38.rész

*Liam szemszög*

-Biztos ezt akarod?Nem engedhetlek el egyedül..veszélyes!
-Liam, kérlek engedj el.Tudom mit akarok, és egyedül fogok elmenni.Apám bármelyik pillanatban..-a hangja elcsuklott.
A szívem szakadt meg rajta.Elveszítette a legjobb barátnőjét, most meg ..ki tudja mi lesz az apjával.Én itt vagyok neki,és borzalmasan szeretem..de tudom milyen érzés, ha valaki elveszíti az apját.
-Miért nem mehetek veled?-egy kósza tincset a füle mögé tűrtem, belebámultam gyönyörű szemeibe.
-Azt akarom hogy Secret mellett legyél,és mondd el neki, hogy pár nap és jövök..
-Sky,én..-félbeszakított.
-Liam!Bízz bennem.
Lehunytam a szemeimet, szelíd ölelésbe zártam őt.Legszívesebben nem engedtem volna el, de muszáj volt.Óriási gombóc volt a torkomban, ahogy kilépett az ajtón.Már abban a pillanatban megkezdődött a félelmem.És ha apám megtalálja?Ki fogja megvédeni?Leguggoltam a folyosó közepén,Secretet hívtam,aki pár perccel később már előttem volt.
-Igen,apa?
-Figyelj.Anyának el kellett mennie pár napra.. de lehet hogy hetekre.
Mielőtt folytathattam volna,Secret a szavamba vágott.
-Mi történt?
-Meglátogatja a szüleit.
Felsóhajtott,aprócska kezét a vállamra szorította.
-Hiányozni fog.
Szorosan magamhoz öleltem,megpróbáltam vigaszt nyújtani neki.
-Gyere,menjünk el sétálni.
Kézen fogtam őt,kivezettem a házból,ami egyre kisebbé vált,ahogy távolodtunk attól.Sec csendben sétált mellettem,láttam rajta,hogy szomorú.Én is az voltam.Sky mindkettőnknek rettenetesen fontos volt,és most nincs itt.Ki tudja mikor jön vissza.Megígérte,hogy minden nap hívni fog,de az nem ugyanolyan,mintha itt lenne.Annyira elmerültem a gondolataimban,hogy észre sem vettem,hogy egy nagy fa előtt állok,a lányom pedig nem volt mellettem.Idegesen néztem el először jobbra,majd balra,s felfelé.Secret a nagy fa legtetején ült,lábát lógatva.Megforgattam a szemeimet,egy jól irányzott mozdulattal felugrottam hozzá.
-Máskor szólj,ha rád jön a fára  mászhatnék,jó?A frászt hoztad rám.
-Apa..ki volt az a férfi,aki majdnem megölt engem meg anyát?
Elkerekedtek a szemeim.
-Hogy micsoda?!Mi történt?!
Secret ijedten oldalra billentette a fejét a hirtelen hangulat változásomra.
-A nappaliban rajzoltam..anya a konyhában volt,amikor valaki hátulról befogta a számat,és a szemeimet is.Megrémültem.Össze-vissza kapálóztam,de nem engedtek el.Legközelebb,már egy ismeretlen házban voltam,egy ágyhoz kötve.Megéreztem anya illatát,meg füst szagot.Széttéptem a rám kötözött kötelet,és bár a ház idegen volt,de tudtam merre kell mennem.A lépcső aljánál megálltam.Anya egy oszlopnak volt kötözve,körülötte lángolt minden,előtte pedig 3 férfi állt.2 tetőtől talpig feketében,egy pedig kék farmernadrágban,és zöld pólóban.Vállig érő,hollófekete haja volt..ledermedtem,levegőt sem vettem.Váratlanul a 3 alak elhagyta a házat.A fotel mögé bújtam,nem tudtam mit csináljak.Lehunytam a szemeimet,anyára gondoltam.Valami történhetett,mert a lángolás abbamaradt,anyu a földön térdelt,engem hívott.Aztán kimentünk a hátsó ablakon,és anya felgyújtotta a házat.

