9.rész

Hat komi♥
Áá annyira köszönöm:$:') De nem fecsegek itt továbbxd:DBiztos jobban érdekel titeket a rész,mint ez:) Várom a feliratkozókat,és a komikat is:)
Vanii.xx

-Komolyan ezt gondoltad?-kérdezett vissza,de akkora kő esett le a szívemről,hogy abba beleszédültem.-Beleremegek már a gondolatba is,hogy elveszítelek.De most tényleg haza kell menned,Sky.
-Nem akarok!-tiltakoztam
-Sky!Anyád már felhívta Jennit. Megyek,amint tudok,ígérem.
Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból,és Liam után eredtem,aki a bejárati ajtó előtt bevárt.
-Sziasztok!-kiáltottam hátra,és kiléptem az ajtón,de valaki akkora erővel a hátamra ugrott,hogy összeestem.
-Jenni!Sky ember,az ég szerelmére!-forgatta a szemeit Liam-Szállj le róla!
-Jó na.
Felálltam a koszos földről,majd szembe fordultam Jennivel.
-Hiányozni fogsz,Sky.Majd látjuk egymást.-ezzel megölelt,és visszament a házba.
Óriási levegőt vettem.
-Mehetünk.
Liam féloldalasan elmosolyodott,engedély kérően nézett a szemeimbe,és azt követően le,a jobb kezemre.Tudtam mit szeretne, ezért akaratlanul is újra elpirultam.Rákulcsolta ujjait az enyéimre,amivel megint hihetetlen érzést váltott ki belőlem.Egyre kijjebb haladtunk az erdőből,bennem meg a tegnap történtek kavarogtak.Nem akartam elmenni a fa mellett,egyáltalán nem is akartam többet az erdő azon részén tartózkodni.De Liam jelenléte biztonságot sugárzott.Tudtam,hogy nem eshet bajom,és ez elég volt.A házunk előtt megálltunk, de nem akartam elengedni a kezét.Nem akartam,hogy elmenjen.
-Sky..
Alsó ajkaimat lebiggyesztettem,szomorúan néztem a szemeibe.
-Mikor látlak?
-Hamarosan.-mosolygott,majd egy puszit nyomott a szám szélére,és elment.
Percekig néztem a távolodó alakját,majd egy nagy sóhaj kíséretében benyitottam az ajtónkon.
-Anya,apa!Megjöttem!
-Sky,kicsim,gyere ide!Muszáj valamit megbeszélnünk.
Levettem a cipőimet,és bementem hozzájuk a nappaliba.Gondterhelt arccal néztek rám,amitől megijedtem.Odabicegtem a kanapéhoz,leültem,és vártam.
-Az a helyzet..hogy tudod,a múltkor később értünk haza.Apád irodájában..házat kerestünk.
-Házat?Minek?
-Elköltözünk.
'o' alakot formáltam a számból,majd felkuncogtam.
-És az miért olyan nagy tragédia?
-Azt hiszem, valamit félreértettél,Sky.Los Angeles-be költözünk.
Abban a pillanatban rosszul lettem.Forogni kezdett körülöttem minden,semmit sem láttam tisztán.
-Hogy micsoda?!-ugrottam fel a kanapéról.-Nem megyek Los Angelesbe!-kiabáltam
-Nyugodj meg Skyler!Apád  kapott egy nagyon jó állást!Lesznek új barátaid.
-Nem akarok újakat!Anya,itt akarok maradni,nem érted?!
-Mi ez a hangnem?-szállt be apa is a beszélgetésbe-Nem maradhatsz itt,egyedül!
A hajamba túrtam,majdnem toporzékolni,és sikítani kezdtem,de helyette csak felszaladtam az emeletre,s magamra csaptam a szobám ajtaját,amit be is zártam.Nem tehetik ezt velem!Igen is,itt maradhatok egyedül!Már betöltöttem a 18-at!Hirtelen bevillant valami.Gyors léptekkel vissza mentem anyáékhoz.
-Odaköltözök Jenniékhez!
-Hogy mondod?-szűkült össze anyám szemöldöke.
-Odaköltözök Jenniékhez!-ismételtem.
-Azt hiszed,itt hagyunk a világ másik végén úgy,hogy még csak Jenni szüleit sem ismerjük?-kelt ki magából anya.
-Kérlek,anya!Minden nap telefonálok,ígérem.Csak itt szeretnék maradni Londonba.
Anya a szája szélét kezdte el idegesen rágni.
-Még meggondoljuk,de akarok beszélni Jenni szüleivel!
Na ez az,amire nem gondoltam.Hogy beszélni akar a szüleivel.Aprót bólintottam,de még mindig kattogott az agyam.Visszamentem a szobámba,ahol folyamatosan fel-alá járkáltam,egészen addig,még valaki be nem kopogott az ablakon.Odakaptam a fejem,mondjuk,tudtam hogy Liam lesz.Kinyitottam neki,Ő rögtön be is jött,mire belőlem ömlöttek a szavak.
-Segítened kell nekem!Anyáék Los Angeles-be akarnak költözni,de úgy,hogy én is velük menjek.Mire én teljesen bepánikoltam,és azt mondtam oda költözök Jenniékhez,és most anya beszélni akar a szüleivel,és..hadartam.
