényben.Úgy dobálta magát mint a partra vetett hal.Jenni lefogta,és letépte róla a ruhát.Eközben Sky magához tért.Sikolya,mellyel reagált,a dobhártyámat marcangolta.
-Szedjétek ki!-sikította.-Nem tud egyedül kijönni!
Újabb véradagot öklendezett vissza.Aztán Jenni szeme elhomályosodott.Láttam,hogy megváltozik az arckifejezése,visszahúzódik az ajka a fogairól,és fekete szeme szomjasan csillan fel.
-Ne,Jen!.-üvöltöttem Jennire.
Az asztalon átugorva Jennire vetettem magam.Ahogy megütöttem kőtestét,és az ajtó felé löktem,éreztem,hogy a kezében lévő szike mélyen a bőrömbe vág.Jobb tenyerem arcának csattant,megfeszítettem az állkapcsát,és elszorítottam a gégéjét.Vasmarokkal fogtam Jennit,majd magam felé fordítottam,hogy tiszta erőből hasba rúgjam.Nekirepült az ajtófélfának,amitől az egyből kifordult a falból.Aztán már Niall is ott termett,és a torkánál fogva ráncigálta ki Jennit az előtérbe.Kitéptem a pengét a karomból.
-Niall,vidd innen!-kiáltott Louis-Vidd el vadászni!Liam,rád szükségem van.
Nem figyeltem,hogy fejezi be Niall az akciót.Visszafordultam a műtőasztal felé,ahol Sky egyre jobban elfehéredett,szeme tágra nyílt,hasa pedig egyre jobban nőtt,repedések voltak rajta.
-Ki kell szednem...Sky-nak igaza van.Egyedül nem tud kijönni.
A következő hang váratlanul és félelmetesen hasított belém.Mintha fémet vágnának darabokra.Vetettem egy pillantást Louisra,ahogy az arcát Sky hasára tapasztja.Vámpírfogakkal garantáltan át lehet rágni a vámpírbőrt.Sky rám köhögött,pislogott,szemét vakon forgatta.A szeme ide-oda forgott,engem keresett,vagy Louist,de nem látott semmit.Én mégis belenéztem az övébe,és le nem vettem róla a pillantásomat.Aztán váratlanul mozdulatlanná dermedt a kezem alatt,bár reszelősen lélegezni kezdett.Kint volt.
Nem érdekelt.Le nem vetettem pillantásomat vörös foltos szeméről,de éreztem,hogy gyengéden felemeli a kezét.
-Majd én..-hörögte megtörten.-Add ide!
Valami hideg érintette meg a karomat.Erre már fel kellett volna figyelnem,de nem tettem,mert nem tudtam levenni a szememet Sky arcáról.Pislogott,aztán szemét meresztette,végül meglátott valamit.Furcsa,vékony hangon nyöszörgött.
-Olyan...gyönyörű vagy!-furán ráncoltam a szemöldököm.
Először azt hittem nekem mondja.Először.Mire lenéztem,Louis kikapta a hideg,véres izét Sky elgyengült karjaiból.Sky bőrére pillantottam.Vörös volt a vértől,a vértől,ami a saját szájából fojt ki.A vér összekente a kis vámpírt.
-Nem szabad!-mormogta Louis,mintha jó modorra akarná tanítani a gyereket,aki megharapta Sky-t.
Nem néztem többet se Louisra,se a gyerekre.Csak Sky-t figyeltem,ahogy fennakad a szeme.
-Fogd meg a babát!-sürgetett Louis.
-Nem!Sky-al valami nincs rendben!-hörögtem.
-Adjátok ide nekem.-hallatszott egy halk hang az ajtó felől.Louis és én egyszerre hördültünk fel.
-Tudok már uralkodni magamon-ígérte Jenni-Add ide a babát,Louis!Vigyázok rá,amíg Sky...
-Menj arrébb!
Felnéztem Sky fennakadt szeme fehérjéből.Louis mintha megcsókolta volna őt,ajkát a torkához érintette,aztán a csuklójához és a könyökhajlatához.Hallottam,ahogy Sky bőre frissen harsan a belé maródó fogak alatt,és Louis újra meg újra megharapta,ahol csak tudta,mérget erőltetett  a szervezetébe.Láttam,ahogy nyelve végigsimítja a tátongó sebeket,de még mielőtt rosszul lettem vagy feldühödhettem volna,rájöttem,mint művel.Ahol a nyelvével szétkente a mérget,ott Sky bőre behegedt.Kábultan egyenesedtem fel.Elfordultam,lassan az ajtóhoz mentem.Nagyon,nagyon lassan.Képtelen voltam gyorsabb mozgásra kényszeríteni a lábamat.Megpihentem a legalsó lépcsőfokon,és igyekeztem erőt gyűjteni,hogy eljussak az ajtóig.Elkéstünk.Sky meghalt.Ő már nem volt ott.Megszűnt az értelmetlen vágy,hogy mellette legyek.Mert nem maradt már a lányból,akit szerettem.Csak ez a megtört,összeroncsolt test.Megölte őt a...a gyerekünk.Jenni a kanapé tiszta végén ült,háttal nekem,és a karjában lévő,takaróba burkolt gyereknek duruzsolt.Valami sötétet tartott a kezében,és a karjaiban fekvő apró gyilkos felől mohó szívó hangok hallatszottak.A levegőben vérszag terjengett.Embervéré.Jenni azzal etette.Mi mással is lehetne etetni egy olyasvalakit,aki brutálisan elbánt a saját anyjával?Ahogy a kis hóhér táplálkozását hallgattam visszatért az erőm.Erő,és forróság.Mintha a vonzás már nem is az ajtó felé vonzott volna.A gyerek rámszegezte a tekintetét,Jenni válla fölött.Kislány.Pillantása összeszedettebb volt,mint ahogy egy újszülöttnek néznie kellene.Meleg,piros színű szempár,pontosan olyan,mint amilyen Sky-é volt.Hirtelen abbamaradt a remegésem.Elöntött a hőség,erősebben,mint addig,de ez újfajta melegség volt.Nem perzselő.Izzó.Minden összeomlott bennem a vámpír baba aprócska porcelánarcát nézve.Az enyém volt...az enyém,és a lányé,aki már sosem lehet mellettem.Vagy még sem?Reménykedve kaptam fel a fejem.Odafentről új hang hallatszott.Az egyetlen hang,ami képes volt megérinteni ebben a pillanatban.
-Hol van,Liam?
