34.rész

Louis már pont kapcsolt volna el,de megállítottam.Ő ugye nem tudja ki az a Kevin..
-Ne!Lou!Hagyjad itt!Én ezt a srácot ismerem!-kaptam ki a kezéből a távirányítót.
-Miért izgat annyira?Ezt is csak egy vámpír ölte meg.
-Micsoda?
-A londoni gyilkosságok háromnegyedét vámpírok követik el..szerinted miért nem kerül elő soha a tettes?
Megdermedtem.Kevint megölte egy..vámpír?Liam ugye eleve nem lehetett,mert amikor ez történt,akkor velem volt..Nem közülünk való?
-Mondjuk,van rá ötletem.
Idegesen ugrottam fel a helyemről.
-Ki volt az?!
-Neked miért annyira fontos ez a Kevin srác?
-Nem fontos..csak..-elcsuklott a hangom.
-Aha..szóval?
Amit eddig erőnek erejével eltitkoltam,most kibukott belőlem.
-Együtt voltam vele 2 évig.
-Hoppá.-húzta fel íves szemöldökeit.
-Most ne kezdj el poénkodni,légy szíves!Ideges vagyok..
Felpattantam a kanapéról,fel-alá kezdtem el mászkálni a nappaliban.És ha mégsem ölték meg,csak elrabolták?Nem..ha egyszer megtámadja egy vámpír,az meg is öli..De az is lehet hogy nem vámpír volt.Ááááh..aggódom érte.Louis figyelemmel kísérte a töprengésemet,néha elnevette magát.Legszívesebben behúztam volna neki egyet.Hogy tud röhögni ezen?Őt se érintené jól,ha megtudta volna hogy megölték a volt barátnőjét,akivel 2 évig együtt volt!Nem bírtam tovább tétlenkedni.Minden szó nélkül rontottam ki a házból,csak az volt a baj,hogy nem tudtam mit csináljak,vagy épp merre induljak.A sikátor felé mentem,ahol megtalálták Kevin sapkáját,és a vértfoltokat..Nem volt a házunktól messze,úgyhogy gyorsan odaértem.A helyszín körbe volt kerítve fekete-sárga csíkos szalaggal,de tökéletesen éreztem a vér ínycsiklandó illatát.Óriási gombóc nőtt a torkomban.Tényleg az Ő vére volt..lehetett rajta érezni,hogy még elég friss.A szag alapján futottam tovább,ami az erdőbe vezetett,ahhoz az árokhoz,amibe beleestem..Leugrottam a mély helyre,de nem láttam senkit.Kétségbeesett pillantásokkal néztem körbe újra és újra.De az lehetetlen..ott volt a legerősebb a vér aromája,és nem volt itt Kevin.Nem értettem semmit.Mintha..mintha valaki összeakarna zavarni.De ki tenne ilyet?Váratlanul a hasam újra görcsbe állt,s annak hatására térdre rogytam.
-Ne,baba,kérlek,ne most..-nyögtem,de az érzés nem múlt el.
Kezeimet a felsőtestem köré fontam,gyengéden összeszorítottam két oldalról a bordáimat.Így kevésbé éreztem a kínzó fájdalmat.Lépteket hallottam magam mögül,mire félkézzel arrébb csúsztam,felállni nem tudtam.Egy nagy sóhajjal nyugtáztam,hogy csak Harry igyekezett felém.
-Tudtam hogy te vagy az..de,mit keresel itt?-mondta,miközben leguggolt elém.-És..mi a bajod?
Hát persze.Nem tudja hogy terhes vagyok..fogadjuk ha elmondanám,ő rosszabbul reagálna mint Liam.Talán fetrengene a röhögéstől..
-Keresek valakit..segítenél felállni?
Egy mély,rekedtes nevetés tört fel a mellkasából,majd egyik kezét becsúsztatta a hónaljam alá,és felsegített.Erősen kapaszkodtam a vállaiba,mire megszorította a derekamat.
-Na jó.Most komolyan.Mi a bajod?Lehetetlen,hogy nem tudsz megállni a lábadon..
-A saját szemeddel látod!-morogtam.
-Jól van,többet meg sem szólalok.
Dünnyögte.Sietős léptekkel indult meg velem ki az erdőből.Ahogy ezt észre vettem,megtorpantam.
-Nem!Nem megyek haza!Én keresek valakit.
