31.rész

Sziasztok!Bocsi, a késésért de nem tudtam kitenni új részt mert eléggé bevoltam táblázva ezen a héten:S Köztük megnéztem a TIU-t♥ Best Film Ever♥ De nem húzom tovább az időt..Jó olvasást. Komizni és feliratkozni ér:D 
Vanii.xx


Jobban átértékelve a dolgokat beláttam,hogy tényleg úgy lesz a legjobb.Tegnap megpróbáltam nem foglalkozni a fájásokkal,-amik a vér hatására kicsit enyhültek-és még a maradék időmet Liam-mel tölteni.Louis-val elköltözünk a faházból,s a mi régi házunkba mentünk,ahol még anyáékkal laktam.Fura volt újra ott lenni,de jó érzéssel is töltött el.Azt előre elmondtam Lou-nak,hogy nem alszok egy szobában vele.Ezt a kijelentésemet hangos röhögéssel nyugtázta.A nagy lakásban tébláboltam,folyamatosan kattogott az agyam.Még csak 1 napja lakok Louis-val,de már most rossz érzésem van.Kiabálásra figyeltem fel.
-Sky!
Nagyot sóhajtva indultam meg a konyha felé,ahonnan a hang jött.Louis a nyitott hűtő mellett állt,homlokát ráncolva.
-Hová lett az a 25 tasak vér...?Tudod milyen nehéz farkast fogni,és tasakokba helyezni a vérét?
-Uhm..azokat én megittam.
-Micsoda?Fél órája volt meg!Nem létezik..mehetek el megint.
Meglepettség sugárzott az arcáról.De miért volt meglepett?Még annyi vér után is borzalmasan tombolt valami a hasamban..muszáj volt innom.Lou idegesen kiviharzott a házból,gondolom vadászni.De ha megint hazahozza,akkor megszívja.Levágtam magam a kanapéra,és a Tv-t kezdtem el kapcsolgatni.Borzalmasan hiányzott Liam.Bármit csináltam,nem tudtam kiverni a fejemből egy pillanatra sem.Meddig kell még ezt csinálnunk?1 nap...ami nekem 1 évnek tűnt.Halkan felnyögtem,mert a hasam fájni kezdett.Nem annyira mint eddig,de fájt.A legaggasztóbb az egészben az,hogy nem tudtam mitől.Ennyi vértől,már el kellett volna hogy múljon..sőt,nemis kellett volna hogy fájjon.Valamit kellett csinálnom,hogy elüssem az időt..de mit?Felkeltem,s megnéztem a postaládát.Jól sejtettem,hiszen tele volt tömve levelekkel.Egy kézzel szedtem ki az összeset,és elterítettem az újságokat,borítékokat a szőnyegen.Egyesével bontogattam ki azokat.Mindenféle lényegtelen dolog volt..úgy látszik, még nem tudják hogy elköltöztünk.Vagyis,anyáék elköltöztek.Félretettem magamnak pár magazint,amiket mindig előrendeltem.Teljesen megfeledkeztem azokról.Az utolsó borítékot bontottam fel,amiben volt kettő repülőjegy.Los Angeles-be szólt.Tegnap érkezett,mellette egy kis cetlivel.

"Szia Kicsim!
A repülőjegyek ezek szerint sikeresen megérkeztek!
Apádnak és nekem már nagyon hiányzol..szeretnénk ha meglátogatnál minket.Tudod,mennénk mi,de apád nagyon elvan foglalva ezzel az egész baseball edző üggyel..de jól megy neki.Nem is tudom hányat nyert már meg a csapata.Remélem minél hamarabb látunk!
Puszi.:Anya, és Apa

Ui.:Azért van kettő jegy,mert várjuk Liam-et is!"

A fogamat csikorgattam az utolsó mondatra.Nekemis nagyon hiányoztak anyáék..de Lou biztos nem megy bele abba,hogy Liammel elmenjek a szüleimhez..De ugyebár Ő most nincs itthon..Azonnal felhívtam Liamet,elmondani neki mi a helyzet.Fél óra győzködés után belement..Pár ruhadarabot bedobáltam a bőröndömbe,és mire kiértem Liam már a fekete kocsijával állt a ház előtt,szorosan markolva a kormányt.

