3.rész

Sziasztok!Örülök hogy olvassátok,és tetszik is a blogom:)
Tovább is örömmel várom a feliratkozókat és a komikat:D
Ne felejtsétek hogy hétfőn Best Song Ever klipp:$
Jó olvasást!/Legkésőbb pénteken lesz új rész/
Vanii.xx


Ahogy Liam elhagyta a szobát, én már nem tudtam aludni.Folyamatosan forgolódtam.Azt sem értem,egyáltalán miért jött ide?!Magamat sem értem..Miért engedek magamhoz ilyen közel egy szörnyeteget?Na jó,ez egy kicsit durva kifejezés volt..De akkor is,úgy bántam vele pár perce,mintha egy normális ember lenne,pedig nem az!Egyáltalán nem..Viszont bármit teszek,nem tudok már félni tőle.Sosem fogom tudni már úgy kezelni,mint egy vámpírt.A tegnap este mély nyomott hagyott bennem.Úgy véltem elég lesz a szenvedésből,inkább felkeltem és felöltöztem.Anya és apa dolgozik,mondjuk,örülök neki.Nem szívesen futnék most össze velük.Lebotorkáltam a lépcsőn,egyenesen a konyhába,ahol főztem magamnak kávét.Nem szoktam sokat inni,csak akkor ha ideges vagyok.Az étkezőasztalnál kortyolgattam belőle,miközben agyban teljesen máshol jártam.Csak Liamre tudtam gondolni.Megbántottam őt?Óriási levegőt vettem,visszafutottam a szobámba,amilyen gyorsan csak tudtam felöltöztem,és már futottam is ki a házból.Bezárni is majdnem elfelejtettem.Kicsit hátrahőköltem,mert azt sem tudtam merre induljak.Tegnap este más volt.Hol laknak Ők?!Gyerünk Sky,gondolkozz.Lehunytam a szemem,és nem törődve a kocsik zajával,próbáltam felidézni hogy hol lehet az a kihalt környék.Már a fejemet fogtam idegességemben.Egyszerűen nem jutott eszembe semmi.Gondoltam felülök a London Eye-ra,onnan belátom a környéket.Fél  óra,hosszú óráknak tűnt,még végre körbe ment a kerék.De hiába.Nem segített semmit.Szomorúan baktattam hazafelé,mikor hátulról meg láttam..Harryt.Ő az egyetlen esélyem arra,hogy beszélni tudjak Liammel.Akkor is,ha meg akar ölni.Oda futottam,kezemmel megérintettem a vállát.Hogy mit nézett arra,azt nem tudom.Nem is érdekel.Megfordult a tengelye körül,s mikor meglátott engem,elmosolyodott.
-Nocsak-nocsak.Biztos jó emberhez jöttél?
-Harry!Miért ölted meg Jessit?!Mi okod volt rá?!
Összeráncolta szemöldökét a hangnememre.Nem azért jöttem ide hozzá,hogy ezt megkérdezzem,de muszáj volt.Ahogy megláttam az arcát,elkapott a düh.
-Tudod,a barátnődnek olyan jó illata volt mint neked..és én vámpír vagyok.Vagy elfelejtetted?-simította meg az arcomat.
-Ne érj hozzám!-csaptam rá a kezére.
-Te meg ne dühítsd fel engem.-megemelte a hangját,arca átváltott a mosolygósból,mérgessé.-Miért is jöttél most ide?
Már megértettem mindent.Harry nem bánthat engem.És tudom,hogy azért nem,mert Liam a testvére.
-Liam otthon van?-kérdeztem.
-Ja.Pont azért jöttem el ,mert valaki árulkodott neki arról,hogy megöltem valakit.-szemei szikrákat szórtak rám.
-Oda kell mennem!Mondd,merre van.Kérlek.
-Miért jó az nekem,ha elmondom?
Hallgattam.Erre mégis mit tudtam volna mondani?
-Jó,akkor hagyjuk.-ezzel újból elindultam hazafelé.
Hülye lettem volna,ha azt hiszem utánam jön.Becsaptam magam mögött az ajtót, lecsúsztam a földre,és lábaimat felhúztam a mellkasomhoz.Mi van akkor,ha Liam többet már nem jön vissza?Én meg sosem tudom meg hol laknak.Valami ott motoszkált a fejemben,amit még magamnak sem akartam bevallani..

