20.rész

Már teljesen sötét volt.Millió csillag borította az eget,én meg ott feküdtem azzal a fiúval,akit mindennél jobban szeretek.Ott feküdtem volna vele egészen reggelig,de meg kellett néznem az üzeneteimet.Elhúzódtam Liametől,s felálltam.Nem kérdezett semmit,szerencsére.
Amint beléptünk az ajtón,felmentem az emeletre.Liam követett,a szobámban rögtön ledőlt az ágyra,és kibámult az ablakon. .Bekapcsoltam a számítógépet.Volt egy e-mailem anyámtól,amelyre még nem válaszoltam,márpedig ő hajlamos pánikba esni,ha sokáig kések a válasszal.Miközben vártam,hogy végelgyengüléshez közelítő gépem életre keljen,az ujjaimmal nyugtalanul doboltam az asztalon.A következő pillanatban Liam keze rásimult az enyémre,s megfékezte az ujjaimat.
-Mintha kicsit idegesek lennénk ma.-mormolta.
Fölnéztem,hogy megdobjam valami gúnyos megjegyzéssel,de az arca közelebb volt hozzám,mint gondoltam.Piros színű szeme csak úgy izzott,alig egyujjnyira az enyémtől,hűvös lélegzete a nyitott ajkamat legyezte.Hirtelen megfeledkeztem a szellemeskedésről.Még a saját nevemre sem emlékeztem.Liam nem adott rá időt,hogy magamhoz térjek.Még soha életemben nem éreztem ahhoz hasonlót,mint mikor hűvös ajka együtt mozog az enyémmel. Meglepődtem,amikor Liam beletúrt a hajamba,és magához vont.A karom a nyakára kulcsolódott,és azt kívántam,bárcsak sosem engedne el.Egyik keze végigsiklott a hátamon,hogy még erősebben szorítson a mellkasához.Még a pulóverén keresztül is éreztem,milyen hideg a bőre,és összeborzongtam,mire lazított a szorításán.Hogy legalább ezeket az utolsó másodperceket kiélvezzem,még szorosabban hozzápréselődtem,a testem valósággal beleolvadt az övébe.A nyelvem hegyével végigsimítottam alsó ajkának ívén.Liam,eltolta arcomat,a kezemet gyöngéden lefejtette a nyakáról.Mély torokhangon,halkan felnevetett.A szeme ragyogott a visszafojtott izgalomtól.
Jaj,Sky!-sóhajtotta
-Mondhatnám,hogy sajnálom de azzal nem mondanék igazat.
-Talán jobb lesz,ha én most szépen leülök az ágyra.
-Ha gondolod,hogy feltétlenül szükséges..
Mély lélegzetet vettem,kicsit szédültem.Csibészen elmosolyodott,és kibontakozott az ölelésemből.Néhányszor megráztam a fejem,hogy kicsit kitisztuljon,és visszafordultam a számítógéphez.Időközben bemelegedett,és most már szorgalmasan zümmögött.Vagyis inkább nyöszörgött.
-Mondd meg Camillának hogy üdvözlöm.
-Aha,persze.
Átfutottam anya e-mailjét,gyorsan visszaírtam neki,hogy minden rendben van velem,majd ki is kapcsoltam a gépet.Lefeküdtem Liam mellé.
-Fura ez így.Mit csináljunk egész este?
Még a sötétben is láttam,ahogy egy perverz mosolyt küldött felém.
-Azt hiszem,én tudom.-egész testével rámgördült,s ismét vad csókolózásba kezdtünk.

***
Reggel,a hajam kócos volt,a ruháim szakadtan hevertek a földön,pont úgy,mint ahogyan Liam ruhadarabjai is.Nem volt az ágyban,már hajnalban átment a saját szobájába átöltözni,azóta nem jött vissza.Letusoltam,eltűntettem a ruhákat,majd én is magamra aggattam valami normális göncöt.A fejem búbját vakargatva sétáltam le a konyhába,és elővettem a hűtőből egy zacskó vért.Hát,igen  így eléggé furán hangzik,de ez van.Lábammal becsuktam a hűtőajtót,majd a folyamatosan vihorászó Jennire,és Zaynre szegeztem a tekintetemet.
