39.rész

Sziasztok♥  Tudom, azt mondtam 39-40 részes lesz a blog, és ha egy barátnőm nem vesz rá arra, hogy folytassam még , akkor bizony ez lett volna a befejező-rész, azért ilyen rövid.De ezután elkezdem ennek a blognak a 2.fejezetét, ami eléggé meglepő fordulatot fog felvenni Sky, és a ti szemetekben is ;) Jó olvasást:))


Haza felé úton végig csak arra tudtam gondolni,hogy már sosem látom többet Aput.A hiánya már most felemésztett,akkor mi lesz később?Tudtam,hogy Liam és a többiek mindent el fognak követni az érdekében,hogy ne gondoljak rá,de az nem olyan egyszerű.Nagyon régen vadásztam.Egyszerűen nem ment.Teljesen elgyengültem.Az erőm fele elszállt.Tájékozatlan voltam mindennel kapcsolatban.Kézzel lábbal próbáltam a földön maradni,ami nehéz kihívásnak bizonyult.A reptéren Liam és Niall vártak.Furcsállottam,hogy nincs velük Secret.Valamelyest megnyugtatott,hogy átölelhettem mindkettőjüket.Hiányoztak,mind ketten.Szó nélkül segítettek be a kocsiba.Liam végig csendben vezetett,Niall pedig komor arckifejezéssel vizslatta az aszfaltra csöpögő esőt.
-Mi történt?-nyögtem.-Tudom,hogy történt valami.
Még mindig nem válaszoltak nekem.Kezdtem egyre idegesebb,és idegesebb lenni.
-Niall!-kiáltottam.-Legalább te mondj valamit!Hol van Secret?
Az utóbbi mondatomra mindketten egyszerre nyögtek fel.
-Secrettel történt valami?!
-Igen.-hadarta Niall.
Liam sújtó pillantással jutalmazta meg a srácot,de aztán gyorsan visszafordította tekintetét az útra.Amint megtudtam,hogy a lányommal történt valami,önkívületi állapotba kerültem.Fejemhez kaptam,két oldalról szorítottam,egészen hazáig,ahol azonnal kiugrottam a kocsiból.Berontottam az ajtón.Secret a nappaliban ült,kezén mindenhol karcolások éktelenkedtek.
-Anyu!-ugrott fel.
Ijedtemben reagálni sem tudtam rá.Tekintetemet Louisra vezettem.
-M-mi történt vele?
-Apánk megtámadta.Újra.
Hihetetlen mennyiségű düh készült kitörni belőlem.Most már aztán tényleg elegem volt.A lányomat hagyja békén...!Ennek véget kellett vetnem.Méghozzá most azonnal.Nem gondolkoztam,kirontottam a hátsó kerten,a levegőbe szagoltam.Erősen koncentrálnom kellett,hogy megérezzem azt a szagot,amit keresek.Legalább valami kis nyomba beletudtam kapaszkodni,így megindultam.A faágak csapkodták a bőrömet,a körülöttem lévő zöld bokrok összeolvadtak.Csak futottam a szag után,ami egyre jobban marta az orromat.Hirtelen megtorpantam.Vagyis,nem egészen.Valaki visszarántott.Megfordultam a tengelyem körül,és ott volt előttem az,akit kerestem.Teljes életnagyságban.Ráfújtam,ajkamat felhúztam a fogaimról.
-Mi az istent képzelsz magadról?-fröcsögtem.-Hidd el,már nem lesz több okod arra,hogy egy újjal is hozzáérj a lányomhoz.-azzal nekiugrottam,letaszítottam a sáros földre.
Láthatóan meglepődött,hogy ennyivel sikerült a földre kényszerítenem.De a lányomról volt szó.Minden erőmmel azon voltam,hogy ne fordítson a helyzetünkön.Vadul csattogtattam fogaimat a nyaka környékén,de mindig arrébb gurult.Váratlanul felhúzta a lábait,belerúgott a hasamba,amitől hátra estem.A másodperc töredékéig a talajon hevertem,Liam apja pedig kezeit összefonta a mellkasán,kis terpeszbe állt,és az arcán ott volt az a roppantul idegesítő mosoly.Feltápászkodtam,ismét nekimentem volna,de akkor Louis és Liam két oldalról mögötte termettek,s ugyan azzal a lánccal,-amivel engem is megkötött a férfi-neki kötözték a legközelebbi fának.Az alak folyamatosan vergődött,megpróbált kiszabadulni,de nem sikerült neki.Lou a kezembe dobott egy öngyújtós dobozt.Tudtam,mit kell tennem.Pontosan megálltam a fához kötözött férfi előtt.
-Ezt mind azért,amit velem,és a lányommal tettél.
Összeszorított szemekkel húztam végig a doboz oldalán a gyufát,s a fa tövéhez dobtam.A lángok gyorsan csapódtak fel a fa törzsére,megégetve ezzel a férfit.Hangosan felordított.Liam mögém lépett,megfogta a vállaimat.
-Vége van,Sky.Menjünk,mert felfog égni az erdő ezen része.
A hangjából kivettem valamit..mintha valami fájna neki.De nem kérdezősködtem.Még egyszer utoljára hátrapillantottam a lángokra,majd engedelmesen futottam a fiúk után.Már majdnem hazaértünk, mikor megtorpant előttem Louis és Liam, így beleütköztem Li hátába.
-Mi van már?-léptem ki mögüle, de a légzésem alábbhagyott.
Kevin ott állt előttem, teljes életnagyságban.A bőre hófehéren csillogott, szeme vérvörösen izzott, miközben féloldalasan mosolygott.
-K-kevin?-dadogtam.
-Rossz a szemed, édes?Igen, én vagyok.
-Na idefigyelj..!-Liam nekiment a srácnak, megmarkolta a pólója gallérját.
-Liam, állj!
Megragadtam a vállát,amennyire tudtam arrébb húztam Kevintől, aki meg sem mozdult mind ezek alatt.Szaporábban vettem a levegőt, ahogy a fiú elé álltam.
-Te..hogy..ez..mit keresel itt?
-Befejezem azt, ami a drágalátos Liamed apjának nem sikerült.
Hátra hőköltem a szavai hallatán.A szemem sarkából láttam, hogy Louis is előrébb lépett,izmai megfeszültek.
-Ezt te sem gondoltad komolyan,Kevin.Képes lennél bántani engem?
Megpróbáltam a lehető legmeggyőzőbben előadni magam.Valahogy csak megtudom..fűzni.Kevin most mindannyiunknál erősebb.
-Ó!Dehogynem.
Egy lépéssel közelebb lépett felém, mire Liam és Louis egyszerre léptek elém.Kevin felnevetett.
-Na mi van?Te talán nem tudod megvédeni magad?
Felidegesített, már majdnem nekiestem, de Li visszarántott a csuklómnál fogva.
-Engedj el!-kiáltottam rá.-Ne kelljen még egyszer mondanom!
-Liam, engedd el.Tudja mit csinál.-mondta Lou határozottan.
Hálásan néztem rá a srácra, majd már vicsorogva fordultam vissza Kevin felé.Abban a pillanatban rávetettem magam, erősen egy fának taszítottam.
-Ennyi telik tőled?-felhúzta a szemöldökét.-Milyen aranyos.
Pár másodperc alatt fordított a helyzetünkön.Liam már majd' felrobbant idegességében, de Louis lefogta.Loui, valamiért bízott bennem.Mintha előre tudta volna hogy fog ez megoldódni.Erősen kutattam a fejemben valami megoldásért,amire rá is jöttem.Ellazultam Kevin szorító kezei között,ami láthatóan meglepte.
-Kevin..-suttogtam.-Ezt te sem akarod.Nem akarsz bántani engem.Tudom,borzalmasan fáj neked hogy én már nem szeretlek téged,de el kell fogadnod.Még mindig meggondolhatod magad.Gyere haza velünk..és akkor életben hagyunk.Figyelj..Louis és Liam ott áll mögötted.Bármelyik pillanatban kiolthatják az életedet, ha megpróbálnál megölni engem.Gondold ezt át.
Kifejezéstelen arccal firtatott,de mintha apróbb jelét láttam volna a szomorúságának.Folytattam.
-A legjobb barátnőm meghalt.Liamék apja miatt.Nem, nem Harry miatt.Apum meghalt rákban.Amikor meghallottam a TV-ben, hogy lehet meghaltál, nagyon rosszul érintett.Azonnal a keresésedre indultam.Nem bírtam volna ki, ha téged is elveszítelek.Kérlek,Kevin.Nem akarlak elveszíteni...megint.Gyere haza velünk.
És az volt a végszavam.Kevin elvette rólam a kezeit,szorosan megölelt, halkan a fülembe suttogott.
-Ne haragudj.Egy hülye barom vagyok..Nem tudtalak volna megölni..

