30.rész

-Jenni?-a hangom remegett.
Már több mint 10 perce mozdulatlanul állt.
-Sky,fuss!
Hirtelen felkapta a fejét.A szeme újra vörösen égett.A szeme mérge lemarta a kontaktlencséjét.Még soha nem láttam őt ilyen idegesnek.Mi lehet a baja?Megtudom védeni magam!Az isten szerelmére vámpír vagyok!
-Nem.
Vállat vontam.A visszautasító válaszomra megmozdult,védekezően az oldalamra állt.Nem értem mire ez a felhajtás..Jó,oké.Jenni erősebb nálam,de akkor is.Még mindig úgy bánnak velem,mintha ember lennék.Ez már az őrületbe kerget.Csuklón ragadott,villámgyorsan visszahúzott az autóhoz,és szó szerint belökött.Megkerülve a járműt beült mellém,majd bezárta az ajtókat.Egy nagy sóhaj kíséretében beindította a motort,ami hangosan felzendült.
-Elmagyaráznád mi ütött beléd?-fakadtam ki hisztérikusan,miközben Jen kihajtott az útra.
Nem válaszolt.Erősebben markolta a kormányt,néha-néha elnézett oldalra.Mikor rájöttem,hogy az égvilágon semmit nem fog mondani nekem,unottan dőltem hátra a bőrülésen.Csendben kocsikáztunk egészen addig,még fel nem tűnt nekem,hogy Jenni túlhajtott azon a kanyaron,ahol le kellett volna fordulni a házhoz.
-Je..
-Nem mehetünk haza.
-Miért?-húztam fel a szemöldököm.-És mégis akkor most hova megyünk?Jenni..ugye nem esett bajuk a többieknek?
-Tudom,hogy Wolverhamptonban Liam megmutatta a barlangot.Oda megyünk.És még mielőtt megkérdeznéd ott vannak a..ott van Zayn,Niall,Louis és Harry.
-Liam?!
Nem vettem levegőt.Sikítani akartam.Mi történt Liammel?Ő miért nincs ott? Onnantól kezdve egy hang sem jött ki a torkomon.Egyszerűen nem tudtam megszólalni.Alig vártam már hogy odaérjünk,és megtudjam mi folyik itt.Folyamatosan gyűrögettem a biztonsági övet,és ahogy megállt az autó kipattantam,leugrottam a szikla széléről,majd befutottam a barlangba.Halk beszélgetés visszhangzott a helyen.Egyre közelebb kerültem a fényhez.
-Mindjárt itt lesz Sky.-hallottam meg Zayn hangját.
Rá, pár másodpercre dühödt tekintettel néztem szét.Zayn a fotel karfáján ült,mellette Niall járkált fel-alá,Harry a falnak dőlve állt,Louis pedig féloldalasan mosolyogva nézett rám,Hazza mellől.Kifakadtam.
-Most azonnal mondjátok el mi történt!Hol van Liam?!Ti mit kerestek itt?M-mi történt?
-Nyugalom.Annyit kérek hogy most maradj csendben,ameddig nem tudsz mindent.
Zayn elém lépett,kezeivel lefogta remegő testemet.Ez egy kicsit megnyugtatott.Bólintottam,fogaimat összezártam.Időközben megjött Jenni is,aki mellém állt.
-Ezt te még nem tudtad,de..nekünk van egy olyasfajta képességünk,hogy kapcsolatba tudunk lépni egymással bármilyen messze is tartózkodunk a másiktól.Jenni-nek üzentünk,hogy azonnal hozzon ide.Ameddig ti a koncerten voltatok,Harry látta..nos igen,Harry előre lát,de nem ez a lényeg.Látta hogy apánk oda fog menni.El kellett tűnnünk onnan,hogy félrevezessük.De Liam ott maradt.Nem akart eljönni.Végezni akar vele,hogy ne öljön meg téged.
-Hogy mi?!Liam ott maradt,egyedül?!
Kicsúsztam Zayn karjai közül,lerogytam a szőnyegre.
-Csináljatok valamit!Kérlek..Odamegyek.Most.-feltápászkodtam,már indultam is,de valaki visszarántott.
Már leakartam szidni Zayn-t,hogy engedjen el,de nem ő volt.Niall állt előttem.
-Veled megyek.
