28.rész

Nem bírtam sokáig,hogy mindenki csendben bámul.Mintha valami létfontosságú személyt bántottam volna meg.Elegem van belőle.Hogy volt pofája így befészkelni ide magát?Amióta itt van Sasha,teljesen el vagyok felejtve.Niall eddig mindig kérdezte hogy hogy vagyok,mi van velem..Erre még fel sem hívott tegnap amikor eltűntem.Fáj.Eszembe ötlött,hogy már egy jó ideje nem beszéltem anyával.Biztos tiszta ideg,hogy mi lehet velem.Szó nélkül felkeltem a kanapéról,ahonnan egyenesen a szobámba mentem.Ahogy beléptem,megcsapta az a szag az orromat,amit nem tudok elviselni.Sasha járt a szobámban?Nem tetszésem kifejezéséül felmorogtam,de ameddig nem veszem észre,hogy eltűnt valami, nem fogom letámadni.Ameddig a csigalassúságú gépem töltött,én hanyatt fekve az ágyon gondolkoztam.Borzalmas volt.Még mindig nehezen tudtam elhinni,hogy Liam és Sasha között nem történt semmi.Ahogy egymásra néztek..lehet,csak nekem tűnt fel,de valamit biztos éreznek egymás iránt,csak Liam még magának sem vallja be.
-Min rágódsz?
Ijedtemben felugrottam az ágyról.Észre sem vettem,hogy bejött valaki.Louis az ágyon térdelve felkuncogott az esetlenségemen.Homlokomat ráncolva ültem fel mellé.
-Sasha..egyáltalán nem bírom a csajt.Elmondta nektek,hogy mi volt Rio..
-El.-vágott a szavamba Lou.
-Aha.-észrevettem,hogy folyamatosan az ökölbe szorított kezét nézegeti,eléggé szomorú arccal.-Louis?Történt valami,amiről tudnom kellene?
-Éppenséggel igen.
-El is mondod,még ma?
A számítógép még mindig nem töltött be normálisan.Asszem' kellene vennem egy másikat.Néha már az őrületbe kerget.Ahogy a képernyőmre meredve vártam Lou válaszát,csak az tűnt fel,hogy nem szólal meg.Egy idő után már kezdett aggasztani,ezért visszafordultam felé.Kissé hátrahőköltem,ahogy megláttam,milyen közel van hozzám.Szaporábban vettem a levegőt.Az egyik pillanatban még gondterhelten nézett rám,a másikban pedig már..megcsókolt.Gyorsan reagáltam,hiszen azonnal arrébb löktem magamtól,majd felpattantam az ágyról.
-Louis!-szemeim szikrákat szórtak,miközben hangosan ráordítottam-Louis,mégis mit csinálsz?!
Felnevetett.Képes volt,elnevetni magát.Annyira felhúztam magam ezen az egészen,hogyha a kiabálásra nem jön be a szobába Liam,esküszöm nekiesek.
-Sky,mi történt?-tekintete először rám,majd az ágyon ülő,-még mindig nevető- Louisra tévedt.
Akkora düh volt bennem,hogy ugyanolyan hangosan mint az előbb,mondtam el Liamnek.
-Megcsókolt!-kikerekedett szemekkel,és széttárt karokkal biccentettem Lou felé.
Liam szemei az eddiginél is sötétebbek lettek.
-Hogy mit csinált?-hangja remegett,ahogy beszélt,kezei ökölbe szorultak.
-Megcsókoltam.-Louis ezt úgy mondta,mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne az,hogy csókolgatja az öccse barátnőjét.
-Sky,menj ki innen.-Li még mindig remegett a dühtől.
-Miért?-makacskodtam.
-Most!
A hangjában volt valami fenyegető,így inkább meghúztam magam,és kifutottam a szobából.Óráknak tűnő percekig sétáltam fel-alá az ajtó előtt,és a legbosszantóbb az egészben az volt,hogy nem hallottam semmit.Nem beszéltek,ami az őrületbe kergetett.Csak remélni tudtam,hogy Liamnek nem esik baja.Louis felőlem most eltűnhetne örökre,az sem érdekelne.Csak neki ne legyen bántódása.Erős késztetést éreztem arra,hogy bemenjek,amit később meg is tettem.Nem voltak sehol.Az ágyamon lévő párnák szét voltak tépve,a tollak még mindig szállingóztak az egész szobában.Az ablak ki volt törve.Hogy lehet az,hogy én ezeket nem hallottam?Baj van a fülemmel?Nem,az lehetetlen.Azonnal a törött ablakhoz futottam.A szilánkok a zöld pázsiton hevertek,de Liamnek és Louisnak nyoma sem volt.Ijedten keresgéltem szememmel a távolabbi fák között,de hiába.Nem láttam semmit.Kezdtem,még az eddiginél is idegesebb lenni.Maradjak itt,és várjam meg még visszaérnek?.Ha egyáltalán visszajönnek?!Mást nagyon úgy sem választhattam volna.Ha utánuk megyek mivel lesz jobb?Semmivel.Helyette leültem a gépem elé,hogy meglessem mit írt anya.Legnagyobb meglepetésemre,nem aggódott.Egy levelet írt nekem,azt is tegnap.Megkérdezte milyen volt az első nap az iskolában.Te jó ég.Erről teljesen megfeledkeztem.Én már nem járhatok iskolába!Remélem nem hívták fel a szüleimet,hogy nem mentem be.A fejemben kutattam valami jónak hangzó hazugság után,amit azonnal begépeltem,majd elküldtem neki.Csak elhiszi,hogy mindenki előtt hasra estem,mert elgáncsoltak..vagy nem?Mindegy.A forgószékemmel köröztem,egy tollat rágcsálva.Tehetetlen voltam.Mégis mit csinálhattam volna?Mindig,minden alkalommal,amikor gyorsan kellene telnie az időnek,akkor telik a leglassabban.Miért?Gondolataimból az ajtócsapódás zökkentett ki.Több se kellett,azonnal felpattantam,majd lerohantam a folyosóra.Louis volt.Liam,sehol.Ajkaimat felhúzva vicsorogtam rá.
-Hol van Liam?
-Azt hitte el tud velem bánni.-felröhögött,és került volna ki,de pólójánál fogva visszarántottam.
-Mit csináltál vele?!
-Nem lett semmi baja,állj már le.Kint van.
Ahogy ezt meghallottam már nem érdekelt semmi,csak ő.Félrelöktem Lou-t,majd kimentem az ajtón.Liam valóban ott volt.Térdeit felhúzva ült a patakparton,ahol sorra dobálta be a földön talált köveket a vízbe.Derekát átölelve ültem le mellé,s fejemet a vállára hajtottam.Nem láttam rajta semmit,üveges tekintettel bámulta a patakot,mintha oda se mentem volna.Megértettem.
-Nem tudtam megakadályozni...pedig tudtam,hogy Lou...és még erősebb is nálam.-a hangja teljesen mély volt,alig jöttek ki a szavak a száján.-Miért?Miért szerettél belém?-felém fordult-Jobb lenne neked,nélkülem.Csak veszélybe sodorlak.
-Liam!Nem te mondtad,hogy nem tudnál egy olyan világban létezni,ahol én nem vagyok?
-Sky...
-Ssss!Ez fordítva is így van.Már az életem része vagy,és az is maradsz, örökre.A testvéred ellen nem kell miattam harcolnod,csak. csak legyél ott velem.Nem akarok nélküled egy percet sem eltölteni.
Még mindig fájdalmas arccal nézett rám.Egyik kezemet az arcára helyeztem,mire hirtelen megcsókolt.A lélegzetvételem felgyorsult a váratlan hangulatváltozásra.Gyengéden a hajába túrtam,amiért megszorította a derekamat,és még jobban magához vont.
Percekkel később csukott szemmel váltam le az ajkairól,hogy át tudjam ölelni.Apró puszikkal halmozta el a nyakamat,a tarkómnál többet időzött,mire felkuncogtam.Homlokomat az övének támasztottam,így tökéletesen láttam gyönyörű arcvonásait.Még ennyi idő után is nehezen hiszem el,hogy Ő az enyém.Nem másé,hanem az enyém.
-Nem akarok visszamenni.-suttogtam.-Veled akarok lenni.Csak veled.
Elmosolyodott.Gödröcskéi megjelentek az arcán,szeme sarkában előjöttek a nevető ráncai.Ez volt az a mosolya,amit olyan régen láttam,és még mindig imádom.
-Nincs semmi akadálya.
Ledöntött a földre,majd újra megcsókolt.
Megértettem végre azt, hogy miért is kell az a bizonyos valaki.Az a valaki, akinek a lelkébe mindent lepakolhatok anélkül, hogy bármint hozzáfűzne ahhoz, amit lát.Elfogad úgy, ahogy vagyok, és támogat.Inspirál, és motivál, felnéz rám, de férfi marad mellettem.A tenyerén hordoz, ragyog a szeme, amikor rám néz.Rá van szükségem, és nem fogadok el mást.Nem akarok, elfogadni mást.
-Liam..Köszönöm.
Még mindig mosolyogva nézett fel rám szenvedélyes csókunkból.
-Mégis mit?
-Hogy odafigyelsz rám..és egy pillantásomból megmondod, ha valami nem oké.Kevés embert tudja,mi zajlik bennem igazán.Te közéjük tartozol.
-Átkozottul..rémületesen fontos vagy nekem.-búgta, szája súrolta a fülemet,majd játékosan beleharapott a fülcimpámba.
Az egész testem bizsergett.Soha,egy fiú sem érintette meg a szívemet ennyire.Amit Liam iránt érzek..azt lehetetlen szavakba foglalni.
-Bemegyek a garázsba a sátorért.-ezzel felállt.-Mindjárt besötétedik.
Szórakozottan ültem fel.
-Siess vissza.
Liam,bő 4 perc alatt már visszaért.Hónalja alá voltak csapva a dolgok,amivel össze kell tenni a sátrat..Nem igazán értek én ehhez.Megfogta a kezemet,hogy beljebb vezessen az erdőben.Gondoltam rá,hogy nem a ház előtt fogunk sátorozni.Igazából nem tudom nekünk miért kell az,ha nem is alszunk,de majd rákérdezek Liamnél.Már egy ideje mehettünk,amikor végre megtorpant Liam egy nagy fenyő alatt,az erdő közepén.Lehuppantam egy kivágott fa törzsére,s rákönyököltem a térdemre,közben tenyeremmel az államat támasztottam.Liam kurtán felnevetett.
-Mi az?Én nem tudok segíteni..az az izé összerakásában.
-Gondoltam.-mosolygott,majd nekiállt.
Tisztára elvesztem a látványban.Ahogy fürgén mozgott a sátor körül,és hogy milyen ügyesen..megbolondított.Már alig vártam,hogy kész legyen vele,hogy újra megtudjam csókolni. Tágra nyíltak a szemeim,mikor hátrált pár lépést a sátortól.Azonnal felpattantam,odarohantam hozzá.A mellkasának dőltem,látószervemet lehunytam,és beszívtam az illatát.Derekamnál fogva,szorosan magához húzott,miközben megpuszilta a fejem búbját.Ettől az érintéstől is a mennyekben éreztem magam.
Ki tudja,meddig állhattunk ott,csak azt tudom,hogy sokáig,mert a nap már lement,helyette a hold fénye világította be a tájat.
-Liam..miért kell nekünk sátor?-böktem fejemmel a tárgy felé.
-Hmm..megmutassam?-mormogta.
Válaszolni sem hagyott időt.Kibontakozott az ölelésemből,lecipzározta a sátrat,ahová bemászott.Mutató ujjával jelezte nekem,hogy kövessem.Fülig érő mosollyal ültem le mellé,és már én húztam fel a cipzárt.
-Mutasd.-kuncogtam.
A következő pillanatokban olyan gyorsan történt minden.Liam hátradöntött a kis helyen,majd a pólómat őrjítően lassan húzta felfele,közben nedves puszikat hagyott a hasam minden tájékán.Felemeltem a kezeimet,hogy könnyedén letudja húzni a fehér anyagot.Ajkaimat folyamatosan csókolta,ujjaival a melltartóm csatját babrálta,én pedig egyre hangosabban ziháltam.Kicsatolta a melltartót,s azt is a pólómra dobta.
-Önző vagyok.Azóta akarlak, hogy megláttalak.Törékenyen szép vagy, őszinte,erős,szellemes..mm csábítóan ártatlan..bármeddig folytathatnám.Lenyűgözöl.Kívánlak,és a gondolat,hogy valaki másé legyél,olyan,mintha kést döfnének sötét lelkembe.-suttogta.

