13.rész

Húha*-* Összefog jönni 10 feliratkozó?♥ Remélem igen:)
De egyenlőre,most itt a 13.rész:D
Jó olvasást:Vanii xx


-Miért dobáltok ki bábukat a kabinból?Bárkire rá eshet..Mai fiatalok.-panaszkodott nekünk az egyik férfi,aki a London Eye-t felügyeli.
Értetlenül néztünk rá mindketten,amit gondolom észre is vett.
-Nehogy már eljátsszátok hogy nem tudtok semmiről!Kirepült egy kőkemény bábu  az egyik kabinból!
-Zavart.-mondta Liam,engem meg a felkapott a kezébe a fejem miatt,és onnantól kezdve egészen a házunkig futott.
Odaadtam neki a kulcsokat,mire ő halkan kizárta az ajtót,és ugyan úgy vissza is.Szinte lopakodva vitt fel a szobámba,ahol azonnal letett az ágyra.
-Nagyon fáj?-kérdezte.
-Csak szédülök.És fáj az oldalam.De az nagyon.-és tényleg.Levegőt venni nehezemre esett.Ahogy a fejem bevertem,oldallal beleütköztem a fémkorlátba.Később a fejemen hideg borogatást éreztem,a szememet lehunytam,és pillanatok alatt elaludtam.