Lehunytam a szemeimet,aprót bólintottam.Tényleg jobb lesz nekem,ha nem egyedül megyek.Hátra néztem a többiekre.Zayn és Jenni aggodalommal teli arccal néztek rám,Harry továbbra is ugyanúgy állt,és Louis...Louisnak eltűnt a mosoly az arcáról.Olyan volt,mintha visszafogná magát.Mintha ő is megakarna védeni,de nem mozdul.Nem sokáig foglalkoztam ezzel,megráztam a fejem,s megvárva Niall-t elkezdtünk futni hazáig.Úgy mégis csak gyorsabb,mint kocsival.A ház előtt megtorpantam.Próbáltam kivenni,hogy lehet-e valamit hallani bentről,de semmi.Lopva az oldalamra pillantottam.Niall az arcomat fürkészte,addig,még meg nem indultam.Úgy másztunk be a földszinti ablakon,hogy semmi sem hallatszott.A padlón üvegszilánkok hevertek.Megrémültem.Lassan haladtam,szorosan fogva Niall kezét.A TV le volt verve a helyről,s a nappaliban lévő vázák is ripityára törve hevertek a szőnyegen.Még mindig nem hallottam semmit.A konyha mellett haladtunk el,mikor valaki elrántott Niall-től, a számat befogta,és a fal mögé húzott.
-Sky!-kiáltott Niall.
A kemény testnek háttal álltam.Nem tudtam mást csinálni,így hát beleharaptam a tenyerébe.Ezzel spóroltam magamnak egy kis időt,mert elengedett.Gyorsan megfordultam,már ugrottam volna neki,de akkor arcomra kiült a döbbenet.
-Liam!
Olyan erővel öleltem át,hogy felszisszent.Időközben Niall is bejött a konyhába.
-Ssss.-simította meg a hajamat.-Még itt van.Az erdőben.
-Elfogyott a vér?
A motoszkálás hangjába kaptuk a fejünket.Niall a tarkóját vakargatva bámult a hűtőbe.Hát ez hihetetlen.Ilyen helyzetben is az ivászat a legfontosabb neki.
-Niall!-pisszegtem le.
-Jó-jó,bocsi.Liam,miért maradtál itt?
-Végezni akarok vele.
Felsóhajtottam.
-A múltkor lett volna rá lehetőséged,a szigeten.Miért nem tetted?
Állkapcsa abban a pillanatban megfeszült,kezeit ökölbe szorította.Kihívóan néztem csillogó szemeibe.Az arcáról mindent letudtam olvasni.Nem azért maradt itt,hogy megölje.Hanem hogy beszéljen vele,csak nem jött össze.Liam nem képes megölni az apját.
-Hagyjad,már tudom.Ne gyertek utánam!
Lesütött szemekkel hátráltam ki a konyhából.Ha ő nem teszi meg,nekem kell.Hiába mondtam,hogy ne jöjjenek utánam,Liamből kinéztem volna.De csak lehajtott fejjel figyelte a szilánkos padlót.Kiléptem a sötét erdőbe,de semmi jelét nem éreztem annak,hogy itt lenne.
-Gyere elő!-kiáltottam.
Halk morgás hallatszódott a házból.Liam ideges.Tudtam,ahogy közel jár az apja előjön.A hasamhoz kaptam,s utána rögtön a torkomhoz.Már napok óta folyamatosan mardos a szomjúság,és ez kihat a hasamra is.De lehet más oka van..Fogalmam sincs,de most nemis érdekel.Percekig ácsorogtam,még egyszer felkiáltottam,de még mindig nem történt semmi.Váratlanul a lábaim meginogtak alattam,lerogytam a földre.Mintha valami belülről marcangolt volna.Felsikítottam,mire pillanatokkal később Liam és Niall mellettem termett.Belekaroltak a kezembe,amivel szorosan a hasamat fogtam,majd felállítottak.Erősen tartottak,de olyan kínzóan rám jött a szomjúság,hogy kitéptem a fogságukból magam,és a város felé vettem az irányt.A hasamban tomboló érzés enyhült,miközben futottam.Gyorsan kiértem ez erdőből,az utcákon senki nem volt.Beleszagoltam a levegőbe.Valahonnan,egész messziről éreztem az ember illatot.Alig szippantottam be,de megint összecsuklottam.Hangosan nyöszörögni kezdtem,újra magam köré fontam a karomat.Ilyen még sosem volt.Már napok óta éreztem,de most sokkal erősebben.Valaki megszólított.Mégjobban a földre összpontosítottam,nem vettem levegőt.
-Hölgyem,minden rendben?
-Menjen el.-nyögtem.
-Nem hagyhatom így itt,az ég szerelmére!
-Jól vagyok..
A szavak alig jöttek ki a torkomon,és felállni még mindig nem tudtam,úgyhogy szerintem nem hitte el..Egy lépést közelebb jött hozzám,mire felmorogtam.
-Beviszem a kórházba.
-Hé!Majd mi hazavisszük.
Hátrakaptam a fejem.Niall és Liam közeledett felénk.A férfi összehúzta a szemöldökét.
-Ismeri őket?
Bólintottam.
-Ez esetben..akkor én megyek..
Egy darabig még néztem a távolodó alak után,s később már Liam karjaiban voltam.Térdhajlatom alá nyúlt,úgy vett fel.Fejem a vállára hajtottam,kezeimmel még mindig a felsőtestemet fontam körbe.
-Sky,mi történt?Én..ilyet még nem tapasztaltam.Egy vámpírnak sem lehetnek ilyen erős fájdalmai.
