24.rész

Sehogy se tetszett az a csaj nekem.Azt egyből észleltem hogy nem ember.A szíve nem dobogott,ugyanolyan fehér bőre volt,mint nekem,szemét zöld kontaktlencse takarta.Szőke hajkoronája egyenesen omlott a vállára.Homlokom apró ráncokba futott,ahogy újra és újra végignéztem rajta.Váratlanul egy kéz körbefonta hátulról a derekam.
-Mit akarsz,Sasha?-szólalt meg Liam.
-Khm..ő meg kicsoda?-nyafogott,miközben hanyagul felém bökött.
-Válaszolj a kérdésemre!-emelte meg a hangját.
Hangosan felnevetett a lány,mire Liam szorítása erősödött.
-Azt hittem,nem csak egyszeri alkalom volt az a vadászat..
Dühbe gurultam.Liam ezzel töltötte a napját?!Lerángattam magamról a kezeit,bezárkóztam a fürdőszobába,ahol lekuporodtam a hideg padlóra,s hajamba túrva,idegesen bámultam az ajtót.Percekkel később kopogtak.
-Sky,ne csináld!Bolond vagy!
Szuper,még én vagyok a bolond..Hangosan cöcögtem,úgy,hogy Ő is hallja.
-Félreérted..Csak vadásztunk!
-Ja..egész nap,mi?-vetettem oda gúnyosan.
Liam hallgatott,ami egy idő után kezdett nyugtalanítani.
-Nem bízol bennem?-mondta,egészen halkan.
A kulcsot,egy nagy sóhaj kíséretében elfordítottam a zárban,és kinyitottam az ajtót.Liam a falnak támaszkodott,lehajtott fejjel.Ahogy kiléptem,teljességgel magához húzott.Moccanni sem tudtam.Álltam a tekintetét.
-Te vagy az életem.Nem is tudom hogy gondolhattad azt,hogy Sasha meg énköztem történt valami...
-Ideges lettem...az a csaj...
-Ssss..nem látod többé,ígérem.

***
Szinte körbejártuk egész Riot.Gyönyörű volt,megpróbáltam nem azzal foglalkozni,hogy szédültem a szomjúságtól,körülöttem meg mindenhol éreztem a testekben keringő vért,s hallottam a szívek dobbanását.Nem akartam ezzel elrontani az estét.Benéztünk egy közeli játékterembe is,ahol bedurciztam,mert Liam megvert léghokiban,márpedig engem ezelőtt senki nem győzött le abban a játékban.Éjfél körül értünk vissza a szállodához,és épp nevettünk valamin,amikor földbe gyökereztek a lábaim.Megint előjött a látomás.Nem éreztem Liam ujjait rákulcsolódni az enyéimre,eltűnt minden.Csak Jessit láttam.Az úttesten állt,mellette pár centire mentek a száguldozó autók.Békésen végignézett rajtam,majd tekintete a jobb oldalamra tévedt.Mintha megrázkódott volna,de nem voltam benne biztos.Ijedten követtem a tekintetét,de csak sötétséget láttam.Megiramodtam az úttest felé,ahol ő állt,de valami megragadott,és akkor a feketeség pillanatok alatt eltűnt,akárcsak a barátnőm.A hirtelen jött fény bántotta a szememet.
-Sky!Normális vagy?-fordított vállamnál fogva magával szembe,Liam.
De én még mindig azt az egy pontot bámultam.Megráztam a fejem.
-Menjünk.-fortyogtam.-Csak menjünk fel.

Percekkel később már a gondolataimba merülten feküdtem az ágyban,még Liam valakivel beszélt telefonon.Normális esetben érdekelt volna kivel beszél ilyen ellenségesen,de túlságosan megrémisztettek az előbb történtek.Olyannyira,hogy észre sem vettem,ahogy Li időközben mellém feküdt.
-Nem akarsz úszni egyet?-egy pillanat alatt felettem termett,nekem meg kiment minden a fejemből.Csak őrá összpontosítottam.Lehelete csiklandozta az arcomat.
-Ilyenkor?
-Mióta számít nekünk az idő?Bérelünk egy csónakot,és elmegyünk.Túl sokan buliznak..
Megszólalni sem tudtam,mert egy hosszú csókkal belém fojtotta a szót.Erősen a hajába túrtam,s mikor a legkevésbé számított rá,lelöktem magamról.Egy mély morgással válaszolt a tettemre.Felkuncogtam,a fürdő felé vettem az irányt.
-Átöltözök.
-Nem feltétlenül szükséges!-kiabált utánam,mikor már a fürdőben voltam.
