11.rész

Ahogy kivilágosodott az ég,én már rajtra készen álltam.

Végigfutottam az egész erdőn,nem foglalkozva azzal,hogy az arcomat csapkodják az ágak.Mikor odaértem,ökölbe szorított kezekkel dörömböltem az ajtón,majdnem meg is megütöttem Louis-t.Megforgatta a szemeit,tudtam,hogy nem lát szívesen.
-Liam itt van?-ziháltam.
Homloka apró ráncokba szaladt,majd félreállt az ajtóból.Ezt igennek vettem,szélsebesen a nappaliba rohantam,ahol Liam a kanapén feküdt,kezét szorosan a mellkasán tartotta.
-Liam!-mentem oda hozzá,s ő azonnal a hang irányába kapta a fejét.
Letérdeltem elé,aggódóan az arcát fürkésztem.
-Nem esett bajod?-kérdezte, hangja remegett,és meglepett volt.
A könnyeim hullani kezdtek,átöleltem a nyakát,de a kezemről megfeledkeztem.A rászáradt vér ott éktelenkedett az alkaromon.Liam felmordult,és megragadta a csuklóm.
-Mit tett veled?!
-Veled mit tett?-vágtam vissza,hisz most cseppet sem érdekelt a karom.
-Csak egy bicska..nem érdekes,semmiség.-motyogta
-Csak egy bicska?!Liam beszélj már érthetően!
-Belém vágta jó?!-emelte meg a hangját,és ott hagyott a nappaliban.
Megfordult velem a világ,a szívem vadul vert.Nem értettem miért csinálja ezt velem..Arcomat a tenyerembe temettem,a könnyeim még jobban eleredtek.Már alig kaptam levegőt a sírástól.Hirtelen valaki bekapcsolta a TV-t,nem foglalkozva velem.Akkor ez csak Louis lehetett.Erőt vettem magamon,ráültem a fotel karfájára.
-Louis..-szipogtam.
-Mi van?
-Mit ártottam neked?
Felhorkant.
-Túl sokat tudsz.Nem is értem..Liam saját magát is veszélybe sodorja azzal,hogy veled van,de úgy,hogy még ide is költözöl,minket is..Egyáltalán miért jössz ide?Miért nem húzol el a szüleiddel Los Angelesbe?!
A szavai fájtak.Mára már teljesen összetörtem.
-Mert szeretem Őt!-kiabáltam,miközben a könnyek már áztatták az egész arcomat.
Louis végre felém fordult,erősen a szemeimbe nézett.
-Te beleszerettél egy vámpírba?-hangja elhalkult.-Még azok után is hogy..
Nem tudtam mit akar ezzel,de bólintottam,s letöröltem ujjaimmal a könnyeimet.
Lou hirtelen megváltozott.A tv-t kikapcsolta,csendben meredt maga elé.
-Magamra hagysz kicsit?-kérte,én meg kicsit meglepetten,de kisétáltam a nappaliból,és Liam szobája felé mentem.
Kopogásra emeltem a kezem,de elsőre nem mertem ,majd megint nekiestem.
-Liam?-nyitottam be,Ő pedig az ágyán ült,görnyedt háttal.-N-ne haragudj..
Fejét lehajtotta,nem nézett a szemeimbe.Lassan közeledtem hozzá,előtte megtorpantam.Ujjaimmal a hajába túrtam,hasamat szorosan a feje búbjának nyomtam.Gyengéd puszit nyomtam a nyakára,de még mindig semmi.
-Liam,kérlek mondj valamit.-suttogtam a nyakába.
-Meg is ölhetett volna..É-én annyira...nem hiszem el, hogy itt vagy.Hogy lehet..-összeborzongott.
-Az a lényeg,hogy élek.Nem?Nyugodj meg jó?Nem tudom mi történt..anya elkezdett dörömbölni az ajtón,apád meg elrohant..
Végre felnézett,erős kezeivel az ölébe húzott.Neki dőltem hideg mellkasának,és belegondoltam abba,mi lenne ha elveszíteném.De már attól is rosszul voltam.Egy darabig így maradtunk,s még ezen töprengtem,megcsapta az orromat az odakozmált étel összetéveszthetetlen szaga-a konyhából jött.Egy másik háztartásban talán nem okoz pánikot,hogy főznek,de itt..Értetlenül néztem Liamre,de Ő is ugyan olyan fejet vágott,mint én.Felkeltem az öléből.
-Megnézem.-mondtam,és egy szempillantás alatt lent voltam a földszinten.A spagettiszószos üvegnek még nem volt ideje végigfordulni a mikróban,amikor én már feltéptem az ajtaját és kirántottam.