Futva szaladtam vissza az emeletre.Louis az egyik könyvespolcnak támaszkodott,Sky pedig értetlenül nézelődött az ágyban,ülve.Nem hittem a szemeimnek.Hogy lehet az,hogy még él?Megtörten rogytam le mellé,mire elmosolyodott.
-Sky,itt vagyok!-hadartam,fejét a két kezem közé fogtam.
Még mindig nem nyerte vissza gyönyörű arcát,de hasa  már kezdett összeforrni.Mintha valami eszébe jutott volna,a mosolya alább maradt,homlokát ráncolta.
-Látni akarom.
Tudtam,kire gondol.A babára..a babánkra.Louis felé fordultam,aki bólintott.Sky könnyedén felkelt az eddig helyéről,de járni még nehezére esett.Egyik kezemet a dereka köré fontam,lesegítettem a lépcsőről.Jenni tudta hogy jövünk,nyugodtan,fél karral nyújtottá át a babát Sky-nak.A kislány türelmetlenül nyüsszögött,és újra meg újra ökölbe szorította Sky felé nyúló kezét,aki elmosolyodott,boldogan vette a karjaiba.
-Secret.-suttogta,majd a szőke lány rámnézett.-Secret Darwin.
Szorosabban fogtam Sky-t,ahogy a kezében tartott aprócska vámpír rám mosolygott,így megmutatva szögletes fogacskáit,és az arcán lévő gödröcskét.Még mindig az a tudat volt bennem,hogy majdnem megölte azt a lányt,aki nekem borzalmasan fontos.De nem tudtam rá haragudni,mert Ő a lányom.Secret..vajon Sky már előre kitalálta,hogy ez legyen a neve?Mert az igazat megvallva, tetszett.Sejtem,hogy adta ki az agya ezt e nevet..Titok.Találó.Belepusziltam Sky hajába,de ő továbbra sem vette le a szemeit Secretről.Váratlanul Sky keze megremegett,a lábával együtt.Secret 'o' alakba formálta a száját,s még mielőtt leeshetett volna a földre,egyik kezemmel elkaptam a-kicsinek nem mondható- babát,a másikkal pedig még mindig Sky derekát szorítottam.Louis hangosan felmordult.Nem mintha bármi baja eshetett volna Secret-nek...Bölcsőt formáltam a bal kezemből,alaposabban szemügyre vettem őt.Sky megdermedve állt mellettem,tekintetét a földre szegezte.
-Azt hiszem,egy darabig még nem tudod a kezedben tartani.-dünnyögte Lou.
Abban a pillanatban a lány letaszította derekáról a kezemet,hangosan Louisra förmedt.
-Mi az,hogy nem foghatom meg a saját lányomat?!Lehet egyenlőre még nem vagyok olyan erőben,de ülve igenis megfoghatom!
-Figyelj.Nagyon gyorsan nő.Holnapra akár már elérheti a 90 centit is.18 éves koráig..meg sem áll a növésben,és..amikor úgy fog kinézni mint egy 5 éves,még csak 1 hetes lesz.
-Hogy micsoda?-szaladt fel a szemöldököm.Ez már engem is meglepett.
Sky szemei szikrákat szórtak,kezeit ökölbe szorította.
-Azt feltételezed rólam,csak mert most nem vagyok elég erős,hogy képes lennék kárt tenni Secretben azzal,ha a kezemben tartom?!-ekkor már kiabált,hátrébb akarta lökni Louist,de meg sem tudta mozdítani.A fiú nem tett semmit erre.Jobb is..mert ha egy újjal is hozzá nyúlt volna Skyhoz,és olyat tett volna,ami neki fáj,akkor nekiestem volna.Nem érdekel,hogy a bátyám,és az sem,hogy erősebb nálam.Átadtam Jenninek a babát,hátulról átöleltem Sky reszkető testét,s mintha kicsit lenyugodott volna.
-Louis.. Skynak igaza van.-jelentettem ki.-És különben is..egy ilyen erős gyereknek az sem kottyanna meg ha fejbe vernék serpenyővel.Nem hogy az,ha leejtik..
Éreztem,hogy előbbi mondatomra Sky megremeg.Tudtam,hogy borzalmasan érzi magát azért,amiért elejtette a lányunkat.Egy ideig még dühösen néztünk egymás szemeibe,aztán kézen fogtam Sky-t,Jennitől visszavettem Secretet,és elindultam velük felfele.Sky szobájába vezettem őket,bezártam az ajtót.Félénken elmosolyodott,karjait a nyakam köré fonta,miközben leültünk az ágyra.Secret Sky haját kezdte el húzgálni,néha néha felnevetett.Gyönyörű volt.Lopva Skyra pillantottam,és valami határtalan boldogság sugárzott a szemeiből.Olyan jó volt őt így látni..ilyen boldognak.Kezeit nyújtotta a babáért.
-Liam..kérlek.-suttogta.
Secret azonnal ficánkolni kezdett a kezemben,magabiztosan nyújtózkodott az anyukája felé.Óvatosan nyújtottam át neki.Ahogy a kezeibe vette,a szemeibe újra visszatért a csillogás.Hogy mennyire szereti..pedig majdnem megölte.Próbáltam elfelejteni ezt a tényt,de ha nem ment?..Secret csendesen figyelte azt,aki most épp a kezében tartotta,néha elmosolyodott.Hirtelen kinyújtotta az egyik kezét,s Sky arcára tette.Sky is oda tartotta a kezét,pont a kicsiére.Így ültek egy darabig,én meg csak figyeltem.Már nem csak egy személy volt az,aki az életemet jelentette.
-Harry hol van?-fordult felém Skyler.
Nem tudtam,miért érdeklődik Harry iránt.És miért...ah.Nekem is mindig egyből a rosszra kell gondolni.
-Nem láttuk őt.Bő 2 hete.Zayn próbált vele kapcsolatba lépni,de nem hagyja.Kezdünk aggódni érte..főleg,hogy..-elhallgattam.
Sky még nem tudja,hogy Harrynek a gondolatait tudja befolyásolni apánk.Nagyon sok mindenről nem tud..azt sem,hogy Jessica nem Harry miatt halt meg.Hanem azért,mert az apánk késztette rá gondolatban,hogy ölje meg..Azt a mai napig nem tudom,miért.Hisz akkor még én sem ismertem Skyt..Lehet hogy Jessi és Harry között volt régebben valami,ami nem tetszett az apámnak.Nem..mert arról Sky tudott volna.Egyre jobban halmozódtak a kérdések a fejemben.
-Hogy?
