19.rész

-Mi van veletek?!-löktem el magamtól Louis-t,és felrohantam a szobámba.Jó,lehet egy kicsit túlreagáltam a dolgokat,de akkor sem volt joga Zaynnek elhúzni a temetőből,Louisnak meg lefognia,amikor majdnem megtámadtam Zaynt.Még a szobámban duzzogtam,mikor benyitott hozzám Liam.
-Sky..
Befogtam a füleimet,mert tudtam hogy mit akar mondani.
-Nem akarom hallani!
Közelebb jött hozzám,kezeimet elemelte onnan.
-Lehet,hogy most  erős vagy.De apánk még mindig erősebb nálad.
-De  hátrált!
-Mert meglátta Zaynt!Erre nem gondoltál?
Magam elé meredtem.Hát,erre tényleg nem gondoltam.Közben Liam hanyatt feküdt az ágyamon,s a derekamnál fogva magára húzott.Nem tudtam belenyugodni abba a ténybe,hogy Zayntől ijedt meg,és nem tőlem.Ráhajtottam Liam mellkasára a fejemet,és tovább gondolkoztam,miközben ő a hajamat simogatta.Nem tudtam sokáig úgy maradni,azért is felültem,mire ő zavarosan nézett rám.Kisimította egy szőke hajtincsemet az arcomból,s kezeivel a nyakláncommal játszadozott.Hangos sóhajok hagyták el a számat,de magam sem tudtam miért.Ahogy itt voltunk,ketten Liammel..Nem is tudom.Mintha már nem olyan lett volna,mint amikor még ember voltam.Mintha,akkor sokkal jobban szükségem lett volna rá.Szeretem őt,de..valami fura érzés tör ki belőlem,és azt súgja hogy nem jó ez így.Az egyik felem nem tudja elengedni őt,de a másik mégis arra ösztönöz,hogy tegyem meg.Villámgyorsan elhessegettem a második gondolatomat,lehajoltam Liamhez,és amilyen erősen csak tudtam átöleltem.Kezeivel benyúlt a pólóm alá,és a hátamat simogatta,miközben apró csókokat hintett a nyakamra.Nyöszörögni kezdtem ezekre a mozdulataira,s akaratlanul is a hajába túrtam.Teljesen elvoltam varázsolva tőle,de egyik másodpercről a másikra,olyan ínycsiklandó illatot éreztem,hogy felugrottam az ágyról,és ismét a levegőbe szagoltam.Ez is vér volt,de nem állati vér..újból előjött az égető érzés a torkomban,én meg már majdnem feltéptem az ajtót,de Liam visszarántott az ágyra,kezeit rákulcsolta a felsőtestemre,így mozdulni sem tudtam.
-Ne vegyél levegőt,Sky!Nem ölheted meg Lexie-t!
Újból fészkelődni kezdtem az ölében,s ő még erősebben szorított.Lehunytam a szemeimet.Igaza van.Nem ölhetek meg egy embert,főleg nem olyat,akit Niall szeret.De az érzés,hogy egy ember van a házban... nyugtalanító.Már tudom milyen nehéz lehetett a többieknek,amikor én jöttem ide először.Ellazítottam az izmaimat,nyugodtan ernyedtem el Liam kezei között.Bár még mindig szorított,az sem érdekelt.Sikerült visszafogni magamat,csak az a lényeg.Lassan nyitódni kezdett az ajtó,mire ijedten kaptam hátra a fejemet,de szerencsémre csak Niall volt.
-Sky,Lexie látni akar.
A torkomhoz kaptam.Nem bírnék magammal.
-Nem lehet!Bántanám őt.
-Bízom benned.-mosolygott.
Liamre pillantottam,aki a kezembe nyomott valamit.Már akkor tudtam mi az.Előhalásztam a vizes dobozból,egy égkék kontaktlencsét.
-Hiányzik a gyönyörű kék szemed.-mondta,és megpuszilta a szám szélét.
-Akkor..?-tárta ki az ajtót mégjobban Niall.
Erőt vettem magamon,és lesétáltam vele a konyhába.A lencse nagyon bántotta a szemem,nem is tudom hogy bírják ezt ki a többiek.
