32.rész

Másnap reggel,a tükör előtt álltam.Hol oldalra fordultam,hol előre..Valahogy nem stimmelt valami.Létezik az,hogy egy vámpír hízik?Csak mert nem ment rám a nadrágom,és az eddigi kinyúlt mackófelsőm is feszült.Louis tegnap este óta nem jött haza,ezért átmentem a szobájába,valami pólóért.Egyből találtam egy bő,barna hosszú ujjút.A farmer helyett,inkább melegítőt húztam,mert csak az volt jó rám.Hajamat laza copfba fogtam,húztam egy tornacipőt,és kiléptem az utcára.A londoni hideg levegő meg sem kottyant.Néha elgondolkozom azon,miért vagyok ilyen szerencsétlen?Liam,Niall,Louis,Harry,Zayn és Jenni olyan magabiztosak,ügyesek..én miért nem?Mivel vagyok másabb vámpír,mint ők?Elhessegettem a gondolataimat,fülesemet behelyeztem a fülembe,beindítottam egy zenét,s kezeimet a zsebeimbe csúsztatva sétáltam.Jól esett a levegő,amit az én testem melegnek érzékelt.Annyira elmerültem a gondolataimban,hogy nekimentem valakinek,akit sikeresen fellöktem.Azonnal kitéptem a fülemből a fülhallgatóm.
-Uh!Bocs,nem akartam.-segítettem fel a velem egy idős lányt.
-Megesik..semmi baj.
Leporolta magát,ujjaival kifésülte az összekuszálódott haját.Ahogy felemelte a kezét,megéreztem a vér szagát.Az alkarja fel lett horzsolva,lassan csöpögött belőle a vér.Jobb kezemet a szám elé tartottam,szemeimet lehunytam.A hasam görcsbe rándult.Küzdöttem saját magam ellen.Nem ölhetem meg!
-Minden rendben?-kérdezte.
-A kezed.-nyögtem.-Csinálj valamit vele..
Tekintete a horzsolásra vándorolt.
-ó!Ez csak vér,jól vagyok.Tényleg.
A táskájából előkotort pár darab zsebkendőt,amit a vérző sebre tartott.Az illat gyengült,de én még mindig tökéletesen éreztem.Nem nyitottam ki a szemeimet,mert tudtam,hogy feketék.A kontaktlencsém egy pillanat alatt eltűnt,csak azt tehettem,hogy felhúzom a napszemüvegem.Az sem érdekelt,ha hülyének néznek,mert el volt borulva.Hátat fordítottam a lánynak,pont annyi időre,ameddig felhúztam a szemüveget.
-M-megyek.-azzal elfutottam.
Egy darabig még éreztem magamon a tekintetét.Szerintem,nem tudta ezt az egészet mire vélni.Hazáig meg sem álltam.Reméltem,hogy Lou már otthon lesz.
Becsaptam magam mögött az ajtót.
-Louis!
Lekaptam a napszemüvegem,s a nappaliba mentem,ahonnan a papírsercegés jött.Valami könyveket bújt Lou,a szőnyegen elterülve.
-Mit csinálsz?
Félszemmel felnézett,majd a homlokát ráncolta.
-Miért van rajtad a pólóm?
-Tényleg!-lefeküdtem mellé.-Létezik az,hogy egy vámpír hízik?
Szemei elködösültek a kérdésemre.Persze,hogy hülyének nézett.Becsukta az előtte porosodó könyveket,s rám nézett.
-Miért?
-Mert nem ment rám egy farmerom se,és a pólóm is feszült..
-Ah..-morogta.
Biztos voltam benne,hogy tud valamit,csak nekem se akarja elmondani.Játékosan a hátára ültem,fejemet az arca elé lógattam.Mintha én lennék pókember.Élveztem.Csibészen elmosolyodott.
-Lou!Fel ne merj állni!-sikkantottam,de már késő volt.
Átborultam a nyakán,hangos puffanással a padlón landoltam.Morogva keltem fel,odaszökkentem Lou elé.
-Nem tetszett?-vigyorgott.
Hirtelen teljesen elfeledkeztem a szellemeskedésről.Belevesztem a szemeibe.Lou arcáról eltűnt a vigyor,egyik kezét a fenekemre vezette.Felsóhajtottam,szemeimet lehunyva csókoltam meg.Ez teljesen más volt.Nem azért csókoltam meg,mert szerelmes vagyok belé.Hanem azért,mert valakivel pótolni akartam Liamet.De Őt lehetetlen..Ahogy ez eljutott az eszemig,azonnal abbahagytam.Szégyelltem magam.Louis kérdőn nézett rám,de csak megráztam a fejem,leültem a kanapéra.A fiú követett.