Éreztem hogy megfogja kérdezni.Mit mondjak neki?Ha hazudok,abból később úgyse jövök ki jól.
-Apánk tudja befolyásolni Harry gondolatait.
Sky szemöldöke felszaladt,a másodperc tört része alatt átadta nekem Secretet.A kislány valami hangot adott ki magából.Elég vicces volt.Elmosolyodtam.
-És..ezt,távolról is,vagy..
-Nem.Csak ha a közelében van.
Mintha valami eszébe jutott volna,az arca elkomorodott,dermedten nézett maga elé.
-Minden oké?-érintettem meg a vállát.
Komoly arccal felém fordult.
-Én aggódom Harryért.Fogalmam sincs miért..de tényleg.
A következő percben elakadt a lélegzetem.Ijedt tekintettel a karomba néztem,ahol a fekvő gyerek az imént mondta ki azt hogy "Mami".Összenéztünk Sky-al,aki ugyanolyan arcot vágott,mint én.Ma született..és már azt mondta,hogy mami.Visszagondolva Louis szavaira,hogy milyen gyorsan fog nőni,kicsit megnyugodtam,és ahogy Sky látta rajtam,hogy nincs miért aggódni,megkönnyebbült sóhajjal dőlt hátra az ágyon.Secret szórakozottan piszkálta a pólóm nyakát,néha hangosan felkuncogott.Olyan törékenynek látszott,de mégis annyira fejlett,erős volt.Halkan kopogtatni kezdtek az ajtón.Megkíméltem Skyt,nem hagytam,hogy ő nyissa ki a bezárt ajtót.Secretet leültettem az ágyra,s kizártam az ajtót.Jenni állt előttem,Zaynnel az oldalán.
-Menjetek el,sétálni!-nevetgélt.-Szeretnék egy kicsit babázni.
-És ezért mi miért menjünk el?
-Nemtom'.-vállat vont.
-Nem hiszem,hogy ez jó ötlet..Sky még..
-Menjünk!
Termett mellettem a lány,és még mielőtt kimentünk, egy puszit dobott a lánya felé,aki játékosan csücsörítette a száját.Nem tudtam,Zaynt miért hozta magával Jenni,de még ő is elmosolyodott a kis vámpírbaba láttán.

*Sky szemszög*
Az ajtónál megtorpant.
-Menjünk le a partra.
-Nagyszerű ötlet!Jössz,Niall?
Liam hasából halk morgás tört fel a szavaimra.De egyszerűen muszáj volt megkérdeznem.Niall sokkal jobban a szívemhez nőtt,mint eddig.
-Csak miután odafentről hozok valami melegebbet,amit felvehetek.-felelte-Nagyon hidegek az éjszakák.
A szemem forgattam ezen a látványos óvatosságon.
-Te még csak meg sem érzed a hideget.-vetettem a szemére.
-Nem az a lényeg.Lehet,hogy meglátják,hogy nem fázunk.
-Niallnek igaza van.-mondta Liam-Jobb ésszel játszani.
A parton lerúgtam magamról a cipőmet,hogy érezzem a talpam alatt a finom szemcséket.A part mentén sétáltunk, a közeledő dagály habos hullámai a lábainkat nyaldosták.Bár nagyobb önmérséklethez akartam szoktatni magam,nem bírtam ellenállni az erős kényszernek,hogy lábammal a vízbe rúgva lefröcsköljem Niallt.Figyeltem,hogy felbosszantom-e vele,de csak megnézte,hogy Liam eléggé elöl jár-e ahhoz,hogy ne vegye észre,amint egy megtorló rúgással megcéloz engem.A víz íve,amit a levegőbe rúgott,ékkövekként szóródott szét a fejem fölött.Nevetésünk felkeltette Liam figyelmét,aki csodálkozva ingatta a fejét a bohóckodásunkon.Niall rám kacsintott,majd felé bökött.Tudtam,mit forgat a fejében,és fölöttébb boldogan engedelmeskedtem.Liam alig vette észre a súlyöbbletet,amikor a hátára ugrottam és karom a nyaka köré fontam.Súlyommal könnyedén oly gyorsan kezdett el szaladni a parton,hogy fütyült a fülemben a szél.Liam hirtelen megállt,eleresztettem,és tompa puffanással értem a vizes homokba.Felmarkolt egy iszapos hínárcsomót,Niallhöz vágta,akit rendesen arcon talált.Ahogy a sós,keserű indák megtöltötték Niall száját,fintorogva összeráncolta az orrát.
-Na,várj csak!-fröcsögte.-Ezt még megbánod!
-Nem hiszem én azt.-hergelte Liam-Ahhoz előbb el kéne kapnod.
Olyan jó volt látni,hogy ők ennyire jó testvérek.Tudtam,hogy Liam is örül annak,hogy ennyire kötődök Niallhöz.Kuncogva tápászkodtam fel a földről,s Liam oldalának dőltem,miközben átöleltem a derekát,másik kezemmel pedig Niall kezét fogtam meg.Megszoktam.Megszoktam,hogy Niall kezét mindig fogom,ha mellettem sétál.Sokan azt is hihették,hogy egy pár vagyunk,pedig mi tudjuk,hogy nem így van.Mert fiú-lány között igenis lehet barátság.

34.rész

Louis már pont kapcsolt volna el,de megállítottam.Ő ugye nem tudja ki az a Kevin..
-Ne!Lou!Hagyjad itt!Én ezt a srácot ismerem!-kaptam ki a kezéből a távirányítót.
-Miért izgat annyira?Ezt is csak egy vámpír ölte meg.
-Micsoda?
-A londoni gyilkosságok háromnegyedét vámpírok követik el..szerinted miért nem kerül elő soha a tettes?
Megdermedtem.Kevint megölte egy..vámpír?Liam ugye eleve nem lehetett,mert amikor ez történt,akkor velem volt..Nem közülünk való?
-Mondjuk,van rá ötletem.
Idegesen ugrottam fel a helyemről.
-Ki volt az?!
-Neked miért annyira fontos ez a Kevin srác?
-Nem fontos..csak..-elcsuklott a hangom.
-Aha..szóval?
Amit eddig erőnek erejével eltitkoltam,most kibukott belőlem.
-Együtt voltam vele 2 évig.
-Hoppá.-húzta fel íves szemöldökeit.
-Most ne kezdj el poénkodni,légy szíves!Ideges vagyok..
