18.rész

Sziasztook♥
Már 17 feliratkozó*-* Meglesz a 20 is..?:$
Az új részt holnap teszem fel!:)
Komizni és feliratkozni ne felejtsetek:D
Vanii.xx


*Liam szemszög*
Azt hittem ott nyomban szétesek.Ahogy Sky-ból ömlött a vér,csak magamat hibáztattam.Azonnal odarohantam.Már Louis tartotta a kezében,szeméből potyogtak a könnyek,és az én nevemet suttogta mikor meglátott.Kézfejemmel végigsimítottam az arcán,miközben aggódóan Louisra pillantottam.Nem sejtettem sok jót.
-Liam..már nem tudom megmenteni.Az orvosok se tudnák.Hacsak..-erősen a szemeimbe nézett,s azonnal rájöttem mivel menthetem meg.Egyre idegesebb,és idegesebb lettem.Nem tudnám már elképzelni az életem nélküle.Féltem,ha nem tudok leállni megölöm őt.Óriásit sóhajtottam,a nyaka felé hajoltam.Megmarkoltam a kezeit,és megharaptam az érzékeny területet.Sky felsikított,majd egyre hangosabbakat nyögött.Borzalmas volt hallani.
-Liam elég!-hallottam meg egyszerre a testvéreim kiáltását,és én azonnal elfordultam.Tenyeremet a szám elé helyeztem,szemeimet lehunytam.Sky még mindig szenvedett.Szinte már fetrengett Louis karjaiban a fájdalomtól.Nem bírtam tovább nézni,kirohantam a nappaliból.

***
*3 nappal később*
*Skyler szemszög*
A szemeim kinyíltak,élesebben láttam mindent.A szobában szálló légy zümmögését tökéletesen hallottam,pedig jóval távolabb volt tőlem.Nem értettem semmit.Felálltam az ágyról,de a látványtól ledermedtem.Megláttam magamat a szobámban lévő tükörben.Hófehér bőröm,és élénkpiros szemeim voltak.Azt hittem,csak álmodom.Nem emlékeztem semmire.Épp eljutott a tudatomig az,mi is vagyok,de már sebesen a torkomhoz kaptam.Valami borzalmasan kaparta,és égette a nyelőcsövemet.Gyorsan kifutottam a hátsó kertbe,mire több illat is megcsapta az orromat.Felmordultam.Lerogytam a fűre,s a hajamba túrtam.Nem tudtam mi tévő legyek.Visszaindultam a bejárati ajtó felé,hogy elmenjek az erdőbe valami élelem után,de beleütköztem egy mellkasba.Azt az illatot még emberként is felismertem,de így..Dühösen felnéztem rá,és továbbmentem. Szinte már megijedtem magamtól.Akkora erővel löktem félre Liamet,hogy nekiesett a falnak.
-Sky!-rohant utánam.-Sky,mi bajod van?
-Hogy mi bajom van?!Szerinted nem emlékszem minden egyes szóra?Menj el..vagy most sem kell kétszer mondanom?!-kiabáltam vele,majd kirohantam a házból.
Hirtelen azt sem tudtam merre menjek.Beleszippantottam a levegőbe,és ösztönösen befutottam az erdőbe.Egyre messzebbre mentem,és eszméletlen gyorsan..szédítő volt.Pár percre el is felejtettem a szomjúságot,de abban a pillanatban megtorpantam,mikor már nagyon közelről éreztem,egy állatban folyó vér illatát.Elkaptam a fejem jobbra,majd tekintetem az egyik fa tetejére vándorolt.Elundorodtam a  mókus láttán.Sosem nézném ki magamból,hogy bármit,ami szőrös kiszívjam a vérét.De én már nem az a Sky voltam.Felmásztam a fára,és amikor az állat a legkevésbé számított rá megkaparintottam,az pedig azonnal megfulladt.Leugrottam a magas fáról,és egy darabig néztem a kezemben tartott állatra.Nem voltam képes rá..De annyira rabul ejtett az illat,hogy lehunytam a szemem és szívni kezdtem.Abból az apró mókusból pillanatok alatt "eltakarítottam" a vért,s az az égető érzés,ami eddig nem hagyott nyugodni,lecsillapodott.Behajítottam a fák közé,majd folytattam a keresést.5 mókus után már végre teljesen elmúlt a nyelőcsövemben tomboló érzés.Nem tudtam,mennyire jöttem messze a házunktól,de az tény,hogy futva percek alatt visszaértem.Becsaptam magam mögött az ajtót,és reméltem hogy nem csak Liam lesz itthon,de tévedtem.Ugyan ott állt,mint akkor,amikor elmentem.Megpróbáltam kikerülni,de az utamat állta.Pedig még Ő is tisztában volt azzal,hogy per pillanat most én vagyok az erősebb nála.
