29.rész

 Túl a 10.000 oldalmegjelenítésen*-* Köszönöm♥:))! És a komiaitok is nagyon jól esnek,tényleg:') Attól,hogy nem válaszolok rájuk,nagyon is elolvasom azokat!:)
Remélem tetszeni fog az új rész.Jó olvasást!
Vanii.xx

A tegnap este..az valami csodálatos volt.Ahogy Liam kicsit felemelkedett, megcsókolt, aztán újra megcsókolt.Örökre úgy akartam maradni, ahogyan akkor.

A fényesen sütő nap sugarai átszűrődtek a vékony sátoron,mire Liam lehunyta a szemeit,és dúdolni kezdett valamit.Még az eddiginél is jobban bújtam oda az oldalához.A hangja annyira nyugtató volt,és eszméletlen gyönyörű.Bármeddig bírtam volna hallgatni, de tudtam, hogy lassan vissza kell mennünk.Már csak azért is, mert már küszködöm a szomjúsággal.Ajkait a nyakam hajlatához helyezte,gyengéd puszit hagyott ott,majd felült.Követtem a példáját, elkezdtem összekapkodni a sátorban össze-vissza heverő ruhadarabjaimat.
-Mehetünk?-kérdezte Liam, pár perc elteltével.
Bánatosan bólintottam,majd kimásztam a sátorból.Letettük a garázsban a sátrat,s egy nagy sóhaj kíséretében nyomtam le a kilincset.Homlokom apró ráncokba futott, mikor megláttam, hogy Louis pont akkor jött ki a nappaliból.
-Túl rövid volt az éjszaka?-röhögött fel,majd rám kacsintott.
Éreztem, ahogy Liam megremeg.Másodpercek alatt a falnak szorította Lou-t.
-Jobb lenne, ha nem pofáznál bele mindenbe.-vicsorgott.
Louis arcán ott volt a le-nem-törölhető gúnyos vigyora az arcán.Már-már nekem bántotta a szemeimet.
-Jobb lenne, ha te meg elengednél.
Fejét megrázva emelte el Lou vállairól a kezeit.Óvatosan lépkedtem felé.
-Liam?Menjünk el vadászni.