Felpattantam a kanapéról,fel-alá kezdtem el mászkálni a nappaliban.És ha mégsem ölték meg,csak elrabolták?Nem..ha egyszer megtámadja egy vámpír,az meg is öli..De az is lehet hogy nem vámpír volt.Ááááh..aggódom érte.Louis figyelemmel kísérte a töprengésemet,néha elnevette magát.Legszívesebben behúztam volna neki egyet.Hogy tud röhögni ezen?Őt se érintené jól,ha megtudta volna hogy megölték a volt barátnőjét,akivel 2 évig együtt volt!Nem bírtam tovább tétlenkedni.Minden szó nélkül rontottam ki a házból,csak az volt a baj,hogy nem tudtam mit csináljak,vagy épp merre induljak.A sikátor felé mentem,ahol megtalálták Kevin sapkáját,és a vértfoltokat..Nem volt a házunktól messze,úgyhogy gyorsan odaértem.A helyszín körbe volt kerítve fekete-sárga csíkos szalaggal,de tökéletesen éreztem a vér ínycsiklandó illatát.Óriási gombóc nőtt a torkomban.Tényleg az Ő vére volt..lehetett rajta érezni,hogy még elég friss.A szag alapján futottam tovább,ami az erdőbe vezetett,ahhoz az árokhoz,amibe beleestem..Leugrottam a mély helyre,de nem láttam senkit.Kétségbeesett pillantásokkal néztem körbe újra és újra.De az lehetetlen..ott volt a legerősebb a vér aromája,és nem volt itt Kevin.Nem értettem semmit.Mintha..mintha valaki összeakarna zavarni.De ki tenne ilyet?Váratlanul a hasam újra görcsbe állt,s annak hatására térdre rogytam.
-Ne,baba,kérlek,ne most..-nyögtem,de az érzés nem múlt el.
Kezeimet a felsőtestem köré fontam,gyengéden összeszorítottam két oldalról a bordáimat.Így kevésbé éreztem a kínzó fájdalmat.Lépteket hallottam magam mögül,mire félkézzel arrébb csúsztam,felállni nem tudtam.Egy nagy sóhajjal nyugtáztam,hogy csak Harry igyekezett felém.
-Tudtam hogy te vagy az..de,mit keresel itt?-mondta,miközben leguggolt elém.-És..mi a bajod?
Hát persze.Nem tudja hogy terhes vagyok..fogadjuk ha elmondanám,ő rosszabbul reagálna mint Liam.Talán fetrengene a röhögéstől..
-Keresek valakit..segítenél felállni?
Egy mély,rekedtes nevetés tört fel a mellkasából,majd egyik kezét becsúsztatta a hónaljam alá,és felsegített.Erősen kapaszkodtam a vállaiba,mire megszorította a derekamat.
-Na jó.Most komolyan.Mi a bajod?Lehetetlen,hogy nem tudsz megállni a lábadon..
-A saját szemeddel látod!-morogtam.
-Jól van,többet meg sem szólalok.
Dünnyögte.Sietős léptekkel indult meg velem ki az erdőből.Ahogy ezt észre vettem,megtorpantam.
-Nem!Nem megyek haza!Én keresek valakit.
A hirtelen megemelkedő hangnememtől újra belenyilallt a fájdalom a hasamba.Ha Harry nem tart,akkor megint elesek.
De,te most szépen haza mész,mert nem normális az amit csinálsz.
-Nem.
Leráztam magamról Harry kezeit,s leültem törökülésben a földre.
-Úgy viselkedsz mint egy 3 éves,remélem tudod.És most mit akarsz csinálni?
Szélesen elvigyorodott,leült elém a falevelek közé.Én csak ráfintorogtam.
-Megvárom még használható leszek.-na jó.Bevallom,ez elég hülyén hangzott így.
-Akkor várunk.
-Micsoda?Miért nem mész el?Menj el.-tiltakoztam.
Megint felröhögött.
-Nem foglak itt hagyni,így.
-Miért nem?-nyafogtam.
Hallgatott,ahogy én is.Hosszú percekig néztünk egymással farkasszemet,ami már kezdett idegesíteni.Szívesebben lettem volna egyedül,de egy tapottat sem mozdult.Hangosakat sóhajtoztam,hátra leesik neki mit akarok,de olyankor még szélesebb vigyorra húzta a száját.A szemeimet forgatva hátradőltem,a magasságba nyúló lombkoronákat fürkésztem.A hasam még mindig görcsösen fájt,de már nem annyira.Időközben eleredt az eső,élveztem,ahogy áztatják arcomat a vízcseppek.Fel-felpillantottam Hazz-ra,akinek eddig beállított göndör haja vizesen a szemeibe lógott.Karmazsinvörös szemei teljesen sötétek voltak,már majdnem feketék.Ezt nem hagyhattam szó nélkül.Felültem.
-Harry.Menj el vadászni.
-Nem.-morogta.-Nem hagylak itt.
Teljesen megrémisztett a hangja.
-Mi a baj?Ha-Harry..
Felmordult,s egyik keze segítségével teljesen közel húzódzkodott hozzám,ülő helyzetből ledöntött fekvőbe.Kihívóan néztem a szemeibe,ahogy teljesen fölém tornyosult.Megvillantotta éles fogait,szemei már feketék voltak.Vicsorgott.Ha eddig még nem féltem eléggé tőle,akkor most megtörtént.Megpróbáltam lelökni magamról,de nem volt bennem elég erő.Fészkelődni kezdtem,mire lefogta a kezeimet,s a fejem fölé emelte azokat.Sikítani akartam,de nem tudtam.
-Harry!-emeltem meg a hangomat.
A göndör srác megrázta a fejét,aminek hatására a hajában összegyűlt víz rámfröcsögött.Ijedten emelkedett el tőlem,felső ajkát visszaeresztette a fogaira.Döbbenten meredt előre,majd hirtelen felpattant és elfutott.Még mindig szaporán vettem a levegőt,ahogy visszagondoltam a történtekre.Mi történt Harryvel?Ez nem Ő volt..Valami mintha irányította volna,vagy nem is tudom.Lábaimat felhúztam a mellkasomhoz,fejemet a térdeimen pihentettem.Később,újra megcsapta az orromat Kevin vérének illata.A hasam összerándult a gyönyörű aromára.Váratlanul a nyakamnál fogva hátrarántottak.Vadul csattogtatni kezdtem fogaimat,miközben kitéptem magam a vaskos kéz szorításából.A fájdalom,elmúlt.Védekező testtartást vettem fel,ahogy belenéztem Liamék apjának vérvörös szemeibe.Ahogy ezt a két fogalmat összekötöttem..valami beugrott.Itt érzem a vér szagát,és itt van az apjuk..