***

Visszagondoltam az elmúlt pár napra.Éleslátó..Igen,ez a szó jellemzi anyámat.Mármint olyankor,ha odafigyel valamire.Az idő nagy részében anyut annyira lefoglalja a saját,zűrzavaros élete,hogy nemigen vesz észre semmi mást.De ezen a hétvégén odafigyelt rám,nagyon is.Apának sok dolga akadt.A középiskolai baseballcsapat,amelynek az edzője,bekerült a döntőbe,és így anyu sok időt töltött velünk,aminek köszönhetően éleslátása még tovább élesedett.Amint túlestünk a viszontlátással járó ölelkezéseken és örömsikolyokon,anya figyelni kezdett.És nagy kék szeméből előbb zavar,aztán aggodalom sütött.Ma reggel kettesben kisétáltunk a partra.Anyám meg akarta mutatni új lakhelye szépségeit,ezenkívül szeretett volna velem négyszemközt beszélgetni,és ennek sem volt akadálya.A járdán ballagtunk anyával,igyekeztünk a szabálytalan pálmafasor árnyékában maradni.
-Sky..-kezdte anyám,és a távolba meredt,ahol a homokos parton túl könnyű hullámverés ostromolta a partot.
-Igen,Anyu?
Felsóhajtott,de továbbra is kerülte a pillantásomat.
-Aggódom..
-Mi a baj?Miben segíthetek?
-Nem rólam van szó..-megcsóválta a fejét-Miattad aggódom..és Liam miatt.
Amikor Liam nevét kimondta,Anya végre a szemembe nézett.
-Ah..-motyogtam,és két mellettünk elhaladó,csatakosra izzadt kocogót tanulmányoztam.Az az illat..
-Ez a dolog kettőtök között sokkal komolyabb,mint eleinte hittem.-folytatta.
Gondolatban gyorsan sorra vettem az elmúlt két nap eseményeit.Liam és én alig értünk egymáshoz.Lehet,hogy Anya a felelősségteljes életvitelről akar nekem papolni?
-Van valami...furcsa abban,ahogy ti ketten egymással vagytok.-mormolta anyám,és homloka ráncokba szaladt-Ahogy ő néz rád az olyan..oltalmazó.Mintha állandóan arra készülne hogy megmentse az életedet,vagy valami ilyesmi.
Fölnevettem,bár még mindig nem tudtam a szemébe nézni.
-No és ez baj?
-Nem,nem.-küszködve kereste a szavakat-Csak valahogy olyan más.Láthatóan roppant erősen érez irántad..és közben nagyon óvatos.Úgy érzem,van valami a kettőtök viszonyában,amit nem értek.Mintha lenne valami titkotok..Te is úgy megváltoztál.
-Szerintem csak képzelődsz.-mondtam gyorsan a lehető legkönnyedebb hangon.A gyomrom enyhén összerándult,ami nem is fájt annyira a hétvégén.Anya nagyon egyszerűnek látta az életet,és ez az egyszerűség átfurakodott a lényegtelen részeken, és egyenesen az igazság kellős közepébe talált.Igaz,ez mindeddig nem jelentett problémát kettőnk között.Eddig még sose volt olyan titkom,amit nem mondhattam el neki.
-És nemcsak ő olyan furcsa..-bocsánatkérően fintorgott.-Ha látnád magad,ahogy körülötte forogsz!
-Ezt meg hogy érted?
-Ahogy mozogsz..ösztönösen hozzá igazítod minden mozdulatodat.Ha ő megmoccan,abban a pillanatban te is változtatsz a testhelyzeteden.Mintha mágnes vonzana..Olyan vagy,mint valami..mellékbolygó,vagy nem is tudom.Még soha életemben nem láttam ilyet.
A földet nézte,és közben elgondolkodva szívogatta az ajkát.
-Várj,kitalálom-ugrattam erőltetett mosollyal-Megint rémtörténeteket olvasol,ugye?Vagy most valami sci-fit?
Anya halvány rózsaszínre pirult.
-Ez egyáltalán nem ide tartozik,de..
-Na és találtál valami jót?
-Hát,éppenséggel az egyik..De ez most nem érdekes.Ebben a pillanatban épp rólad beszélünk!
-Jobb,ha a szerelmes történeteknél maradsz,Anyu!Te is tudod,hogy a horrorral mindig halálra rémíted magad!
Anya ajka halvány mosolyra húzódott.
-Megint butaságokat beszélek,ugye?
Egy fél pillanatig hezitáltam.Anyát olyan könnyen el lehet bizonytalanítani.Ez néha jól jött,mert nem minden ötlete volt kivitelezhető.De most összefacsarodott a mozdulatlan szívem,hogy milyen könnyen megadta magát,amikor egy legyintéssel elintéztem a felfedezését,holott ez alkalommal száz százalékig igaza volt.Felnézett rám,én meg igyekeztem uralkodni magamon.Az a valami..-igen,már valaminek nevezem-a hasamban megint tombolni kezdett.