-Elengednél?-kérdeztem flegmán.
-Nem.-húzta fel a szemöldökét,és a vállamnál fogva a falnak nyomott.
Most egyáltalán nem fájt az,amit csinált.Ellenségesen a szemeibe néztem.
-Engedj már el,nem hallod?
-Nagyon is jól hallak.-morogta,s már a testével is hozzám simult.
A fejemet oldalra fordítottam,hogy véletlen se csináljon olyat,amit nem akarok.Tudtam,hogy Liam mindig is hirtelen haragú volt,de ez így már nem mehetett tovább.Egyszer úgy megbánt,hogy egy világ törik össze bennem,másszor meg úgy viselkedik velem, mintha nem mondott/tett volna semmit.Kezdtem egyre idegesebb lenni,ezért változtattam a helyzetünkön.Megfordultam,és Liamet toltam a falnak,így én már szabad voltam.Láthatóan meglepődött,mennyire megerősödtem.De a fenébe is,kit akarok becsapni?Én még mindig borzalmasan szeretem őt,bármit is tesz.Arcizmaim ellazultak,és egy nagy sóhaj kíséretében ott hagytam a folyosón.
-Sky,ne csináld már..-jött utánam,és megragadta a csuklóm.
-Én ne csináljam?Ha jól tudom nem én voltam az,aki sorozatban bántotta meg a másikat!-vettettem oda neki.
Elgondolkodott.
-Ne haragudj rám.-mondta,és mélyen a szemeimbe nézett.Tényleg,megbánta.-Igazad van.
Már  nehezemre esett ellenállni neki.Azt hittem,még napokig húzhatom azt,hogy mennyire haragszom rá.Hát,tévedtem.Kiszabadítottam a csuklómat erős szorításából,és magamhoz húzva megöleltem.Homlokomat szorosan a vállába fúrtam.A Liamhez való vonzalmamat,még akkora változás sem tudta befolyásolni,mint ez.Sőt,erősödött.Most már tudom,hogy fájdalom nélkül meg tudom csókolni,és az apja ellen is meg tudom magam védeni.Remélhetőleg.Liam halkan felkuncogott.
-Mi az?-emeltem fel a fejemet,a válláról.
-Olyan vicces..
-Micsoda?-húztam fel a szemöldökömet,és kibontakoztam az öleléséből.
-Nem akartam ezt.Mindig is azt akartam hogy maradj olyan,amilyen.Nem tetszik ez,hogy erősebb vagy.
'o' alakot formáltam a számból.
-Ez nem változtat semmin..-préseltem át a szavakat,összezárt fogaim között.
Liam hitetlenül felnevetett,mire a homlokom apró ráncokba futott.
-Liam,mi baj van?Biztos nem az az oka,amit az előbb elmondtál nekem.
-Túl jól ismersz.-sóhajtott.
Ujjait rákulcsolta az enyéimre,és kezeimet a mellkasához húzta.
-Félek attól,hogy elveszítelek.
Tágra nyíltak a szemeim.Miért?Miért hiszi azt,hogy elveszít?Még mindig nem értettem őt.
-Miért veszítenél el engem?Semmi nem változott.
-De,Sky.Nagyon is sok minden változott.
-Miről beszélsz?
-M-most,hogy te is..vámpír vagy.Louis már nem fog ellenségesen viselkedni veled.
-És te ennek miért nem örülsz?
-Szerinted miért változtatott volna át minden szó nélkül?Mert  megfogadta hogy nem fog többé beleszeretni halandóba,de amikor meglátott téged,megtette!És most,hogy vámpír vagy,ez az elmélete szertefoszlik.Nincs neki kifogása az ellen,miért ne szerethetne-szinte már remegett.
Ledöbbenve hallgattam.Hogy Louis...Louis szeret engem?
-Liam én..szeretlek.Az,hogy Lou úgy érez irántam,az az én érzéseimet nem befolyásolja!