-Sky!-jött oda hozzám Lexie,és megölelt
Nem tudom,mi mikor lettünk ennyire jóban,de alig tudtam visszafogni magam.A haját elsöpörte a nyakáról,én meg majdnem összeestem.
-Jól vagy?-rázott meg.
Persze,Niall és Harry,akik ott voltak még rajtunk kívül a konyhában,nagyon is tudták mi a bajom.
-Figyelj,Lex.Sky eléggé rosszul van.-ezzel mellettem termett Harry,és kivonszolt a folyosóra.Megkönnyebbültem,
-Oh,jobbulj,Sky!-kiáltott utánam Lexie.
-Huh..köszönöm.De még mindig borzalmas.
-Hát,ha csak mókusokkal táplálkozol..-húzta el a száját.-Gyere!
-Hová?
-Most szarvast fogunk.-kacsintott,és vonszolt magával tovább.Mikor már úgy vélte,eléggé messze elfutottunk a háztól,megállt.Én pedig már éreztem az állat illatát,s a torkom egyre erősebben kapart.Hirtelen a lábaim önálló útra keltek,megállás nélkül elkezdtem futni,Harry pedig gyorsan beért,de csak nevetett rajtam.Oldalra fordítottam a fejem.Túlságosan lefoglaltak a szélben lobogó göndör fürtjei,és megfeledkeztem arról,hol vagyok.Egyenesen nekimentem egy fának,és pillanatokon belül már terpeszben ültem a földön.
-Mi van Sky?Mit láttál?-röhögött,pedig nagyon is jól tudta mi vonta el a figyelmem.
Ráfintorogtam,majd a nadrágomat porolva felálltam. Harry ment volna tovább,de bal kezemet a mellkasa elé helyeztem,nehogy megmozduljon.Fejemmel a tisztás felé böktem.,ahol 3 óriási szarvas legelt.Hazza szemei felcsillantak,csakúgy,mint az enyéim.Egyszerre lopakodtunk,s egy fa mögött meghúztuk magunkat.Harry egyszer csak hirtelen ráugrott az egyikre,el is kapta, de a másik kettő szélsebesen futni kezdtem.Rávicsorogtam Hazzára,majd sebesen az erdőbe futó szarvasok után eredtem.Meglepődtem,milyen gyors vagyok,de nem törődve most azzal,oldalról megragadtam a szarvast,és megfojtottam.Feladta a szolgálatot,mint egy bábu,úgy rogyott le a földre.Elégedetten körbenyaltam a számat,és nekiestem.
-Szép munka.
Felkaptam a fejem,a fának támaszkodó Harryre.Ő már végzett,de nem sokkal később én is.Kézfejemmel letöröltem az arcomra csöppenő vért,s már sétálva mentünk vissza a faházhoz.Legnagyobb szerencsémre Lexie már nem volt ott.Miközben a szobám felé mentem beleütköztem Zaynbe.Úgy éreztem,bocsánatot kell kérnem tőle,és Louistól is.Meg sem kellett szólalnom,megállt.
-Zayn!Kicsit túlreagáltam..
-Felejtsük el,Sky.De..megölt volna.Erősebb nálad.
-Már én is tudom..
Örültem,hogy Zayn ilyen.Abban viszont biztos voltam,hogy Louisval nem lesz ilyen könnyű beszélnem.Előrébb léptem hogy átöleljem.Viszonozta az ölelésem,majd mikor elengedett, biztatóan rám mosolygott.Miközben Lou szobája felé lépkedtem,végig azon kattogott az agyam,mit fogok neki mondani.Bekopogtam.
-Gyere.-hallottam meg a hangját.
 Idegesen nyitottam be az ajtaján.Láthatóan,kicsit visszahőkölt.Az ágyán hasalt,valamit olvasott.Nem hiszem,hogy arra számított,én jövök.Szó nélkül leültem mellé az ágyra,és kellemetlenül a körmömet piszkálgattam.Kínos csend állt be.
-Haragszol rám?
-Miért haragudnék?-vonta fel a szemöldökét.
-Hát,mert..ellöktelek,te meg csak megakadályoztad..
-Ugyan már,Sky..én is bepipulok ha lefognak.Miért haragudnék?
Ledöbbentem.Azt hittem,haragszik rám.De ha már nem,akkor muszáj volt kiadnom magamból azt,amit ma Liam mondott.