-Nem beszélsz butaságokat,csak aggodalmaskodsz,mint afféle anyuka.
Anya felnevetett,aztán teátrálisan a kék vízig nyújtózó fehér homoksáv felé mutatott.
-És mindez nem elég hozzá,hogy ideköltözz a te buta anyádhoz?Meg lehet szokni a párás levegőt.-bizonygatta anyám.
-Az esőt is.-vágtam vissza.
Játékosan oldalba bökött,aztán megfogta a kezem,és kézen fogva mentünk vissza a kocsijához.A miattam érzett aggodalomtól eltekintve anya elég boldognak látszott.Elégedettnek.Még mindig úgy nézett apára,mint egy szerelmes bakfis,és ez megnyugtató volt.Semmi kétség,teljes életet él.Semmi kétség,nemigen hiányoznék neki,már most sem..
Liam ujja végigsimított az arcomon.Hunyorogva lassan tértem vissza a jelenbe.Liam lehajolt,és megcsókolta a homlokomat.
-Itthon vagyu..vagy.
Ott álltunk a ház előtt,ahol Louis-val lakok..A verandán égett a lámpa.Láttam,hogy a nappali ablakán egy pillanatra felvonják a függönyt,és az ablakból sárga fénycsík süt a sötét fűre.Felsóhajtottam.Naná,hogy Lou lesben állva vár.Liam is valami ilyesmit gondolhatott,mert az arca megmerevedett,és a pillantása elködösült,miközben kinyitotta nekem a kocsiajtót.Az motorháztető előtt megálltam,szomorúan Liam szemeibe néztem.
-Hiányozni fogsz..-suttogtam.
Liam erősen megölelt,majd elindultam a ház felé.Még utoljára hátranéztem Liamre,s beléptem az ajtón.Louis harsogva felnevetett.
-Tudtam,hogy nem fogod kibírni.
-Nem is haragszol?
-Miért?Mert meglátogattad a szüleidet?
Megdöbbentem.Azt hittem,nekem fog esni.Esküszöm.Hogy hogy képzelem ezt,amikor veszélyben van  családja,ha én Liam közelében vagyok.Kerültem Lou tekintetét,megpróbáltam a bőröndömmel felsurranni az emeletre,de csuklómnál fogva visszarántott.Automatikusan ledobtam a földre a bőröndöt.Annyira magához szorított,hogy teljesen hozzásimultam.
-Lou..mit művelsz?-mocorogtam.
-Ezért a kis kalandodért jössz nekem valamivel.-búgta.
Tudtam.Éreztem,hogy ezt nem úszom meg annyival.Szemeimet összehúzva figyeltem fel rá.
-Mit akarsz?.-a hangom ellenségesen csengett.
-Csókolj meg.
-A fenéket!-kiáltottam,ha tudtam volna, kirántom magamat a szorításából.
-Ha nem emlékszel,arra,hogy is vagyunk mo..
-Nagyon is emlékszem.-vágtam bele a mondandójába.
-Hát akkor..
Egyik kezét a tarkómra tette,amivel közelebb invitálta a fejemet.Ajka rátapadt az enyémre.Vadul ellenkeztem,nem engedtem,hogy nyelve utat törjön  a számba.Halkan felmorgott.Másik kezével a derekamnál fogva még jobban a testének nyomott,miközben beleharapott alsó ajkamba.Karjaimat a mellkasára helyeztem,s már toltam volna arrébb,de valami megakadályozott.A tolás helyett,kezeim felvándoroltak a hajára,amibe erősen beletúrtam.Már nem ellenkeztem.Engedtem,hogy nyelve összegabalyodjon az enyémmel.Belemosolygott a csókba.Az a valami a hasamban..marcangolni kezdett.Váratlanul véget vetettem a csóknak,homlokomat Lou vállára hajtottam,kezeim a derekát markolták,nehogy összeessek.
-Sky..?
Visszafojtottam a lélegzetemet.Louis egyik kezét a hasamra helyezte.Egy ideig elidőzött ott,majd hangosan felnyögött.Ijedten kaptam fel a fejem.
-Mi az?
-S-semmi..Sky..nem érdekes,muszáj elmennem valahova.
Gyorsan a kanapéhoz támogatott,utána kiviharzott a házból.Nem tudtam mire véljem ezt,de nagyon reméltem hogy van vér...Feltápászkodtam,hogy a konyhába menjek.Megkönnyebbülésemre volt bent pár tasak.Ahogy a hűvös folyadék lefolyt a torkomon,az érzés elhalt. Egyből észleltem,hogy....ez nem állati vér volt.