27.rész

Sziasztok,íme a 27.rész:DD
Bocsi,hogy megint később hoztam :/
Jó olvasást.Feliratkozni,és komizni ér;)
Vanii.xx


Sasha győzködött arról,hogy egyáltalán nem rossz szándékkal jött Londonba,de én végig távolságtartó voltam.Nem hittem el neki,hogy elveszítette a családját,és hogy egyedül maradt.Biztos voltam benne,hogy csak Liamet akarja megszerezni.Niall jószívűségének hála,most el kell viselnem Sasha társaságát.Annyira az ujjai köré csavarta Niall-t,hogy a fiú egyből megkedvelte.De ha egyszer is megbántja őt..nem tud senki megállítani,mindent meg fogok tenni az érdekében,hogy eltűnjön.Örökre.Egyszer már volt példa arra,hogy majdnem megöltem valakit csakis azért,mert megbántotta Őt.Nekem nagyon sokat jelent Niall,és nem bírnám megint ki azt,hogy újra átgázoljanak rajta.Tenyeremet erősen a halántékomra szorítottam,annyira zavart a kacarászása,és az egészben az volt a legbosszantóbb,hogy Harry,Zayn,Jenni és Louis is megkedvelte őt.Egyetlen nap alatt!Liam nem jött haza.Senki sem tudja merre lehet,a telefonja mindig ki volt kapcsolva,bármennyiszer is hívtam.A többiek azt mondják hogy nyugodjak meg,Liam tud vigyázni magára,és majd visszajön ha akar.És miért ezt mondják nekem?!Nem azért aggódóm,mert egyedül van.Sőt,egyáltalán nem is aggódom érte,mert tényleg tud vigyázni magára.Én csak azt akarom hogy itt legyen velem,mert kimondhatatlanul hiányzik.Attól semmi sem lesz jobb,ha így nyugtatnak.Megpróbáltam úgy kisurranni a házból,hogy az senkinek se tűnjön fel.Végül is sikerült,de rossz volt nézni,hogy mennyire elvannak Sashaval,nélkülem is.Az erdő széléig futottam,és olyan illatot éreztem,ami egy kis reményt keltett bennem.Liamét éreztem.Alig lehetett pár órája,hogy itt járt,akkor viszont csakis az országhatáron belül lehet.Követtem az egyre erősödő,csodálatos aromát,ami  kivezetett Londonból.Szinte már megőrjített a vágy,hogy újra láthatom Liamet,ezért még gyorsabban futottam,ami nem nehezítette meg most a dolgomat,mert hajnali 2 órakor nem járkál errefelé senki.Később beértem egy másik városba,ahol lassítottam,mivel itt volt a legerősebb az illat.Mintha már jártam volna itt,de nem voltam benne teljesen biztos.Valahogy rá kellett jönnöm arra,hol vagyok.A sötét utcákat járva,kezdtem egyre idegesebb lenni.Megpillantottam az út közepén egy magas férfi körvonalait,aki nem zavartatva magát nagyokat húzott a kezében tartott üvegből.Ide-oda szédelgett,biztos voltam benne,hogy részeg.Lefordultam a legelső kanyarnál,ahol már tisztán láttam,hogy az utca végén fénylik valami.Pillanatok alatt a fény előtt termettem,és leolvastam a nagy faház tetején levő,kivilágított írást."Wolverhampton Pub"Szóval Wolverhampton.De mit keres itt Liam?Homlok ráncolva nyitottam be a helyiségbe,ami bűzlött a piaszagtól, és szinte minden asztalt beterítették a részeg emberek.Voltak,akik még pókereztek is.Az érkezésemre a pultnál ácsorgó férfi felfigyelt,tetőtől talpig végigmért.Azt kívántam bárcsak ne lett volna rajtam a kontaktlencse.Kíváncsi lettem volna,mit reagál.Magabiztosan lépkedtem az idegen felé,majd mikor a bár már akadályozott a továbbmenetelben megálltam,majd felszökkentem az egyik székre.
-Miben segíthetek,szép hölgy?
-Skyler.-javítottam ki,enyhe éllel a hangomban.-Ismer egy Liam nevű srácot?
A név hallatán visszahőkölt,arcára kiült a döbbenet.
-Liam Darwin?-válaszolt kis idő után.
Határozottan bólintottam.Ezek szerint ismeri Őt.
-Volt itt..maga előtt körülbelül egy órával.
-Nem tudja,hová mehetett.?
A hangom megremegett,a férfi arcát tanulmányoztam,és próbáltam rájönni min gondolkozik ennyire.
-Véletlenül tudom..de..khm sokba fog ez kerülni ..Liam nem szereti,ha elmondom a vendégeknek,hogy merre tartózkodik.
Tágra nyíltak szemeim a csodálkozástól.Hogy sokba fog kerülni?Nem azzal volt a baj,bármekkora összeget kitudtam volna fizetni,cserébe ha megtudom hol van Liam.De ő ilyen szerepet tölt itt be..?
-Mennyi?
Hangosan felnevetett a kérdésemen.Fogalmam sem volt,mit mondtam,amivel ennyire megnevetettem.
-Nem pénzre gondoltam.-reszelős hangja csak úgy csilingelt,majd féloldalas mosolyra húzta a száját.
Ahogy elért az agyamig mire gondolt,ökölbe szorítottam a kezeimet,megkerülve a bárpultot elé futottam.Lerántottam a földre, majd mikor már mindketten guggoltunk,megragadtam a pólója nyakrészét.
-Na ide figyeljen.-morogtam,egészen közel hajolva az arcához.-Vagy elmondja hol van Liam,vagy nem állok jót magamért.
Szinte már fulladozott,ahogy egyre jobban húztam a pólóját.Egy hirtelen mozdulattal ellöktem magamtól,mire a földre borult.Köhögve hadarta el nekem,merre menjek,hogy megtaláljam Liamet.Többsem kellett,-nem foglalkozva a rám szegeződő szempárokkal-rohantam ki a kocsmából.Újra és újra lejátszottam gondolatban az útvonalat,így gyorsabban megtaláltam azt az óriási sziklát,mint gondoltam.Nem hazudott a férfi.Jól tette,mert ha még azok után is képes lett volna hazudni nekem,visszamentem volna és kitudja mit csinálok vele.
Háttal ült nekem,a sziklaszirt tövében,lábát a mély szakadék felett lóbálta.Óvatosan közeledtem felé,végtagjaim meg-megremegtek alattam,ahogy szótlanul leültem mellé.Oldalról láttam,ahogy döbbent tekintete rajtam állapodik meg.El sem hittem,hogy ott van mellettem.Olyan melegség járta át a testemet,hogy az valami hihetetlen.Félénken oldalra billentettem a fejemet,hogy a szemébe tudjak nézni.Közben jobb kezem gyengéden súrolta az arcát,és már tettem volna le újból magam mellé,de Liam odakapott,és megtartotta azt az arcán.Ha tudtam volna könnyezni,akkor az  megtörtént volna.Némán bámultunk egymás szemébe egy darabig,majd az én,megszeppent hangom törte meg a csendet.
-Annyira sajnálom...-suttogtam.-Olyan hülye voltam..nem is tudom hogy voltam majdnem képes rá..Senkit nem szerettem még annyira,mint téged,Liam!Tudom hogy ezzel nem sokat érek el,biztos még borzalmasan haragszol rám.De örülök hogy mo..
Nem tudtam befejezni,amit elkezdtem,mert Liam egy csókkal belém fojtotta a szavakat.Szabad kezemet a tarkójára helyeztem,miközben ő a derekamat szorította.Semmire sem gondoltam akkor,csak őrá.Az egész testem bizsergett szenvedélyes csókunktól.Pontosan elég Ő ahhoz,hogy örökké és megmásíthatatlanul magához láncoljon.Minden egyszerűbb volt,mint vártam.Összeillettünk,mint egy kirakós két darabja,melyek azért készültek,hogy kiegészítsék egymást.Ez titokban nagy elégedettséggel töltött el.Testileg ugyanannyira passzoltunk,mint minden más szempontból.A tűz és a víz valahogy úgy létezett együtt,hogy nem oltotta ki egymást.Újabb bizonyíték arra,hogy hozzá tartozom.
-Jobban szeretsz,mint ahogy megérdemlem.-szédelegtem,mikor ajkaink elváltak egymástól.
-Én nem tudok olyan világban élni,amelyikben te nem létezel-fejét lesütve nyögte ki ezt a mondatot,amióta itt vagyok először.-Hiba volt otthagynom téged.
Rettentően féltem,hogy többé nem lesz ilyen alkalmam így együtt lenni vele-soha többé nem beszélgethetünk ilyen őszintén,mint most,amikor leomlott a kettőnk közt emelkedő fal.Váratlanul Liam a térdhajlatom alá nyúlt,majd a karjaiba véve felállt.
-Mit csinálsz?-kuncogtam.
Egyáltalán nem volt vicces kedvében,ezért inkább visszakomolyodtam.
-Mutatok valamit.
Könnyedén levetette magát a sziklaperemről,de pár méterrel egy ugyanolyanon landoltunk.Vagyis,majdnem ugyanolyan volt.Ha felnéztem,nem a csillagos eget láttam,hanem az acélszürke sziklát,előttem pedig egy hatalmas barlang bejárata sötétlett.
-Oda be?-böktem kezemmel a barlang felé,ahová-továbbra is a kezében tartva-elindult.
Alig láthatóan bólintott,és egyre beljebb haladtunk a sötétségben,egészen egy elágazásig,ahol elfordultunk jobbra,és azután volt egy óriási,félkör alakú helyiség.Liam letett,kezével valami után kutatott,majd mikor megtalálta,másodpercekkel később világos lett.Mindenhol eldobált kövek voltak,a nagy, halványlila szőnyegen,amin csak egy 4 személyes kanapé állt.A falakba alakok voltak vésve.Közelebb léptem,hogy jobban szemügyre tudjam venni,mit ábrázolnak a képek.Ujjaimat végighúzva egy-egy alakon vizsgáltam a formákat.Az egész falon,egy centi szabad hely sem volt,csak a figurák.A legvégén,viszont csak egyetlen ferde éktelenkedett,alatta pedig egy éles kő hevert.Értetlenül kaptam fel a tekintetem.Liam az egyik sarokban állt,maga elé bámulva.Lassan közelebb mentem hozzá,kezeimet a dereka köré fontam,mire ő megpuszilta a fejem búbját.
-Mi ez,Liam?
-Ez az utolsó emlékem.Emberi emlékem.A testvéreimmel mindig ide menekültünk apánk elől, amikor bántani akart.De egy idő után megtalált.Néha még az éjszakát is itt töltöttük.Ugyanúgy karcoltuk a falba az élményeinket,szenvedéseinket,mint mindennap,amikor minden elsötétült.Meghallottam Jenni sikolyát,és a követ,amivel épp véstem,elejtettem nővérem hangos kiáltására.-tekintete a földre kalandozott,arra a kőre,ami a fal tövében hevert.-Ijedten szaladtam a fuldokló,nyögő hangok irányába,mivel egyre több testvérem sikoltását hallottam meg.Hirtelen apám a pólómnál fogva visszarántott,magával szembe fordított,és akkora erővel harapott a nyakamba,hogy összecsuklottam.Ugyanolyan hangok hagyták el a számat,mint Jenniét,Niallét,Zaynnét,Harryét,és Louisét.A szervezetem annyira nehezen tudna befogadni a fájdalmat,és a sokkot,hogy csak feketeséget láttam.Az érzés,hogy nem láttam semmit,kínzóbb volt a fájdalomnál is.Alig pár nappal később ott hevertem.-a szőnyegre mutatott.-A testvéreim nem voltak sehol,de éreztem,hogy más vagyok.A bőröm hófehér volt,élesebben láttam mindent,és valami annyira égette a nyelőcsövemet,hogy abba belebolondultam.Arra ösztönzött,hogy igyak.Vért.Kiszaladtam a hegy peremére,és azonnal megcsapta az orromat az az ínycsiklandó illat.Biztos voltam benne,hogy az a valaki csillapítja a szomjúságom.Megöltem..megöltem 5 hegymászót.-a hangja elcsuklott.-Gyilkos vagyok.Hetekig csak bolyongtam az erdőben,egymagamban,és akkor találkoztam Niallel,aki elmondta mit tesz velük apám.Borzalmas volt akárcsak hallgatni is.Aznap volt,hogy Londonba menekültünk előle.A kérdés,hogy engem miért hagyott ott,a mai napig megfejthetetlen lesz számomra.
Már-már nekem fájt az,amiket mondott.Annyira szerettem volna segíteni neki,de sehogy sem lehetett volna.Nem jutottam szóhoz,csak csendben bámultam gyönyörű szemeibe.Láttam rajta,hogy sokat könnyített neki az,hogy eltudta valakinek mondani.Én voltam az a valaki.Minden bevetettem,hátha eltudom vele feledtetni a fájdalmát.Kezeimet levettem a derekáról,s ujjaimmal a hajához kalandoztam,amibe erőteljesen beletúrtam,miközben rátapadtam az ajkára.Engedékenyen hagyta,hogy nyelvemmel utat törjek a szájába.Vadabbul kapaszkodtam a nyakába,mikor derekamnál fogva közelebb húzott magához.A testem valósággal beleolvadt az övébe.Magammal húzva Liamet hátráltam egy lépést,de valamibe megbotlottam,így magammal rántva őt,hátraestünk a szőnyegen.És akkor megint jön az,hogy én vagyok az egyetlen vámpír,aki képes elesni egy aprócska kőben.Ajkaink elváltak egymástól,Liam mély nevetése visszhangzott a barlangban,de nem szállt le rólam,helyette a nyakamnak esett.Apró puszikat hagyott ott,nekem meg végig csukva volt a szemem.Felnyögtem,mikor fogaival gyengéden meghúzta a bőrt ott,ahol az átváltoztatásom történt.Ijedten emelkedett feljebb.
-Ne haragudj..fájt?
Tágra nyíltak szemeim a csodálkozástól.Liam sosem volt még ilyen...ilyen óvatos.Felemelte a kezét,a szemén láttam,hogy vívódik,aztán gyorsan végigsimított ujja begyével az arccsontomon.A bőröm ijesztően forró lett az érintésére,mintha megégettem volna magam.Már kelt volna fel,de gyorsan a keze után kapva visszahúztam magamra.
-Ne,kérlek.Maradj itt.-suttogtam.
Nagyot sóhajtott,de végül visszaereszkedett felém.Újból érezni akartam ajkait az enyéimen,de mikor megpróbáltam közelebb húzni,lemászott rólam,és felült.
-Mi a baj?-értetlenkedve ültem fel én is,majd hátulról átkaroltam a vállait,államat a tarkója környékén pihentettem.
-El kell mennem,Sky.
-Micsoda?Liam,nem hagyhatsz itt megint!Veled kell mennem..-beleborzongtam már a tudatba is,hogy újra Liam nélkül kell kibírnom a napjaimat.
-Nem sokáig..csak pár napra.
-N-ne..
Magam felé fordítottam,hogy a szemeibe tudjak nézni.Ahogy megláttam az arcát,megdöbbentem.Annyira elgyötört,majdhogynem fájdalmas volt,és hihetetlenül vad és gyönyörű,hogy megint felrobbant bennem a vágy,hogy megérintsem.A szavak a torkomon akadtak.Az arcom furcsa grimaszba torzult,ahogy Liam felnevetett.
-Látnod kellene az arcodat..-még mindig nevetett.-Csak vicc volt,te buta!Soha nem hagynálak el újra.
Akkora düh,de egyben megkönnyebbülés is elfogott,hogy erős kényszert éreztem arra,hogy ordibálni kezdjek.
-Basszus,ilyennel ne viccelődj!-rávetettem magam,így megint fekve a földön landoltunk,de ezúttal én voltam felül.
Orromat az övének dörgöltem,amit halk kuncogása követett.
-Tényleg,ne!Soha többet!
-Soha többet.-morogta,majd felkapva a kezébe,ledöntött a kanapéra..

