33.rész

Sziasztok♥ Bocsi,hogy megint később hoztam a részt,de mindig várom a komikat,feliratkozókat.Kitettem volna már előbb,csak még vártam,hátha...:) Remélem tetszeni fog a 33.rész,és most előre szólók,hogy nem igazán tudnám már tovább húzni a történetet,úgyhogy 39-40 részesre tervezem.Jó olvasást.♥
Vanii.xx

*Sky szemszög*
-Louis,hol az istenben voltál?!Délután mentél el,és már este 11 óra van!
-Nem vagy az anyám,oké?-húzta fel a szemöldökét.
-Nem,nem vagyok az anyád,de ha jó a szemem,és tudok olvasni,akkor másnak igen!-lengettem meg Louis orra előtt a lapot.
Egy jól irányzott mozdulattal kikapta a kezemből a papírt,szemei szikrákat szórtak.
-Ez meg hogy került hozzád?
-Louis,ezt jogom lett volna tudni!-fortyogtam.
-De nem érted meg,hogy ez nem biztos?!
Már épp  nekivágtam volna egy vázát,mikor Jenni rontott be az ajtón,kezében 5 szatyorral.Gondolom,megérezte a feszültséget a házban,mert azonnal ledobta a táskákat a földre.
-Mizu?Sky te velem jössz.Niall te menj haza.Louis te pedig..mindegy csak csinálj valamit.
Meg sem várta a reakciónkat,engem már felcibált az emeletre,maga után húzva a szatyrokat,amiket később az ágyra dobott.
-Mik ezek?
-Gondolom kellenek új ruhák hogyha..
-Hogyha?
-Ha egyre gyorsabban nő..
-Mi van?Ezt meg honnan tudod?!-elgondolkodtam-Niall...
-Jaj,te is tudod hogy milyen!Nem tud kussba maradni.De Liam még nem tudja.Akkor már itt lenne.Na,gyerünk próbáld fel a ruhákat!Bevittem mind az 5 nejlonzacskót a fürdőszobába,és olyan sorrendben mutattam megy Jenninek a ruhákat,ahogy ő kérte.Láthatóan elégedett volt magával,mert pontosan illettek rám a ruhák.Örültem neki,így legalább nem kell Louis pólójait viselnem.1 óra (!) múlva végeztem csak a ruhák próbálgatásával,és lehuppantam Jen mellé az ágyra.
-El kell mondanom Liamnek..most!
-Sky..azzal csak a..csak a babát sodrod veszélybe!Te is nagyon jól tudod hogy apám Liamet figyeli..
-De hát meg kell tudnia!Ezt nem titkolhatom el előle.
-Te tudod..de ne most.
-Miért?-vontam fel a szemöldököm.
-Nincs otthon Liam.
-Hol van?
Kezdtem egyre idegesebb lenni.
-Nem tudom,de nyugi már!Úgy nézel ki mint aki..arra nincsenek szavak,de eléggé ijesztően.
Megvártam,hogy Jenni elmenjen.Annyit csacsogott még ezek után is,hogy azt hittem sosem következik be,de hajnali 3 óra tájékán megunta,hogy semmire sem válaszolok.Miután meghallottam az előszobából felhallatszódó ajtócsapódást,és Jen autója is elhajtott,kimásztam az ablakon.Út közben írtam egy SMS-t Liamnek,hogy találkozzunk a wolverhamptoni sziklánál,majd futni kezdtem.Eleredt az eső,amit különösen élveztem most.Jó érzés volt.Gyorsan odaértem,talán még gyorsabban is mint hittem.Lelassítottam,Liam már ott volt.Barna haján vízcseppek ragyogtak,halvány borostával borított állán apró gödröcske látszott,amely kisfiús karaktert adott amúgy szigorú arcának,és azon kaptam magam,hogy elveszek a látványában.Erőt vettem magamon,s nem foglalkozva Jenni szavaival,bizonytalan léptekkel indultam meg Liam felé.Olyan halkan mozogtam,hogy saját magamat is megleptem vele.Még meg sem érintettem a vállát,de ő már megfordult,csuklómat a jobb keze közé fogta.Szemeimet lehunyva elmosolyodtam,homlokomat a mellkasának döntöttem.Annyira jó volt őt érezni..teljesen elfelejtkeztem arról,mit kell neki mondanom.Mélyeket szippantottam be a dzsekijéből áradó illatból.Örültem,hogy nem kérdezte meg miért hívtam ide.Olyan jó lett volna tudni mire gondol..arra,hogy mit akartam neki mondani,vagy arra,hogy milyen jó újra velem?