-Hiányzik,igaz?-némán bólintottam.-Annyit ígérhetek,hogy nemsokára lesz valami ..valami ami még jobban össze fog kötni titeket.-sóhajtott.
-Micsoda?Miről beszélsz?-húztam fel a szemöldököm.
Felkuncogott.
-Idővel megtudod.
-De nem értelek.Miért nem mondod el?
-Mert még én sem dolgoztam fel..ez annyira.. annyira hihetetlen,lehetetlen.
Úgy tűnt,mintha valamire visszagondolna.Engem teljesen összezavart.Furdalt a kíváncsiság.Mi lehet az,amit Lou hihetetlennek tart?Meg lehetetlennek?Kiskutya pofival néztem rá,mire résnyire összehúzta a szemeit.
-Mit akarsz?
-Ugye nem baj..-kezemmel a konyha felé böktem.
-Ha megint bevágod az összeset,esküszöm,te mész el vadászni!
-Jól van na..akkor hozd be nekem,mert ha én megyek 10 perc múlva már nem lesz ott semmi.
Lou egy nagy sóhaj kíséretében feltápászkodott a kanapéról,és kiment a konyhába.Szórakozottan dőltem hátra,de a hasam begörcsölt.Talán ennyire még sosem fájt..Azonnal odakaptam,hangosan felsikítottam.Vergődni kezdtem az így is kis felületű helyen.Ilyen még nem volt,hogy minden előzmény nélkül görcsölt be.Louis azonnal mellettem termett.Nem tudtam megszólalni,erősen belekapaszkodtam a nyakába.
-Lou..-ziháltam.-Lou,ez miért van..ez..ez normális?Van valami köze ahhoz,amit mondtál?
-Nem.Ez nem normális,de igaz,és igen,van köze hozzá.
-Mondd már el,az istenért!-nyögtem.
-De Sky,nem érted meg,hogy nem lehet?Saját magamat hazudtolnám meg,ha nem igaz..de minden jel arra utal..pedig ez..tényleg,teljességgel lehetetlen.
Feladtam.Mégis mikor fogja elmondani nekem,mi folyik itt?Kikaptam a kezéből a vért,amit az imént hozott be.Lou pulcsiját összemocskoltam,olyan mohón ittam ki mind az 5 tasakból,a piros folyadékot.Megkönnyebbülve feküdtem el a kanapén,jobb kezemet a hasamon pihentettem.Próbáltam rájönni mi ez az egész..erősen a hasamra koncentráltam,de már nem éreztem semmit.Loui a karfán könyökölt,engem firtatva.Amúgy,igaza volt,mert amióta így vagyok,Liamtől külön,az apja nem támadt.Ezek szerint sikerült átvernünk?De akkor is borzalmasan hiányzott.Hiányzott az ölelése,a csókja,a hangja..Ő.
-Mire gondolsz most?-kérdeztem Louist.
-Rád.
Ez az egy szó elég volt ahhoz,hogy elüldözze az eddigi gondolataimat.Felültem.
-Hogy mi?
-Mármint..erre az egészre,ami veled történik.
-Oh..amúgy..miért döntöttél úgy,hogy orvos leszel?
Megpróbáltam elterelni a témát..már nem akartam hogy ilyen feszült legyen köztünk a levegő.Elmosolyodott,de ez a mosoly inkább volt erőltetett,mint szívből jövő.
-Az,hogy vámpír lettem nagyon megviselt.Teljesen más voltam ezelőtt.Mindig mosolyogtam,a ruházatom is teljesen más volt.Ne röhögj ki,de alap dolog volt nálam a csíkos póló,piros nadrág.
Nem bírtam ki.Felkuncogtam.Sehogy sem tudtam elképzelni Louist olyan öltözékben.Szúrósan rámnézett,majd folytatta.
-Olyasvalaki akartam lenni,aki segít az embereken...helyette meg egy szörnyeteg lettem.Ez teljesen kikészített.Annyiszor kívánom,bárcsak inkább halott lennék,mint..ez.
-Lou,nem mondj ilyet,kérlek!