Láthatóan kicsit megnyugodott,de nem egészen.Elengedtem a kezét,helyette a nyaka köré fontam azokat.Ő sem tétovázott,erősen a derekamba markolt,s egyre közeledett az ajkaimhoz.Pont hogy lehunytam a szemeimet,már elérte a számat.Nyelve utat tört a számba,egyre hevesebben téptük egymás ajkát,amit igazán élveztem.Ennyire vad csókom meg senkivel sem volt,azelőtt.Mikor kicsit lenyugodtunk,az ajkaink elváltak egymástól,zavartan nézett rám.
-Már hiszel nekem?
A szája szélét rágta,mintha most még az előbbinél is idegesebb lenne.Már tényleg nem értettem az ég világon semmit.De hirtelen megváltozott.Szélesen elmosolyodott,és egy puszit nyomott az orromra.Nem kérdezősködtem,inkább örültem annak,hogy már nem szomorú.Visszamosolyogtam rá,és abban a pillanatban mindenki egyszerre rontott be a házba.Jenni a nyakamba ugrott,de most meg sem rezzentem.Niall csibészen elmosolyodott az új énem láttán,s mikor Jen elengedett,átlendítette jobb kezét a vállaimon.A többiek is hasonlóképpen fogadtak,egyedül Harry sietett csak be egyenesen a nappaliba.Lehámoztam Niall kezét a vállamról,majd azonnal Hazza után mentem.
-Mi a baj?-ültem le mellé a kanapéra.
-Miattam lettél ilyen.
-Harry!-megragadtam az állát,és magam felé fordítottam,hogy a szemeimbe nézzen.-Nem tehetsz arról,hogy belezuhantam oda!
Már-már nekem volt bűntudatom.Nem elég neki az,hogy nem bocsájtom meg neki hogy megölte Jessit,most még ezért is magát okolja?
-De..
-Nincs de,Harry!-kiabáltam vele.Ne okold magadat kérlek,mert nem tehetsz semmiről.
-Nem haragszol rám?-szaladt össze a szemöldöke.
-Istenem,persze hogy nem.
Megforgattam a szemeimet,és szorosan átöleltem őt.Tudom,hogy Jessica is ezt tartaná helyesnek.Mindig is olyan lány volt aki nem haragudott sokáig senkire.Megtudna bocsájtani Harrynek,még azért is,amit vele tett.Akkor eszembe jutott milyen rég voltam a sírjánál.Elengedtem Harryt.
-Muszáj most elmennem valahova.
Aprót bólintott,láttam rajta hogy megkönnyebbült.Becsuktam magam mögött az ajtót,örültem,hogy nem vették észre hogy eljöttem.Egészen a temetőig futottam,s csak Jessi sírja előtt térdeltem le.Megint beszéltem hozzá,megint elmondtam neki mi történt velem,és hogy remélem nem haragszik rám azért,amiért olyasvalami lettem,ami megölte őt.Egy idő után már csak a füvet tépkedtem,mikor valaki megszólított.
-Ó,csak nem Sky!-morogta.
Ezt a hangot már volt elég időm megszokni,de semmi félelemérzet nem volt bennem.Magabiztosan felegyenesedtem,és megfordultam.Liamék apja ledöbbent a szemeim láttán.Még hátrált is,mire én egyre jobban közeledtem.Oldalra billentettem a fejemet.
-Na,mi az?-tártam szét a karomat.-Fordult a kocka?
-Sky ne idegeld fel!-kiáltott rám,Zayn.
Nem tudom hogy került oda,igazából mérges voltam rá.Végre vissza tudnám annak a baromnak adni azt amit velem tett,erre idejön Zayn..Ahogy elterelte a figyelmemet,a férfi rám vetette magát,erősen a földre nyomott.Összeráncoltam a homlokom,egy mozdulattal lelöktem magamról,s már támadtam volna neki,de Zayn megfogta a csuklómat,és visszarántott.
-Engedj el!-fészkelődtem,de olyan erősen húzott vissza a házhoz,hogy nem tudtam magam kiszabadítani-Miért nem hagytad?!
-Mert megbántad volna,és nem is sikerült volna.
-Pfff..azok után,hogy majdnem ő ölt meg engem?!Gondolkozol te,mielőtt beszélsz?
-Igen.-ezt olyan nyugodt hanggal mondta,mintha nem történt volna semmi,s szó szerint belökött az ajtón.
Már annyira felidegelt Zayn,hogy nekiestem volna,ha nem fog le valaki hátulról.