-Mi jár a fejedben?-muszáj volt megkérdeznem.
Azt a kezét,amivel eddig a csuklómat fogta,a szemeimre helyezte.
-Mit csinálsz?-kuncogtam.
-Gyere
Csak a szagok alapján tudtam tájékozódni,így,hogy Liam végig a szemeim előtt tartotta az egyik kezét.Frissen locsolt fű,és pipacsok aromáját éreztem.Li váratlanul megtorpant,lehúzott a nedves fűbe.Már eleve térdig ért állva is,így viszont,fekve,teljesen ellepett minket.A kezét elvette az arcomról,így megláttam magam fölött a csillagos eget.Olyan szép volt..talán még nem is láttam ehhez hasonlót.Vagy is de..még Jessivel elmentünk egy autós moziba régebben,és ott maradtunk még a vetítés végén.Felfeküdtünk a kocsi motorháztetejére,és..néztük az eget.Hiányzik.Nagyon.Közelebb húzódzkodtam Liamhez,mire átölelt.Kicsit rosszul éreztem magam,jobban átgondolva a dolgokat.Abban állapodtunk meg,hogy nem találkozunk addig,ameddig el nem "altatjuk" az apjuk gyanakvását.Lehámoztam magamról Liam karjait,felültem a vizes füvön.Ijedt tekintettel követte a példámat.
-Mi a baj,Sky?-mutatóujját végighúzta az arcomon,de én gyorsan elkaptam a fejem.
-Nem akarom..nem akarom ezt.Megint csak bajba sodorlak titeket..saját magam már nemis érdekel,csak az ami..benne..-elhallgattam.
Szemöldöke összeszaladt,karjait keresztbe fonta a mellkasa előtt.
-Ami benne...?Micsoda?
A torkomon akadtak a szavak.Olyan volt,mintha lenne valami benne,ami megakadályozza azt,hogy kijöjjenek a mondatok.
-Sky..?-hangja idegesen csengett.
Oh istenem..miért ültem fel?Akkor még legalább egy kicsit húzhatnám ezt az egészet..feltérdeltem,teljesen közel hajoltam Li füléhez,alsó ajkam súrolta a fülcimpáját.Megszorította a derekam,én pedig lehunytam a szemeim.
-Terhes vagyok.
Érezni,meg hallani is lehetett,hogy Liamnek alábbhagy a légzése,teljesen megdermedt.Fogaimat összeszorítva mentebb távolabb tőle,hogy szemügyre vehessem az arcát.Semmit nem tudtam leolvasni róla.Csak ült ott,mint egy darab szobor.Jobb ötletnek tűnt,ha inkább én is csöndben maradok,ameddig nem reagál valamit.Térdelésből visszahuppantam a fenekemre,már egy fokkal nyugodtabban vártam a válaszát.10 perc telhetett el,mire megmozdult.Szólásra nyitotta a száját,de aztán visszacsukta,majd újra kinyitotta.
-Mit mondtál?
Az előbb úgy nézett ki,mint egy hal,és ezen muszáj volt felkuncognom.Tudtam,hogy érettebben kellene kezelnem ezt az egészet,de nem ment.Az arca hirtelen megváltozott.Az előbbi értetlenséget,felváltotta az idegesség,gondolom,azért,mert nevettem.Kissé hátrahőköltem,lassabban mondtam ki előbbi szavaimat.
-Terhes vagyok.
-Az lehetetlen.
-Akkor mégis mivel magyarázod a múltkori hasfájásom?Egy vámpírnak nem fájhat a hasa!És folyamatosan iszok..a múltkor megittam több mint 50 tasak vért!1 nap alatt!Meg..megtaláltam Louis lapját,amin a bizonyítékok voltak..egy nadrágom se jött rám.