***

Ha nem tudtam volna testem minden sejtjével,hogy szeret annyira,amennyire én szeretem őt,feltétel nélkül,visszavonhatatlanul,és hogy őszinte legyek,irracionálisan,sosem lettem volna képes felkelni a kanapéról.
Benyitottunk a faajtón,minden előzmény nélkül,mire a nappaliból kiszűrődő hangok elhalkultak.Az ajtó előtt megálltunk,összenéztünk Liammel,majd ujjait összefonta az enyéimmel,mielőtt benyitott a szobába.
-Liam!-sipította Jenni,aki azonnal a nyakába ugrott.
Liam nem igazán figyelt rá,sokkal inkább lekötötte a figyelmét,a szőnyegen törökülésben ülő lány.Szerintem alig várta,hogy Jenni elengedje.
-Ez meg mit keres itt?-bökött fejével Sashara.
-De kedves fogadtatás.-vigyorodott el gúnyosan a lány.
Már attól rosszul lettem,hogy megláttam,és az,hogy Liam is itt van,mégnagyobbat dobott rajta.
-Hé,Sasha!Tudod,hogy hívják a szőkét,akinek esze is van?-kérdeztem,majd levegőt sem véve folytattam-Golden Retrievernek.-ugyanolyan gúnyosan rámosolyogtam,ahogy ő az előbb Liamre.
Niall,jellegzetes nevetésével felkuncogott,de rögtön elhallgatott,ahogy Sasha ráemelte dühös tekintetét.
-Na ide figyelj,Sky!..
Szemöldökömet felvonva néztem le rá.Még ő oktat ki engem?
-Mi van?Nem tetszik valami?
Mint aki vérig lett sértve,felpattant,és kiviharzott a nappaliból.Önelégült mosollyal az arcomon huppantam le a kanapéra,Louis mellé.Mindenki döbbenten nézett rám.Most meg mit néztek?Gondoltam magamban,mert hangosan mégse mondhattam ki.Nem hagyhattam ki ezt a poént..

26.rész

Nagyot nyeltem,a lehető leglassabban fordultam meg.
-Rioban találkoztunk..és öhm..jönnek 2 hétre Londonba..összeakar futni velem.
-Sky,pocsékul hazudsz.Régebbről ismered,igazam van?
Ha eltudtam volna pirulni szégyenkezésemben,már megtörtént volna.Ez esetben örültem,hogy nem tudok.Féltem elmondani neki,hogy ki Kevin.Nem tudom,hogy reagálna rá.De tudtam, hogy úgysem úszhatom meg.Nem tudok elmenekülni.Vagyis megtehetném,de nem süllyedek arra a szintre.Közelebb húzódzkodtam Liamhez,gyengéden megcsókoltam.Nem hagyta sokáig,eltolt magától,majd erősen a szemeimbe nézett.
-Húha.Itt valami komolyabb dolog van.-ráncolta a homlokát.-Na halljam.
Szakadozva fújtam ki a levegőt,hirtelen hadarni kezdtem.
-2 évig együtt voltunk.De ő elköltözött Rioba,én meg találkoztam vele de Liam,esküszöm már nem érzek iránta semmit!
-Aha.Jó.-visszahanyatlott a párnára,idegesen a plafont kezdte el bámulni.
-Liam..ha nem akarod nem találkozok vele.
Felmordult,tekintetét még mindig nem vette le a mennyezetről.Fordított esetben mondjuk biztos én is sík ideg lennék,ha a pasim az exbarátnőjével akarná tölteni a napját.Ebbe beleborzongtam.Rosszabbul hangzik mint azt én gondoltam.
-Mondj már valamit!Különben is én sem haragudtam rád Sasha..vagy ki miatt.
Felült,szikrázó pillantást vetett rám.
-A kettő nem ugyanaz,Sky!Te épp találkozni készülsz a volt barátoddal,és fogadjunk még mindig együtt lennétek,ha nem költözött volna el!Sashaval meg csak vadásztunk,olyan nehéz felfogni?
-Ja,persze..csak vadásztatok.-morogtam.
Folyamatosan az öklömet néztem,de éreztem magamon Liam dühös pillantását.
-Szóval még mindig nem hiszel nekem.Jó,tudod mit?Nem érdekel.Érezd jól magad.-ezzel felpattant és kiment a szobából.

***
Enyhe lelkiismeret furdalással jöttem el másnap otthonról.Én csak abban vagyok jó hogy másokat megbántsak?Olyanokat,akiket szeretek?Miért csinálom ezt?Ha egy kicsit is gondolkoztam volna mielőtt igent mondok Kevinnek nem lenne ez az egész..
-Biztos nem kérsz?-bökött oldalba Kevin.
-Nem,nem vagyok éhes.
-Hé,minden oké?Nagyon fancsali képet vágsz.
-Persze..csak..nem érdekes.
Kevin a következő pillanatban közelebb lépett,és átölelt.Ha más ölel át,még jól is esik,de így,hogy ő tette,úgy éreztem hogy fojtogatnak.Nem akartam őt is megbántani azzal,hogy eltolom.Végül is ez csak egy ölelés.Nem jelent semmit.Miközben a Temze mellett sétáltunk,a lámpák már kapcsolódtak fel,az embereket ilyenkor inkább a Big Ben vonzza,mint a folyópart.És pont ezért,még jobban mardosott a bűntudat.Legszívesebben utánuk kiabáltam volna hogy 'Hé,maradjatok!Nem akarok kettesben maradni vele!" A sétány vége felé mindketten megálltunk a korlátnak támaszkodva.Pont ott,ahol régebben mindig is.Azt kívántam bárcsak gyorsabban telne az idő.Hogy végre Liammel lehessek,és elmondhassam neki, hogy borzalmasan sajnálom,meg hogy nem akartam neki fájdalmat okozni.De ugyanolyan lassan telt,mint eddig.Kezdtem beleőrülni.
-Mivel tudnálak felvidítani?
Halványan elmosolyodtam.Hozd ide Liamet. Ezt persze hangosan soha nem mondtam volna ki.Azt sem tudja,ki Ő.Nem válaszoltam neki.Csend lett.Kicsit megkönnyebbültem,azért,mert nem kellett azt hallgatnom,hogy mennyire hiányoztam neki..A következő pillanatban viszont, mintha elüldözték volna azt az érzést.Azon kaptam magam,hogy Kevin arca egy kisujjnyira van az enyémtől.Ijedten elkerekedtek a szemeim,óriásit nyeltem.Egyik kezemet a mellkasára helyeztem,elakartam tolni magamtól,de nem ment.Képes lettem volna rá,talán még a korláton is átlököm,akkora erő volt bennem.De másról volt szó.Valami nem engedte,hogy eltoljam.Már majdnem megtörtént az,amit örökre bántam volna,de váratlanul valaki a pólójánál fogva elrántotta mellőlem Kevint.
-Mégis mit képzelsz,ki vagy te?!-ordibált Liam Kevinnel,izmai megfeszültek.-Ő..az enyém!
Az eddiginél is jobban megijedtem.Egy mozdulat,és Li megöli őt.
-Liam,nyugodj le!-fogtam le a kezeinél fogva,hogy véletlenül se ugorjon neki.
-Hagyjad,Sky.-mosolyodott el gúnyosan Kevin.-Nehogymár te nyugtassad le.Nem félek..ettől.
-Kevin,menj el innen!Te nem tudod mire képes!
-Jajj nekem!Lesz egy monoklim,és?Na,engedd már el.
Liam,mérges tekintetét még mindig nem vette le a srácról,méginkább remegett a dühtől.Tudtam,hogy ha elengedem,elveszti a fejét.Egy mély morgás tört fel a mellkasából,kezeit kirántotta az enyéim közül.Gyorsan utána kaptam,de csak a levegőt éreztem.Kevin erőltetetten felnevetett,ahogy Liam egyre közelebb ment hozzá.
-Basszus,Kevin,menj már el nem érted?!-kiabáltam.-Liam te meg állj le!
Liam mintha meg sem hallott volna.Azonnal közéjük ugrottam.Nem érdekelt,hogy Kevinnek feltűnik az erőm,kezemmel egyetlen jó mozdulattal fellöktem Liamet,majd Kevin felé fordultam.
-Menj.Már.El.!-tagoltam a szavakat.
-Ezt meg hogy csináltad?-bámult a még mindig földön fekvő fiúra.
-Kevin!Kérlek.Kérlek...-suttogtam.
Végre eljutott az agyáig,hogy tényleg jobb lesz ha elmegy,mielőtt felkel Li.Homlokát ráncolva fordított hátat nekem,és futólépésben elment.Egy nagy sóhaj kíséretében fordultam meg.Liam pontosan mögöttem állt,köztünk alig volt pár milliméter,de még így is éreztem,hogy remeg.
-Mit kerestél itt?Nem bíztál bennem.Igaz?
-Sky!Ha én nem jövök,hagyod hogy megcsókoljon!Még mindig szereted őt..Féltékeny voltam,igen.Azt hittem nincs okom rá,de mégis követtelek titeket,mert mindennél jobban szeretlek.És amikor ezt megláttam..hihetetlen mekkorát csalódtam benned.-elindult,de csuklójánál fogva visszahúztam.
-Liam..kérlek ne menj el.Én nem szeretem őt,nem tudom mi ütött belém!
Vártam az előkészülni törő könnyeket,de nem jöttek.Egy vámpír nem sír.Hogy is gondoltam?Nem hallgatott rám.Megrántotta a kezét,és ott hagyott.Abban a pillanatban mintha valamit kitépett volna belőlem.Lerogytam a térdemre,féltem,Liam ezt sosem bocsátja meg nekem.Hogy lehettem ilyen hülye?A legfájóbb az egészben az,hogy igaza volt.Ha nem jön, hagyom Kevinnek azt a csókot.Borzalmasan szégyenlem magam.Hirtelen felpattantam,a lehető leggyorsabban a temető felé futottam.Egyből megtaláltam a gyertyákban úszó sírkövet,ami előtt megálltam.A földet bámulva ömlöttek belőlem a szavak.
-Jessi..ha hallasz engem,kérlek adj valami pici jelet.Muszáj beszélnem veled.Szükségem van rád.Amióta nem vagy velem,minden olyan más..Tudom,hogy mindent látsz ami a közelemben történik.Mondd meg,mit tegyek?Lehet elvesztettem azt a fiút akit mindennél jobban szeretek.Óriási hibát követtem el már azzal is,hogy ma találkoztam Kevinnel.
A szél erősebben kezdett fújni,mire oldalra kaptam a fejem.Ott állt.Újra láttam őt.Körvonalai most is homályosak voltak,de bárhonnan felismerném azt a gyönyörű arcot.Egy darabig rosszallóan nézett rám,majd eleredtek a könnyei.Kétségbeestem.Miért csinálja ezt?Lehunyta a szemeit,könnycseppjei lassan szivárogtak le az arcán,majd mikor legközelebb kinyitotta,ugyanolyan vörösek voltak a szemei,mint nekem.Ujjaival közelebb invitálta még mindig dermedten figyelő testemet.Amióta megvannak a látomásaim,soha nem éreztem még magamhoz ennyire közel.Erős volt a vágy hogy megérintsem,de nem tettem.Élénkpiros szemeiben mozgást észleltem.Bármi lehetett volna az a forma,amit ott mozgott a szemeiben.De én csak Liamet láttam.Ezt mintha Jessi is megérezte volna,piros szemei visszahalványultak barnára,a mozgó forma eltűnt.
-J-jessi..mi volt ez?-dadogtam.
Ilyen azt hittem nem létezik,de ezek szerint mégis.2 nappal azután,hogy Jessi meghalt elkezdtem az interneten keresgetni dolgokat,ilyen témában.Ott írta,hogy ha a halott,és közted eléggé erős a kötelék,előjönnek a látomások,ha segítségre van szükséged.Megmutatja mit tegyél,de csakis a te szemeddel.Ezt akkor még nem értettem,most viszont teljesen világos volt.Liam.De mit akart nekem mutatni ezzel?Fejével az erdő felé biccentett,amiből rájöttem mit kell tennem.
-Köszönöm,Jessi.-suttogtam.
Még utoljára hátrapillantottam,mielőtt berohantam az erdőbe,de ő már nem volt ott.Először hazafele futottam,reméltem,hogy ott megtalálom Liamet.Majdnem betörtem az ajtót a lendülettől,amivel benyitottam az előszobába.
-Sky!-rohant elém Niall.-Minden rendben?
-Liam itt van?
-Nem..nem volt i..-nem vártam meg még befejezi, kirontottam a házból,de ezúttal már az ajtó is kiesett.
Hangosan felszisszentem.
-Megjavítom!-kiáltottam el magam,és másodpercekkel később újra a fák között rohantam.

Fél óra hosszas keresés után remény vesztve rogytam le az esőtől nedves falevelek közé.Lehunytam a szemeim,jobban összpontosítottam az illatokra.Gyanta,ibolya..nem,nekem nem ez kell.Nekem a Marc Jacobs Bang parfüm illat kell.De nyoma sem volt.Miért jelezte nekem Jessi,hogy jöjjek az erdőbe,ha egyszer nincs itt Liam?Megfejthetetlen kérdés volt számomra.Összerezzentem,mikor valaki leguggolt mellém,egyik kezét a vállamra helyezte.Kissé oldalra billentettem a fejemet.Megnyugodtam,ahogy megláttam ki volt az.Niall tekintete az aggódás,és a szomorúság keverékét tükrözte.Mikor látta,nem fogok megmozdulni,könnyedén leült mellém a levélkupacba.Nem kellettek szavak.Már az is elég volt,hogy itt van velem.Lábaimat felhúztam a mellkasomhoz,kezeim segítségével körbefontam a térdeimet,fejemet pedig Niall vállán pihentettem.
-Visszafog jönni.Én tudom.
-Örülök hogy te ilyen biztos vagy ebben.-sóhajtottam.
-Ne legyen már ilyen a hozzáállásod,Sky!Csak rontasz a helyzeten.
Picit oldalra perdültem,hogy lássam Niall arckifejezését.Karmazsinvörös szemeivel az arcomat fürkészte.Ő volt az egyetlen fiú,akivel nem éreztem kellemetlenül magam.Tudtam,hogy csak barátként néz rám,ahogy én is rá.Louison meg nem tudok kiigazodni,valahogy  nehéz elhinni,hogy igazat mondd.Mozgásra lettem figyelmes,mire reflexből felugrottam.Niall követte a példámat,védekezően állt a baloldalamon.Fenyegetően morogtam,ajkamat felhúztam a fogsoromról.A szag,amit éreztem nem volt ismerős.Az alig pár méterre lévő bokor megrezzent,egy idegen vámpírlány lépett elő onnan.Vagyis,első látásra idegen volt,de mikor közelebb jött felismerem.Az eddiginél is idegesebb lettem,szinte már remegtem.Küzdöttem magam ellen,nehogy nekiessek.
-Niall...fogj le.
-Sky én..
-Most!
Megkönnyebbültem,ahogy megéreztem Niall erős szorítását a kezeimen.A lány oldalra fésülte ujjaival hamuszőke haját,miközben az engem fogó fiút méregette.
-Jé,csak nem lecserélted Liamet?.-száját 'o' alakba formálta,íves szemöldökét felhúzta.
Megremegtem.
-Takarodj.El.Innen.-méghangosabban rámordultam,mire hátrált egy lépést.-Semmi köze ennek Liamhez!
Az utóbbi szavaimat olyan gyorsan elhadartam,hogy egy ember nem is vette volna ki belőle,mit mondtam.
-Ki ez?-hallottam Niall suttogó hangját.
-Sasha.-válaszolt helyettem a csaj,és egy díjnyertes mosolyt küldött a srác felé.