-Mert?Miért ne?Te legalább boldog vagy.Én nem vagyok szerelmes,nem is tudom elképzelni hogy valaha az leszek.Hannah után..
-Hannah?Ő volt az akit..
-Igen..ő..-a hangja elcsuklott.
Miért gondolja ezt Lou?Hogy nem lesz többet szerelmes?Butaság..biztos hogy nem csak mi vagyunk 8-an vámpírok ebben a városban.9-en..feltéve,ha Sasha is itt van még.Nem akartam tovább firtatni a témát,teljesen máshoz volt kedvem.Előkotortam a zsebemből a telefonom,és tárcsáztam.Lou szemöldökét felvonta erre a mozdulatsoromra.Pár csöngés után felvették a telefont.Meghallottam azt a hangot,amin mindig,akaratlanul is elmosolyodok.
-Nem jössz át?
-...
-Oké,siess!
Még mindig mosollyal az arcomon tettem el a készüléket.Nagyon jól tudtam,hogy Louis hallotta kit hívtam.Leguggoltam a tv-s polc legaljához,hogy keressek valami filmet.Lepakoltam az egész polcot,már pont nekiestem volna a borítóknak,mikor oldalról megláttam hogy Louis az ajtót nyitja.
-Hé!Hová mész?
-Sétálni.-megvonta a vállát.-Estefelé jövök.Jó filmezést.
-Biztos nem maradsz itt?
-Nem.
Felsóhajtottam.
-Oké.
5 percre rá,hogy Louis elment,megjött Niall.Szorosan megöleltem,majd lerángattam a polc elé.Egyedül nem tudtam filmet választani.Azt előre tudtam,hogy Niall-nél szóba sem jöhet a vígjáték,csak a horror.Én is inkább horror párti voltam,úgyhogy ez nem nehezítette meg a dolgunkat.Niall mellkasának dőlve mutogattam fel neki a filmeket,de csak morgott rájuk.
-Neked egyik sem jó?-fordultam meg.-Már csak 2 db van a 30-ból!
Felnevetett.
-De mind gagyi.Mutasd,mi az a kettő.
Az arca elé nyomtam a két tokot.Az egyik a Rémálom az Elm utcában volt-az egyik kedvencem-a másik pedig az Átok.
-Te melyiket néznéd legszívesebben?
-Az elsőt.-vigyorogtam.
-Ah..jó,legyen.
-Utána megnézhetjük a másikat is.
-Megegyeztünk.
Visszapakoltam a polcra a többi DVD-t,azt a kettőt pedig az üvegasztalra tettem.Niall közben kiment a konyhába,gondolom,inni.
-Niall!Hozol nekem is?
-A..aa..aha.
-Mi a baj?
Berohantam a konyhába.Niall dermedten állt a konyhában,a kezében egy nagy,A4-es lap volt.
-Niall,mi az?
-Az lehetetlen..-suttogta.
Már mentem,hogy kitépjem a kezéből a lapot,de feltartotta.
-Add ide!Mi az?
-Nem tudom,hogy Lou örülne-e annak,ha ezt látnád.
-Niall!-felálltam az egyik székre,s a nyakába csimpaszkodtam,így ügyesen kitéptem a kezéből a lapot.
Elkezdtem rohanni azzal a kezemben,mert Niall szorosan a nyomomban volt.Az emeleten bezárkóztam a szobámba,az ajtónak dőlve kezdtem el olvasni a lapot.Tisztára össze volt firkálva,de ki lehetett venni az írást.

"Csak pár nap...de már ennyit nőtt.Létezik ez?Rugdossa..afff..mi a frász?Rengeteget iszik egy nap,kinőtte az összes nadrágját!Ilyen egyszerűen nem létezik.HIHETETLEN.Lehetetlen.A könyvek is csakugyan arra utalnak,hogy nem létezik ilyen..de mégis..minden bizonnyal,ez csak azt jelentheti,hogy...hogy Sky terhes"

Elkerekedett szemekkel olvastam el ezt a pár sort,ami a lapnak csak a tetejét töltötte ki.Hogy micsoda?!Terhes?!Terhes vagyok?!Még én is tudom,hogy egy vámpír nem lehet terhes!Szép lassan csúsztam le a földre,lábaimat felhúztam a mellkasomhoz.Összezavarodva nyúltam fel a kulcshoz,hogy kizárjam Niall-nek az ajtót,aki azonnal bejött.Leült mellém.
-Ni-niall..ezt hol találtad?