-Te ölted meg Kevint?-sziszegtem,szemeimet résnyire összehúztam
Gonoszul felnevetett,aztán bekövetkezett az,amit ebben a pillanatban nem akartam.Nagyon nem.Sietve a hasamhoz kaptam,és az már elég volt a férfinak,hogy nekitaszítson a legközelebbi fának.Védekezni sem tudtam,annyira fájt a hasam.Az előttem álló alak tőrje a kezében villogott,lassan peregtek le róla az  átlátszó esőcseppek.Egyszer-kétszer végighúzta rajta erőteljesen az ujjait,majd az élét lazán a szívem helyére tette.Úgy volt ott,hogy a tőr másik végét a tenyere közepével tartotta,azaz ha egy kicsit is megnyomja a tőrt...Azt hittem,ezúttal tényleg,semmi esélye annak,hogy túléljem.De mintha lenne egy őrangyalom..megéreztem Liam illatát,aki pillanatokkal később a vállánál fogva hátrarántotta az apját,az éles tőr pedig a földre hullott.Összeestem a ..babám okozta fájdalmaktól,lehunytam a szemeim.Nem akartam látni mi történik,mintha ezzel megóvnám Őt.Nem foglalkoztam azzal,milyen sok idő telt már el,csak akkor nyitottam ki látószervemet,mikor valaki felállított.
-Mi a baj?-Liam volt az.
-Terhes vagyok,nem érted?-kiabáltam rá,és ráütöttem a kezeire,hogy engedjen el.
Felhúzta a szemöldökeit,azonnal elengedett,én pedig térdre rogytam.Kínzóan fájt...
-Aha..
Fájt.Már nem csak a hasam,hanem az is,hogy nem hisz nekem.Felkapott a kezeibe.Erősen ütni kezdtem a mellkasát,hogy tegyen el,de nem tett le.Meg sem érezte.
-Tegyél le!Azt mondtam tegyél le!
Üveges tekintettel gyalogolt tovább,nem foglalkozva előbbi szavaimmal.Sértődötten keresztbe fontam a kezeimet,homlokomat ráncoltam.Még párszor felrúgtam a lábaimmal,hátha úgy elenged,de az sem hatotta meg.A városban eléggé kínosan éreztem magam,a ránk szegeződő szempárok miatt,úgyhogy megkönnyebbültem,mikor letett a ház előtt,egyik kezét még mindig a derekamon tartotta,az esetben,ha elesnék.De nem estem.Lesöpörtem onnan a kezét,minden szó nélkül mentem be a házba,s rácsaptam az ajtót.Szitkozódásom közepette ültem fel a konyhapultra,de..hirtelen olyan erővel tört rám a fájdalom,hogy az én fülemet is sértette szakadozott sikolyom.Louis azonnal mellettem termett,mellette Jenni toporgott idegesen,kezében egy fehér pólóval.Nem tudtam válaszolni semmire..minden annyira egybefojt.
-Lou!Törd el a nyakát.
-Nem tudom,hogy szükséges-e...
Ahogy ezt meghallottam,vadul kapálózni kezdtem,úgy,hogy félbetéptem Lou pólóját.A fekete anyag darabokban hullott le a metlakira.
-Nem?És most?-bökött Jenni újra felém.
Louis abban a pillanatban összeszorította a szemeit,közelebb lépett.
-Bocs,Sky.

***

*Liam szemszög*

2 hét..2 hét telt el,és semmit nem tudok Sky-ról.Min rágott ennyire be?Azon,hogy nem tudta velem eljátszani a poénját?Ki hinné el neki azt,hogy terhes?A hasfájós színjátékot is azért csinálja?Ennyire megakar szívatni?De kit álltatok..hiányzik.Nem tudom olyan szorosan magamhoz húzni,hogy ne hiányozzon még.Vágyódók rá,s néha azzal álltatom magam,hogy mint egy madárkát elfogtam,a markomba szorítottam,végre az enyém.De közben azért ott lappang bennem az aggodalom.Elszáll.Lehet,már most elszállt?Meg kellene keresnem őt..Órákat töltöttem azzal,hogy visszaidéztem magamban a hangját,az arcát, és azt az utolsó szép pillanatot,amit együtt töltöttünk.Nem bírtam tovább.Feltápászkodtam a sáros földről,megindultam a ház felé.Vajon hogy fog fogadni?Megint elküld?Egy nagy levegővétel kíséretében nyitottam be,kopogás nélkül az ajtón.Erős vér szagot éreztem..még friss volt,és emberi..Bizonytalanul lépkedtem a nappali felé.Jenni a kanapé előtt állt,védekező testtartással Sky előtt,pont úgy,mint Louis,csak Louis ült.Niall Sky fejénél térdelt ,homloka a lány homlokának volt döntve.Suttogott neki."Minden rendben lesz". Az érkezésemre Jenni nyugodtan felrohant az emeletre,Louis pedig kiment a konyhába.Ahogy megláttam a szerelmemet,elállt a lélegzetem.Gyönyörű,fehér arca sápadtabb volt,mint akkor,mikor elváltunk,és vékony.Piros szemei,annyira fakóak voltak,hogy elmentek volna fehérnek is.Testét egy barna takaró borította,kezében egy tasak vért tartott.Innen jött az illat.Még mindig nem tudtam mi folyik itt.Eszméletlenül szép tekintetét rám emelte,arca eltorzult.
-Niall..segíts felállni.
A hangja megrettentett.Olyan..vékony volt,és rekedt.A szőke srác felsegítette Sky-t,így lehullott róla a pokróc.Meg kellett kapaszkodnom a mellettem álló szekrény szélébe,olyan erősen,hogy letört belőle az a darab.Amikor nem bírtam kezdeni a bennem dúló,érthetetlen feszültségekkel,nem tudtam hova menekülni önmagam elől,kifelé vetíteni a kínjaimat...undorodtam magamtól.Nem hittem neki.Niall,Louis és Jenni pedig végig itt volt vele,s kitudja mennyit szenvedett.Én meg nem álltam mellette,akkor,amikor a legnagyobb szüksége lett volna rám.Próbálta elmondani..kétszer is.És nem hittem neki.Sky szemeiben ott volt a mérhetetlen csalódottság,a fájdalom.Niall persze egyből hitt neki..Niall mindig mellette volt.Niall..Niall mellett biztonságban lenne,nem próbálná megölni apám.Miért nem Niall teszi boldoggá?Miért belém szerelmes?Egy olyan fiúba,aki többezerszer megbántotta,és nem hitt neki..Nem tudtam mit mondani.Időközben Sky visszaült a kanapéra,én meg gondolkodás nélkül leültem mellé.