Egy darabig még hallgatott,majd elmosolyodott.
-Hááát..az igazat megvallva,észrevettem hogy az alakod nem teljesen a régi...
Tökéletesen láttam,hogy visszatartja a röhögést.Tettetett sértődöttséggel vállba boxoltam.Azt hittem,nem lesz neki ennyi magyarázat elég,meg el sem fogja hinni,erre máris poénkodik.
-Ez a reakciód?-'o' alakot formáltam a számból.
-Tudom hogy csak szívatsz.
Aha.Szóval nem hitte el.Tudhattam volna.A mosoly lehervadt az arcomról,s felálltam.Búskomoran indultam meg minden szó nélkül hazafelé.
-Hé!Most mi a baj?-rántott vissza Li,derekamnál fogva.
-Az hogy nem hiszel nekem,és poént csináltál az egészből!-kiabáltam.
-Mert ezt nem lehet elhinni..ilyen nincs.Máskor legalább találj ki mást..bár,elég jól hazudtál most.
Mintha szíven döftek volna.Kirántottam magam kezei közül,sétából átváltottam futásra.Éreztem hogy követ,ezért méggyorsabbra kapcsoltam.Mire visszaértem London belvárosába,már világosodott.Félénken magam mögé pillantottam,de Liamet sehol nem láttam.Gondolom,ő megállt a ház mellett,amikor elfutottam ott.Lelassítottam a vizes országúton,kapucnimat a fejemre hajtva sétáltam,egészen hazáig.Beszélgetés hallatszódott át a barnára mázolt ajtón.Jenni,és Louis volt,de ahogy beléptem elhallgattak.
-Sky!Hol voltál?-rohant elém Jen.-Jesszus!Te csurom víz vagy!Elfojt a sminked is..mint egy zombi.Na,nyomás átöltözni.Most legalább hasznosíthatod az új ruháidat.
Még mielőtt ellenkezhettem volna,a hátamnál fogva lökdösött fel az emeletre.A nappaliban találkozott a pillantásom Louiséval.Még mindig dühös volt.Láttam rajta,de valami furán ragyogott a szemében..az eddig nem volt ott.Teljesen lefoglalt ez a dolog,így hirtelen csak azon kaptam magam,hogy már a kezemben tartok egy szűk farmernadrágot,meg egy lila-fekete kockás inget,a fürdőszoba közepén.Hogy kerültem ide?Mindegy.Miközben a kádba fojt a forró víz,levetettem a ruháimat.A fürdőben lévő nagy tükör előtt megálltam,oldalra fordultam,kezeimet a hasamra helyeztem.Akaratlanul is elmosolyodtam.Régen azt mondtam nem akarok gyereket,mert nagy felelősség,de most,hogy tudom hogy lesz,valamiért egyre jobban szeretném.Lehet hogy csak beképzeltem,de éreztem pár rúgást,amin ismét mosolyogtam.Annyira elvoltam ezzel foglalva,hogy észre sem vettem,hogy a kád tele lett vízzel,és én is már víztócsában álltam.Nevetgélve zártam el a csapot,egy kicsit leengedtem a vízből,majd nem foglalkozva azzal,hogy az egész helyiség úszik a vízben,nyakig elmerültem a kádban.Elgondolkodtam.Liam csak akkor fog nekem hinni,ha már a saját szemével látja?És fog egyáltalán örülni neki?Vagy ő nem szeret annyira,hogy egy gyerek is..legyen a képben.Halk,könnytelen zokogásba kezdtem.Ha igaz ez az elmélet?Hogyan tovább?Közli velem,hogy kész,vége,nincs tovább?Megborzongtam.
-Siess már!-kiabált Jenni.
Na,igen.Őt jobb nem megvárakoztatni.Kelletlenül kászálódtam ki a kádból,s mielőtt felhúztam volna a ruhákat,feltakarítottam a padlóra fojt vizet.Az elmosódott sminkemet lemostam,kontyba igazítottam a hajamat.Egy nagy levegővétel kíséretében bújtam bele a nadrágba,de teljesen lefagytam.Csak combközépig jött fel.Mi a...?Tegnap tökéletesen jó volt rám.Kitágult pupillákkal húztam fel az inget.Az is szűk volt.Egy melltartóban,és bugyiban rontottam ki az ajtón.