A hirtelen megemelkedő hangnememtől újra belenyilallt a fájdalom a hasamba.Ha Harry nem tart,akkor megint elesek.
De,te most szépen haza mész,mert nem normális az amit csinálsz.
-Nem.
Leráztam magamról Harry kezeit,s leültem törökülésben a földre.
-Úgy viselkedsz mint egy 3 éves,remélem tudod.És most mit akarsz csinálni?
Szélesen elvigyorodott,leült elém a falevelek közé.Én csak ráfintorogtam.
-Megvárom még használható leszek.-na jó.Bevallom,ez elég hülyén hangzott így.
-Akkor várunk.
-Micsoda?Miért nem mész el?Menj el.-tiltakoztam.
Megint felröhögött.
-Nem foglak itt hagyni,így.
-Miért nem?-nyafogtam.
Hallgatott,ahogy én is.Hosszú percekig néztünk egymással farkasszemet,ami már kezdett idegesíteni.Szívesebben lettem volna egyedül,de egy tapottat sem mozdult.Hangosakat sóhajtoztam,hátra leesik neki mit akarok,de olyankor még szélesebb vigyorra húzta a száját.A szemeimet forgatva hátradőltem,a magasságba nyúló lombkoronákat fürkésztem.A hasam még mindig görcsösen fájt,de már nem annyira.Időközben eleredt az eső,élveztem,ahogy áztatják arcomat a vízcseppek.Fel-felpillantottam Hazz-ra,akinek eddig beállított göndör haja vizesen a szemeibe lógott.Karmazsinvörös szemei teljesen sötétek voltak,már majdnem feketék.Ezt nem hagyhattam szó nélkül.Felültem.
-Harry.Menj el vadászni.
-Nem.-morogta.-Nem hagylak itt.
Teljesen megrémisztett a hangja.
-Mi a baj?Ha-Harry..
Felmordult,s egyik keze segítségével teljesen közel húzódzkodott hozzám,ülő helyzetből ledöntött fekvőbe.Kihívóan néztem a szemeibe,ahogy teljesen fölém tornyosult.Megvillantotta éles fogait,szemei már feketék voltak.Vicsorgott.Ha eddig még nem féltem eléggé tőle,akkor most megtörtént.Megpróbáltam lelökni magamról,de nem volt bennem elég erő.Fészkelődni kezdtem,mire lefogta a kezeimet,s a fejem fölé emelte azokat.Sikítani akartam,de nem tudtam.
-Harry!-emeltem meg a hangomat.
A göndör srác megrázta a fejét,aminek hatására a hajában összegyűlt víz rámfröcsögött.Ijedten emelkedett el tőlem,felső ajkát visszaeresztette a fogaira.Döbbenten meredt előre,majd hirtelen felpattant és elfutott.Még mindig szaporán vettem a levegőt,ahogy visszagondoltam a történtekre.Mi történt Harryvel?Ez nem Ő volt..Valami mintha irányította volna,vagy nem is tudom.Lábaimat felhúztam a mellkasomhoz,fejemet a térdeimen pihentettem.Később,újra megcsapta az orromat Kevin vérének illata.A hasam összerándult a gyönyörű aromára.Váratlanul a nyakamnál fogva hátrarántottak.Vadul csattogtatni kezdtem fogaimat,miközben kitéptem magam a vaskos kéz szorításából.A fájdalom,elmúlt.Védekező testtartást vettem fel,ahogy belenéztem Liamék apjának vérvörös szemeibe.Ahogy ezt a két fogalmat összekötöttem..valami beugrott.Itt érzem a vér szagát,és itt van az apjuk..
-Te ölted meg Kevint?-sziszegtem,szemeimet résnyire összehúztam
Gonoszul felnevetett,aztán bekövetkezett az,amit ebben a pillanatban nem akartam.Nagyon nem.Sietve a hasamhoz kaptam,és az már elég volt a férfinak,hogy nekitaszítson a legközelebbi fának.Védekezni sem tudtam,annyira fájt a hasam.Az előttem álló alak tőrje a kezében villogott,lassan peregtek le róla az  átlátszó esőcseppek.Egyszer-kétszer végighúzta rajta erőteljesen az ujjait,majd az élét lazán a szívem helyére tette.Úgy volt ott,hogy a tőr másik végét a tenyere közepével tartotta,azaz ha egy kicsit is megnyomja a tőrt...Azt hittem,ezúttal tényleg,semmi esélye annak,hogy túléljem.De mintha lenne egy őrangyalom..megéreztem Liam illatát,aki pillanatokkal később a vállánál fogva hátrarántotta az apját,az éles tőr pedig a földre hullott.Összeestem a ..babám okozta fájdalmaktól,lehunytam a szemeim.Nem akartam látni mi történik,mintha ezzel megóvnám Őt.Nem foglalkoztam azzal,milyen sok idő telt már el,csak akkor nyitottam ki látószervemet,mikor valaki felállított.