***

 Este értünk haza.Mondjuk, nem bántam.Addig se kellett Louis-val egy légtérben lennem.
-Skyler Grey!-szökdécselt elém Jenni.
-Jesszus,mit tettem?
Felkuncogott,majd félkezével arrébb lökdöste Liamet.
-Nekem nincs is beleszólásom?-fordult vissza a fiú.
-Csajos téma!Menj már.
Ha jól láttam még a nyelvét is kinyújtotta rá.Csillogó,karmazsinvörös szemeivel nézett vissza rám Jenni.Én még mindig eléggé értetlen képet vághattam,de nem szólalt meg.Csak fülig érő,gyönyörű mosolyával figyelt.
-Jen?Mi az?
Hosszan felsóhajtott, valamit nagyon keresni kezdett a hátsó zsebeiben.A vigyora visszatért,ahogy átnyújtott nekem 2 papírfecnit?Alaposabban szemügyre vettem.
-Skillet?Az mi?
-Hogy az mi?!Komolyan nem tudod mi az a Skillet?!Hülye vagy,te lány?!
-Jó-jó,ne ölj meg..de tényleg nem tudom..-húztam el a számat.
-Hero?Lucy?Comatose?Nem rémlik semmi?Jézusom.Na most azonnal velem jössz.Van még..-a karórájára pillantott-3 óránk.
-Mi-micsoda?Meddig?
-Hát a koncertig!Csak nem gondoltad,hogy magamnak vettem mind a kettő jegyet?
Üveges tekintettel hagytam,hogy felvonszoljon a szobájába,a számítógép elé.Ledobtam magam az ágyra,és pár perccel később beindult valami zene.Ez lenne az?
-Hogy tetszik?-mosolygott.
-Nem is olyan rossz.Meg kell hagyni, e..
Félbeszakított.
-Akkor most készülünk!Juj!De jó lesz!
Az igazat megvallva hiányzott már Jenni.A hülyesége,a virgoncsága,minden.Jól jött ez a 2 koncertjegy.
-Várj.Hogy-hogy nem Sashaval mész?
-Sasha már ma délelőtt elment.Meg amúgy is veled mennék.Ez alap dolog.
Akkora kő esett le a szívemről,hogy az valami hihetetlen.Végre eltakarodott innen.Már csak egy kérdésre nem tudtam a választ.Miért?Miért ment el?Ilyen könnyen feladta volna?Nem, az lehetetlen.Valami oka biztos volt rá.Jenni az óriási gardróbjában kotorászott,ahonnan később elővett kettő, pezsgőszínű koktélruhát.Hangosan köhögni kezdtem.
-Felejtsd el!Én már megjártam az ilyesféle ruhámmal.
-Édes istenem.
Az egyik ruhát az ágyra dobta,a másikat pedig vissza a szekrénybe,majd úja matatni kezdett ott.Pillanatok telhettek el,mire újra előszedett onnan valamit.Lila topánkát tartott a kezében,egy szűk,szakadozott csőfarmert,meg egy lila pánt nélküli felsőt.Azonnal beleszerettem.Rögtön felpattantam,és kikaptam a kezei közül.
-Tudtam hogy ez tetszeni fog.Na,nyomás öltözni!Utána kisminkellek.
Még akkor is a pólót szemléltem,amikor a fürdőszoba felé vettem az irányt.Annyira jól nézett ki..Ezt biztos hogy nem egyszer fogom kölcsön kérni Jennitől.Ritkán mondok ilyet,de ez még jól is állt rajtam!Na jó,elég volt Sky.Nyugtattam magam.A végén még túl nagy lesz az önbizalmam,azt meg nem akarom.Jennivel nagyjából egy méretünk van,úgy hogy a nadrág sem okozott gondot.Egy nagy sóhaj kíséretében léptem ki a fürdőszoba ajtón.
-Jól áll.
Alig töltöttem el 10 percet ott bent,de Jen már felöltözött.A koktélruha tökéletesen passzolt az alakjához,pont úgy,mint hozzá a tűsarkú.Haja most is fel volt tupírozva,erős,fekete sminkje kihangsúlyozta a kontaktlencse kékes árnyalatát.A pirosítótól nemis tűnt fel annyira,hogy valójában milyen fehér a bőre.Lerángatott a sminkes asztalához,s maga felé forgatott a székkel együtt.Egyik kezében fekete szemspirál,másikban lila volt.Szemöldökét húzogatva nézett rám.
-Egyértelmű,hogy fekete.
-Oké.
Szórakozottan esett neki az arcomnak.Onnantól kezdve nem kérdezett semmit.Úgy látszik,ő a lilát választotta volna..

