8.rész

Sziasztok!:)
Köszönöm az előző részhez érkezett komikat,annyira jól esik ezeket olvasni:')Továbbra is várom a komikat,és a feliratkozókat:D
Hope you like it♥
Vani.xx

-Sky!Te egész este a földön feküdtél?Hahó,Sky!-rázogatott valaki,de nem tudtam ki. Liam hangját bárhonnan felismerném,de ez nem Ő volt.Mozdulni sem tudtam,egy hang sem jött ki a számon.Még csak a szemeimet sem tudtam kinyitni.
-A frászt hozod rám,hallod!Mondj már valamit.-folytatta,és ezúttal már meg is rázott.
Hangosan felnyögtem,átfordultam a másik oldalamra.Nem érdekelt semmi,mert tudtam, hogy ha felkelek,haza kell mennem.Egy hangos sóhajt hallottam magam mellől,majd benyúltak alám,és felemeltek,mire én a "támadóm" mellkasát kezdtem püfölni.
-Tegyééél le!-nyafogtam.
-Aha,szóval mégis ébren vagy!
Kinyitottam a szemeimet,és legnagyobb meglepetésemre Niall kezeiben voltam.
-Tegyél már le,hallod?-még erősebben kezdtem ütni a mellkasát,de ő meg sem érezte.
-Nyugi már!
Hirtelen ökölbe szorítottam a kezem,és megint megütöttem,de most akkora erővel,hogy elgémberedtem.
A szabad kezemmel a másikért kaptam,s óriásit sikítottam,mire Niall arca eltorzult.
-A kezem!!Francba!
A szöszi,egyik kezével az enyémért nyúlt,és megpróbálta kihajlítani az ujjaimat,kisebb-nagyobb sikerrel,majd elhúzta a száját.
-Eltörtek az ujjaid.-közölte,olyan természetesen,amennyire csak lehet.
Elkerekedett szemekkel néztem rá.Gondolom a sikítás lehet az oka,vagy a kiabálás,de Zayn rontott be a szobába.Elég hülyén nézhettünk ki.Én,Niall kezeiben,savanyú képpel az ujjaimat vizsgáltam,Niall pedig rugdosta az ágy szélét.
-Mi történt?-kérdezte,elég furán.
-Sky beleütött a mellkasomba és eltörtek az ujjai.-rázogatta a vállát,de láttam rajta hogy visszatartja a röhögést.
Hát,Zayn nem tartotta.Olyan hangosan kezdett el rajtam röhögni,hogy szerintem még az erdő végén is lehetett hallani.
-Sky...te..komolyan..-Zayn már majdnem összeesett,de ez az én szemszögemből,egyáltalán nem volt vicces.
-Niall,tegyél le!Zayn,te pedig hagyd abba a röhögést!
Niall leállított a padlóra,de Zayn még mindig röhögött.
-Hagyd már abba!-parancsoltam rá.-Disznó.
Niall "húúúú"-zott egy sort,aztán Zaynnel egyetemben kisántikáltak a szobából.A dühtől,szerintem tökéletesen elvörösödtem.Muszáj volt innom.Leszaladtam a lépcsőn,egyenesen a konyhába. Harry,a konyhapultnak támaszkodva itta a vöröses folyadékot egy pohárból,amitől nekem hányhatnékom lett.Fordultam volna vissza,hogy berohanjak a fürdőszobába,de Harry utánam kiáltott.
-Rossz a gyomrod?-röhögött utánam,jó hangosan.Szuper.
Végülis nem kellett a WC-re mennem,mert a hányinger elmúlt ahogy kiléptem a konyhából,inkább bementem a nappaliba.Csak Liam volt ott,és ahogy megláttam,gépiesen vissza is fordultam,de egy pillanat alatt ott termett,és a csuklómnál fogva visszarántott,úgy,hogy teljesen hozzá simultam.

