1.rész

-Jessica!Ez már nem vicces,gyere elő!Hahó.-nyitottam be nevetve az éjszaka közepén az osztálytermünkbe.
Egy alak állt a teremben,előtte eszméletlenül feküdt a barátnőm.Lehervadt a számról a mosoly.Féltem.Az idegen erősnek látszott,vagyis az is volt.De erőt vettem magamon,s a könnyeim ellenére torkom szakadtából üvöltöttem a férfivel.
-Ki vagy te?!És mit tettél a barátnőmmel?!
Egyet pislogtam,és már felém tornyosult.Hátrébb léptem,mire Ő követett.Földbe gyökereztek a lábaim,mikor elérte a hátam a táblát.Nem mehettem tovább.Az idegen megragadta a kezeimet,amiket a fejem fölé emelt,s erősen neki nyomta a táblának.Úgy éreztem mindjárt végem.A szemem végig csukva volt,miközben velem szemben állt.A csuklóm leírhatatlanul fájt a szorítására.Szájával a nyakam felé közeledett,amitől még jobban összerezzentem.Kinyitottam könnybe lábadt szemeimet.
-K-kérlek.-sírtam.
Szavaimra felfigyelt,távolodni kezdett a nyakamtól,majd a szemeimbe nézett.Lefagytam.Egyszerűen mozdulni nem tudtam.Vérvörös szemei világítottak a sötétben.Az nem lehet..vámpírok nem léteznek!

  *Visszatekintés,negyed órával ezelőtt*
-Nézd már milyen helyes.-bökött oldalba Jessica.
Egyet kortyoltam a colámból,s megrántottam a vállam.
-Ne csináld már Sky!Csak rá kell nézni.
-Nyálgép.
-Fenéket!
Felkuncogtam a barátnőm észjárásán.Neki mindig ilyen fiúk kellenek.Ez már vagy a 11. iskolai disco,és még egyszer sem ment oda hozzá.
-Hozok még inni.-szólaltam meg.
Utam a büféhez vezetett,ahol kértem 2 újabb pohár kólát.Fizettem,és mentem is vissza az aulába,de az asztalnál,ahol mi ültünk ketten Jessivel, üres volt.Ijedten fordultam körbe,de sehol nem láttam Őt.Letettem a legközelebbi asztalra a poharainkat,majd a folyosókat,mosdókat végigjárva kerestem a barátnőm.De mind hiába.
-Jessica!Ez már nem vicces,gyere elő!Hahó.-nyitottam be nevetve az éjszaka közepén az osztálytermünkbe.

*Visszatekintés vége*
Oldalra billentette a fejét,szorítása lazult.Még mindig borzalmasan féltem.Az ajtó nyílódására mindketten odakaptuk a fejünket.Az előttem álló srác,pedig pillanatok alatt eltűnt.Döbbenten meredtem magam elé egy darabig,majd észbe kaptam.Sikítva rogytam le a halott barátnőmhöz.Az iskolaigazgató,Max jött be a terembe.
-Skyler?Mi történt?-tekintete a barátnőmre tévedt.-Te jó ég!Hívom a mentőket!
Tudtam hogy már semmi értelme.Jessi örökre itt hagyott engem...

***
*2 nappal később*
Semmit nem aludtam ebben a 2 napban .Kisírtam a szemeimet.Csak Jessi járt a fejemben,meg az a fiú.Ha ezt valaki mesélné nekem,magam sem hinném el mit láttam.Anya már aggódik miattam,mert nem mondok semmit a rendőröknek.Nem is hinnének nekem...
Mondjam el,hogy egy vámpír ölte meg a barátnőmet?!Ki az,aki ezt beveszi?
Pszichológushoz akarnak küldeni a szüleim,mert azt hiszik megbolondultam.Nem eszek,nem alszok,csak a szobámban gubbasztok egész nap.Holnap lesz a barátnőm temetése..Fogalmam sincs arról,hogy fogom végig nézni ahogy leengedik holttestét a hideg föld alá.Beleborzongok,ha csak erre gondolok.Elhatároztam hogy ma sétálok egyet.Már kezd sötétedni,és nekem az úgy pont jó.Nem nyüzsögnek annyian London utcáin.Megszédültem,mikor kikeltem az ágyból.Elbicegtem a ruhásszekrényemig,majd elővettem egy aránylag meleg ruhát,amit azonnal magamra is aggattam.Lefutottam az emeletről,ahol a konyhában anya ügyködött valamit.
-Hova-hova kislányom?-fordult meg.
-Uhm..csak elmegyek sétálok egyet.
-Ilyenkor?Bármi bajod eshet,felejtsd el!
- Egész végig azzal nyaggatok hogy csak a szobámban gubbasztok!Ha meg el akarok menni ez a válasz?!18 éves vagyok,az ég szerelmére!Tudok magamra vigyázni!
Láttam anyán, hogy elgondolkozik.
-Fél óra!Fél óra,és itthon vagy!
Nem tudtam erre már mit mondani neki,inkább nem mondtam semmit,mert akkor el sem enged.Felhúztam a fehér converse cipőmet,s kiléptem az ajtón.Nem volt kint hideg,de nem is volt meleg.Pont kellemes idő volt.Szakadozva kifújtam a levegőt,és lassacskán elindultam.Csak néhány szerelmes pár sétált az utcán,nem voltak sokan.Elsétáltam a London Eye-hoz,ahol előjöttek bennem az érzelmek.Amikor először ültünk fel ide Jessivel..szorítottuk egymás kezét amikor már a legtetején voltunk.Aztán a kedvenc cukrászdánk.Gondoltam beülök,úgyse lesznek bent sokan.Benyitottam a feketére mázolt ajtón,s körülnéztem a jól ismert helyen.De elakadt a lélegzetem.Az egyik sarokban ott ült..ott ült az a srác aki megölte a barátnőm.A szemei már nem pirosak,hanem nagyon világos barnák voltak.Kontaklencse.Szép próbálkozás..Szaporábban kezdtem el venni a levegőt,majd megfordultam és kirohantam a helyiségből.Nem érdekelt hogy hülyének néztek a bent lévők.Először csak gyorsan lépkedtem,de amikor hátra pillantottam,s a fiú lépett ki a cukrászdából,futni kezdtem.Egyre közelebb éreztem magamhoz.Aprót sikítottam,amikor valaki berántott egy keskeny utcába,felkapott a kezébe,s eszeveszett gyorsasággal futni kezdett velem.Éreztem hogy a könnyek legördülnek az arcomon.Hosszú perceken keresztül futott az idegen fiú,majd egy dombon letérdelt,és letett engem is.Kidörzsöltem szemeimből a könnyeket,de még mindig homályosan láttam.Megtettem ezt újra és újra.Végre már tisztán láttam mindent,de muszáj volt felsikítanom.A fiúnak ugyanolyan vörös szemei voltak,mint annak,aki megölte a barátnőm.De ez nem ő volt.Haja oldalra volt zselézve,ami egészen rövid volt.A másik srácnak,meg göndör,összekuszálódott haja volt.
-Ssss.-helyezte kezeit a szám elé.
Mellkasom folyamatosan fel-le emelkedett.Féltem tőle.