12.rész

Meghoztam a 12.részt is..
Wow.Már tényleg a 12.?:) Annyira örülök hogy tetszik nektek a blog,és hogy komiztok is^^  Nem tudom elégszer megköszönni:D
Feliratkozni,és komizni ne felejtsetek♥
Jó olvasást.  Vanii.xx

-Üdvözlöm.-nyújtotta a kezét először apa felé,majd anya felé is.-Sky barátja vagyok.
Én közben egyik lábamról a másikra ugráltam,ajkaimat szívogatva,hogy vajon szimpatikus-e nekik Liam.
-Mármint,olyan,barátja?-értetlenkedett anya.
Liam halkan felnevetett,majd bólintott.
-Khm..-morogta apa az orra alatt.-Skyler,mikor akartad ezt a jó édes apáddal közölni?
Hát,igen.Apa mindig rossz néven vette ha van barátom..
-Ne haragudj,apu.De nem akartam elkiabálni.
-Ez így teljesen normális,Greg!-bökte oldalba anya,apát./Amúgy apa neve,Greg,anyáé pedig Camilla./-Csak természetes hogy nem akarta elkiabálni,ne vágj ilyen savanyú képet.
Apa nagyot sóhajtott,s újra pakolni kezdett a bőröndjébe.
-Nekem,mennem kell.-lesett az órájára Liam.
-Kikísérlek.-mondtam.
-Örültem,Liam!-kiabált utánunk anya.
-Szint úgy!
Kimentünk az utcára,hogy apáék véletlen se hallják a párbeszédünket.
-Hová mész?
-Nem segíteni akartál,pakolni?-mosolygott rám,és ha ezt csinálja,én még mindig elfelejtek levegőt venni.
-D-de igen,de..
-Sss.-húzott oda magához,s végigsimított a hajamon.-Hívj,ha kipakoltatok.Átjövök.
-Jó.-mondtam,mire Liam a szám sarkába adott egy puszit,s indult volna el.-Várj,Liam!Akkor most ezek szerint én a b-barátnőd vagyok?-a hangom megremegett.
-Miért,nem így van?-mosolyodott el pimaszul.
Éreztem hogy arcomat elönti a pír.Liam még egyszer szorosan megölelt,majd elment.
Vissza mentem a házba,letérdeltem anya elé,és segítettem a ruhákat a bőröndökbe rakni.Apa közben telefonnal a kezében szaladgált az étkező és a konyha között.
-Apa mit csinál?-kérdeztem anyut,aki pont becipzározta az egyik bőröndöt.
-A bútorszállítókkal beszél.3 nap múlva jönnének  a cuccokért,de apád ragaszkodik hozzá,hogy holnap jöjjenek.
-De hát kedd van!Szombaton mentek..hogy leszünk meg bútorok nélkül 3 teljes napig?!
-Sky,kicsim.Mi holnap megyünk.Úgy volt tudom,hogy 1 hét,de apád munkaideje csütörtök reggel kezdődik.Szerinted miért most pakolunk?A bútorszállítók meg csak 1 nappal utánunk érkeznének meg,de ha most ráveszi őket,hogy holnap vigyék el azokat,már ott lesznek a bútorok,amikor odaérünk.
-Ó-ó!Értem,akkor nem baj,ha én is..-mutattam a lépcső felé.
-Persze,menj csak pakolni nyugodtan.Jenniéket nem fogod zavarni?100%?
-Igen,anyu.-ezzel felrohantam az emeletre.
Kihúztam a fekete bőröndöm az ágy alól,s pár percig tétlenül ültem előtte.Körülnéztem a szobámban.Azért hiányozni fog.