-Kinyitottam a hűtőt..és a lendülettől a hűtő,és a fal közti kis résen kibukott valami.-olyan fejet vágott,mintha még most sem hinné el.-Tudod milyen vagyok..muszáj volt elolvasnom,de ez..ez igaz?
-Fogalmam sincs,Niall.Én ezt nem tudom felfogni.Fel kell hívnom Lou-t.

***
*Louis szemszög*

Besötétedett,mire megálltam néhány perccel a megbeszélt időpont előtt az étterem parkolójában,ügyet sem vetve a bejárat előtt várakozó,készséges személyzetre.Egy pillanat alatt behelyeztem a kontaktlencsémet,és elindultam,hogy odabent várjak.Igyekeztem gyorsan lezavarni ezt a nyomasztó,de fontos lépést,hogy minél előbb újra nyugodhasson a lelkiismeretem.A recepciónál megadtam a Darwin nevet,mire a szolgálatkész étteremfőnök felvezetett az emeletre egy kis különterembe,ahol ropogott a tűz a kőből rakott kandallóban.Az mellett állva várakoztam,ujjaimat a tűzhöz tartottam,hogy kicsit felmelegedjenek az elkerülhetetlen kézfogás előtt.Egy fél másodpercre felmerült bennem,hogy mi lenne a tűzbe tartani a kezeimet.Milyen érzés lenne ha megégnék..Eleanor érkezése szakította meg morbid gondolatomat.Igen,Eleanor.Vele még nem dolgoztam,csak az apjával.Reméltem,azért hogy érett egy ilyen dologhoz.Megfordultam,hogy szemügyre vehessem.A lélegzetem elállt.Az étteremfőnök begyűjtötte a kabátját,így kiderült,mennyire kiöltözött.Pezsgőszínű,szatén koktélruhát viselt.A főpincér eldadogott neki néhány udvarias bókot,majd bizonytalan léptekkel kihátrált.
-Rettenetesen sajnálom,hogy elkéstem.-szabadkozott,amint magunkra maradtunk.
-Hajszálpontosan érkeztél.
Felém nyújtotta a kezét,és ahogy megráztam,éreztem,hogy egyforma hőmérsékletű a bőrünk.
-Észbontóan néz ki,ha szabad ilyet mondanom,Ms.Calder.
-Köszönöm,Louis!De szólíts egyszerűen csak Eleanor-nak.
Megfordult,táskáját az asztalra helyezte,és felnyitotta.Nagy alakú,sárgásbarna borítékot vett elő.Elmosolyodtam.Abban minden benne volt,hogy megtudjam igaz-e a Sky-al kapcsolatos elméletem.
-Köszönöm.
Eleanor szeme kissé összeszűkült,és úgy éreztem csalódott,amiért nem néztem meg,hogy pontosan az-e van benne,amit kértem.
-Volt valami,amit szeretett volna még megbeszélni?-kérdezte.
-Nos,igen.Kicsit kínos.
A kőből épített kandallóra mutattam,mire leültem a padkájára,ő pedig helyet foglalt mellettem.
-Létezik az,hogy egy vámpír terhes?-rögtön a lényegre tértem.
Gyönyörű kuncogása visszhangzott a kis helyiségben.Már szólásra nyitotta a száját,mikor a zsebemben rezegni kezdett a telefon.Fogaimat csikorgatva nyomtam ki a mobilt,meg sem néztem ki hívott.Eleanor még mindig magában kuncogott.Eléggé kínosan éreztem magam.Bocsánatkérően mosolyodtam el.
-Louis,te is tudod,hogy egy vámpír nem lehet terhes.
-És ha mégis?
Megrázta a fejét.
-Ha ez az elméleted,mégis beteljesülne..ahhoz valami nagy csoda kell.
Összehúztam a szemeimet,féloldalas mosolyra húztam a számat.
-Meglátjuk.-felkeltem a kandallóról,Eleanor is követett.
Leakasztottam a fogasról térdig érő,elefántcsontszínű kabátját,majd feladtam rá.Az étterem ajtajánál Eleanor-t már várta a taxi.Félénken rám mosolygott a lány,miközben beszállt az utasülésre.
A hazafelé út rövidebb időbe telt.Az éjszaka fekete volt,így hát lekapcsoltam a fényszórókat,és padlógázt adtam.Amikor visszaértem a házhoz,fény szűrődött ki az ablakon.Niall-t és Sky-t találtam a nappaliban.