25.rész

Sziasztok!:) Köszönöm a komikat,mondjuk,kezdek aggódni,mert egyre kevesebben komiztok.:c Remélem nem azért,mert már nem érdekesek a részek..Megpróbálom hamarabb kitenni mostantól az új részeket.♥
Feliratkozni,és komizni ne felejtsetek!:)
Vanii.xx

Valamit mintha várna a szekrényénél.De mit?Ez még rosszabb annál is,amikor teljesen bezárkózott.Én és Liam se táplálkozunk,már 5 napja.Nem hagyjuk el a házat,ameddig Sky ilyen állapotban van..Aggódom.Ennyire még sosem viselte meg egy találkozás sem az apánkkal.Törökülésben ültem a földön,folyamatosan karmolásztam az ökölbe szorított kezemet.Észre se vettem,hogy Liam már nincs mellettem.
-Niall..-felkaptam a fejem.Sky még mindig egyenesen nézett.
Suttogott,hangja meggyötört volt.Mintha nem is ő lenne.Azonnal felugrottam.Ez az első eset.Végre megszólalt.
-Hívd ide..Harryt...
Úgy beszélt,mintha bármelyik pillanatban elmenne a hangja.Gondolkodás nélkül rohantam át Hazza szobájába.Azt se kérdőjeleztem meg,hogy miért ő?
-Harry!-rontottam be a szobába.-Menj oda Skyhoz,kérlek.
-Sky megszólalt?
-Igen,és veled akar beszélni,menj már!
Nem akartam hallgatózni,de amikor mentem volna le a lépcsőn,meghallottam valamit,ami kíváncsivá tett.
-Nem hittél nekem!Én látom Őt,Harry!De nem jön.Mintha...zavarná valami..én nem tudom.
-Nem érted meg,hogy képzelődsz Sky?Te tisztára bediliztél.Igyál már,az ég szerelmére!
-Ha elhiszed nekem,akkor elmegyek vadászni.
Hosszú csend következett.Csak a lélegzetvételeket hallottam.
-Nyomás.
El sem hiszem.Mi ott ültünk napokon keresztül mellette,és Harry ezzel elintézi hogy vadásszon?Miről beszélhettek?

***
*Sky szemszög*
Képtelen voltam megfeledkezni róla,hogy Niall,Zayn,Jenni,Louis és Harry ott állnak némán mögöttem,és várják hogy kiugorjak az ablakon,Liamhez.Nagyjából némán.Harry egyszer már halkan felnevetett.A legkisebb malőrtől a padlón fetrengene a röhögéstől.Aztán jönnének a poénok a világ egyetlen kétballábas vámpírjáról.Meg ez a ruha is..Jenni nyilván akkor adta rám,amikor meglehetősen lekötött a szekrény bámulása,hogy észrevegyem,nem éppen ezt az öltözéket választottam volna ablakból való kiugráláshoz vagy vadászathoz.Testhezálló,rózsaszín selyem?Mégis,mit gondolt?Koktélparti lesz utána?
-Figyelj!-mondta Liam,majd lazán kilépett a magas,nyitott ablakon és lezuhant.
Nekem is ment volna,ha éppenséggel 5 napon keresztül csinálok is valamit.Összeszorított foggal összpontosítottam,és megpróbáltam utánozni,ahogy lazán kilépett a semmibe.A föld olyan lassan közeledett,hogy semmiből sem állt a lábamat...Na ne!Milyen cipőt adott a lábamra Jenni?Tűsarkút?Elment a józan esze?Jé,hát képes vagyok ebben a rémes cipőben is olyan egyszerűen landolni,mintha sima aszfalton sétafikálnék?Úristen.Teljesen elfelejtettem mindent.Olyan voltam,mint egy pár órás vámpír újszülött.A talpam párnás részével fogtam fel az ütközést,hogy el ne törjön a vékony sarok.Szerintem ugyanolyan halkan értem földet,mint Liam.Rávigyorogtam.
-Na,tessék.Még így is könnyű volt.
Visszamosolygott rám.
-Sky?
-Tessék!
-Ez elég kecses volt.
Ezen egy pillanatra elgondolkoztam,majd szélesen elmosolyodtam.Ha viccelődne,Harry már rég vihogna.De senki nem találta humorosnak a megjegyzést,vagyis igaznak kell lennie.Még soha életemben,vagyis amióta létezem,nem használta senki velem kapcsolatban a 'kecses' szót.Lekapkodtam az ezüstszínű szaténcipőket a lábamról,és egyiket a másik után behajítottam a nyitott ablakon.Talán egy kicsit túl nagy erővel lódítottam meg,de hallottam,hogy valaki elkapta,mielőtt kárt tehetett volna a faborításban.
-Még mindig nem konyít semmit a divathoz...-méltatlankodott Jenni.
Liam megfogta a kezemet.Bőrének simasága és kellemes hőmérséklete továbbra is elbűvölt.Úgy indult el a hátsó kerten át a folyópart felé,mintha puskából lőtték volna ki.Minden erőlködés nélkül lépést tartottam vele.
-Úszunk?-kérdeztem,amikor megálltunk a vízparton.
-Hogy tönkretegyük a szép ruhádat?Nem.Átugorjuk.
Megérintette az arcomat,kétlépésnyit hátrált,majd futólépésben lendületet vett,és elrugaszkodott egy lapos kőről.Megfigyeltem a villámgyors mozdulatot,amivel átívelt a folyó felett,és a végén szaltózott egyet,mielőtt eltűnt a túlparton a fák sűrűjében.
-Felvágós.-motyogtam nevetése hallatán.
Hátráltam,és nagy levegőt vettem.Egyszeriben megint aggódni kezdtem,de nem amiatt,hogy eleshetek,vagy összetöröm magam.Inkább attól féltem,hogy az erdőben teszek kárt.Megtettem az első lépést,de megtorpantam,mikor a szoros szatén felrepedt a combomon.Lehajoltam,óvatosan ujjaim közé fogtam az ép,jobboldali varrást,és a lehető legkisebb erőkifejtéssel combtőig feltéptem a ruhát.Aztán a másik oldalt is hozzá fazoníroztam,hogy egyforma legyen.Így mindjárt sokkal kényelmesebb.Hallottam a házból elfojtott nevetést,sőt még azt is,hogy valaki csikorgatja a fogát.Nekifutottam a folyónak.Mivel a szoknyám nem hátráltatott,csak egy nagy ugrás kellett,hogy elérjem a víz szélét.A szemem és az agyam olyan gyors volt,hogy egyetlen lépéssel megoldottam.Egyszerű volt úgy helyezni a jobb lábamat a lapos kőre,hogy mentem el is rugaszkodjak,s a testem a levegőbe repüljön.Az irányra jobban ügyeltem,mint a lendületre,el is vétettem a dobbantást,de legalább nem lettem vizes.Arra számítottam,hogy a sűrű erdő gondot okoz,de meglepetésemre segítséget jelentett.Miközben az erdő mélye felé zuhantam a levegőből,csak kinyújtottam az egyik kezemet,és megkapaszkodtam egy alkalmas ágban.Finoman hintáztam egy kicsit,majd lábujjhegyen landoltam,egy szitka-luc széles ágán,jó ötméternyire a földtől.Boldog kacajom ellenére is hallottam,ahogy Liam felém igyekszik.Az ugrásom kétszer olyan hosszúra sikeredett,mint az övé.Amikor odaért a fámhoz,a szeme tágra nyílt  csodálkozástól.Fürgén leugrottam mellé az ágról,s megint hangtalanul értem földet.
-Kövess...ha bírsz!-mosolyodott el csúfondárosan,és futásnak eredt.
Gyorsabb volt nálam.Elképzelni sem tudtam,hogyan emelgeti a lábát ilyen lélegzetelállító sebességgel.Felfoghatatlan volt.Én azonban erősebb voltam,és minden lépésem háromszor olyan hosszú,mint az övé.Így együtt futottam vele az élő zöld szövevényben.Az oldalán,nem pedig a nyomában.Annyira élveztem,hogy akaratlanul is elnevettem magam.A hajam és tépett ruhám lobogott a sebességtől,s bár tudtam,hogy ennek nem így kellene lennie,a szelet melegnek éreztem  bőrömön.Az erdő durva talaját sem kellett volna bársonyosnak éreznem meztelen talpam alatt.Szökellő ugrásaim egyre hosszabbra nyúltak,és Liamnek hamarosan már igyekeznie kellett,hogy lépést tartson velem.Diadalittasan nevettem fel újra,amikor észrevettem,hogy lemarad.Meztelen talpam alig érintette a földet,mintha nem is futnék,hanem repülnék.
-Sky!-szólt utánam rosszallóan.Nem hallottam semmi mást.Megállt.Kis ideig lázadást fontolgattam.De aztán sóhajtva megperdültem,és könnyedén visszaröppentem mellé,pár száz métert.Várakozva méricskéltem.Fél szemöldökét felvonva mosolygott.Olyan szép volt,hogy tátva maradt a szám.
-Belül akartál maradni az országhatáron?-kérdezte jól mulatva.
-Jó lesz itt.-legyintettem,de nem is arra figyeltem,amit mond,hanem inkább arra,ahogy mondja,ahogy az ajka mozog beszéd közben.-Mire vadászunk?
-Jávorszarvasra.
Hirtelen eszembe jutott,hogy szárazon ég a torkom,és onnantól semmi másra nem tudtam figyelni.A helyzet rosszabbodott.
-Hol?-türelmetlenül fürkésztem a fákat.Lehunytam a szemem.Hallottam a hangját,a lélegzetvételét,ahogy megérintik egymást az ajkai,amikor beszél,a suhogást,ahogy a madarak a tollukat rendezgetik a fák tetején,reszkető szívverésüket,ahogy a juharlevelek egymáshoz dörzsölődtek,a hangyák alig hallható lépteit,amint hosszú sorban követik egymást,fel a legközelebbi fa törzsén.De tudtam,hogy egy bizonyos dologra kell figyelnem,ezért igyekeztem távolabbi zajokra koncentrálni,valami mást kerestem,mint az engem körülvevő halk duruzsolást.Nem messze tisztás volt és egy köves medrű patak.És ott,ahol a víz csobogott,lefetyelő nyelvek fröcsköltek,nehéz szívek dobbantak hangosan,sűrű vérfolyamot pumpálva..A torkom elszorult.Sodródtam az illattal,s alig vettem észre,hogy mozgásban vagyok.Lelopakodtam a dombról a keskeny tisztásra,ahol a patak csörgedezett.A páfránnyal szegélyezett fáknál tétovázás nélkül támadóállást vettem fel.A patakparton egy nagy bikát láttam,a fejét tizenkét ágú agancs koronázta,és másik négy árnyalak haladt kényelmes tempóban kelet felé,be az erdőbe.A hím szagára összpontosítottam,nyakának forró pontjára,ahol a melegség a legerősebben lüktetett.Csak harminc méter,két-három ugrás választott el tőle.Megfeszült izmokkal készültem elrugaszkodni.De ahogy az izmaim összeálltak a mozdulatra felkészülve,a szélirány megváltozott,erősebben és dél felől fújt.Nem álltam le gondolkodni.Eredeti tervemhez képest merőlegesen törtem elő a fák közül,mire a szarvas ijedten menekült be az erdőbe,én pedig rohantam az újonnan megérzett illat után,ami annyira csábító volt,hogy nem maradt más választásom.Muszáj elérnem.Az illat ellenállhatatlanul vonzott.Miközben követtem,semmi más nem érdekelt,s nem ért el hozzám,csak a szomjúságom és az ígéretes szag,mely csillapítja.A szomjúság egyre rosszabbodott,már annyira kínzott,hogy összezavart minden mást.Hirtelen feltűnt,hogy követnek.Az illat vonzása harcolt a késztetéssel,hogy megforduljak,és megvédjem a zsákmányomat.A mellkasomból hang morajlott fel,az ajkam visszahúzódott,a fogam fenyegetően kivillant.Lépteim lassultak,az ösztön,hogy a hátamat védjem,küzdött  vággyal,hogy a szomjamat oltsam.Aztán hallottam,hogy üldözőm egyre közeledik,és győzött az önvédelem.Ahogy megperdültem,kiáltást tört elő a torkomból.A saját hangom annyira váratlanul ért,hogy megtorpantam.Elbizonytalanított,és egy másodpercre kitisztult tőle a fejem.Feloszlott a szomjúság okozta köd,bár a hiány tovább kínzott.A szél irányt változtatott,az arcomba a nedves föld és közeledő eső aromáját fújta,és kiszabadított a szag tüzes markából,ami annyira csábító volt,hogy csakis emberi lehetett.Liam állt néhány lépésnyire tőlem tétovázva,felemelt karral,mintha meg akarna ölelni,vagy vissza akarna fogni.Arca elszánt és óvatos lett,amikor elborzadva megdermedtem.Rádöbbentem,hogy ő volt az,akit épp meg akartam támadni.Hirtelen felegyenesedtem védekező testtartásomból.Visszatartottam a lélegzetemet,miközben újra összpontosítottam,a dél felől kavargó illat erejétől tartva.Liam látta,hogy észhez térek,és karját leeresztve tett felém egy lépést.
-El kell tűnnöm innen.-fújtattam a fogaim közt, a tüdőmben maradt levegőt használva.
Újra futásnak eredtem.Néhány másodperc,és meghallottam a hatalmas lábak tompa,párnás lépteit,amik jóval finomabban voltak a patadobbanásnál.A láthatatlan mancsok tovább puffogtak tovább odalent,a tömény illat egyre közelebb került.Végül megláttam a farkas homokszínű bundáját,ahogy ott settenkedett egy fenyő alatt.Meglapultam.Hatalmas volt,súlya könnyen legalább négyszerese az enyémnek.Pillantását a földre szögezte.Ő is vadászott.A farkas ugrásra készülődött.Könnyű lendülettel vitorláztam a levegőben,és a farkasra ugrottam,mire felvonyított.A szeme világított a dühtől.Jóformán elvette az eszemet a szomjúság,ezért ügyet sem vettem kivillanó fogaira,hanem lerántottam az erdei talajra.Nem volt valami nagy küzdelem.Védekező karmai akár simogató ujjak is lehettek volna,annyira nem tudtak kárt tenni a bőrömben.Fogaival képtelen volt megsebezni a vállamat vagy a nyakamat.Súlyát meg sem éreztem.Ujjaim tévedhetetlenül fonódtak a torkára.Állkapcsom pontosan ott zárult össze a nyakán,ahol a forró áramlás koncentrálódott.Könnyen ment,mintha vajba harapnék.Fogaim acélpengék voltak.Áthatoltak a bundán,a zsírrétegen és az inakon,mintha ott sem lettek volna.Az íze nem volt tökéletes,de a vére forró és nedves,és ahogy mohón ittam,enyhítette a nyers,kaparó szomjúságot.A farkas egyre erőtlenebbül küzdött,majd vonyításai bugyborékolva haltak el.A vér melege szétáradt a testemben,és az ujjbegyemet és a lábujjaimat is átmelegítette.Amikor nem volt már több vére,undorodva toltam le magamról a tetemet.Egy hirtelen mozdulattal felegyenesedtem.Ahogy ott álltam,rájöttem,hogy elég rémesen festhetek.Arcomat karomba töröltem,és megpróbáltam rendbe hozni a ruhát.A farkas fogai nem sok kárt tehettek a bőrömben,ámde győztesnek bizonyultak a vékony szaténnal szemben.