Ökölbe szorítottam a kezeimet,hihetetlen mértékű düh uralkodott rajtam.Miért nem mondta ezt el nekem Sky?!Majdnem meghaltak és én...nem voltam mellettük.Olyan erővel támaszkodtam rá a mellettem lévő ágra,hogy az azonnal letört.Secret a nyakamba mászott.
-Apu,kérlek.
Valamelyest megnyugtatott a jelenléte,de nem annyira,hogy elfelejtsem ezt az egészet.Magamat hibáztattam.Most mondjam el neki,hogy aki majdnem megölte,történetesen a nagyapja?!Megborzongtam,összeszorítottam a fogaimat,hogy véletlen se mondjak olyat,amivel megrémítem Secretet.
-Hm?-érdeklődött tovább.
-Ha nagyobb leszel,mindent megtudsz.Képes vagy várni?
-Igen..-felsóhajtott.-Apu.Szomjas vagyok.

*Sky szemszög*

A repülő végre leszállt,anya már a reptéren várt az autóval.A csomagjaimmal kezemben rohantam oda hozzá.
-Anya!Apa..-dadogtam.
-Szállj be,Sky.Még midig kórházban van.
-Oda akarok menni!
-Oda megyünk.Nem tudja,hogy jössz.
Folyamatosan bólogattam,kezeimet a mellkasom köré fontam,hogy nyugodjak le.Apa olyan jó ember volt..Miért?Miért vesztek el lassan mindenkit,aki fontos nekem?Anya gyorsan hajtott,egészen a kórházig,s kipattantam a kocsiból,ahogy megállt a nagy,fehér kerítéses épület előtt.Az udvarban minden nagyon zöld volt,és tökéletesre volt nyírva a fű,meg a bokrok. Ziláltan rohantam az épületbe.
-Elnézést..-állítottam meg egy fehér ruhába öltözött nővért.-Greg Grey melyik szobában van?
-Odavezetem.
Megindult a hosszú folyosón,én pedig engedelmesen követtem.Végigmentünk egy hosszú folyosón,aminek a legvégén lévő ajtó előtt megtorpant a felkontyozott hajú,30 év körüli nő.Időközben anya is mellénk ért.
-Köszönöm.
Annyira lefoglalt az,hogy apát minél előbb láthassam,hogy meg sem kottyant az épületben keringő vérszag.Egy nagy levegővétel kíséretében nyomtam le a kilincset.Apa a kórházi ágyban feküdt,valamit olvasott.Barna,dús hajának nyoma sem volt.Szinte már kopasz volt,és nagyon sovány.Borzalmas volt látni.Az arcán már nem volt ott az a mosoly,ami mindig ott volt.Az ajtó nyílódására félretette  a könyvet,a hang irányába fordította a fejét.
-Sky?-suttogta,hangja meggyötört volt.
Fájdalommal teli szemekkel fordultam hátra anyához.
-Anya..
-Persze-persze.Beszéljetek csak.
Nem lehetett nem észrevenni,a könnycseppeket a szeme sarkában.
Leültem az ágy melletti székre,gyengéden átöleltem apát.
-Hát te?-egy mosolyt erőltetett magára.-Úgy örülök hogy látlak..
-Ahogy megtudtam mi történt,jöttem.Apa,kérlek,mondd,hogy jobban vagy.Annyira aggódom.
-Szedem a gyógyszereket,Sky.Minden rendben lesz,meglátod.
-Sz-szeretlek.
A hangom folyamatosan elcsuklott,vártam,az előkészülni törő könnyeimet,de az lehetetlen lett volna.
-Figyelj.Én lehet hogy elmegyek..na,ne ijedj meg.Én ezt nem akartam.Tudod,hogy te és anyád vagytok az egyetlen kincseim.De ott bent.Mindig veletek leszek.Ígérem.
Borzalmasan fájtak a szavai.Csak ráborultam apu mellkasára,megtörve markolásztam a hálóingjét.Azt kívántam,bárcsak meghaltam volna akkor,abban a házban.Tudtam,hogy előbb-utóbb anya,és apa is itt hagy engem..na de ilyen hamar?Ha nem lenne nekem Liam,Niall,Louis,Zayn,Harry,Jenni és a lányom Secret,akik szeretnek engem és támogatnak,nem tudnám elviselni apám elvesztését. Órákkal később anya érintette meg a vállam.Végig apa szívverését hallgattam.Azon kaptam magam,hogy már a hold fénye világít be az ablakon.Apa aludt.