Kikukucskáltam a hosszú ablakon a partra.Odafent az égen félhold fénylett csámpásan,sugarában a homok jóformán fehérnek látszott.Néhányszor nagy levegőt vettem,aztán a hosszú pult fölötti tükörhöz léptem.Megtaláltam a hajkefémet,és vadul a tarkómon levő gubancoknak estem,míg ki nem simultak,és a kefesörték tele nem lettek hajjal.Megmostam az arcomat,majd vizet fröcsköltem a tarkómra,amely mintha lázban égett volna.Ledobáltam a ruháimat,majd egy hatalmas,fehér törülközőt tekertem körül magamon.Ekkor szembesültem egy dilemmával.Mit kéne felvennem?Nyilván nem fürdőruhát.De butaságnak tűnne visszavenni a ruhámat.De Liam volt az,aki várt rám.Felvettem egy vékony ruhát,majd visszamentem a nappaliba.Nem láttam őt,csak egy cetlit az ágyon.
"A part menti mólónál várlak!"
Bezártam magam mögött az ajtót,s keresztül futottam a már sötét szállodán.A parton emberek nyüzsögtek,a reflektorok fénye megvilágította az óceánt,így könnyen megtaláltam Li-t.Egy nagy motorcsónak oldalának támaszkodott.Sietve lépkedtem felé,nem figyelve a részeg férfiak beszólásaival.Még csak most tűnt fel,hogy a homok olyan volt,akár a púder.Gyorsan odaértem,majd hagytam,hogy derekamnál fogva beemeljen a csónakba.Rögtön utánam ő is beszállt,elfoglalta a kormány mögötti ülést.Annyira elvoltam foglalva Liammel,ahogy vezet,hogy észre se vettem,már nem látom Riot.
-Tudod te,hová viszel?
Csibészen elmosolyodott,egyik kezét kinyújtva mutatott egyenesen előre.Ebből egy átlag ember nem tudta volna kivenni hová mutat,de én tisztán láttam,az óriási sziget körvonalait,ahol később leállt a motor.Hallottam a pálmafák susogását,a víz hullámzását,ahogy nekicsapódik a motorcsónak hátuljának.Liam ledobta az ingét egy görbe törzsű fánál,engem hátrahagyva vetette bele magát a vízbe.Mindent fekete-fehérre lúgozott a hold.Lassan lépkedtem a meleg púderon, s megálltam a fánál,ahol Liam az ingét hagyta.Habozás nélkül ledobtam magamról a ruhát,óvatosan lépkedtem Li után,a végtelenségbe nyúló vízben.Nem fordult felém.Hagytam,hogy a gyöngéd ár megtörjön lábujjaimon,és úgy találtam,hogy megfelelő hőmérsékletű.Addig lábaltam a súlytalan áramlatban,míg oda nem értem mellé,majd kezemet finoman a víz felszínén fekvő hűvös kezére tettem.
-Gyönyörű.-mondtam,és én is felnéztem a holdra.
-Elmegy-felelte nem túl meghatódottan.Lassan felém fordult,mozdulata aprócska hullámokat keltett,melyek újra megtörtek az én bőrömön.Szeme ezüstös volt jégszínű arcában.Megfordította a kezét,hogy összefonhassuk az ujjainkat a víz felszíne alatt.Félszegen mosolyogtam,aztán szabad kezemet a szívére tettem.Fehér a fehéren. Gondoltam magamban,amivel saját magamat is megmosolyogtattam.Közelebb léptem a hullámokban,és mellkasára hajtottam a fejemet.Ez a pillanat olyan tökéletes,olyan helyes,hogy lehetetlen volt kételkedni benne.Átölelt,és magához szorított.Olyan érzés volt,mintha testem minden idegvégződése áram alatt lévő vezeték lenne.Ujjai finoman vándoroltak a gerincemen.Csukva tartottam a szememet,erősebben szorítottam a nyakát,és közelebb húzódzkodtam hozzá.Nem szólalt meg.Ujjai fel-alá járkáltak a hátamon,alig érintve a bőröm,miközben finoman mintákat rajzolt rá.Hirtelen egy puffanás hallatszott,mire mindketten a part felé kaptuk a fejünket.Egy sötét alak futott be,a sziget mögött lévő dzsungelbe.Tekintetemet,a mellettem álló fiúra szegeztem.Izmai megfeszültek,arca mérhetetlen dühöt sugárzott.Felső ajkait felhúzva vicsorgott.Vagyis tudta ki volt.
-Sky,menj vissza a szállodába,és maradj is ott!
-Elfelejtetted,hogy tudok vigyázni magamra?! Már nem vagyok az a törékeny Sky-od,aki voltam!Ki volt az ott?-mondtam,de abban a pillanatban megis bántam.Nem kellett volna ezt mondanom.Szám apró vonallá préselődött,ahogy láttam a szemében a fájdalmat.
-Az apám.-összeborzongott,s olyan gyorsan kiért a partra,hogy észre se vettem,eltűnt mellőlem.
Még egy pillantást vetett rám,majd beszaladt  a fák közé.Nem hagyhattam,hogy nélkülem menjen.Egyszer,már volt baja ebből.Nem engedhetem meg magamnak,hogy tétlenül azt tegyem amit kér.Gondolkodás nélkül utánaeredtem.A fák ágai mindenfelől csapkodták futás közben az arcomat,de mintha csak tollpihék lettek volna.Nem foglalkoztam velük.Tudtam,hogy már messze járnak,de mindent hallottam.A falevelek sercegését,ahogy futnak azokon,néhány kisebb állat halk szuszogását.Aztán valami megváltozott.Mintha megálltak volna mindketten..Orrcimpáim kitágultak,lehunytam a szemeimet.Jobban összepontosítottam a hangokra.