-Várj!Ha jól értem,te beakarsz költözni egy vámpírokkal teli házba?
Pár pillanatra elhalkultam.De nem kellett sokáig,mert sebesen bólogatni kezdtem.
-Jó-jó,most már nyugodj meg.-mondta Liam,majd kezei közé vette az arcomat.Mélyen a szemeimbe nézett.-Megoldjuk.Amúgy sem hagynám,hogy elmenj innen.
Szavai megnyugtattak.Tudtam,hogy ha ezt mondja,az úgy is lesz.Nagyot sóhajtottam.
-Hogyan?
-Mikor akar beszélni velük?-kérdezte.
-Ha egyáltalán megengedi hogy-elcsuklott a hangom-hogy itt maradjak.
-Ssss.Nem lesz baj.-ezzel magához húzott,én meg átöleltem a derekát.
Sokáig maradhattunk így,de nem zavart.Dübörgésre kaptam fel a fejem,ami csak is az lehetett,hogy anya jön fel a lépcsőn.Ijedten néztem Liamre,de ő pár másodpercen belül már eltűnt a szekrényemben.Kopogtak.
-Sky,én vagyok,anya.
Szakadozva fújtam ki a levegőt,miközben lenyomtam a kilincset.Anya egyenesen az ágyamra ült,majd megpaskolta a mellette lévő helyet.Odacsoszogtam mellé.
-Gondolkoztam,Sky.Apád, és én is úgy döntöttünk,hogy már eléggé érett vagy ahhoz,hogy a barátnőddel lakj Londonban.
-Úristen!Jajj,anya ez komoly?Annyira szeretlek!-már öleltem volna meg,de feltette a kezeit.
-DE!
Visszahúzódtam.
-1 hét múlva indulunk,onnantól kezdve mindennap írsz,telefonálsz,és skype-on is tartjuk a kapcsolatot megértetted?Elhiszem,hogy Jenni szülei a gondodat fogják viselni,ezért nem beszélek velük,de győződj meg arról,hogy tényleg nem fogsz zavarni!
-Jó-jó,köszönöm!
Beleborultam a nyakába,amitől hátra esett az ágyon,de nem érdekelt.Addig öleltem,ameddig csak tudtam.
-Most már elég,te lány!Megfojtasz.-felült,egy puszit hagyott a homlokomon,és kisétált.Az ajtócsapódást követően,Liam kilépett a szekrényből.
-Na,mit mondtam?-kacsintott-De apám..biztos jó ötlet az,hogy pont hozzánk gyere?Bármi történhet..
-Vigyázok,jó?Csak beszéld meg a többiekkel!
Rámmosolygott,de a szemei nem mosolyogtak.Láttam rajta,hogy tényleg félt,de ha az lennék,ami ő...
-Sietek vissza.-elindult az ablak felé
-Várj,Liam!
Kérdőn hátrapillantott,mire én közelebb mentem hozzá.Pár centi választott már csak el ajkaitól,észre vette,mit akarok.
-Sky!Ne csináld!
-Kérlek..
Belekapaszkodtam a nyakába,már alig bírtam magammal.De Liam lehámozta karjaimat magáról.
-Liam..-mondtam,de ő már kimászott az ablakon.
Megőrjít.Nem engedi..beleőrülök abba,hogy nem csókolhatom meg.
Törökülésben elhelyezkedtem a szőnyegemen,pont úgy,hogy tökéletesen lássam szobám ablakából,a London Eye-t,és azt,mikor jön újra vissza Liam.Hosszú,óráknak tűnő percek múlva végre bemászott a már kinyitott ablakomon.Csillogó szemekkel néztem rá.Nagyot sóhajtott,majd leült velem szemben.
-Jenni ugrált örömében,Niall és Zayn is szívesen lát,Harrynek sincs vele baja,Louis..khm..ő majdnem kivágta a cirkuszt,de lecsillapodott és most valahol az erdőben kóvályog.Szóval 1 hét múlva már nálunk laksz.
Louis nem érdekelt most egyáltalán,csak az,hogy velük élhetek.Nem érdekel,hogy mások mint én.Nem érdekel, hogy életveszélyben leszek ott.Feldobják a napjaim.És ott van az a fiú is,akit leírhatatlanul szeretek.
Feltérdeltem Liam elé,s számat a nyakához igazítottam.
-Itt maradsz éjszakára?-suttogtam neki úgy,hogy közben bele-bele haraptam a bőrébe.
Kezeivel átfogta a derekam,még közelebb húzott magához.Homlokomat a vállán pihentettem,közben folyamatosan simogattam pólón keresztül a hátát,ahol csak értem.Hirtelen felkaptam a fejem,mire Liam gyengéden végigsimított kézfejével az arcomon.Elvesztem a tekintetében.Közeledni kezdtem ismét az ajkaihoz,amit csak egy halk morgással jutalmazott,de nem húzódott el.Megálltam közvetlen a szája előtt,s engedélykérően néztem rá.Nagyot nyelt,majd bólintott.Ő is közeledett,a gyomromban tomboló lepkék pedig ki akartak törni a hasamból.Ajkaink egymásra tapadtak,Liam nyelve utat tört a számba.Beletúrtam a hajába,amit egy mély,férfias nyögéssel jutalmazott.