-Mi a baj?-Liam volt az.
-Terhes vagyok,nem érted?-kiabáltam rá,és ráütöttem a kezeire,hogy engedjen el.
Felhúzta a szemöldökeit,azonnal elengedett,én pedig térdre rogytam.Kínzóan fájt...
-Aha..
Fájt.Már nem csak a hasam,hanem az is,hogy nem hisz nekem.Felkapott a kezeibe.Erősen ütni kezdtem a mellkasát,hogy tegyen el,de nem tett le.Meg sem érezte.
-Tegyél le!Azt mondtam tegyél le!
Üveges tekintettel gyalogolt tovább,nem foglalkozva előbbi szavaimmal.Sértődötten keresztbe fontam a kezeimet,homlokomat ráncoltam.Még párszor felrúgtam a lábaimmal,hátha úgy elenged,de az sem hatotta meg.A városban eléggé kínosan éreztem magam,a ránk szegeződő szempárok miatt,úgyhogy megkönnyebbültem,mikor letett a ház előtt,egyik kezét még mindig a derekamon tartotta,az esetben,ha elesnék.De nem estem.Lesöpörtem onnan a kezét,minden szó nélkül mentem be a házba,s rácsaptam az ajtót.Szitkozódásom közepette ültem fel a konyhapultra,de..hirtelen olyan erővel tört rám a fájdalom,hogy az én fülemet is sértette szakadozott sikolyom.Louis azonnal mellettem termett,mellette Jenni toporgott idegesen,kezében egy fehér pólóval.Nem tudtam válaszolni semmire..minden annyira egybefojt.
-Lou!Törd el a nyakát.
-Nem tudom,hogy szükséges-e...
Ahogy ezt meghallottam,vadul kapálózni kezdtem,úgy,hogy félbetéptem Lou pólóját.A fekete anyag darabokban hullott le a metlakira.
-Nem?És most?-bökött Jenni újra felém.
Louis abban a pillanatban összeszorította a szemeit,közelebb lépett.
-Bocs,Sky.

***

*Liam szemszög*

2 hét..2 hét telt el,és semmit nem tudok Sky-ról.Min rágott ennyire be?Azon,hogy nem tudta velem eljátszani a poénját?Ki hinné el neki azt,hogy terhes?A hasfájós színjátékot is azért csinálja?Ennyire megakar szívatni?De kit álltatok..hiányzik.Nem tudom olyan szorosan magamhoz húzni,hogy ne hiányozzon még.Vágyódók rá,s néha azzal álltatom magam,hogy mint egy madárkát elfogtam,a markomba szorítottam,végre az enyém.De közben azért ott lappang bennem az aggodalom.Elszáll.Lehet,már most elszállt?Meg kellene keresnem őt..Órákat töltöttem azzal,hogy visszaidéztem magamban a hangját,az arcát, és azt az utolsó szép pillanatot,amit együtt töltöttünk.Nem bírtam tovább.Feltápászkodtam a sáros földről,megindultam a ház felé.Vajon hogy fog fogadni?Megint elküld?Egy nagy levegővétel kíséretében nyitottam be,kopogás nélkül az ajtón.Erős vér szagot éreztem..még friss volt,és emberi..Bizonytalanul lépkedtem a nappali felé.Jenni a kanapé előtt állt,védekező testtartással Sky előtt,pont úgy,mint Louis,csak Louis ült.Niall Sky fejénél térdelt ,homloka a lány homlokának volt döntve.Suttogott neki."Minden rendben lesz". Az érkezésemre Jenni nyugodtan felrohant az emeletre,Louis pedig kiment a konyhába.Ahogy megláttam a szerelmemet,elállt a lélegzetem.Gyönyörű,fehér arca sápadtabb volt,mint akkor,mikor elváltunk,és vékony.Piros szemei,annyira fakóak voltak,hogy elmentek volna fehérnek is.Testét egy barna takaró borította,kezében egy tasak vért tartott.Innen jött az illat.Még mindig nem tudtam mi folyik itt.Eszméletlenül szép tekintetét rám emelte,arca eltorzult.