-Hát nem adod fel?-megrezzentem.Tudtam,hogy Liam beszél.Ezer közül is megismerném a hangját.De ez nem az én Liamem volt.Ennyire sok utálatot,és dühöt még sosem hallottam a hangjában.Később hallottam mást is.Egy gúnyos hangot,amit fülsértő kacagás követett.
-Úgy ismersz te engem?
Csend lett.Akkora csend,hogy kezdtem még jobban nyugtalankodni.A lábaim váratlanul megmozdultak,az előbb hallott hangok irányába kezdtek futni.Valami reccsent.Nem tudtam örüljek-e,hogy hallok valamit,vagy ideges legyek-e,mert baja esett Liamnek.Lelkiismeretem nem hagyott nyugodni.Megbántottam,amikor bejött a dzsungelbe.És ha meghal?-összeborzongtam-Örökre magamat fogom hibáztatni.Inkább megöletem magam az apjával.Megérdemelném.
-Hallom,hogy itt vagy.-morogta valaki.
-Sky,azonnal menj el inn..!-kiáltotta Liam,de nem tudta befejezni.
Gyorsabbra kapcsoltam,így már másodpercekkel később velük szemben találtam magam.A ruhám futásközben szétszakadt,de nem érdekelt.Liam,az apja szoros fogásában volt.Mozdulni sem tudott.A férfi,kezét szorosan Liam szájára tapasztotta.Hahotázni kezdett,mire rávicsorogtam.Ha nem tartja maga előtt Liamet,esküszöm a torkának ugrok.
-Engedd el őt...-sziszegtem.
-Mert,mi lesz,ha nem,kislány?
Az arcom valósággal izzott a dühtől,és ott volt a szomjúság is.Már-már beleőrültem.Percekig csak mérgesen bámultam vággyal teli,vörösen izzó szemeibe,majd meglepetés ért.Kinyújtóztatta az ujjait,a fiút,aki nekem az életemet jelenti félrelökte,s ahogy Liam  megpróbált felkelni,lábaival rátaposott a hátára.Megint mozdulatlanul hevert.Pár másodperc volt,még a földön fekvő fiút néztem,de annyi elég is volt.A férfi rám támadt,hegyes fogait csattogtatta a szemeim környékén.Gyorsan reagáltam,amilyen erősen csak tudtam nekinyomtam a legközelebbi fának.Vadul morgott,fészkelődött a szorításomban,de végül ő nyert.Fordított a helyzetünkön.Akkora erővel taszított a törzsnek,hogy a fogságába estem.Ziháltan kerestem tekintetemmel Liamet,de ahol eddig feküdt,a hely üres volt.Tágra nyíltak a szemeim,ismét az előttem álló férfira néztem.Egyik kezével a torkomat szorította,másikkal a hátsó zsebeihez nyúlt,de tekintetét le nem vette volna rólam.
-Ezt keresed?
A hang irányába kaptam a fejem.Pontosan az engem szorító alak mögül jött.Ő is annyira meglepett volt,mint én.Eleresztett,és megfordult.Abban a pillanatban gyorsabban játszódtak le az események.Liam,az apja hasába szúrta a kezében tartott bicskát,majd a csuklómnál fogva villámgyorsan maga után húzott,egészen a motorcsónakig.Olyan erővel fogta a kormányt,hogy az majdnem szétrepedt.Még mindig félig egy másik világban jártam.Nem mertem hozzászólni Liamhez.Miért a hasába döfte?Miért nem a szívébe?Akkor már nem lenne több bajunk.Semmit sem értettem.Hiszen az apja képes lenne megölni a fiát..Liamnek miért nem megy?Miért nem ölte meg a tulajdon apját,ha egyszer esélye volt rá?A kérdések egyre jobban halmozódtak a fejemben,szét akart robbanni.Észre se vettem,ahogy Liam kirángatott a motorcsónakból,s már a hátára kapva futott fel a szobánkig.Nem voltam teljesen magamnál.Minden elhomályosult.Csak annyit láttam,hogy Li iszonyat gyorsan dobálja be a ruhákat a bőröndbe.

***
*Niall szemszög*
-Mégis mikor ivott utoljára?!-vontam kérdőre Liamet.
Sky szemei teljesen feketék voltak.Olyannyira,hogy olyat még nem láttam.Egy helyben ül már 5 napja,amióta hazahozta Liam.Bámulja a szekrényét.Semmi másra nem figyel.A vérre sem!Az emberi vérre sem.Komolyan aggódom.Ha ez így megy tovább,máshogy kell vért juttatni a szervezetébe.Az öcsém felnyögött.
-8 teljes napja.