-Mit csináltam rosszul?-kérdezte Niall.
-Előbb le kellett volna venned a fedelét,Niall!Fémet nem szabad a mikróba tenni!Egyáltalán honnan szereztél tésztát,meg..spagettiszószt?
Megvakargatta a feje búbját.
-Unatkoztam,és még úgy sem próbáltunk ki itt a fiúkkal semmit.Gondoltam,te majd megeszed.
Megforgattam a szemeimet,s lecsavartam az edény fedelét,a szósz felét kiöntöttem egy másik tálkába,a tálat beraktam a mikróba,az üveget meg vissza a hűtőbe.Beállítottam a mikrón az időt,és megnyomtam a start gombot.
Niall az alsó ajkát szívogatta,figyelte,mit csinálok.
-A tésztát legalább jól csináltam?
A tűzhelyen álló fazékra néztem-innét jött a szag!
-Érdemes néha megkeverni!-mondtam szelíden.Kerestem egy kanalat,és megpróbáltam fölkaparni az odaégett,összeállt masszát a lábas fenekéről.-Szóval mi ez az egész?-kérdeztem.
Niall keresztbe fonta a karját a mellén,és kibámult a hátsó ablakon a zuhogó esőbe.
-Nem tudom miről beszélsz!-dörmögte.
Semmit sem értettem.Niall nekiáll főzőcskézni?
-Mi ez a szaaaag?-rohant be a konyhába Jenni.-Ó,szia Sky.
-Szia,Jenni.-egy mosolyt erőltettem az arcomra.-Niall főz.
-Főz?De minek?
-Valakinek hasznosítania kellett a konyhát!-mondta Niall,majd levágta magát az asztalhoz.
-Érdekes..-jegyezte meg Jenni,és leült a szöszi mellé.
A víz időközben felforrt,a tésztacsomó fel-alá bukdácsolt benne,ahogy kavargattam.Így már ketten figyelték a tevékenységem.Némán bökdöstem a főzőkanállal a tésztát.De végül feladtam a reményt,hogy sikerült megmentenem az "ebédemet",de azért szedtem egy keveset,nehogy Niall megbántódjon.A húsvágó késsel kellett adagokat vágnom a tésztamasszából.Leültem Jenni mellé,és megpróbáltam a szószba fojtani az én tésztacsomómat,majd a legkevesebb lelkesedés nélkül enni kezdtem.Elnevettem magam.
-Niall,elég lett volna ha egyszerűen csak szólsz.Én ezt nem tudom megenni.-toltam el magam elől a tányért.
A fiú bólintott, s összevonta a szemöldökét.
-Úgy megfőztél a szakácsművészeteddel,hogy..
-Jó elég!Ne gúnyolódj tovább.-szakított félbe Niall,a tányéromat meg spagettistől kidobta a kukába!
-Mi van itt?-sétált be a konyhába Zayn,mögötte pedig szorosan Liam.
Jenni felkuncogott.
-Niall főzött Skynak,csak nem jött neki össze.
-Borzalmas szag van.-jegyezte meg Liam,miközben leült a mellettem lévő székre.
Kezem a szék mellett lógattam,az ablakon kifele bambultam.Hirtelen elöntött az a bizsergés,mint mindig,amikor Liam megérint.Az asztal alatt összekulcsolta az ujjainkat,én meg lopva rápillantottam,de le mernék rá fogadni hogy olyan vörös voltam mint egy rák.Ő csak elmosolyodott.
-Haza kellene mennem.Anyáéknak segítek csomagolni..
-Elkísérlek.-pattant fel Liam,és percekkel később már sétáltunk is haza fele.


-Bemutathatlak anyáéknak?-kérdeztem tőle,már a házunk előtt.
-Ha ragaszkodsz hozzá..-húzta el a száját,de úgy vigyorogtam rá,hogy szerintem elég egyértelmű volt.
Magam után húzva Liamet,lenyomtam a kilincset.Anya,és apa a nappali közepén pakoltak a bőröndökbe,minden hol ruhák voltak szétdobálva.A pulcsim ujját próbáltam egyre lejjebb húzni,hogy véletlen se vegyék észre a sebeimet.
-Sky,te vagy az?Segítesz kicsit?-kiabált anya.
-Anya,Apa,van itt valaki akit be szeretnék mutatni nektek.
Mosolyogtam,s apáék egyből felkapták a fejüket.Értetlenül néztek hol rám,hol Liamre.
-Ne haragudjatok hogy csak most mondom el,de Ő Liam,a..-kerestem a megfelelő szavakat,de nem tudtam hogy is állunk most Liammel,pontosan.
Hirtelen Liam ellépett mellőlem,anyáék elé állt.