-Liam..ez fáj..-felszisszentem,mert hozzáért az ujjaimhoz,mire idegesen nézte az arcomat.
-Mi történt?
-Niall..vagy is..én..
-Niall bántott?!-emelte meg a hangját.
-Nem,dehogy!Csak megütöttem,és az ujjaim...ehm..eltörtek.
Ezen már Ő is elmosolyodott,amit kevésbé néztem jó szemmel.
Liam a kanapéhoz vitt,majd behúzott az ölébe.Kicsit fészkelődtem,ahogy kemény,hideg mellkasának dőltem,de nem zavart.Hirtelen kimentek a fejemből a szavai,amiket tegnap este mondott.Megfordultam,lábaimat rákulcsoltam a derekára,hogy a szemeibe tudjak nézni. Liam,homlokát gyengéden az enyémnek nyomta,és így ültünk,ki tudja meddig..De nem is érdekelt abban a pillanatban semmi,csak Ő.Ha most elmenne,az olyan lenne mintha kiszakítana belőlem egy darabot,és elvinné magával.Már nem lennék önmagam.Egy pillanatra sem vettem le a szemeimet,gyönyörű arcáról.Teljesen rabul ejtett.Örökké ezt a pillanatot akartam volna átélni,de tudtam, hogy ez nem lehetséges.
-Khm..-mormogta valaki,aki,gondolom belépett a nappaliba.
Hátrakaptam a fejem,az ajtóban Louis állt,gúnyos,féloldalas mosollyal a képén.
-Mit akarsz,Louis?-kérdezte Liam,ellenségesen.
-Ha jól tudom,én is itt lakom,és jogom van bejönni a nappaliba-húzta fel a szemöldökét-és azt is jól tudom,hogy ha én nem lennék,a drágalátos Sky-od,még mindig a szilánkok közt heverne!
Lehunytam a szemem,a szavai hallatán,közben éreztem,hogy Liam izmai megfeszülnek,felállásra készen áll.Fél kezemmel a pólója alá nyúltam,ujjbegyeimmel,mintákat rajzoltam, tökéletesen kidolgozott felsőtestére,amitől kirázta a hideg,és láthatóan lenyugodott.Louis,mintha ott sem lennénk,levágta magát a mellettünk lévő fotelbe,és max hangerőre tekerte a TV-t.Idegesített Lou viselkedése,meg az is, hogy játssza a rossz fiút...mondjuk,ez nem teljesen így van,mert tényleg "rossz fiú",valamilyen értelemben..
Liam megint ideges lett,már nem tudtam hirtelen mit csináljak.
-Menjünk fel.-suttogtam neki,egészen közel hajolva a füléhez.
Aprót sóhajtott,leakart volna valahogy szedni magáról,de maradtam.Értetlenül nézett rám, én pedig vártam,hogy leessen neki,hogy nem akarok róla leszállni.Elmosolyodott,amiből azt vettem le,hogy felfogta.Felállt a kanapéról,s én erősebben szorítottam lábaimmal a derekát.Kioldalaztunk a nappaliból,s miközben Liam bele-bele csókolt a hajamba,próbáltam elkapni Louis tekintetét.Nem azért,mert érdekelt mit szól ahhoz, amit csinálunk,csak minő kíváncsiságból.De fagyos tekintetét le nem vette volna a televízióról. Liam,úgy ment fel velem az emeletre,mintha a kezében sem lennék.Folyamatosan a szemeimbe nézett,nem törődve a lépcsőfokokkal.Talpával belökte a szobája ajtaját,engem egyenesen az ágyra fektetett,majd lassan felém tornyosult ,kezeit megtartva a fejem mellett.Vággyal teli szemekkel néztem rá,de megrázta a fejét.Az orromra nyomott egy puszit,majd mellém feküdt.Nem hagyhattam annyiban,oldalra fordultam,és megtámasztottam fejemet a kezemmel.
-Miért?-nyögtem ki.
Liam oldalra kapta a fejét,ő is ugyanolyan  pózba helyezkedett el.
-Mit miért?-kérdezte,de nagyon is jól tudta miről beszélek.
-Liam!
Megforgatta a szemeit,szemöldöke összeszaladt.
-Tudom,hogy fájna.Nem engedhetem meg magamnak,hogy bántsalak.
Nem  tetszésem kifejezéséül felnyögtem,és hátat fordítottam Liamnek,de ezt a mozdulatomat követte,hogy Liam, egyik kezét átlendítette a vállamon,s ajkaival cirógatni kezdte az arcomat.Libabőrös lettem erre a mozdulatsorára.
-Ne legyél türelmetlen.-suttogta a fülembe,amitől méginkább akartam őt,de tudtam, hogy pár perc alatt nem gondolja meg magát.-Bekötöm a kezed.-terelte el a témát,és kisietett a szobából.
Egy nagy sóhaj kíséretében felültem, s az ajtót bámulva vártam, hogy visszajöjjön.Nem kellett sokáig,mert pár perc elteltével már kötszerekkel a kezében jött vissza.Leült velem szemben az ágyra,és szabad kezeibe vette a sérült tenyeremet,másik kezével, pedig a vizes fáslit,szorosan az ujjaimra tekerte.Fel-felszisszentem a mozdulataira,de nem is fájt annyira.Túlságosan lefoglalt a látványa.
-Mi az?-kérdezte,mikor már befejezte,és a kötszeres dobozt is lerakta az éjjeli szekrényre.
Elpirultam,amit Liam is észre vett,mert halkan felnevetett.Azt hiszem,nem kellett többet mondanom.De valami ott motoszkált az agyamban még mindig,már napok óta.Nem mertem tőle megkérdezni,de tudtam,hogy muszáj lesz.Nagy levegőt vettem.
-Liam..
Kérdőn nézett rám,várta,hogy folytassam.
-Ha ma haza megyek..u-ugye-elcsuklott a hangom-ugye nem most látlak utoljára?
Liam arca hirtelen megváltozott.Mintha..nem,az nem lehet!Féltem a válaszától.Féltem,hogy azt mondja, hogy "sajnálom,de igen".