-Ó.Amúgy Lou..Igaz az,hogy te..-nagyot nyeltem-szeretsz engem?
Louis hangosan felnevetett,amitől mégkellemetlenebbül éreztem magam.Haragosan felé kaptam a fejem.
-Jó-jó.-köhögött.-Ezt meg honnan vetted?
Annyira megkönnyebbültem..de Liamet nem akartam elárulni,ezért valami mást kellett kitalálnom.
-Nem is tudom.Csak..csak..mindegy,félreértettem.Hagyjuk.
-Sky.Mi a baj?-már ő is felült,térdeink összeértek.
Megpróbáltam elterelni a témát,ami sikerült is.
-Kinevettél.-boxoltam Louis vállába,aki úgy tett,mintha fájna neki.Tettetett meglepettséggel kapott a vállához,amin muszáj volt felnevetnem.
-Most már te is engem-mosolygott.
-Feladom.Lehetetlen vagy.-nevettem fel újból.
-Ó-ó ezt bóknak szántad?Elvagyok ragadtatva,Sky!
Louis úgy megváltozott.Én olyan rossznak ismertem meg,és ellenségesnek.Most pedig ..szeretnivaló,meg vicces.Még ezen gondolkoztam,Lou visszaboxolt.
-Hé!-rávetettem magam,mire ő hátraesett az ágyban.-Ezt csak nekem szabad!
-Miért?-mosolyodott el édesen.
Ahogy így néztem a szemeibe,ilyen közelről,elfogott a bűntudat.Megráztam a fejem,és lemásztam Louisról.Ökölbe szorítottam a kezeimet,a zoknimat kezdtem el fixírozni.Erre a hirtelen hangulatváltozásomra Louis is felült,oldalról láttam,hogy az arcomat fürkészi.
-Nem tettünk semmi rosszat.-nevetett fel kínosan.-Ne legyél már ilyen.
Fogalmam sem volt arról,honnan tudta miért csináltam ezt.De legalább nem kellett magyarázkodnom neki.Tudom,hogy nem történ semmi olyan,de mégis bántott,hogy ezt csináltam.
-Tudom,de..
-Na,nyugodj meg.-lendítette át egyik kezét a vállamon,de ettől rosszabb lett.
Leemeltem onnan a kezeit.
-Légyszíves,ne.
Összeráncolta a homlokát,majd visszahasalt az újság fölé.
-Oké,akkor mit csináljunk?-lapozott egyet.
-Nem is tudom.-sóhajtottam,és tenyeremmel megtámasztottam az államat.-Mit olvasol?-hasaltam mellé.
-Nem tudom mi ez.-horkant fel-csak unatkozom.
Úgy éreztem elrontottam mindent.De azért megpróbáltam menteni a menthetőt.Elvettem előle az újságot,a az éjjeliszekrényére tettem.Egy darabig némán bámulta az ágyát,majd rám nézett.Fülig érő vigyorral néztem vissza rá,mire felhúzta a szemöldökét.Oldalra fordult,rákönyökölt az ágyára.Én pedig még mindig azon töprengtem,mit csináljunk.
-Hallgatlak.-sürgetett.
-Aaaa nem tudom.-húztam a fejemre egy párnát,de Louis gyorsan eltávolította onnan azt.
-Figyelj,nem fontos itt maradnod.Tudom,hogy most Liammel akarsz beszélni,megértem.Menj,de add vissza az újságomat.
Szó szerint lelökött az ágyról,de csak nevetni tudtam.Olyan megértő volt.Megindultam az ajtó felé,már ki is nyitottam,de akkor visszafordultam.
-Loui.-felém nézett.-Köszönöm.-ezzel kimentem a szobájából,egyenesen Liamébe,de nem volt ott.
Megnéztem a nappaliban,a konyhában,még a fürdőben is!Kétségbeesetten rohantam vissza a nappaliba Harryhez és Jennihez.
-Hol van Liam?
-Valahova elment.-vont vállat Hazza.
-Szuper..-motyogtam,ezt inkább már magamnak.
Kimentem a kertbe,és háttal ráfeküdtem a pázsitra.A nap lassacskán már szállt le,amitől az ég halvány rózsaszínné változott.A látvány elragadó volt.