-Jenni!Nem jók a ruhák!
-Micsoda?!-sikkantott.-Te kihíztad a ruhákat,amik még pár órája jók voltak?!Azt hiszem idegrohamot kaptam.Egyik se jó?Fuh.Nagy levegő Jennifer.Sky,próbáld fel a többi ruhát is.Nagy levegő Jennifer,nagy levegő Jennifer..-ismételgette,még én kipakoltam a szekrényt.
És valóban,már egyik ruha sem volt jó rám.Kezdtem megijedni.Jen még akkor is ismételgette hogy "nagy levegő Jennifer",mikor átment nekem hozni Louis ruhái közül pólót,meg egy melegítőalsót,mert már a melegítőalsóim sem voltak jók rám.Ha ez így fog menni..ha ilyen gyorsan nől..mi lesz 1 hét múlva?Már szülök?És ha igen,az hogy fog zajlani?Kórházba eleve nem mehetek.Csak Louist ne..Fel kell vágni a hasam?Jézusom miket hordok itt össze.Jenni azonnali távozást jelentett be,hogy új ruhákat tervezhessen,én meg megint kettesben maradtam Louval.Muszáj lesz beszélnem vele.Levánszorogtam az emeletről,leültem Loui mellé a kanapéra.Eléggé érdekesen nézett rám,de most nem érdekelt volna az sem ha elzavar.
-Louis..-kezdtem.-Hogy fogom megszülni?Úgy,mint egy ember?
-Nem.-jelentette ki fagyosan.- Ha már elég nagyra nőtt,onnantól kezdve akkor jön,amikor akar.Egyszerűen kirágja magát.
-Hogy micsoda?-szaladt fel a szemöldököm.-Ki-kirágja magát?És ezen mit értsek?
-Ugye..vámpír.Erős,vámpír.Ez elárulja?
Szaporábban vettem a levegőt.
-El.-suttogtam.
Muszáj volt megkapaszkodnom Lou vállába.Ez egy kicsit sok volt,így egyszerre.
-Nyugodj meg,Sky.Ha elfelejtetted volna,te is vámpír vagy.Nem fog fájni..annyira.
-Kösz.-sziszegtem.-Most megnyugtattál.
Elröhögte magát,majd olyat tett,amire egyáltalán nem számítottam.Így,negyedszerre sem szoktam még meg teljesen.Tudtam,hogy meg kell játszanunk ezt az egészet,de még mindig úgy éreztem hogy fojtogat valaki,mikor megcsókol.Nem csókoltam vissza,de nem is toltam el magamtól.
-És most már megnyugodtál?-vált le a számról,féloldalasan elmosolyodott.
-Ezt ne csináld többet.-fejemet lehajtva mormogtam.
-Miért?
Nem néztem rá,de a hangjából kilehetett hallani,hogy mosolyog.
-Olyan..fura.Bűnösnek érzem magam,pedig tudom hogy nem..
-Tudom hogy szereted őt.-mondta-De el kell fogadnod,hogy most per pillanat nem vele vagy.
-De veled se.-hadartam.
-Igazán?Akkor a múltkor miért csókoltál meg?
-Aaaa..
Nyöszörögni kezdtem.Most miért kellett felhoznia neki ezt a témát?Én is követhetek el hibákat..vagy az nem volt hiba?Önelégült vigyorral a képén dőlt hátra a kanapén,majd bekapcsolta a TV-t.Olyasmi ment a híradóban,ami még engem is megdöbbentett.

"Tegnap éjjel a haverjaival indult el szórakozni ,a FunkyBuddhába,egy 19 év körüli srác,egy bizonyos Kevin Becker,de nem ért haza.A szülők kérésére rendőrök nem állnak le a keresésével.Ma délután az egyik sikátorban találták meg a sapkáját,ami mellett a betonra száradt vérfoltok éktelenkedtek.Semmi nem bizonyítja,hogy a srácé a vér,de igen sok az esélye."