-Niall..segíts felállni.
A hangja megrettentett.Olyan..vékony volt,és rekedt.A szőke srác felsegítette Sky-t,így lehullott róla a pokróc.Meg kellett kapaszkodnom a mellettem álló szekrény szélébe,olyan erősen,hogy letört belőle az a darab.Amikor nem bírtam kezdeni a bennem dúló,érthetetlen feszültségekkel,nem tudtam hova menekülni önmagam elől,kifelé vetíteni a kínjaimat...undorodtam magamtól.Nem hittem neki.Niall,Louis és Jenni pedig végig itt volt vele,s kitudja mennyit szenvedett.Én meg nem álltam mellette,akkor,amikor a legnagyobb szüksége lett volna rám.Próbálta elmondani..kétszer is.És nem hittem neki.Sky szemeiben ott volt a mérhetetlen csalódottság,a fájdalom.Niall persze egyből hitt neki..Niall mindig mellette volt.Niall..Niall mellett biztonságban lenne,nem próbálná megölni apám.Miért nem Niall teszi boldoggá?Miért belém szerelmes?Egy olyan fiúba,aki többezerszer megbántotta,és nem hitt neki..Nem tudtam mit mondani.Időközben Sky visszaült a kanapéra,én meg gondolkodás nélkül leültem mellé.
-Niall,magunkra hagysz kicsit?-lehelte Sky.
A fiú komoran bólintott,majd kisétált a nappaliból.Oldalra billentettem a fejemet,vártam.
-Most már elhiszed?-nyögte.-Vagy szerinted párnákkal kitömtem a hasam?
Borzalmasan érintett ez az egész.Bárcsak,valahogy vissza tudnám pörgetni az időt..Mutatóujjamat végighúztam az arcán.
-Sajnálom,ha nem vagyok kéznél,ha szükség lenne rám.Nem érdemelsz kevesebbet,mint az egész szívem.Sajnálom,hogy nem tudtam neked hinni.Te vagy az első,aki mellett egésznek érzem magam,aki mellett úgy érzem,rendben van,ha saját magamat adom,sőt,talán még különleges is vagyok.Tudom,vannak dolgok,amiket egy sajnálom nem hoz helyre.Van olyan fájdalom,ami túl mélyre hatol,hogy valaha is meggyógyuljon olyan egyszerű dolgok által,mint a szavak.Nem számít,bármennyire is komolyan gondolom azokat.De én mégis annyira..kérlek ne haragudj rám.Egy hülye barom vagyok.
-Talán gyűlölnöm kellene téged..Dühösnek kellene rád lennem,mégsem vagyok az.-elmosolyodott,szavai megleptek.-Végeredményben neked köszönhetem,hogy boldogabb vagyok,mint korábban bármikor.Most is gyorsan beszéltél,könnytelenül sírtál,magyarázkodtál.Fél füllel hallgattam,de nem érdekeltek a részletek.Azt is tudom,hogy egyetlen szót akarsz tőlem hallani...Várok.És amikor végül megadod a lehetőséget,és abbahagyod a magyarázkodást,boldogan mondom ki,hogy Szeretlek..és nem tudok rád haragudni.
Még azok után is képes engem szeretni,hogy ezt tettem vele?Közelebb hajoltam hozzá,gyengéd csókot hagytam az ajkain,egyik kezemet nagy,kerek hasára helyeztem,de továbbra sem engedtem el a tekintetét.Ismét elmosolyodott.Egy kósza, szőke tincset a füle mögé tűrtem,újra megcsókoltam.
-Már rég össze kellett volna szedni magam..Louis szerint.Hát nem mondhatni,hogy kapkodok..-mondta.-És..bármikor jöhet.
Összepréseltem az ajkaimat.Féltem,hogy az..az  valami miatt baja lesz.Az a legnagyobb veszélyforrás egy vámpír számára,ha egy magafajta marcangolni tudja..belülről.Féltem Őt.Fél másodperccel később Sky felsikoltott.Nem egyszerű sikítás volt,hanem a kín vérfagyasztó sikolya.A borzalmas hang hörgésbe torkollt,és fennakadt a szeme.A teste rángott,megfeszült,aztán az épp előbb megivott vért,visszaöklendezte.Megrémültem.
-Louis!Louis,azonnal gyere ide!-kiabáltam.