***

*Temetés előtt,1 órával*

Egyre közeledett a 6 óra.Úgy éreztem mindjárt megfulladok,a gombóc miatt a torkomban.Már több mint 2 órája elkészültem,azóta csak fel-alá mászkálok a házban.Anyáék még sehol..Azt mondták,4-re itthon lesznek!Most 5 óra van.Kezdek aggódni.A telefont sem veszik fel.Már pont indultam volna el anya munkahelyére,amikor mindketten egyszerre nyitottak be az ajtón.
-Anya!Hol voltatok?1 óra és mennünk kell!
-Mindent meg fogsz tudni idővel.Most hagyj minket készülődni!
Na,szuper.Levágtam magam a kanapéra,s benyomtam a tévét.Apáék háromnegyed óra alatt készültek el,azaz volt negyed óránk hogy odaérjünk.Egész úton azzal nyaggattam apát,hogy menjen gyorsabban.De ő jött a "nyugodj meg,odaérünk" dumájával.Végülis igaza lett,de mindegy.Már akkor elkapott a sírás,amikor megláttam a tetőtől talpig feketébe öltözött embereket.Jessica anyukáját,testvérét,és apját.Milyen érzés lehet nekik,ha nekem ennyire borzalmasan fáj?Egyenesen hozzájuk sétáltam,és szorosan átöleltem őket.Ide nem kellettek szavak..Minden erőmmel azon voltam,hogy ne fájjon ennyire.De bűnösnek éreztem magam.Azért,mert tudom ki tette és nem teszek ellene semmit.Azzal nyugtatom magam,hogy aki megölte egy vámpír,és ellene nem is tudnák semmit tenni.Megszólalt a halk zene,miközben homályosan láttam mindent,és mindenkit magam körül.Ilyen érzést az életben nem kívánnék senkinek..3 éves korunk óta legjobb barátnők voltunk.Megfogadtuk,hogy soha senki nem fog minket szétválasztani.1 héttel ezelőtt,bele nem gondoltam volna abba, hogy így megváltozik az életem.A temetés után teljesen magam alatt voltam.Még jobban,mint eddig.Így már teljesen biztos voltam abban,hogy soha többé nem fogom látni Jessit.Ha valaki ezt megtudná,totálisan bolondnak nézne,de egészen a mai napig reménykedtem benne,hogy valamilyen csoda folytán újra itt lesz velem.Mivel érdemelte ezt ki?Soha senkinek nem ártott...Nem tudom hogy fogom tudni feldolgozni a halálát.Lassan már kezdtek felszívódni az emberek,végül meg már csak én és a szüleim maradtak.De én még mindig a sírja előtt gubbasztottam.
-Sky..gyere,mennünk kell.
-Anya,menjetek.Majd hazasétálok.Maradni szeretnék még.
-Biztos vagy te abban?
Aprót bólintottam,mire apa egy puszit nyomott a fejemre,és elmentek.Csodálkoztam hogy itt mertek hagyni a temető közepén,este 8kor,de ez engem most a legkevésbé sem érdekelt.Beszéltem hozzá.Beszéltem Jessihez.Elmondtam neki mindent.Liamet,Harryt..egyszerűen mindent kimondtam.Már jó régóta ücsöröghettem ott "vele",mikor valaki megszólalt a hátam mögül.
-Sajnálom.
Ijedtemben hátrafordultam,de megkönnyebbülés töltött el.Liam állt ott.Letöröltem könnyimet az arcomról,és most én közeledtem felé.Pontosan előtte megálltam,mire ő magához húzott,és átölelt.Először borzalmasan fájt a szorítása,fel is szisszentem,de amikor meghallotta lazított rajta.Leírhatatlan milyen érzés volt..Ahogy ott állunk,csak mi ketten..Egy percre sem gondoltam arra,hogy Liam más mint én.Egy normális ember soha nem ölelne meg egy vámpírt,még az én előzményeimet nézve se.Én,megtettem.Tegnap ismertem csak meg ,de..én azt hiszem, szeretem őt.