***
-Pszt,Sky.Anyudék már felkeltek.Kikíséred gondolom őket a reptérre.
Egy nagy lendülettel felültem,de hangosan felnyögtem,és vissza dőltem az ágyra.
-N-nem megy..az o-oldalam nagyon fáj.
Olyan volt,mintha nem lenne valami a helyén.Levegőt még mindig nehezen kaptam,a fejem még mindig szédült,és izzadtam.
-Azt hiszem nem tudom őket kikísérni.-leheltem.
-Sky,vigyelek el orvoshoz?
-Ne!L-louis..ő annak tanul.Ő nézzen meg,kérlek.Nem akarok kórházba menni.
-Biztos?Nagyon rosszul nézel ki..aggódom.
-Kösz,Liam.Ezt szeretem hallani.
-Jönnek anyudék.-ezzel eltűnt a szekrényben.
-Jó reggelt kicsim.-nyitott be egyszerre anya,és apa is.
Még egyszer erőt vettem magamon,de az oldalamba megint belenyilallt a fájdalom.
-Minden rendben?
-Nem érzem teljesen jól magam.
-Jajj,Sky!
-Nyugi,anya.Felhívtam Liamet,majd megleszek.
Hosszas búcsúzkodás után elhagyták a szobámat,nekem pedig pár könnycsepp gördült le az arcomon.Borzalmasan fognak nekem hiányozni.Tudom,hogy egy csomó mód van arra,hogy beszéljünk,de az egyáltalán nem olyan.A szekrényem ajtaja nyikorgott,kilépett belőle Liam.Mivel tegnap nem húztam át a pizsomám,nem kellett felöltöznöm hétköznapi ruhába.Mondjuk nem bánom,mert lehet az sem menne.Liam újból felvett a kezébe,telefonját előhúzta a zsebéből.
-Zayn?Tudnátok segíteni?Sky szülei ma mentek el és a cuccok..
-...
-Oké,kösz!
-...
Majd visszacsúsztatta a zsebébe a mobilját.Kézfejével letörölte az arcomról a könnycseppeket,és a számra adott egy puszit.Testemet átjárta a melegség,pár másodpercre elfelejtettem minden fájdalmamat.Hosszan néztünk egymás szemeibe,mikor beugrott az ablakon Zayn,és Niall.
-Sky,te jól vagy?-szólalt meg azonnal Niall.
-N-nem egészen..
-Mi történt?-kérdezte Zayn is.
Liam megrázta idegesen a fejét.Niall és Zayn még egy darabig némán bambultak ránk,majd felkapták a bőröndöket és elindultak velük a faházhoz.Mögöttük,szorosan mi is mentünk Liammel.Minden lépésénél egyre jobban szúrt az oldalam,már azt hittem ott nyomban elvesztem az eszméletemet.Ahogy megjöttünk,Liam a nappaliba vitt,ahol Louis a kanapén ült.
-Louis..kérlek.
Fejével felém biccentett,mire Lou felugrott,és ment volna el,de Liam a csuklójánál visszarántotta.
-Segítened kell.
-Mi történt?-kérdezte,eléggé ellenségesen.
Liam nagy levegőt vett,és mindent részletesen elmesélt neki,úgy,hogy közben már mindenki bent ült a nappaliban.Én pedig egyre jobban kapkodtam levegő után.Louis a történet végére összeráncolta a homlokát,és átvett Liamtől.Egyenesen az Ő szobájába vitt,letett az ágyra és kiment.Először nem tudtam mit akar,de amikor meghallottam Liam hangját már világos volt,hogy vele beszél.Próbáltam minél többet elcsípni a beszélgetésből,de csak annyit sikerült hogy "Ki kell most bírnod,nem érted?"Kicsit megijedtem,mert Louis bezárta az ajtót.Felült mellém az ágyra,bal kezét a hónaljam alá tette,másikat a bordámra.Csak egy kis érintés volt,de én már attól összerezzentem.Lou erősen a szemeimbe nézett.
-Ez most fájni fog.-mondta,alig hallhatóan.
Lehunytam a szemeim,és akkor Louis a kezeit összenyomta,jobb kezét pedig feljebb csúsztatta,a borzasztóan erős  szorítása közben.Először csak hangosan felnyögtem,de amikor megismételte ezt,már sikoltottam.Pillanatra megállt,mire én kinyitottam a szemeim.
-Ne haragudj.
A hangja teljesen szomorú volt.Én ilyennek még nem láttam őt.Más volt.
-Louis..mi volt a múltkor az..?
-Mire gondolsz?
-A nappaliban..
A tekintete elsötétült,hangosan felmordult.Nem hittem volna,de elkezdett beszélni.Mindent elmondott nekem.
-Volt egy lány..-felsóhajtott-Olyan rossz nézni,hogy ennyire szeretitek egymást,mármint ne értsd félre.És  hihetetlen hogy te beleszerettél egy vámpírba.Ne tudd meg Liam mennyire boldog..De még egy olyan lány,aki képes még ezek után is.-bökött az oldalamra-feltétel nélkül szeretni egy VÁMPÍRT.-nyomta meg a vámpír szót.-nincs.
-Nem tudhatod,Lou.-ültem volna fel,de most még jobban hasogatott az oldalam.
-Hamarosan jobb lesz.
-Van még tovább..igaz?-kérdeztem rá.
Fogait összeszorítva bólintott.
-Megöltem Őt.-láttam rajta,hogy ez borzalmasan fáj neki.Már alig tudta folytatni.-Annyira szégyenlem magam.Mardos a bűntudat ha csak bele is gondolok ebbe.Csodálom Liamet azért,hogy semmiképpen nem bántata téged.Még felindulásból sem.Úgy látszik én nem szerettem annyira azt a lányt,mint Liam téged.Egy sötét utcán sétáltunk,csak ketten.Úgy éreztem el kell neki mondanom mi vagyok,már nem titkolhatom tovább.Nem hitt nekem,egyszerűen elfutott.Sebesen rohantam utána,de amikor megfogtam felpofozott.Nem bírtam uralkodni magamon..Neki estem és,percek alatt végeztem vele.
Lélegzet visszafojtva hallgattam Louis szavait.Nem tudtam elhinni.Lou megrázta a fejét,mintha így egy kicsit elfelejtené.
-Ha itt megfogom,fáj még?-tette kezét a bordámra,mire felszisszentem.-Szóval igen.Akkor most nagyon figyelj rám.Megpróbálom újra.
Ökölbe szorítottam a kezeim,mire Louis megint megszorította a felsőtestem,egyik kezét feljebb csúsztatta,és én megint felsikítottam.
Pár percet némán ültünk az ágyon,majd megint ráhelyezte kezeit a bordámra.Nem éreztem semmit.Még azt sem,hogy megérint.De a kezeimet sem éreztem.Ijedten néztem rá Lou-ra,aki elégedetten bólintott.
-Pár nap,és jobb lesz.
-Pár nap?De Lou,mit csináltál?
-Eltört a bordád.Újra kellett törnöm a csontjaidat,hogy jól forrjon össze.
Egy gombóc akadt a torkomban,ahogy megtudtam mit csinált az előbb.
-De az nem pár nap!
-Hé,ezt egy vámpír csinálta.
-És az..mivel másabb?
-Megtudod.-mondta,és kiment a szobából,őt Liam váltotta.
Aggodalommal teli arccal feküdt mellém az ágyba,vigyázva az oldalamra.A szemem még mindig csillogott a könnyektől.Kezeimet a nyaka köré kulcsoltam,ő lejjebb hajolt,és megcsókolt.Nem akartam elengedni,de tudtam, hogy úgy is muszáj lesz.Váratlanul Niall rontott be a szobába.Homloka apró ráncokba szaladt,majd elnevette magát.Liam felegyenesedett.
-Igen,Niall?
Niall,nem törődve Liam kérdésével megkérdezte,hogy jobban-e vagyok.Aprót bólintottam,mire ő is letelepedett az ágyra.Össze-vissza nézelődött,néha hangosan felsóhajtott.
-Igen,Niall?-ismételtem Liamet.
-Segítened kellene!A spagetti..
-Te normális vagy?Eltört a bordája,és te spagettit akarsz vele főzetni?-legyezte a szöszi szemei előtt a kezét,Li.
És akkor leesett minden.
-Niall!Ki a lány?-kérdeztem tőle,akkora vigyorral az arcomon,hogy egy bohóc is megirigyelte volna.
-Honnan tudod?-pattantak ki a szemei.
-Megérzés.-kuncogtam,de az oldalamhoz kaptam.Még mindig nagyon fájt.-Szóval?
Megpróbáltam felülni,de nem igazán ment,ezért Liam felhúzott a kezemnél fogva,és tartotta a hátam.
-Halandóó..-kezdte Niall
-Ki gondolta volna?Egy vámpírcsajszi nem eszik spagettit.-nevetett fel Liam.
-Hagyod hogy befejezzem?Köszönöm.Lexie Brown-nak hívják,tegnap ismertem meg..egy kávézóban.Telefonszámot cseréltünk,és én..meghívtam ide vacsorára.
-Normális vagy,Niall?Tudja hol lakunk?És mikor jön?-fakadt ki Liam.-És a többiek tudják?
-Igen tudja,és azt mondta milyen hangulatos lehet!-elmosolyodott.-Meg..meg..szóval,holnap jön,de nem tudok főzni.És tudják a többiek!
-Szerinted nem fog neki feltűnni,hogy csak én fogok enni,meg ő?-nevettem fel megint.
-Oppá.-meredt maga elé Niall,és még jó hogy Liam tartott,mert a nevetéstől majdnem hátraestem,és az aztán fájt volna.-Sky,segíts!Mit mondjak neki?!