-Niall,magunkra hagysz kicsit?-lehelte Sky.
A fiú komoran bólintott,majd kisétált a nappaliból.Oldalra billentettem a fejemet,vártam.
-Most már elhiszed?-nyögte.-Vagy szerinted párnákkal kitömtem a hasam?
Borzalmasan érintett ez az egész.Bárcsak,valahogy vissza tudnám pörgetni az időt..Mutatóujjamat végighúztam az arcán.
-Sajnálom,ha nem vagyok kéznél,ha szükség lenne rám.Nem érdemelsz kevesebbet,mint az egész szívem.Sajnálom,hogy nem tudtam neked hinni.Te vagy az első,aki mellett egésznek érzem magam,aki mellett úgy érzem,rendben van,ha saját magamat adom,sőt,talán még különleges is vagyok.Tudom,vannak dolgok,amiket egy sajnálom nem hoz helyre.Van olyan fájdalom,ami túl mélyre hatol,hogy valaha is meggyógyuljon olyan egyszerű dolgok által,mint a szavak.Nem számít,bármennyire is komolyan gondolom azokat.De én mégis annyira..kérlek ne haragudj rám.Egy hülye barom vagyok.
-Talán gyűlölnöm kellene téged..Dühösnek kellene rád lennem,mégsem vagyok az.-elmosolyodott,szavai megleptek.-Végeredményben neked köszönhetem,hogy boldogabb vagyok,mint korábban bármikor.Most is gyorsan beszéltél,könnytelenül sírtál,magyarázkodtál.Fél füllel hallgattam,de nem érdekeltek a részletek.Azt is tudom,hogy egyetlen szót akarsz tőlem hallani...Várok.És amikor végül megadod a lehetőséget,és abbahagyod a magyarázkodást,boldogan mondom ki,hogy Szeretlek..és nem tudok rád haragudni.
Még azok után is képes engem szeretni,hogy ezt tettem vele?Közelebb hajoltam hozzá,gyengéd csókot hagytam az ajkain,egyik kezemet nagy,kerek hasára helyeztem,de továbbra sem engedtem el a tekintetét.Ismét elmosolyodott.Egy kósza, szőke tincset a füle mögé tűrtem,újra megcsókoltam.
-Már rég össze kellett volna szedni magam..Louis szerint.Hát nem mondhatni,hogy kapkodok..-mondta.-És..bármikor jöhet.
Összepréseltem az ajkaimat.Féltem,hogy az..az  valami miatt baja lesz.Az a legnagyobb veszélyforrás egy vámpír számára,ha egy magafajta marcangolni tudja..belülről.Féltem Őt.Fél másodperccel később Sky felsikoltott.Nem egyszerű sikítás volt,hanem a kín vérfagyasztó sikolya.A borzalmas hang hörgésbe torkollt,és fennakadt a szeme.A teste rángott,megfeszült,aztán az épp előbb megivott vért,visszaöklendezte.Megrémültem.
-Louis!Louis,azonnal gyere ide!-kiabáltam.

33.rész

Sziasztok♥ Bocsi,hogy megint később hoztam a részt,de mindig várom a komikat,feliratkozókat.Kitettem volna már előbb,csak még vártam,hátha...:) Remélem tetszeni fog a 33.rész,és most előre szólók,hogy nem igazán tudnám már tovább húzni a történetet,úgyhogy 39-40 részesre tervezem.Jó olvasást.♥
Vanii.xx

*Sky szemszög*
-Louis,hol az istenben voltál?!Délután mentél el,és már este 11 óra van!
-Nem vagy az anyám,oké?-húzta fel a szemöldökét.
-Nem,nem vagyok az anyád,de ha jó a szemem,és tudok olvasni,akkor másnak igen!-lengettem meg Louis orra előtt a lapot.
Egy jól irányzott mozdulattal kikapta a kezemből a papírt,szemei szikrákat szórtak.
-Ez meg hogy került hozzád?
-Louis,ezt jogom lett volna tudni!-fortyogtam.
-De nem érted meg,hogy ez nem biztos?!
Már épp  nekivágtam volna egy vázát,mikor Jenni rontott be az ajtón,kezében 5 szatyorral.Gondolom,megérezte a feszültséget a házban,mert azonnal ledobta a táskákat a földre.
-Mizu?Sky te velem jössz.Niall te menj haza.Louis te pedig..mindegy csak csinálj valamit.
Meg sem várta a reakciónkat,engem már felcibált az emeletre,maga után húzva a szatyrokat,amiket később az ágyra dobott.
-Mik ezek?
-Gondolom kellenek új ruhák hogyha..
-Hogyha?
-Ha egyre gyorsabban nő..
-Mi van?Ezt meg honnan tudod?!-elgondolkodtam-Niall...
-Jaj,te is tudod hogy milyen!Nem tud kussba maradni.De Liam még nem tudja.Akkor már itt lenne.Na,gyerünk próbáld fel a ruhákat!Bevittem mind az 5 nejlonzacskót a fürdőszobába,és olyan sorrendben mutattam megy Jenninek a ruhákat,ahogy ő kérte.Láthatóan elégedett volt magával,mert pontosan illettek rám a ruhák.Örültem neki,így legalább nem kell Louis pólójait viselnem.1 óra (!) múlva végeztem csak a ruhák próbálgatásával,és lehuppantam Jen mellé az ágyra.
-El kell mondanom Liamnek..most!
-Sky..azzal csak a..csak a babát sodrod veszélybe!Te is nagyon jól tudod hogy apám Liamet figyeli..
-De hát meg kell tudnia!Ezt nem titkolhatom el előle.
-Te tudod..de ne most.
-Miért?-vontam fel a szemöldököm.
-Nincs otthon Liam.
-Hol van?
Kezdtem egyre idegesebb lenni.
-Nem tudom,de nyugi már!Úgy nézel ki mint aki..arra nincsenek szavak,de eléggé ijesztően.