***
-Bocs,a viselkedésem miatt.Nem tudom mi ütött belém.
Felültem az ágyban,Liam tekintetét akartam elkapni.A gardróbomat tanulmányozta.Úgy látszik,nagyon izgatja az,mit látok.De ő is olyan hülyének nézne mint Harry.Még mindig nem tudtam túltenni magam Jessica halálán.És most,hogy én is halhatatlan vagyok,egész végig magamon fogom cipelni ezt a kínt.Borzalmasan hiányzik.Szükségem van rá,és ha csak a látomás a módja,hogy beszélni tudjak vele,akkor úgy.Egyszerűen nem tudom megfejteni mikor bukkan fel.A telefonom csörgése törte meg a csendet.Könnyedén az éjjeliszekrényemhez kaptam,majd felvettem a mobilt.
-Igen?
-...
-Kevin!-a szám elé kaptam a kezem.Erre a névre már Liam és felkönyökölt,az arcomat fürkészte.
-...
-N-nem,már nem vagyok Rioba.
-...
-Hogy micsoda?Biztos jó ötlet ez..?
-...
-Akkor holnap..
Remegve tettem vissza a helyére a készüléket,nem mertem Liam szemébe nézni,inkább háttal fordultam neki.
-Ki az a Kevin?

24.rész

Sehogy se tetszett az a csaj nekem.Azt egyből észleltem hogy nem ember.A szíve nem dobogott,ugyanolyan fehér bőre volt,mint nekem,szemét zöld kontaktlencse takarta.Szőke hajkoronája egyenesen omlott a vállára.Homlokom apró ráncokba futott,ahogy újra és újra végignéztem rajta.Váratlanul egy kéz körbefonta hátulról a derekam.
-Mit akarsz,Sasha?-szólalt meg Liam.
-Khm..ő meg kicsoda?-nyafogott,miközben hanyagul felém bökött.
-Válaszolj a kérdésemre!-emelte meg a hangját.
Hangosan felnevetett a lány,mire Liam szorítása erősödött.
-Azt hittem,nem csak egyszeri alkalom volt az a vadászat..
Dühbe gurultam.Liam ezzel töltötte a napját?!Lerángattam magamról a kezeit,bezárkóztam a fürdőszobába,ahol lekuporodtam a hideg padlóra,s hajamba túrva,idegesen bámultam az ajtót.Percekkel később kopogtak.
-Sky,ne csináld!Bolond vagy!
Szuper,még én vagyok a bolond..Hangosan cöcögtem,úgy,hogy Ő is hallja.
-Félreérted..Csak vadásztunk!
-Ja..egész nap,mi?-vetettem oda gúnyosan.
Liam hallgatott,ami egy idő után kezdett nyugtalanítani.
-Nem bízol bennem?-mondta,egészen halkan.
A kulcsot,egy nagy sóhaj kíséretében elfordítottam a zárban,és kinyitottam az ajtót.Liam a falnak támaszkodott,lehajtott fejjel.Ahogy kiléptem,teljességgel magához húzott.Moccanni sem tudtam.Álltam a tekintetét.
-Te vagy az életem.Nem is tudom hogy gondolhattad azt,hogy Sasha meg énköztem történt valami...
-Ideges lettem...az a csaj...
-Ssss..nem látod többé,ígérem.

***
Szinte körbejártuk egész Riot.Gyönyörű volt,megpróbáltam nem azzal foglalkozni,hogy szédültem a szomjúságtól,körülöttem meg mindenhol éreztem a testekben keringő vért,s hallottam a szívek dobbanását.Nem akartam ezzel elrontani az estét.Benéztünk egy közeli játékterembe is,ahol bedurciztam,mert Liam megvert léghokiban,márpedig engem ezelőtt senki nem győzött le abban a játékban.Éjfél körül értünk vissza a szállodához,és épp nevettünk valamin,amikor földbe gyökereztek a lábaim.Megint előjött a látomás.Nem éreztem Liam ujjait rákulcsolódni az enyéimre,eltűnt minden.Csak Jessit láttam.Az úttesten állt,mellette pár centire mentek a száguldozó autók.Békésen végignézett rajtam,majd tekintete a jobb oldalamra tévedt.Mintha megrázkódott volna,de nem voltam benne biztos.Ijedten követtem a tekintetét,de csak sötétséget láttam.Megiramodtam az úttest felé,ahol ő állt,de valami megragadott,és akkor a feketeség pillanatok alatt eltűnt,akárcsak a barátnőm.A hirtelen jött fény bántotta a szememet.
-Sky!Normális vagy?-fordított vállamnál fogva magával szembe,Liam.
De én még mindig azt az egy pontot bámultam.Megráztam a fejem.
-Menjünk.-fortyogtam.-Csak menjünk fel.

Percekkel később már a gondolataimba merülten feküdtem az ágyban,még Liam valakivel beszélt telefonon.Normális esetben érdekelt volna kivel beszél ilyen ellenségesen,de túlságosan megrémisztettek az előbb történtek.Olyannyira,hogy észre sem vettem,ahogy Li időközben mellém feküdt.
-Nem akarsz úszni egyet?-egy pillanat alatt felettem termett,nekem meg kiment minden a fejemből.Csak őrá összpontosítottam.Lehelete csiklandozta az arcomat.
-Ilyenkor?
-Mióta számít nekünk az idő?Bérelünk egy csónakot,és elmegyünk.Túl sokan buliznak..
Megszólalni sem tudtam,mert egy hosszú csókkal belém fojtotta a szót.Erősen a hajába túrtam,s mikor a legkevésbé számított rá,lelöktem magamról.Egy mély morgással válaszolt a tettemre.Felkuncogtam,a fürdő felé vettem az irányt.
-Átöltözök.
-Nem feltétlenül szükséges!-kiabált utánam,mikor már a fürdőben voltam.
Kikukucskáltam a hosszú ablakon a partra.Odafent az égen félhold fénylett csámpásan,sugarában a homok jóformán fehérnek látszott.Néhányszor nagy levegőt vettem,aztán a hosszú pult fölötti tükörhöz léptem.Megtaláltam a hajkefémet,és vadul a tarkómon levő gubancoknak estem,míg ki nem simultak,és a kefesörték tele nem lettek hajjal.Megmostam az arcomat,majd vizet fröcsköltem a tarkómra,amely mintha lázban égett volna.Ledobáltam a ruháimat,majd egy hatalmas,fehér törülközőt tekertem körül magamon.Ekkor szembesültem egy dilemmával.Mit kéne felvennem?Nyilván nem fürdőruhát.De butaságnak tűnne visszavenni a ruhámat.De Liam volt az,aki várt rám.Felvettem egy vékony ruhát,majd visszamentem a nappaliba.Nem láttam őt,csak egy cetlit az ágyon.
"A part menti mólónál várlak!"
Bezártam magam mögött az ajtót,s keresztül futottam a már sötét szállodán.A parton emberek nyüzsögtek,a reflektorok fénye megvilágította az óceánt,így könnyen megtaláltam Li-t.Egy nagy motorcsónak oldalának támaszkodott.Sietve lépkedtem felé,nem figyelve a részeg férfiak beszólásaival.Még csak most tűnt fel,hogy a homok olyan volt,akár a púder.Gyorsan odaértem,majd hagytam,hogy derekamnál fogva beemeljen a csónakba.Rögtön utánam ő is beszállt,elfoglalta a kormány mögötti ülést.Annyira elvoltam foglalva Liammel,ahogy vezet,hogy észre se vettem,már nem látom Riot.
-Tudod te,hová viszel?
Csibészen elmosolyodott,egyik kezét kinyújtva mutatott egyenesen előre.Ebből egy átlag ember nem tudta volna kivenni hová mutat,de én tisztán láttam,az óriási sziget körvonalait,ahol később leállt a motor.Hallottam a pálmafák susogását,a víz hullámzását,ahogy nekicsapódik a motorcsónak hátuljának.Liam ledobta az ingét egy görbe törzsű fánál,engem hátrahagyva vetette bele magát a vízbe.Mindent fekete-fehérre lúgozott a hold.Lassan lépkedtem a meleg púderon, s megálltam a fánál,ahol Liam az ingét hagyta.Habozás nélkül ledobtam magamról a ruhát,óvatosan lépkedtem Li után,a végtelenségbe nyúló vízben.Nem fordult felém.Hagytam,hogy a gyöngéd ár megtörjön lábujjaimon,és úgy találtam,hogy megfelelő hőmérsékletű.Addig lábaltam a súlytalan áramlatban,míg oda nem értem mellé,majd kezemet finoman a víz felszínén fekvő hűvös kezére tettem.
-Gyönyörű.-mondtam,és én is felnéztem a holdra.
-Elmegy-felelte nem túl meghatódottan.Lassan felém fordult,mozdulata aprócska hullámokat keltett,melyek újra megtörtek az én bőrömön.Szeme ezüstös volt jégszínű arcában.Megfordította a kezét,hogy összefonhassuk az ujjainkat a víz felszíne alatt.Félszegen mosolyogtam,aztán szabad kezemet a szívére tettem.Fehér a fehéren. Gondoltam magamban,amivel saját magamat is megmosolyogtattam.Közelebb léptem a hullámokban,és mellkasára hajtottam a fejemet.Ez a pillanat olyan tökéletes,olyan helyes,hogy lehetetlen volt kételkedni benne.Átölelt,és magához szorított.Olyan érzés volt,mintha testem minden idegvégződése áram alatt lévő vezeték lenne.Ujjai finoman vándoroltak a gerincemen.Csukva tartottam a szememet,erősebben szorítottam a nyakát,és közelebb húzódzkodtam hozzá.Nem szólalt meg.Ujjai fel-alá járkáltak a hátamon,alig érintve a bőröm,miközben finoman mintákat rajzolt rá.Hirtelen egy puffanás hallatszott,mire mindketten a part felé kaptuk a fejünket.Egy sötét alak futott be,a sziget mögött lévő dzsungelbe.Tekintetemet,a mellettem álló fiúra szegeztem.Izmai megfeszültek,arca mérhetetlen dühöt sugárzott.Felső ajkait felhúzva vicsorgott.Vagyis tudta ki volt.
-Sky,menj vissza a szállodába,és maradj is ott!
-Elfelejtetted,hogy tudok vigyázni magamra?! Már nem vagyok az a törékeny Sky-od,aki voltam!Ki volt az ott?-mondtam,de abban a pillanatban megis bántam.Nem kellett volna ezt mondanom.Szám apró vonallá préselődött,ahogy láttam a szemében a fájdalmat.
-Az apám.-összeborzongott,s olyan gyorsan kiért a partra,hogy észre se vettem,eltűnt mellőlem.
Még egy pillantást vetett rám,majd beszaladt  a fák közé.Nem hagyhattam,hogy nélkülem menjen.Egyszer,már volt baja ebből.Nem engedhetem meg magamnak,hogy tétlenül azt tegyem amit kér.Gondolkodás nélkül utánaeredtem.A fák ágai mindenfelől csapkodták futás közben az arcomat,de mintha csak tollpihék lettek volna.Nem foglalkoztam velük.Tudtam,hogy már messze járnak,de mindent hallottam.A falevelek sercegését,ahogy futnak azokon,néhány kisebb állat halk szuszogását.Aztán valami megváltozott.Mintha megálltak volna mindketten..Orrcimpáim kitágultak,lehunytam a szemeimet.Jobban összepontosítottam a hangokra.
-Hát nem adod fel?-megrezzentem.Tudtam,hogy Liam beszél.Ezer közül is megismerném a hangját.De ez nem az én Liamem volt.Ennyire sok utálatot,és dühöt még sosem hallottam a hangjában.Később hallottam mást is.Egy gúnyos hangot,amit fülsértő kacagás követett.
-Úgy ismersz te engem?
Csend lett.Akkora csend,hogy kezdtem még jobban nyugtalankodni.A lábaim váratlanul megmozdultak,az előbb hallott hangok irányába kezdtek futni.Valami reccsent.Nem tudtam örüljek-e,hogy hallok valamit,vagy ideges legyek-e,mert baja esett Liamnek.Lelkiismeretem nem hagyott nyugodni.Megbántottam,amikor bejött a dzsungelbe.És ha meghal?-összeborzongtam-Örökre magamat fogom hibáztatni.Inkább megöletem magam az apjával.Megérdemelném.
-Hallom,hogy itt vagy.-morogta valaki.
-Sky,azonnal menj el inn..!-kiáltotta Liam,de nem tudta befejezni.
Gyorsabbra kapcsoltam,így már másodpercekkel később velük szemben találtam magam.A ruhám futásközben szétszakadt,de nem érdekelt.Liam,az apja szoros fogásában volt.Mozdulni sem tudott.A férfi,kezét szorosan Liam szájára tapasztotta.Hahotázni kezdett,mire rávicsorogtam.Ha nem tartja maga előtt Liamet,esküszöm a torkának ugrok.
-Engedd el őt...-sziszegtem.
-Mert,mi lesz,ha nem,kislány?
Az arcom valósággal izzott a dühtől,és ott volt a szomjúság is.Már-már beleőrültem.Percekig csak mérgesen bámultam vággyal teli,vörösen izzó szemeibe,majd meglepetés ért.Kinyújtóztatta az ujjait,a fiút,aki nekem az életemet jelenti félrelökte,s ahogy Liam  megpróbált felkelni,lábaival rátaposott a hátára.Megint mozdulatlanul hevert.Pár másodperc volt,még a földön fekvő fiút néztem,de annyi elég is volt.A férfi rám támadt,hegyes fogait csattogtatta a szemeim környékén.Gyorsan reagáltam,amilyen erősen csak tudtam nekinyomtam a legközelebbi fának.Vadul morgott,fészkelődött a szorításomban,de végül ő nyert.Fordított a helyzetünkön.Akkora erővel taszított a törzsnek,hogy a fogságába estem.Ziháltan kerestem tekintetemmel Liamet,de ahol eddig feküdt,a hely üres volt.Tágra nyíltak a szemeim,ismét az előttem álló férfira néztem.Egyik kezével a torkomat szorította,másikkal a hátsó zsebeihez nyúlt,de tekintetét le nem vette volna rólam.
-Ezt keresed?
A hang irányába kaptam a fejem.Pontosan az engem szorító alak mögül jött.Ő is annyira meglepett volt,mint én.Eleresztett,és megfordult.Abban a pillanatban gyorsabban játszódtak le az események.Liam,az apja hasába szúrta a kezében tartott bicskát,majd a csuklómnál fogva villámgyorsan maga után húzott,egészen a motorcsónakig.Olyan erővel fogta a kormányt,hogy az majdnem szétrepedt.Még mindig félig egy másik világban jártam.Nem mertem hozzászólni Liamhez.Miért a hasába döfte?Miért nem a szívébe?Akkor már nem lenne több bajunk.Semmit sem értettem.Hiszen az apja képes lenne megölni a fiát..Liamnek miért nem megy?Miért nem ölte meg a tulajdon apját,ha egyszer esélye volt rá?A kérdések egyre jobban halmozódtak a fejemben,szét akart robbanni.Észre se vettem,ahogy Liam kirángatott a motorcsónakból,s már a hátára kapva futott fel a szobánkig.Nem voltam teljesen magamnál.Minden elhomályosult.Csak annyit láttam,hogy Li iszonyat gyorsan dobálja be a ruhákat a bőröndbe.