-Mennyi az idő?
-11 óra múlt.Itt akarsz maradni,vagy..
-Itt maradok.-jelentettem ki,hajamba túrva emelkedtem fel apáról.
Anya megpuszilta a fejem búbját,leült az ágy másik felén lévő székre.Megvártam,még elalszik,s kimentem a folyosóra.Bepötyögtem Liam számát,aki pár csöngés után felkapta a telefont.Le mernék rá fogadni,hogy egész nap a hívásomra várt.
-Sky!-a hangja megnyugtatott.-Annyira aggódtam..
-Liam,nyugodj meg.Minden rendben.Vagyis ..ebben az esetben egyáltalán,semmi sincs rendben.Elemészt a szomorúság.A tehetetlenség.A szívemen karcolások,hajszálrepedések vannak.Teljesen szétestem.Miért nem menthetem meg aput?Képes lennék rá..
-Tudom hogy mennyire fáj,Sky.De erősnek kell lenned.Még fiatal vagy.Nem tudnál uralkodni magadon.Valami oka van,hogy ennek így kell történnie.És csak fájdalmat okoznál neki.Az orvosoknak,anyudnak mit mondanál?Mi történt apáddal?
-Igazad van.-sóhajtottam.-Li..Secret hol van?
-Niallel,és Zaynnel van a másik szobában.Néznek valami mesét.Na és Sky..most nem akarlak ezzel felzaklatni,de muszáj valamit megbeszélnünk,ha hazajöttél.
A szám elé kaptam a kézfejem.Ebből az 1 mondatból rájöttem,hogy mi az.Secret elmondta Liamnek,hogy majdnem megölt az apja mindkettőnket.Megráztam a fejem,bár ő ezt nem láthatta.
-Ne haragudj.El kellett volna mondanom,és kérlek,ne hibáztasd magadat.Túléltük,nem de?
Hosszú csend következett,majd egy sóhaj.
-Mikor jössz haza?Borzalmasan hiányzol,már most.
Annyira vágytam az ölelésére,de messze volt tőlem.Nekem is hiányzott ő.
-Amint apa felépül..vagy..vagy nem.-ismét elcsuklott a hangom.
-Jaj,Sky...annyira fáj hogy nem lehetek melletted.Tudod,hogy egy szavadba kerül és oda megyek.
-Ne!Maradj Secrettel.-bármennyire is akartam hogy itt legyen,Secretnek szüksége volt rá.-Leteszem.Vissza megyek apához.
-Vigyázz magadra.
-Rendben.
Becsúsztattam a zsebembe a telefont,visszamentem a szobába.Visszaültem a székre,és elemeltem a fiókra helyezett könyvet.Stephen King könyv volt.Apa imádta azt az írót.Ha jól tudom,az összes eddigi könyvét már kiolvasta.Újból vissza hajtottam a fejem apu mellkasára.Egészen reggelig úgy maradtam.Másra nem is vágytam.

***
*2 héttel később*
.Apa a kerti karosszékben ült,kezében egy pohár vízzel.A háta mögött álltunk anyával,a tölgyfa árnyékában beszélgettünk arról,hogyan tovább.Anyáék itt maradnak Los Angelesben,ami azt jelenti,hogy én sokkal többször meg fogom látogatni őket.Apát már kiengedték a kórházból pár napja,de az ételt még mindig nehezen fogadja be a szervezete.Később,egy koppanásra lettünk figyelmesek.Azonnal apa irányába kaptuk a fejünket.A pohár a földön hevert,apa keze felfele állt,mozdulatlanul.Anya azonnal odarohant,kezét apa csuklójára helyezte,én meg dermedten álltam ott.Amikor anyu lerogyott a pázsitra,s zokogásban tört ki,tudtam,mit jelent.Mindennek vége van egyszer.A körülöttünk lévő tárgyak a mi mozgásunkhoz képest egyszer csak elmaradnak.Ezen nem lehet segíteni.Ha valaminek itt az ideje,hát elvész.Csak addig van jelen,míg el nem jön a megszűnésének órája.Pont akkor,mikor már teljesen biztos voltam benne,hogy apa nem hal meg.Túléli.De az élet kegyetlen