***
Hulla fáradtan dőltem hátra az ágyamban,mikor végre mindennel végeztem.3 teljes bőrönd telt meg a cuccaimmal,és azokat is eléggé nehezen tudtam lecsukni.Szinte már ugráltam rajtuk,hogy lelaposodjon.A telefonomért nyúltam,hogy felhívjam Liamet.Már szürkület volt,és én így is borzalmasan féltem attól,hogy Liam apja megint megtámadt.Pár csengés után felvették a telefont.
-Mehetek?
-Igen.-kuncogtam fel,s Liam már meg is szakította a hívást.
Még vártam rá,lenéztem anyáékhoz,de nem találtam őket,csak az ajtó mellé kikészített bőröndöket.Aztán eszembe jutott,hogy már elmentek aludni.Holnap biztos korán kelnek.Meghallottam egy halkabb zörgést fentről,ezért gyorsan visszaszaladtam a szobámba,ahol gyorsan kinyitottam Liamnek az ablakot.Azonnal átöleltem.
-Baj van?
-Holnap költöznek anyáék,azaz,én is holnap megyek hozzátok.-mosolyogtam rá,ő pedig ugyanígy tett.
-Hogy-hogy holnap?
-Apának előbb kell odaérnie..
-Vagy úgy.-még morgott valamit,de nem teljesen értettem,örültem annak ,hogy itt van velem.És tudom hogy ilyenkor nem eshet semmi bajom.
Liam hirtelen felkapott,mire én elnevettem magam,de gyorsan elhallgattam,nehogy anyáékat felébresszem.Az ágyon letett,majd mellém feküdt.Szorosan hozzábújtam,fejemet a mellkasára fektettem.Miközben én ujjbegyeimmel a hasát simogattam,ő az ablak fele bámult,a már sötét szobában.Álmos,egyáltalán nem voltam.Akkor,mikor Liam a legkevésbé számított rá,jobb lábamat átlendítettem a teste másik oldalára,s ráültem a hasára.Ő csak halványan elmosolyodott.Fura volt így a szemeibe nézni,hogy nem vörös,hanem szinte már aranyszínű,de nem zavart.
-Nem vagyok álmos.
-Csodálod?Mostanában túl sokat alszol.
-Tényleg?-vontam fel egyik szemöldökömet.-Elmegyünk sétálni?
-Most?
-Igen,légyszíves.Anyáék úgy alszanak mint a bunda,nem ébrednek fel arra sem ha a bejárati ajtón megyünk ki.
Liam nagyot sóhajtott,mire én kimásztam az ágyból,és leszaladtam az emeletről.Bevártam őt a bejárati ajtónál,s megpróbáltam a lehető leghalkabban kizárni,majd vissza.Sikerült.
-És most merre?-kérdezte Liam,miközben ujjait az enyéimre kulcsolta.
Nem válaszoltam,mert magam sem tudtam,csak  megiramodtam valamerre..London még mindig  fényekben pompázott,minden ki volt világítva,egy csomó ember mászkál még ilyenkor az utcákon.A cukrászda előtt gyorsan elsiettem,ami Liamnek fel is tűnt,de nem akartam felidézni magamban az emlékeket.
-Mi a baj?-állított meg.
-Jessi..nem szeretnék beszélni róla.
Sóhajtott.
-Jó,gyere
Hagytam hogy vezessen,bár fogalmam sem volt hová visz,majd az óriáskerék előtt megállt.Csillogó szemekkel néztem fel a tetejére,s vissza Liamre.
-Felülünk?-kérdeztem.
Elmosolyodott,majd percekkel később már az egyik fülkében ültünk.Rajtunk kívül,még voltak bent 7-en,de nem zavartattam magam.Az üveg elé álltunk,én pedig ráhajtottam Liam vállára a fejemet,és vártam,hogy a kerék lassan felérjen a tetejére.Csodálatos volt.Liam közben a derekamat fogta,és bele-bele csókolt a hajamba,amitől kirázott a hideg.Körülöttünk az emberek nevetgéltek minden féléről,gondolom egy társaságba tartoztak.Elnéztem oldalra,s percekig bámultam az eggyel előttünk lévő kabint.Volt ott valaki.Valaki,aki nagyon ismerős volt nekem.Háttal állt nekem,így nem láthattam normálisan.A férfi hirtelen megfordult,és akkor az egész arcomból kifutott a vér.Nem sok kellett ahhoz,hogy felsikítsak.Erősen Liambe kapaszkodtam,s fejemet oldalra billentettem,megnézni Liam apjának az arcát,mert nem láthatta eddig hogy ott van velem Ő is.Eltorzult a tekintete,mikor felfogta,nem vagyok egyedül.Még szorosabban bújtam Liamhez,de nem értette miért csinálom ezt.
-Mi baj van,Sky?
-O-ott az apád..-suttogtam,közben pedig éreztem,a hangom megremeg.
Li rögtön oldalra kapta a fejét,és én megpróbáltam nyomon követni az arckifejezését.Az apja gúnyosan elvigyorodott,mire én még jobban odabújtam Liamhez.
-Nem lesz baj,nem szállunk le.Azt nem tudhatja hogy még maradunk az óriáskeréken.Nyugodj meg.Emberek előtt úgy sem támad.
Hevesen bólogattam,homlokomat a mellkasába fúrtam,megpróbáltam nem foglalkozni a másik kabinban levő emberrel."Liam itt van veled,nem eshet bajod"-ezzel nyugtattam magam egészen addig,még le nem ért a kerék.A mi kabinunkból mindenki kiszállt,csak mi maradtunk bent.Idegességemben már rágtam a körmöm,hogy induljon el újra.Hangosan fellélegeztem,mikor becsukták az ajtót.De ledermedtem.Valaki mögöttünk felnevetett.Megfordultam a tengelyem körül,és ott állt,az apja..Liam fújtatott idegességében,engem maga mögé húzott.A fekete dzsekijét markolásztam,mindenem remegett félelmemben.Borzalmasan megijedtem,mikor Liam előrébb lépett.Kevésbé éreztem védettnek magam.Még mindig nagyon fújtatott,s hirtelen az apjának esett.Hangosan felsikítottam,mikor a férfi a könyökével neki lökte a kabin üveges ablakának Liamet,s ő egy pillanatra a földön termett,de ez pont elég volt.A férfi felém közeledett,kinyújtotta a kezét,és megragadta a csuklómat.Egyre jobban szorította,elővillantotta éles fogait.Abban a pillanatban Liam oldalról neki ment,én meg bevertem az ottani faasztal sarkába a fejemet.Odakaptam,a fejem vérzett.Valószínűleg mindketten megérezhették a vér szagát,mert Liam még erősebben nyomta a földre az apját,már-már neki is nehéz volt uralkodnia magán.Fél kézzel a kabin ajtajához csúsztam,egyre magasabbra próbáltam nyúlni,még végre ki nyílt az ajtó.Felnyögtem,így Liam azonnal felém fordította az fejét,majd a nyitott ajtóra.Két kézzel felszedte az apját,és kilökte a kabinból.