***
*Niall szemszög*
-Mégis mikor ivott utoljára?!-vontam kérdőre Liamet.
Sky szemei teljesen feketék voltak.Olyannyira,hogy olyat még nem láttam.Egy helyben ül már 5 napja,amióta hazahozta Liam.Bámulja a szekrényét.Semmi másra nem figyel.A vérre sem!Az emberi vérre sem.Komolyan aggódom.Ha ez így megy tovább,máshogy kell vért juttatni a szervezetébe.Az öcsém felnyögött.
-8 teljes napja.

23.rész

Figyelem olvasók!:D Ez a rész tartalmaz +18-as részeket;)
Remélem azért tetszeni fog.:) Köszönöm a komikat,és a már 20 feliratkozót!♥
Vanii.xx

-Liam...ez?Te..komolyan?-dadogtam.
Kiszedte a taxi csomagtartójából a bőröndöket,majd odalépett hozzám.Derekamnál fogva közelebb húzott magához,gyengéd puszit lehelt ajkaimra.
-Igen,elhoztalak Rio-ba.Persze csak átmenetileg..
-Mi történt?
-Londonban most egyáltalán nem lennél biztonságban,és attól félek itt sem eléggé.Az a múltkori incidensed után a temetőben..nagyon felidegesítetted apámat.
Összeráncoltam a homlokomat,emlékképek sorai ugráltak be előttem.
-A szálláson mindent elmesélek,most pedig gyere.
Engedelmesen követtem Liamet az óriási épületbe.A recepción ujjhegyeivel a pulton dobolt,miközben várt,én pedig összevissza nézelődtem.Olyan szép,és tiszta volt az a hely.Megtudnám szokni.
-Sky,itt a kulcs,menj fel.A csomagokat felviszik.Mindjárt jövök én is.
Egy nagy sóhaj kíséretében kivettem a kulcsokat Li kezéből,és mentem a kettő férfi mögött,akik a bőröndjeinket cipelték.A 10.emeleten volt a szobánk, ahova egy nagy,tágas lift vezetett .A kilátás gyönyörű volt.Lehetett látni az óceánt,a fényben pompázó óceánparti bárokat.Visszaemlékeztem a tequilára.Hát,igen, most jól esett volna egy kicsit elengedni magam.De már nem bírnám meginni az alkoholt,na meg nem is hatna rám.A szoba is,akárcsak az egész szálloda nagy volt.Egy erkély,franciaágy,és egy minibár volt a nappaliban.Mikor már teljesen felfedeztem a lakosztály minden részét,elkezdtem unatkozni.Hol a TV-t kapcsolgattam,hol a plafont bámultam.Egyszerűen nem tudtam lefoglalni magam.Már a fejemet lógattam le az ágyról,amikor kinyitódott az ajtó,én pedig leestem az ágyról,és belefejeltem a padlóba.Fogalmam sincs hogy történt,de valahogy biztos.Liam volt az,akin láttam,alig tudja visszatartani a nevetését.
-Mi tartott eddig?-álltam fel.
-Megvárakoztattak.Mit szeretnél csinálni?
Miközben Liam teljesen közel jött hozzám,én csillogó szemekkel néztem ki az ablakon,ahol többszáz ember táncolt,vagy éppen iszogatott a parton,a dübörgő zenére.
-Lemegyünk?-néztem rá.
Egy puszit nyomott a homlokomra,amit igennek vettem.Mosolyogva cipzároztam ki a bőröndömet,valami normális ruha után kutakodva.Szerencsére van nekem egy Jennim,akinek szuper az ízlése.Jobbnál jobb ruhákat pakolt be,eléggé nehezen tudtam választani.Nem tudom miért,de végül tetőtől talpig feketébe öltöztem.Ujjatlan póló,miniszoknya,vans cipő,ugyanis utálom a magassarkút.Kiegészítőnek meg betettem egy fekete fülbevalót,meg egy kígyós karkötőt.Kicsit úgy éreztem,túlságosan kiöltöztem,de Liam megnyugtatott,hogy nem így van.Bár lehet csak azért mondta hogy maradjak így.Mindegy.Gyorsan leértünk a homokos partra,és eléggé meglepődtem,hogy azt hittem ki vagyok öltözve.Ahogy megláttam hogy öltözött fel a többi csaj,hirtelen úgy éreztem magam,mintha túl sok lenne rajtam a ruha.Liammel kerestünk egy szabad asztalt,ahová le is ültünk,mondjuk,nem sokáig.
-Táncolunk?-súgtam neki,majd elmentünk a tánctér közepére.
Körülöttünk még rengetegen táncoltak,de nem érdekelt.Hátat fordítottam Liamnek,ő pedig kezeit a derekamra helyezte.Amikor a legkevésbé számított rá,fenekemet az ágyékához nyomtam,majd lementem guggolásba,s így tovább fel-le.Szorítása a derekamnál erősödött,teljesen magához húzott.
-Direkt csinálod?-búgta a fülembe,amitől kirázott a hideg.
A zene véget ért,csuklómnál fogva szembe fordított magával,és megcsókolt.Időközben elindult egy lassú dal,Liam keze derekamról,fenekemre csúszott.Vadul téptük egymás ajkait,s akkor Liam a szoknyám alját kereste.
-Menjünk fel.-suttogta.
Nem kellett kétszer mondani,váratlanul húzni kezdett ki a tömegből,egészen a lakosztályunkig.Liam a lábával belökte mögöttünk az ajtót..Percek alatt letéptük egymásról a ruhákat, már alig bírtam magammal.Liamen még volt egy boxer,rajtam viszont már semmi.Mutatóujjamat végighúztam a mellkasán,majd beleakasztottam ujjamat a boxere szélébe.
-Vedd le!-kérte suttogva,majd egy lágy csókot nyomott az ajkaimra.A következő pillanatban alsónadrágja a bokájánál landolt.A látvány hatására megnyaltam az ajkaimat,amit észre is vett.Ezt,a büszke vigyorából ítéltem meg.Erősen az ágyra löktem Liamet,s lovaglóülésben a csípőjére ültem.Kicsit lehajoltam hozzá,mire ő szorosan magához ölelt és csókcsatába kezdett.Elég vadra sikerült.Ha éppen nem egymás ajkát haraptuk,akkor vagy én karmolásztam a mellkasát,vagy ő szorította a csípőmet.Fülemhez hajolt,majd lágyan suttogni kezdett.
-Ezeket azonnal magadban érezheted-húzta végig ujjait a gerincemen.
Homlokomat az övének támasztottam.
-Nem akarom a kibaszott ujjaidat!
Felnevetett.
-De türelmetlen valaki.Hát jó,akkor..-fordított a helyzetünkön,így alulra kerültem.
Közel hajoltam hozzá,és még egyszer megcsókoltam.Gyengéd volt,nem akarta erőltetni.Nem tudtam uralkodni a számból kitörő nyögéseken.Körmeimet a vállába vájtam,ahogy fokozatosan gyorsított a tempón.A következő pillanatban ujjaink összefonódtak a fejem mellett.Lehajtotta a fejét,orraink összeértek.Felsikítottam,ahogy csípőjét előrébb tolta,így már teljesen bennem volt.Ajkai nedves csókokat hagytak a kulcscsontom mentén.Finoman megszívta a bőrt mielőtt elhúzódott volna tőlem.Szabad kezemmel megragadtam a tarkóját,és ujjaimmal beletúrtam a hajába,mikor fogaival a mellem közötti területet súrolta.Liam száját elhagyta egy kisebb nyögés,ahogy újra előretolta a csípőjét.Keményen az ajkamba haraptam,hogy ne kiáltsak fel.Gyönyörű szemeivel rám nézett,nem engedte el a tekintetem.Hirtelen elhagyta a kezemet,s az ágy támláját szorította meg.Látni lehetett,ahogy az izmai megfeszülnek,mikor csípője találkozik az enyémmel.
-Liam..-ziháltam.
Erre ő válaszul megfogta a csípőmet,ujjbegyeit mélyen a bőrömbe nyomta,és egy helyben tartott,ahogy tovább mozgott.Megakartam csókolni.
-Liam!-mondtam,kicsit hangosabban.
Nyakánál fogva lejjebb húztam,ahogy egyre lassított a tempón.Elengedte az ágytámlát,majd a csípőmet is.Oldalra fordítottam a fejem,ahogy Li, puszikkal halmozta el a nyakamat.Hangosakat sóhajtoztam,szemeimet szorosan lehunytam.
-Ne haragudj.-suttogta.

***
Az est további részében,Liam elment vadászni,én meg egyedül maradtam.Mentem volna vele,de nem ismerem a környéket,meg amúgysem voltam szomjas.A Jenni által bepakolt bikiniket tanulmányoztam,mert amióta megérkeztünk Rio-ba,én már úszni akartam menni,bármi más is az oka annak, hogy itt vagyok.Lila párti vagyok,de annyira megfogott egy fekete-fehér pöttyös bikini,hogy el is dőlt mit veszek fel.Össze-vissza futkároztam az óriási szobában,kezemben a bikinivel,még végre megtaláltam a telefonomat.Bepötyögtem Liam számát,és kezdeményeztem is a hívást.Nagyon reméltem hogy nem zavarom meg vadászat közben.Amikor megszólalt a The Script-Breakeven c.dal,szomorúan véltem felfedezni,hogy nem vitt magával mobilt.Hátradőltem az ágyon,amit egy nagy sóhaj követett.Már nagyon rég elment.Hol lehet eddig?Jó,mondjuk nem egyszerű egy ismeretlen helyen vadászni,de akkor is.Elhatároztam,hogyha nem jön meg fél órán belül,lemegyek egyedül a partra.Már reggel 10 óra volt,és én az ágyban forgolódtam mindenfele,a tévét kapcsolgattam,akárcsak tegnap este.Hosszú óráknak tűnt,még végre eltelt.Magamra kapkodtam a bikinit,egy lenge,fehér szoknyát,majd bezárva az ajtót lementem.A parton már így is rengetegen voltak,nekem pedig semmi kedvem nem volt a tömegnyomorban lenni.Kicsit messzebb,felfedeztem egy nagyobb sziklát,aminek üres volt a teteje.Egy vámpírnak meg se kottyan felmászni oda.Élveztem,ahogy a szandálon beszivárog a meleg homok,miközben sétáltam a szikla felé.Közelebbről még magasabbnak tűnt,ami most nem igazán érdekelt.A másik oldalról másztam fel,hogy a strandolóknak ne tűnjön fel,hogy valaki épp megpróbál felmászni egy óriási sziklára.Elég hülyén jött volna ki,még a végén bezárnak egy elmegyógyintézetbe.Élveztem,ahogy a nap égeti a bőrömet.Mindig is szerettem azt az érzést,de így még jobban.Leültem a kemény felületre,lábaimat felhúztam a mellkasomhoz,s államat a térdeimen pihentettem.Olyan gyönyörű volt minden.Ahogy a hullámok cikáztak a végtelenségbe nyúló vízen,a tiszta,világoskék ég..már csak egy valami hiányzott.Az,hogy Liam itt legyen velem.Tudom,hogy tud magára vigyázni,de már több mint 4 órája hogy elment.Azért normális,ha kicsit aggódom,nem?Ahogy az idő telt,a felhők gyülekezni kezdtek,eltakarták az eddig fényesen tűző napot.A kék víz hirtelen szürke lett,s magasabbra vertek a hullámok.A fürdőzők mind kimenekültek a vízből,majd váratlanul,pár centivel,a mellettem levő hegycsücsökbe belevágott a villám.Hangosan felsikítottam,pedig tudtam,hogy nem tett volna kárt bennem.Rekordgyorsasággal másztam le a magas szikláról..Időközben óriásiakat dörrent,az eső szakadni kezdett.Aki tehette besietett egy part menti étterembe vagy esetleg bárba.A szoknyám már csupa sár volt a nedves homoktól,mire elértem a fedett területet.Egy oszlopnak támaszkodva figyeltem a recés hullámcsapásokat,mikor valaki a nevemen szólított.Először azt hittem rosszul hallok.Általános iskolás korom óta nem hallottam azt a hangot.Meglepettségem a tetőfokára ugrott,ahogy megláttam Őt.Összekuszálódott barna haj,gyönyörű,sötétkék szemek.Az esőcseppek csillogtak rozsdabarna,kis kockákba húzódó felsőtestén.
-Kevin!-'o' alakot formáltam a számból.-Te...pont itt?
Önkívületi állapotba kerültem,ahogy magához ölelt.Kissé kínosnak éreztem az egészet,mert,hát 2 teljes évig mégiscsak egy párt alkottunk.De amikor Kevin Rioba jött továbbtanulni,én meg maradtam Londonba,már nem volt ugyanolyan.Egy idáig próbálkoztunk azzal a távkapcsolat dologgal,de nem ment.Beláttuk,hogy mindkettőnknek jobb,ha véget vetünk a kapcsolatunknak.Évekig szenvedtem miatta,azt hittem sosem felejtem  már el őt.Aztán megismertem Liamet..Sokkal erősebb a vonzalmam iránta,mint amit Kevin iránt valaha is éreztem.
-Itt élek.Te.Mit keresel itt?-mosolyodott el,mikor elengedett.-Amúgy meg jéghideg vagy,és..kemény.
Nem foglalkozva a megjegyzésével,válaszoltam a kérdésére.
-Nyaralok.-vállat vontam.-Vagyis,inkább tavaszolok...-bambultam el.
-A szüleiddel?Uh..olyan rég volt.Hogy van Camilla és Greg?
-Nem,nem velük.Külön élek tőlük.
-Igen?-vonta fel a szemöldökét.-Mióta vagy te ilyen önálló?-kuncogott.-Mesélj.
Fejével egy üres asztal felé biccentett,ahová rögtön le is ültünk.Nagyot sóhajtottam.
-Elköltöztek Los Angelesbe,én meg a barátnőmmel lakok.Nem bírtam otthagyni Londont.
-Értem..szóval Jessivel jöttél?Na és ő hogy van?
Éreztem,hogy megremeg a testem,arcom talán az eddiginél is sápadtabb lett.Ökölbe szorítottam a kezeimet.
-Sky?Valami rosszat mondtam?-hangja bűnbánóan csengett.
-Jessi..-a hangom elcsuklott.-Jessi meghalt.
Az eddigi mosolygós arca hirtelen átváltott komorrá,aggódóvá.Nem kérdezősködött,aminek külön írtam.
-Sajnálom.-suttogta.
Beugrott a kép.Ahogy Jessica még a földön fetrengve lélegzik.Kezdtem egyre jobban arra az elméletre jutni,hogy mégsem Harry ölte meg.Talán,igazuk volt az orvosoknak a szívrohammal kapcsolatban.Lehet...nem!Megráztam a fejem az előkészülni törő gondolatomra.
-Szóval akkor..azzal a másik barátnőddel vagy itt,akivel élsz?-kérdezte,miközben belekortyolt az üdítőjébe.
Halvány mosolyra húztam a szám,s ide-oda ingattam a fejemet.Örültem,hogy sikerült elterelnie a témát.
-Jenni a neve,Kevin!És nem.nem vele.
-Jó,jó.-emelte magasra a kezeit,mire mindketten elnevettük magunkat.-Hadd találgassak.Egyedül?Esetleg másik barátnő...?Barátnők?
Nem igazán akartam elmondani neki,hogy a barátommal vagyok itt,aki vámpír,és ráadásul oltári féltékeny típus.Arról nemis beszélve,hogy én is ugyanaz vagyok,mint ő..
-Legyen annyi elég,hogy egy ismerős.
-Fiú,ismerős?
-Kevin!
-Bocs.-nevetett fel.-Meddig lesztek itt?
-Gőzöm sincs.
-Az jóó..
Hamarosan az eső is elállt,újra szállingózni kezdtek az emberek vissza,a partra.
-Megyek.Remélem,nem baj.-mondtam.
-Látlak még?
-Hmm...van egy tollad?
-Miért lenne?
Odaszaladtam a gyorsétterem ablakához tollért,majd ráírtam Kevin kezére a már új telefonszámomat,amit eddig még nem tudott.
-Kösz.-féloldalasan elmosolyodott,amit mindig is imádtam.
Félénken visszamosolyogtam,és sietős léptekkel mentem a szálloda felé.