Megvártam,hogy Jenni elmenjen.Annyit csacsogott még ezek után is,hogy azt hittem sosem következik be,de hajnali 3 óra tájékán megunta,hogy semmire sem válaszolok.Miután meghallottam az előszobából felhallatszódó ajtócsapódást,és Jen autója is elhajtott,kimásztam az ablakon.Út közben írtam egy SMS-t Liamnek,hogy találkozzunk a wolverhamptoni sziklánál,majd futni kezdtem.Eleredt az eső,amit különösen élveztem most.Jó érzés volt.Gyorsan odaértem,talán még gyorsabban is mint hittem.Lelassítottam,Liam már ott volt.Barna haján vízcseppek ragyogtak,halvány borostával borított állán apró gödröcske látszott,amely kisfiús karaktert adott amúgy szigorú arcának,és azon kaptam magam,hogy elveszek a látványában.Erőt vettem magamon,s nem foglalkozva Jenni szavaival,bizonytalan léptekkel indultam meg Liam felé.Olyan halkan mozogtam,hogy saját magamat is megleptem vele.Még meg sem érintettem a vállát,de ő már megfordult,csuklómat a jobb keze közé fogta.Szemeimet lehunyva elmosolyodtam,homlokomat a mellkasának döntöttem.Annyira jó volt őt érezni..teljesen elfelejtkeztem arról,mit kell neki mondanom.Mélyeket szippantottam be a dzsekijéből áradó illatból.Örültem,hogy nem kérdezte meg miért hívtam ide.Olyan jó lett volna tudni mire gondol..arra,hogy mit akartam neki mondani,vagy arra,hogy milyen jó újra velem?
-Mi jár a fejedben?-muszáj volt megkérdeznem.
Azt a kezét,amivel eddig a csuklómat fogta,a szemeimre helyezte.
-Mit csinálsz?-kuncogtam.
-Gyere
Csak a szagok alapján tudtam tájékozódni,így,hogy Liam végig a szemeim előtt tartotta az egyik kezét.Frissen locsolt fű,és pipacsok aromáját éreztem.Li váratlanul megtorpant,lehúzott a nedves fűbe.Már eleve térdig ért állva is,így viszont,fekve,teljesen ellepett minket.A kezét elvette az arcomról,így megláttam magam fölött a csillagos eget.Olyan szép volt..talán még nem is láttam ehhez hasonlót.Vagy is de..még Jessivel elmentünk egy autós moziba régebben,és ott maradtunk még a vetítés végén.Felfeküdtünk a kocsi motorháztetejére,és..néztük az eget.Hiányzik.Nagyon.Közelebb húzódzkodtam Liamhez,mire átölelt.Kicsit rosszul éreztem magam,jobban átgondolva a dolgokat.Abban állapodtunk meg,hogy nem találkozunk addig,ameddig el nem "altatjuk" az apjuk gyanakvását.Lehámoztam magamról Liam karjait,felültem a vizes füvön.Ijedt tekintettel követte a példámat.
-Mi a baj,Sky?-mutatóujját végighúzta az arcomon,de én gyorsan elkaptam a fejem.
-Nem akarom..nem akarom ezt.Megint csak bajba sodorlak titeket..saját magam már nemis érdekel,csak az ami..benne..-elhallgattam.
Szemöldöke összeszaladt,karjait keresztbe fonta a mellkasa előtt.
-Ami benne...?Micsoda?
A torkomon akadtak a szavak.Olyan volt,mintha lenne valami benne,ami megakadályozza azt,hogy kijöjjenek a mondatok.
-Sky..?-hangja idegesen csengett.
Oh istenem..miért ültem fel?Akkor még legalább egy kicsit húzhatnám ezt az egészet..feltérdeltem,teljesen közel hajoltam Li füléhez,alsó ajkam súrolta a fülcimpáját.Megszorította a derekam,én pedig lehunytam a szemeim.
-Terhes vagyok.
Érezni,meg hallani is lehetett,hogy Liamnek alábbhagy a légzése,teljesen megdermedt.Fogaimat összeszorítva mentebb távolabb tőle,hogy szemügyre vehessem az arcát.Semmit nem tudtam leolvasni róla.Csak ült ott,mint egy darab szobor.Jobb ötletnek tűnt,ha inkább én is csöndben maradok,ameddig nem reagál valamit.Térdelésből visszahuppantam a fenekemre,már egy fokkal nyugodtabban vártam a válaszát.10 perc telhetett el,mire megmozdult.Szólásra nyitotta a száját,de aztán visszacsukta,majd újra kinyitotta.
-Mit mondtál?
Az előbb úgy nézett ki,mint egy hal,és ezen muszáj volt felkuncognom.Tudtam,hogy érettebben kellene kezelnem ezt az egészet,de nem ment.Az arca hirtelen megváltozott.Az előbbi értetlenséget,felváltotta az idegesség,gondolom,azért,mert nevettem.Kissé hátrahőköltem,lassabban mondtam ki előbbi szavaimat.
-Terhes vagyok.
-Az lehetetlen.
-Akkor mégis mivel magyarázod a múltkori hasfájásom?Egy vámpírnak nem fájhat a hasa!És folyamatosan iszok..a múltkor megittam több mint 50 tasak vért!1 nap alatt!Meg..megtaláltam Louis lapját,amin a bizonyítékok voltak..egy nadrágom se jött rám.
Egy darabig még hallgatott,majd elmosolyodott.
-Hááát..az igazat megvallva,észrevettem hogy az alakod nem teljesen a régi...
Tökéletesen láttam,hogy visszatartja a röhögést.Tettetett sértődöttséggel vállba boxoltam.Azt hittem,nem lesz neki ennyi magyarázat elég,meg el sem fogja hinni,erre máris poénkodik.
-Ez a reakciód?-'o' alakot formáltam a számból.
-Tudom hogy csak szívatsz.
Aha.Szóval nem hitte el.Tudhattam volna.A mosoly lehervadt az arcomról,s felálltam.Búskomoran indultam meg minden szó nélkül hazafelé.
-Hé!Most mi a baj?-rántott vissza Li,derekamnál fogva.
-Az hogy nem hiszel nekem,és poént csináltál az egészből!-kiabáltam.
-Mert ezt nem lehet elhinni..ilyen nincs.Máskor legalább találj ki mást..bár,elég jól hazudtál most.
Mintha szíven döftek volna.Kirántottam magam kezei közül,sétából átváltottam futásra.Éreztem hogy követ,ezért méggyorsabbra kapcsoltam.Mire visszaértem London belvárosába,már világosodott.Félénken magam mögé pillantottam,de Liamet sehol nem láttam.Gondolom,ő megállt a ház mellett,amikor elfutottam ott.Lelassítottam a vizes országúton,kapucnimat a fejemre hajtva sétáltam,egészen hazáig.Beszélgetés hallatszódott át a barnára mázolt ajtón.Jenni,és Louis volt,de ahogy beléptem elhallgattak.