Érdekes volt.Liam megszólalt,s a marcangolás megszakadt,de ahogy elhallgatott,újra előjött.
-Beszélj még!-leheltem.
-Mi?-felhúzta a szemöldökét,száját 'o' alakba formálta.
-Csak mondj valamit.Lehet hogy hülyének nézel,de akkor nem fáj..
Ijedten néztem a szemeibe.Megkönnyebbültem,mikor énekelni kezdett.Eddig még csak dúdolni hallottam..Gyönyörű hangja volt.Lehunytam a szemeimet,újra és újra beszívtam az illatát.Niall némán baktatott mellettünk.Úgy látszik,őt nem lepte meg annyira Liam hangja,mint engem.A ház előtt Li letett a földre.Vártam,hogy lábaim ismét feladják a szolgálatot,ami rögtön megtörtént.
-In-nom kell.-nyöszörögtem.
-Fogok neki valamit.Addig figyelsz rá,Niall?
Észrevettem,hogy valami baja van.Olyan aggodalmasan bólintott,mintha nem akarna velem lenni.Liam bent leültetett a kanapéra,majd elment.Ülni sem tudtam.Elkapott a fájdalom,ülő helyzetemet felváltotta a fekvő.Niall felemelte a lábaimat,helyet foglalt mellettem,majd combjaira tette vissza azokat.
-Mi a baj..?
-Aggódom érted.Egy vámpírnak nem fájhat ennyire a szomjúság...Sőt,egyáltalán nemis fáj.Ez valami más,Sky..valami.. valami hihetetlen dolog.Szólok Louisnak.
-Ne!-felkiáltottam.-Csak Őt ne..
-Muszáj lesz!Orvoshoz nem vihetünk..
Feladtam.Niallel nem lehet vitatkozni.Ha ő egyszer eldönt valamit,az úgy is lesz.Azonnal hívta Louist.
-Minden oké.Gyertek vissza.Valami nagyon nincs rendben Sky-al...
-...
-Nem,nem bántotta.Egyszerűen összeesett.
-...
-Igen.Halló..Louis?
Zavarodottan nézett a készülékre a szőke fiú.
-Letette.Asszem' jönnek.Mindjárt jövök.Ha Jenni meglátja az összetört vázáit a konyhába sikít.Jobb,ha összeszedem.
Alig feküdtem pár percig egyedül a kanapén..Gyorsan történt minden.Lehunytam a szemeim,megpróbáltam kizárni a fájdalmat,mikor valami..vagy valaki lerántott a kanapéról.Kezeit szorosan a számra tapasztotta,a hasamra ült.Kinyitottam karmazsinvörös szemeimet,de a fájdalomtól csak homályosan láttam.Az,hogy a hasam tájékára ült,pont oda,ahol borzalmasan fájt,kínzás volt.Az idegen felhúzta a pólóm egyik oldalát,valami hideg,éles dolgot húzott végig a bordáim mentén.A halk kacajától megrémültem.Azonnal felismertem.Vadul forgolódni kezdtem,de nem ért semmit.Nem hiszem el.Niall itt van tőlem egy szobára,és így kell meghalnom.Összeszorítottam a szemeimet,ahogy Liamék apja magasabbra tartotta tőlem a tőrt.Tudtam,hogy pár másodperc és már bennem lesz.Vártam,de csak azt éreztem hogy a hasamon trónoló súly eltűnt.Megkíséreltem felállni.Sikerült.Védekező testtartásban nyitottam ki a szemeimet.Csupán annyit láttam,hogy Louis és Liam küzd kint az apjukkal.Vagyis,csak elüldözik.Túlerőben voltak,a férfi meg sem próbált szembeszállni velük..szánalmas.Kettő az egy ellen már nem tetszik neki,mi?Miután elment,Liam és Louis ideges szóváltására lettem figyelmes.Minden szót hallottam.
-Na jó.Vagy véget vetsz a kapcsolatotoknak Sky-al,vagy én vetek véget.
Liam felmordult,fogait csikorgatta.
-Mire akarsz kilyukadni?
Valószínűleg észlelhették hogy figyelem őket,mert felém néztek mindketten,Lou fejével jelezte,hogy menjek oda.Sietős léptekkel álltam oda szorosan Li mellé.
-Mi az?
-Csak egy dolgot tehetünk,hogy leszálljon rólunk..Az ugye eleve kizárt,hogy eljátsszátok,hogy nem vagytok együtt.Azt viszont tuti beveszi az a hülye...khm,hogy Sky már nem veled van hanem..-csibészen elmosolyodott.
-Szó sem lehet róla,Louis!Felejtsd el!-ordibáltam,egy lépést tettem meg felé,de ugyanolyan nyugodtan állt ott,mint eddig.
Csodálkoztam.Liam..Liam mintha egyetértett volna.Félénken pillantottam hátra.
-Li-liam?
-Igaza van.