Zavartan terültem el a nagy franciaágyon,annyira belemerülve a gondolataimba,hogy csak percekkel később hallottam meg,a fürdőből kihallatszódó víz csobogását.Minden gondolkodás nélkül nyitottam be a helyiségbe.Liam,derekán egy törülközővel ült a kád peremén,közben a telefonját nyomkodta.Világosbarna tincsei vizesen hullottak élénkpiros szemeibe.A látvány megbabonázott.Közelebb léptem hozzá,lenge,sáros szoknyámat ledobva ültem bele az ölébe,vele szemben,mire arrébb tette a mobilt.Fülem mögé tűrt egy kósza tincset.
-Nem jó napot választottál a strandoláshoz.-mormogta a nyakamba,miközben apró puszikat hagyott ott.Testemet újra és újra átjárta a melegség az érintésétől.Akaratlanul is a csípőmet kezdtem mozgatni.
-Ah..Sky,ne csinált,kérlek.-zihálta.
Tetszett,hogy ilyen hatással vagyok rá,pont ezért nem hagytam abba.Közelebb húzódtam a mellkasához,kezeimet a nyaka köré fontam.Gyengéd csókot leheltem a szájára,párszor beleharaptam az alsó ajkába.
-Este nem megyünk el sétálni?Olyan szép város Rio..
Kezeivel lefogta a derekamat,csókomat vadabbul viszonozta,s akkor hirtelen csöngettek.Szitkozódásom közepette másztam le Liam derekáról,és elmentem ajtót nyitni.
-Liam Darwin itt van?-mosolyodott el negédesen.

22.rész

1 hét telt el.Nem beszéltem senkivel,nem mozdultam ki a szobámból.Niall kétszer nyitott be,pár zacskó vérrel a kezében,hogy legalább azt igyam meg,mert magamtól nem voltam hajlandó táplálkozni.Liam nem keresett,az apja sem támadott.Ebben az 1 hétben egyre többször láttam Jessicát.Este,a szekrényem előtt szokott állni,és beszélni hozzám.Sosem tudom mit mond,mert csak a szája mozog,hang nem jön ki a torkán.Én viszont mintha megérezném mit akar velem közölni,mert néha a tudatalattim válaszol neki.Olykor elmosolyodik.A hold fénye világította be a szobát,én meg mint mindig,most is a szekrényemet néztem,hogy jelenjen meg Jessi.Nem jött.Hosszú órákon keresztül bámultam azt az egy pontot,de semmi.Kezdtem egyre nyugtalanabb lenni,mert napokon keresztül ő adott csak támaszt nekem.Ha eltűnne újból,még jobban elzárkóznék a külvilágtól.Csak azt a hülye susogást hallottam,ami nem hagyott nyugodni."Te komolyan hagyod,hogy Lexie élje tovább az életét?Nem számít neked Niall?"A fejemre húztam a párnám,de úgy csak még jobban hallottam.Valamivel vissza kell fognom magam,hogy ne öljem meg.Undorodnék magamtól,ha megölnék egy embert.Nem tehetem meg.De most,hogy nincs itt Jessi,a hangok felerősödtek.Küzdöttem saját magam ellen,hogy ne rohanjak ki a házból,ne keressem meg Lexiet,és ne öljem meg.Nem ment.Kudarcot vallottam,mivel majdhogynem kitörtem az ajtót,úgy rontottam ki a házból.A többiek kiabáltak utánam,de a legkevésbé sem érdekeltek.Csak futottam,egészen Lexie munkahelyéig. Niall akkoriban sokat mesélt róla..Az ajtó előtt megálltam pár másodpercre,hogy lenyugtassam magam,majd minden előzmény nélkül benyitottam.Nem volt a boltban senki,gondolom azért,mert 5 perc volt zárásig.Lexie a táskájába pakolászott,egészen addig,még meg nem látott engem.Szemei elkerekedtek,egy darabig ijedten nézett rám,majd egy halvány mosolyt erőltetett magára.
-Mi járatban vagy erre,Sky?
A nyavalygó hangja fel sem tűnt,egészen idáig.Szinte már baszta a fülemet.
-Rég beszéltünk.Nem jössz el sétálni az erdőbe?
-Miért?-vonta fel a szemöldökét.
-Nem Niallről lesz szó.
Jobb magyarázatot is kitalálhattam volna,de tőlem csak ennyi telik.Hangosan felsóhajtott.Esküszöm,ha azt mondta volna hogy nem jön,nekiesek.
-Menjünk.-fejével az ajtó felé biccentett.
Mellettem sétált ki az ajtón,nekem meg végig ökölbe volt szorítva a kezem.Az is még rátett egy lapáttal,hogy napok óta nem táplálkoztam normálisan.Az erdő közepéig mentünk,nagyon oda kellett figyelnem arra,hogy hol az az árok,addig meg sem szólaltam.Hosszas nézelődés után megtorpantam,mire Lexie is megállt,pont ott,hogy egy lökés és lezuhan.Féloldalasan elmosolyodtam, pulóverem nyakát a szám elé húztam,nehogy felkuncogjak.Homloka apró ráncokba futott,amikor előrébb léptem.Alig választott el pár centi minket,amikor valaki rámkiabált.
-Sky!Ne csináld..-meg sem várta a reakciómat,pólómnál fogva hátrébb rántott, de úgy, hogy elestem,Lexet meg elhúzta az árok elől.Idegesen kapkodtam a kezeimmel.-Lexie,menj haza.
Annak a kis..picsának nem kellett kétszer mondani.Úgy futott visszafele,mintha üldözné valami.Hirtelen olyan ideges lettem,hogy felpattantam,és nekiestem Louisnak.Ledöntöttem a homokos földre,de alig voltam pár másodpercig fölötte.Félkézzel lelökött magáról,ráült a csípőmre,kezeimet szorosan a fejem fölött tartotta.Mozdulni sem tudtam,csak vicsorogtam és fújtam rá.
-Engedj már el!-kiabáltam.
-Majd ha lenyugodsz.Az agyadra ment a bezártság,Sky!Viselkedj már normálisan.Ugye tudod,hogy ha nem jövök erre,te megölöd Lexiet?Van fogalmad róla mit át nem éltünk miattad és Liam miatt 1 héten keresztül?Egyikőtök sem táplálkozik,nem mozdultok ki a szobából.Mintha elmegyógyintézetben lennétek!Ennek véget kell vetni!
Megdöbbentem. Liam is úgy viselkedik mint én?Teljesen abban a tudatban voltam egészen eddig,hogy ő élte az életét.Eljárkált,vadászott a többiekkel..ehelyett ugyanolyan rossz neki nélkülem,mint nekem nélküle.Louis időközben lemászott rólam,de nem keltem fel.Bámultam a felém magasodó lombkoronaszintet,ami most,így koromsötétben megrémisztett.A szél hatására ide-oda himbálóztak.Louis a kezét nyújtotta felém,amit megragadtam,és felálltam a földről.
-Beszélek Liammel.
-Végre megjött az eszed.
-Hallod,te ne idegesíts fel engem megint.
-Mintha eltudnál bánni velem.-felnevetett,és átkarolta a vállam.
Szemeimet lehunytam,elmosolyodtam.Eszembe jutott,milyen rég is mosolyogtam őszintén.Egy ideig sétáltunk,de mikor már nagyon nem hagyott nyugodni a tudat,hogy Liam miattam éheztette magát, leemeltem Lou kezeit a vállamról,majd elkezdtem futni.Meg sem álltam Li szobájáig.Váratlanul benyitottam,és szó szerint ráugrottam.Kezeimet a nyaka köré fontam,arcomat az ingébe temettem,hogy újra és újra betudjam szívni az illatát.Olyan régen érintettem meg,és olyan régen éreztem az illatát.Sosem akartam elengedni.Beleborzongtam,mikor Liam,derekamnál fogva közelebb húzott magához.Ha lehetett volna,erősebben ölelem magamhoz.
-Annyira sajnálom..Ne haragudj rám.-a hangom remegett,felidéződtek saját magamban a szavak,amiket Liamhez vágtam.
Elakart tolni magától,de most annyira ragaszkodtam hozzá,hogy nem engedtem.Mintha attól féltem volna,nem érhetek hozzá többé.
-Sky..nem haragszom rád,de ha így folytatod összeroppantasz.
-Oh.-ekkor elengedtem,erősen a szemeibe néztem.
Liam a torkához kapott,hirtelen elkezdett krákogni.
-Minden rendben?
-Vadásznom kellene,ez már nem egyszeri eset.De eddig nem ment.
-Na igen.Nekem is..-húztam el a számat.-Liam,gyere el velem.-csuklójánál fogva felhúztam,ő pedig engedelmesen követett ki,az erdőbe.

***
Szinte már világos volt,amikor hazaértünk.Minden tisztázódott közöttünk,aminek örülök,de még mindig nem mondta el,hogy mi az a bizonyos dolog,amit még nem mondhat el.Egyre jobban mardos a kíváncsiság..A többiektől is bocsánatot kértem .Louisnak igaza volt,ez a bezártságom tényleg eléggé megviselte őket,legfőképp Niallt,akinek szüksége lett volna rám.Mit ne mondjak,nekem is szükségem lett volna valakire ahhoz,hogy felépüljek. De csak Liam kellett hozzá.Tényleg nagyon odafigyel,hogy ne emlegesse azt a dolgot.

Kómás fejjel sétáltam be a nappaliba,és meglepetten vettem észre,hogy Jenni,Niall,Harry,és Zayn már telepakolt 1 bőröndöt,de azon kívül volt még 2.A fejem búbját vakargatva nekidőltem az ajtófélfának.
-Hová megyünk?
Hallgattak,amit eléggé furának találtam,de amikor Liam hátulról átölelte a derekam,már nem érdekelt.A melegség átjárta jéghideg testemet.Állát a vállamon pihentette,miközben ő nyugodtan nézte, ahogy Jenniék tovább pakolásznak.
-Te tudod hova megyünk?-hirtelen megfordultam,de úgy,hogy ha Li nem tart,elesek.
Az ügyetlenségem,még így is megmaradt.
-Mindjárt megtudod.-halványan elmosolyodott,amibe belevesztem.Órákig eltudnám így nézni.-Húzz fel valami kényelmesebb ruhát.Ha nem teszed én öltöztetlek át.
Fogalmam sem volt miért kell átöltöznöm,de Liammel jobb nem kötözködni.Az a fülig érő vigyor folyamatosan ott volt az arcomon,akkor is,mikor már lefele jöttem az emeletről.A ház teljesen elcsendesült,csak Louis állt a bejárati ajtó előtt.Vidáman álltam meg mellette.
-Többiek?
-Figyelj.Tudom hogy Liam minden erejével vigyázni fog rád,de te is próbálj meg odafigyelni magadra.
Értetlenül néztem rá.Mikor észrevette,hogy fogalmam sincs miről hadovál,elmosolyodott.
-Jó szórakozást.-szorosan magához ölelt,majd kinyitotta nekem az ajtót.
A többiek Liam kocsija körül álltak,és mikor kiléptem, elsőnek Niall jött oda hozzám,őt követte Zayn,majd Jenni.Harry csak rámmosolygott.Az egészben az volt a legkínosabb,hogy fogalmam sem volt arról,miért búcsúznak el tőlem.Már kezdtem egyre idegesebb lenni.Motyogtam nekik valami 'sziasztok'-ot,és minden kérés nélkül ültem be Liam mellé,az autóba.
-Na jó,miért köszöntek el tőlem Niall-ék?És miért csomagoltak?
Időközben a motor felzendült,Liam mosolyogva a homlokát ráncolta.
-Nem te akartad megtudni,miért járkáltam el?Pár nap,és megtudod.
-Pár nap?-kerekedtek el a szemeim.
-Annyi.
Egy nagy sóhaj kíséretében dőltem hátra a kényelmes bőrülésen.