-Sky!Hol voltál?-rohant elém Jen.-Jesszus!Te csurom víz vagy!Elfojt a sminked is..mint egy zombi.Na,nyomás átöltözni.Most legalább hasznosíthatod az új ruháidat.
Még mielőtt ellenkezhettem volna,a hátamnál fogva lökdösött fel az emeletre.A nappaliban találkozott a pillantásom Louiséval.Még mindig dühös volt.Láttam rajta,de valami furán ragyogott a szemében..az eddig nem volt ott.Teljesen lefoglalt ez a dolog,így hirtelen csak azon kaptam magam,hogy már a kezemben tartok egy szűk farmernadrágot,meg egy lila-fekete kockás inget,a fürdőszoba közepén.Hogy kerültem ide?Mindegy.Miközben a kádba fojt a forró víz,levetettem a ruháimat.A fürdőben lévő nagy tükör előtt megálltam,oldalra fordultam,kezeimet a hasamra helyeztem.Akaratlanul is elmosolyodtam.Régen azt mondtam nem akarok gyereket,mert nagy felelősség,de most,hogy tudom hogy lesz,valamiért egyre jobban szeretném.Lehet hogy csak beképzeltem,de éreztem pár rúgást,amin ismét mosolyogtam.Annyira elvoltam ezzel foglalva,hogy észre sem vettem,hogy a kád tele lett vízzel,és én is már víztócsában álltam.Nevetgélve zártam el a csapot,egy kicsit leengedtem a vízből,majd nem foglalkozva azzal,hogy az egész helyiség úszik a vízben,nyakig elmerültem a kádban.Elgondolkodtam.Liam csak akkor fog nekem hinni,ha már a saját szemével látja?És fog egyáltalán örülni neki?Vagy ő nem szeret annyira,hogy egy gyerek is..legyen a képben.Halk,könnytelen zokogásba kezdtem.Ha igaz ez az elmélet?Hogyan tovább?Közli velem,hogy kész,vége,nincs tovább?Megborzongtam.
-Siess már!-kiabált Jenni.
Na,igen.Őt jobb nem megvárakoztatni.Kelletlenül kászálódtam ki a kádból,s mielőtt felhúztam volna a ruhákat,feltakarítottam a padlóra fojt vizet.Az elmosódott sminkemet lemostam,kontyba igazítottam a hajamat.Egy nagy levegővétel kíséretében bújtam bele a nadrágba,de teljesen lefagytam.Csak combközépig jött fel.Mi a...?Tegnap tökéletesen jó volt rám.Kitágult pupillákkal húztam fel az inget.Az is szűk volt.Egy melltartóban,és bugyiban rontottam ki az ajtón.
-Jenni!Nem jók a ruhák!
-Micsoda?!-sikkantott.-Te kihíztad a ruhákat,amik még pár órája jók voltak?!Azt hiszem idegrohamot kaptam.Egyik se jó?Fuh.Nagy levegő Jennifer.Sky,próbáld fel a többi ruhát is.Nagy levegő Jennifer,nagy levegő Jennifer..-ismételgette,még én kipakoltam a szekrényt.
És valóban,már egyik ruha sem volt jó rám.Kezdtem megijedni.Jen még akkor is ismételgette hogy "nagy levegő Jennifer",mikor átment nekem hozni Louis ruhái közül pólót,meg egy melegítőalsót,mert már a melegítőalsóim sem voltak jók rám.Ha ez így fog menni..ha ilyen gyorsan nől..mi lesz 1 hét múlva?Már szülök?És ha igen,az hogy fog zajlani?Kórházba eleve nem mehetek.Csak Louist ne..Fel kell vágni a hasam?Jézusom miket hordok itt össze.Jenni azonnali távozást jelentett be,hogy új ruhákat tervezhessen,én meg megint kettesben maradtam Louval.Muszáj lesz beszélnem vele.Levánszorogtam az emeletről,leültem Loui mellé a kanapéra.Eléggé érdekesen nézett rám,de most nem érdekelt volna az sem ha elzavar.
-Louis..-kezdtem.-Hogy fogom megszülni?Úgy,mint egy ember?
-Nem.-jelentette ki fagyosan.- Ha már elég nagyra nőtt,onnantól kezdve akkor jön,amikor akar.Egyszerűen kirágja magát.
-Hogy micsoda?-szaladt fel a szemöldököm.-Ki-kirágja magát?És ezen mit értsek?
-Ugye..vámpír.Erős,vámpír.Ez elárulja?
Szaporábban vettem a levegőt.
-El.-suttogtam.
Muszáj volt megkapaszkodnom Lou vállába.Ez egy kicsit sok volt,így egyszerre.
-Nyugodj meg,Sky.Ha elfelejtetted volna,te is vámpír vagy.Nem fog fájni..annyira.
-Kösz.-sziszegtem.-Most megnyugtattál.
Elröhögte magát,majd olyat tett,amire egyáltalán nem számítottam.Így,negyedszerre sem szoktam még meg teljesen.Tudtam,hogy meg kell játszanunk ezt az egészet,de még mindig úgy éreztem hogy fojtogat valaki,mikor megcsókol.Nem csókoltam vissza,de nem is toltam el magamtól.
-És most már megnyugodtál?-vált le a számról,féloldalasan elmosolyodott.
-Ezt ne csináld többet.-fejemet lehajtva mormogtam.
-Miért?
Nem néztem rá,de a hangjából kilehetett hallani,hogy mosolyog.
-Olyan..fura.Bűnösnek érzem magam,pedig tudom hogy nem..
-Tudom hogy szereted őt.-mondta-De el kell fogadnod,hogy most per pillanat nem vele vagy.
-De veled se.-hadartam.
-Igazán?Akkor a múltkor miért csókoltál meg?
-Aaaa..
Nyöszörögni kezdtem.Most miért kellett felhoznia neki ezt a témát?Én is követhetek el hibákat..vagy az nem volt hiba?Önelégült vigyorral a képén dőlt hátra a kanapén,majd bekapcsolta a TV-t.Olyasmi ment a híradóban,ami még engem is megdöbbentett.

"Tegnap éjjel a haverjaival indult el szórakozni ,a FunkyBuddhába,egy 19 év körüli srác,egy bizonyos Kevin Becker,de nem ért haza.A szülők kérésére rendőrök nem állnak le a keresésével.Ma délután az egyik sikátorban találták meg a sapkáját,ami mellett a betonra száradt vérfoltok éktelenkedtek.Semmi nem bizonyítja,hogy a srácé a vér,de igen sok az esélye."