1 óra elteltével már tényleg nagyon untam az egészet.Miért van az,hogy a saját sminkjét megcsinálja 5 perc alatt,szuperjóra,az enyémmel meg ennyit vacakol?
-Csukd már vissza a szemed!-sipákolt-Mindjárt kész.
-Esküszöm,ha úgy fogok kinézni mint egy bohóc...
-Kinézed belőlem?
-Simán
-Kösz
Felkuncogtam.
-Kééész.
Egy mozdulattal a tükör elé fordított,én meg végre leszólás nélkül kinyithattam a szemem.Alig ismertem magamra.Még sosem voltam ilyen szépen kisminkelve.Van ám ehhez tehetsége..Mondjuk,eddig is észrevettem mennyire szépen sminkeli magát,de hogy mást is..Elmosolyodtam a kontaktlencsém láttán.Nagyon hasonlított,a régi szemeim színére.Így,  egész hasonló volt az arcom Jenniéhez.Gondolataimból az zökkentett ki,hogy Jen nekem dobott egy fekete bőrdzsekit.
-Hát ez...?-emeltem fel.
-Nem szabad feltűnést kelteni.Ki akarsz menni este,így, ahogy vagy?Kicsit sem tűnne fel senkinek hogy nem fagy be a segged,igazad van..
Megforgattam a szemeimet, majd belebújtam a dzsekibe.
-Megyünk is?
-Persze.
Csuklómnál fogva húzott le az emeletről.Elakartam köszönni Liamtől.
-Várj!
-Mi az?
Lehámoztam kezét az enyéimről,s visszafutottam az emeletre.Liam a számítógép előtt ült,valami videót nézett,de az érzekésemre leállította.Azonnal felállt,derekamnál fogva magához húzott.
-Olyan gyönyörű vagy.Jó szórakozást.
Belepuszilt a hajamba.Hát persze.Minden hallott abból,amit Jenni mondott.Nem szívesen szakadtam el tőle,de nem akartam megbántani a barátnőmet sem.Fejemet a mellkasára hajtottam,miközben a pólóját gyűrkésztem.
-Mennem kell.-mondtam.
-Figyelj,ha bármi van...hívj fel,oké?Még nem is mentél el,de már féltelek.
-Nem lesz semmi baj.
Nyugtattam, egy puszit leheltem az ajkaira,majd visszamentem Jennihez,aki az ajtónak dőlve várt.
-Gondolhattam volna, hogy nem jössz el úgy, hogy nem köszöntél el tőle.-mosolygott.
Ha eltudtam volna pirulni, akkor már az egész arcom pirosban virulna.Jen újra rángatni kezdett, egészen a garázsig.Ott elengedett, és bepattant a kocsiba.Helyet foglaltam az utasülésen.Kezdtem egyre idegesebb lenni.
Fél óra múlva az O2 aréna előtt állt le az autó.Rengetegen voltak, így is, hogy volt még másfél óra a koncert kezdetéig.Kiszálltam a járműből,és a motorháztetőnek dőlve vártam Jennit, aki előkotorta a jegyeket a táskájából.Vigyorogva ugrott mellém.Félénken visszamosolyogtam,s egy nagy levegővétel kíséretében indultam el utána.Beálltunk a hosszú sor végére.Már csak az volt a dolgunk,hogy várjunk.
Mikor végre bejutottunk az arénába,szédelegve esett le a tantusz, hogy nekünk bizony a 2. sorba szól a jegyünk.
-Jézusom.Jenni..
-Mi a baj?
-A 2.sor?
-Azt gondoltad,hogy olyan jegyet lopok ami a 23. sorba szól?
-LOPOK?-sikítottam fel,mire Jen befogta a számat.
-Kuss már.-kuncogott.-Mit gondoltál?Egy vámpírnak nem esik nehezére koncertjegyet lopni.Lazíts.
Még mindig nem fogtam fel.Hogy volt képes jegyet lopni?Úristen.Csak remélni tudtam, hogy nem lesz ebből semmi komoly.Próbáltam jól érezni magam,nem pedig azon rágódni, honnan van a jegy.Ameddig még a maradék ember szivárgott be a hatalmas helyiségbe,Jenni ismertette velem az összes zenéjük címét, meg, hogy miről szólnak.Volt egy pár aminek nem tetszett a szövege,de összességében nem voltak olyan rosszak.Hirtelen elsötétült minden.Jenni,az összes többi emberrel együtt felsikított.Én csak álltam ott,mint egy hülyegyerek.Pár perc csend után megszólalt egy rekedtes férfihang.
-London,are you ready?
Még hangosabb sikítás hallatszott,majd a színpad fényei felkapcsolódtak,és megkezdődött a koncert.Az első pár soráról felismertem,hogy ez a zene, a Monster.Mindenki őrületes módon ugrált,meg sikítozott.Valahogy nem tudtam jól érezni magam.Liammel akartam lenni.A szám után rövid beszélt következett,majd a Never Surrender.Annál a zenénél kezdtem felengedni.Annyira megfogott,hogy az valami hihetetlen.Végig Ő járt a fejemben.Olyan..igaz volt.A 2. refrénnél már együtt énekeltem Jennivel, amit óriási mosollyal díjazott.
A koncert 2 és fél órás volt.Az elejét leszámítva nagyon jól éreztem magam,szinte ez volt új életem első napja,hogy elengedtem magam.Teljesen átadtam magam a zenéjüknek.Az igazat megvallva,amikor megtudtam,hogy a Hero volt az utolsó szám,elkeseredtem.Szívesen maradtam volna még 2 órát.Vagy többet.Úgy döntöttünk Jennivel,hogy gyalog megyünk haza,holnap meg visszajövünk a kocsiért.1 óra gyaloglás meg sem kottyan nekünk.Éjfél lehetett,mikorra kikeveredtünk az arénából.Egymásba karolva indultunk el a sötét utcákon,nevetgélve,meg hangosan énekelve a Rise-t.Az sem érdekelt,hogy kit ébresztünk fel.Váratlanul Jen megtorpant.Ha nem tudnám micsoda,azt hittem volna hogy egy szobor.Üveges tekintettel meredt a járdára.Olyan..ijesztő volt.