***

2 nap autózás,több órás repülőút után már tényleg alig bírtam magammal,ugyanis Liam az égvilágon semmit nem mondott arról,hová megyünk.Szinte lerohantam a repülőgépről amikor az leszállt,de Li megfogott,és lekötötte a szemem,még azelőtt,hogy bármit is láthattam volna.
-Itt várj.-mondta.
Legszívesebben letéptem volna a fejemről azt a nyavalyás kendőt.
1.Azért,mert úgy nézhettem ki mint egy hülye.
2.Még mindig nem tudtam hol vagyok.
Összerezzentem,mikor valaki egy kicsit is megérintett.Azt sem tudtam ki az,onnan jöttem csak rá,hogy megfogta a kezem.Onnantól már nyugodt voltam.Mindenfelől emberek beszélgetését,és a bőröndök gurulását hallottam.Megőrjített,hogy nem láttam semmit.Később,mintha egy autó állt volna meg előttünk.Az ajtó kinyitódott,engem meg betessékelt oda Liam.Pár szót váltott valakivel,majd elindult a jármű.Körülbelül fél órát mehettünk,a legközelebbi megállásig.Amikor kiszálltam a kocsiból,Liam levette a fejemről a kendőt.A lámpák fénye kicsit megviselte a szememet,de nem érdekelt.Körbefordultam az óriási városban,aztán megláttam egy táblát.Azt hittem ott nyomban összeesek.

Első-második díjam

/Időközben kaptam még egy díjat,és úgy gondoltam felesleges lenne még egyszer kitenni,ha ide is írhatom:))/

Nem hiszem el!:') Annyira örülök:DD Köszönöm a díjat Haley-nek,és Olívia Horváthnak:)♥

Szabályok:
~11 dolog rólam
~11 válasz
~11 kérdés
~11 bloggernek továbbküldöm

~11 dolog rólam:

1.Nagyon könnyen megsértődök,akár apró dolgokon is.
2.Imádom az SZJG-t.Már harmadszor olvasom ki ugyanazokat a könyveket...xd
3.1 évig lovagoltam.
4.Twitteren mindenkit vissza szoktam követni,megszokásból:D
5.Október 11-én leszek 1 éve Directioner♥
6.Minden vágyam eljutni Londonba,egy One Direction koncertre:)
7.Angol,és horvát nyelvet tanulok
8.Kedvenc bandák:Skillet,Union J,One Direction
9.Pocsékul rajzolokxd
10.Soha senkitől nem viselem el,ha bántja a szeretteimet.
11.Utálom,ha valaki Vanikának szólit.


~11 válasz

1.Mikor kezdtél el blogolni?:Pár hónapja:)
2.Mi a hobbid?Kosárlabda
3.Milyen zenét hallgatsz?1D♥:d
4.Milyen blogok fognak meg igazán?:Az olyanok,amik nem átlagosak.Kicsit,természetfelettiek:D
5.Sírtál már blogon/könyvön/filmen?:Igen:/
6.Mi a fő célod az életben?:Eljutni Londonba
7.Ha tehetnéd,lenne szivárványos hajad?:Nem
8.Kedvenc város?:London
9.Hanyadikba mész?8.
10.Melyik szó jellemez téged igazán?:Makacs:D
11.Reggelente mennyire könnyen készülsz el?Hát,nem mondhatni hogy nagyon könnyenxd

~11 kérdés

1.Ki a kedvenc színészed?
2.Milyen tanuló vagy?
3.Kedvenc filmed?
4.Van valami hobbid?
5.Milyen idegen nyelvet/ket tanulsz?
6.Példaképed?
7.Ha olvastál már könyvet,milyet?
8.Van valami,amiért rajongsz?
9.Sportolsz valamit?
10.Ország,ahová el akarsz jutni?
11.Kedvenc étel?

~11 blogger,akinek tovább küldöm:

1.Forbidden Rose
2.dorothy
3.Yvett Malesevits
4.Luca Kulisics
5.Vivien Unicsovics 
6.s Do
7.Lilla Tarnai
8.Angéla :)
9.ka Gibbus
10.Styles Moo
11.Dream girl

Még egyszer nagyon köszönöm:*!

21.rész

Belöktem a rozsdás ajtót,mire Jessi hátrafordult,a lépcső melletti korlátot markolászva nézett rám,könnyes szemekkel.Mögötte,mintha valaki zseblámpával világított volna,pedig csak mi ketten voltunk.
-Jessi?-a hangom remegett.
-Ne gyere közelebb!-kiáltott rám.
Mintha beledöftek volna valamit a mellkasomba,úgy fájtak a szavai,egyszerűen nem tudtam elhinni,de nem foglalkoztam vele.
Jobb kezemet nyújtottam felé,hogy letudjam törölni a könnycseppjeit,viszont abban a pillanatban szertefoszlott.Nem tudtam megérinteni.Eltűnt.Képzeltem volna az egészet?Értetlenül álltam az épületben.Mintha nem is én irányítanám saját magamat,elkezdtem felfele futni,az emeletes ház tetejére.Pontosan a tető szélén megálltam.Úgy nézhetett ki,mintha abban a pillanatban leakarnék ugrani.De nem.Lerogytam a térdeimre,hangosan elsikítottam magam,a halott barátnőm nevét kiáltozva.Semmi nem érdekelt,az sem, hogy éjszaka van.

Rengeteg időt tölthettem el ott,mert már lassan a felkelő nap sugarai égették rideg bőröm.A hajam szanaszét állt,a nadrágomon mindenhol sárfoltok éktelenkedtek.Összerezzentem,mikor valaki hozzám szólt.
-Elnézést,minden rendben van magával?-hátra kaptam a fejem, hajamat a szemembe fésültem,ügyelve arra,hogy ne lássa a vörös szempárokat.Egy félkopasz ember állt mögöttem,munkásruhában.-Dolgoznánk.Örüljön neki hogy nem jelentem fel!Nem látta a táblát?Na,azonnal kotródjon innét!
Hebegtem valami "elnézés" félét,majd amilyen gyorsan csak tudtam elhagytam a környéket.Ki a franc figyelte volna nyavalyás tábláját,ha meglátja a barátnőjét,akiről azt hiszi hogy halott?!Egészen hazáig futottam,és ahogy beléptem az ajtón egyszerre hárman rohantak elém.
"Hol a fenében voltál?","Annyira aggódtunk érted,Sky!","Bármi történhetett volna veled!Normális vagy?"
Zúdította rám a kérdéseit,mondatait,Niall,Zayn és Jenni.Nem válaszoltam nekik,hanem utat törve köztük rohantam fel az emeletre.Senkivel nem akartam most beszélni.Vagy is,de.Mégis volt valaki akinek ezt muszáj volt elmondanom.Harry.Kopogás nélkül rontottam be a szobájába.
-Láttam Jessicát!-ziháltam.
-Hogy mondod?Sky,csak képzelődtél...Nem láthattad!
-De,igenis láttam!-kiabáltam.
-Jó,figyelj.Először is nyugodj le.Másodszor,mit vettél be,és hol voltál egész éjjel?
-Szóval nem hiszel nekem..-mormogtam.
Csuklómnál fogva rárántott az ágyra,két tenyere közé vette az arcomat.
-Csak a képzeleted szüleménye volt.Hidd el,nekem is könnyebb lenne,ha élne.De ez baromság.
Lefeszítettem Hazza kezeit onnan,dühösen álltam fel mellőle.
-De beszélt hozzám!Csak amikor hozzáértem..eltűnt.
-Azaz csak odaképzelted.-mondta gúnyosan.
-Nem is tudom..annyira élethű volt.-ezzel kimentem a szobából.
Úgy akartam elérni a sajátomig,hogy nem találkozok senkivel,de ez az elméletem már az elején megbukott.Beleütköztem Liambe,mire felmordultam.Nem mentem tovább,helyette megálltam előtte és a szemeibe néztem.Ő is ugyanígy tett.Nem akartam megint veszekedni vele,sőt egyáltalán soha nem is akarok  többet.Megkérdeztem még egyszer,kicsit higgadtabban.
-Liam.Hova járkálsz el mostanában?
-Nem mondhatom el,Sky.Még nem.
-És,miért nem?
-Ne csináld..-összezárta a fogait,úgy préselte ki a szavakat.
Felhúztam a szemöldököm.Mi az hogy ne csináljam?Ő titkolózik,és én ne csináljam?Ezzel a fél mondatával fel tudott idegesíteni.Előrébb lépett,de én csak hátráltam.Nem akartam hogy hozzámérjen.Mellkasának nyomtam a kezeimet,hogy véletlen se tudjon közelebb jönni.Láthatóan meglepődött ezen a mozdulatomon,mert homloka apró ráncokba futott.
-Legközelebb akkor szólj hozzám,ha már nem titkolózol.
Nekem is fájtak a saját szavaim.Kézfejemet a szám elé téve kerültem ki Liamet,és bementem a szobámba.Tudom,mennyire rosszul esett neki,azért,mert szeret engem.De akkor miért csinálja ezt velem?Mit titkolhat ennyire?Mi olyan fontos,amit nekem nem szabad tudnom?Na és ott az a "még" szó.Az egyre jobban halmozódó, megválaszolatlan kérdéseim nem hagytak nyugodni.Kötődöm Liamhez,ezért is rettegek attól,hogy egy másik lány van a háttérben.Úristen,miket hordok én itt össze?Csak magamat bántom ezekkel.Hirtelen olyan érzésem támadt,mintha egy óriási zárkában lennék.Fogalmam sincs miért,de olyan volt mintha minden eltűnt volna körülöttem,az ajtómat pedig rácsok fedték.Egy hangos,fülsértő sikolyt hallottam.Megráztam a fejemet,de a szoba még mindig ugyanúgy nézett ki,annyi különbséggel,hogy a szemem előtt játszódtak le az események.Harry a falnak nyomva fojtogatja Jessit ,Jessi a fejét rángatja.Aztán változott a helyszín.Én vagyok,amint italt veszek a büfében.Már a párnámat markolásztam ijedtemben,aztán olyasvalami történt,ami még engem is megdöbbentett.Benyitottam az osztályterembe,és abban a pillanatban összeesett a barátnőm.Harry ijedten felém fordul,Jessica még lélegzik.Azt követően már csak én vagyok a helyiségben Jessivel,de ott már nem lélegzett.Dermedten meredtem előre.Összerezzentem,mikor kinyílt az ajtó,s abban a pillanatban eltűnt minden.Mintha csak egy álom lett volna,engem meg felébresztettek.Niall sétált be hozzám,észlelni lehetett rajta hogy szomorú,én pedig még sosem láttam annak.Borzalmas érzés volt így ránézni.Csöndesen leült mellém az ágyra,de nem szólalt meg.Aggódóan az arcát fürkésztem,viszont semmit nem tudtam arról leolvasni.
-Kihasználtak.-szólalt meg fagyosan,ha jól láttam még fintorgott is.
-Hogy micsoda?-szemöldököm felszaladt.
Ki képes olyanra,hogy egy ilyen fiút,mint Niall, kihasznál?Felhorkant.
-Lexie.Egyszerűen kihasznált.-még mindig fájdalmas arccal bámulta a szőnyeget,engem meg oly mértékben felzaklatott ez az egész..Már remegtem a dühtől.-Eljátszadozott velem addig,még a hapsija vissza nem ért New Yorkból.É-én nem is értem.
Még mindig nem tudtam feldolgozni.Szorosan magamhoz öleltem Niallt,ő pedig már a pólómat gyűrögette.Márpedig ha neki most erre van szüksége,akkor nem fogom eltolni magamtól akkor sem,ha bejön valaki.Szörnyű,hogy néhány ember mire képes.Pedig ezt pont Lexieről nem gondoltam volna.Megbántotta Niallt..azt nem hagyhatom annyiban.Amit sejtettem,be is következett.Az ajtó halk nyikorgással kinyílt,mire Niall elhúzódott.Fogalmam sincs miért csinálta,de ha egy kicsit is megnyugtattam ezzel,annak csak örülök.
-Figyelj,Sky..-kezdte Liam,de ahogy meglátta,Niall is ott van velem, abba hagyta.
-Menjek?-nézett rám a mellettem ülő fiú.
-Nem,dehogyis.Ha olyan fontos,Liam elmondja előtted is..hacsak nem titkolja el.-mosolyogtam Liamre gúnyosan.
-Sky,tényleg nem olyan fontos itt maradnom..
 Felállt az ágyról,bocsánatkérő pillantást vetett felém,majd kiment a szobából.Mérgesen hátat fordítottam Liamnek,aki nemsokkal később elém ült,mire újra megfordultam.Hangosan felnevetett,gondolom jól szórakozott rajtam.Mellkasom előtt keresztbe fontam  kezeimet,mérges arccal bámultam előre.Különös volt,hogy Liam sem szólalt meg,pedig már csak ketten voltunk bent.Néha-néha hátra is pillantottam,ott-e van még.Ott volt,és engem figyelt.Legszívesebben kiküldtem volna,mert már nagyon zavart,de mintha megérezte volna,hirtelen beszélni kezdett,én viszont nem fordultam meg.
-Hidd el,hogy semmi olyan,amivel megbántanálak.Csak adj egy kis időt,kérlek.Még nem mondhatom el,értsd meg.-felsóhajtott.-De ha ennek ellenére,még mindig így akarsz velem viselkedni,akkor én..most békén hagylak.Már úgy is tudsz magadra vigyázni,nem de?
Ezt mintha felvágósan mondta volna.
-Igen,tudok.-vágtam vissza,enyhe éllel a hangomban.
Liam kiadott magából valami hangot,nem is tudom milyet,de nagyon nem tetszett,majd kiviharzott a szobából.Kicsit lelkiismeret furdalásom volt amiatt,hogy így viselkedtem vele.Muszáj volt utána mennem.Liam szerencsére csak a lépcsőig ért el.
-Liam,várj!-kiáltottam utána,de nem figyelt rám.-Állj már meg!
Megragadtam a csuklóját,és egy határozott mozdulattal visszarántottam.Összevont szemöldökkel nézett rám,mondjuk, megértem.Eléggé csúnyán viselkedtem vele,pedig semmi rossz szándék nem vezérelte.Nem tudtam neki semmit mondani,de nem akartam hogy elmenjen.Egyik kezemmel még mindig szorosan fogtam a csuklóját,másikat a tarkójára tettem,és egyre közelebb húztam magamhoz.Ajkam már súrolta az övét,amitől bizseregni kezdett az egész testem.Azt hittem,Liam is szeretné,de nem.Gyengéden kiszabadult a fogságomból mielőtt megcsókolhattam volna,majd lement az emeletről.Gyűlöltem magam.Miért voltam ilyen hülye?Miért csináltam ezt vele?Ki tudja most mikor fog velem újra beszélni..