***

Semmi becézés,semmi kedvesség.Ő valóban tudta,mire van szükségem.Arra,hogy békén hagyjanak,ahogy akkor tette.Ott ült az ágyam szélén,többet nem szólt.Némán telt el vagy húsz perc,amikor a megkönnyebbülés lassan kéredzkedett.Végre fel tudtam fogni,hogy ennyi volt.Nincs tovább az a személy,aki mindeddig akadályozta a létezésemet.A lányom,létezését.Lassan feltérdeltem, hátulról átöleltem a fiút, aki az életemet jelenti.
-Mindent köszönök.Már semmi, és senki nem állhat közénk.Átkozottul szeretlek, Liam.
Szólásra nyitotta a száját,de valami más jött ki.Nem szavak, hanem..mintha valami fura, zümmögő hangot hallatott volna.A következő pillanatban minden elhomályosult körülöttem, helyét feketeség vette fel.Értetlenül hunyorogtam, lehunytam a szemeim.Megrémültem.Valaki rázni kezdte a vállamat, sokakat pislogva nyitottam ki újra a szemeim.Majdnem megfulladtam meglepetésemben.Jessi hullámos fürtjei csapdosták az arcomat.Mi van?Nem értettem semmit.
-Sky!Végre hogy felkeltél!Remélem tudod, hogy egy egész napot átaludtál!Gyere, gyere már!Ma van az iskolai disco!Szerinted ott lesz az a helyes srác?Hmm?