-Mi az?
-Ahwww Liam!!-kiáltotta Jenni,mire én ha tehettem volna belebújok a hűtőbe.Ugyan is egyből magamra ismertem.Zayn is közben hátravetett fejjel nevetett.
-Na!-szóltam rájuk végül.
Ilyen kínosan még sosem éreztem magam..
Pillanatokkal később Liam is megjelent.
-Hallom milyen jó vagy az ágyban,Liam.-Zayn még mindig röhögött.
-Kuss!-mondta Liam,és mellém lépve átkarolta a derekam.
Ezen én is halkan felkuncogtam,de ahhoz pont elég volt,hogy Liam idegesen felém forduljon,és összeborzolja a hajamat.Utáltam ha ezt csinálja,és ezzel tökéletesen tisztában volt.Összevontam a szemöldököm,s a homlokomra bandzsítva fújtam fel,a szemembe lógó tincseket.Az volt az egészben a legrosszabb,hogy biztos nem csak Zayn és Jenni hallotta.És,igazam lett.Később bejött a konyhába Harry,szorosan mögötte Louis.Niall Lexievel töltötte az éjszakát,tudtommal.
-Vad volt az éjszaka,Sky?-röhögött fel Harry is.
-Hagyjatok már békén!-ütöttem oldalba Harryt,de nem törődött vele.
Louis halványan rám mosolygott,majd csatlakozott Zaynhez,aki most már valamit nagyon számolt.Kirángattam Liamet a konyhából,a folyosó végére.
-Hol voltál?-vontam kérdőre.
Liam beleharapott a szájába,de nem válaszolt.
-Liam?
-Dolgom volt.
-Milyen dolgod?
-Nem érdekes.
Nem nyaggattam tovább,ha olyan fontos lenne biztos elmondta volna nekem.És különben is,ameddig nem fordul elő még egyszer nincs okom aggódni.Vagy de?Elhessegettem a gondolataimat.Liam viszont egész végig az óráját bámulta,és össze vissza nézelődött.
-Figyelsz te rám egyáltalán?
-Persze..
-Aha..-mondtam gúnyosan,és elmentem.
Nem jött utánam,ami kicsit rosszul esett,de nem tulajdonítottam nagy figyelmet neki.Hangosan becsaptam magam mögött a szobám ajtaját,és levetettem magam az ágyamra.Sikítani támadt volna kedvem,de valami visszatartott.Szorosan a párnámba temetkeztem,kizártam magam körül mindent,és mindenkit.Nem tudom mi történt,de később azon kaptam magam,hogy minden sötét.Felültem az ágyban.Kissé meglepetten  fedeztem fel,hogy este van.Lebotorkáltam a nappaliba,ahonnan halvány fény szűrődött ki.Jenni,Louis,Zayn,Niall és Harry filmet néztek.Összeráncolt homlokkal nekitámaszkodtam az ajtófélfának,Liamet kerestem.
-Oh,szia Sky.Liamet keresed?-fordult felém Jen.
-Nem,csak...na jó,hol van?
-Nem tudjuk.Mostanában elég gyakran tűnik el.Amikor eszméletlen voltál,akkor is csak este tévedt haza.-vonogatta a vállát Zayn.
Amikor meghallottam,hogy megint nincs itthon,borzalmas érzés uralkodott el rajtam.Üveges tekintettel bámultam a földet,ki tudja meddig.Hirtelen valaki elém lépett,és átölelt.
-Minden rendben van,Sky?-Niall volt.Olyannyira megtud engem mindig nyugtatni ezzel,és a hangjával is.
Megráztam a fejemet.Ha lehetett volna,akkor én még jobban magamhoz húzom.
-Elmegyek,sétálok egyet.
-Ilyenkor?Ne menjek veled?-vonta fel a szemöldökét.
-Tudok magamra vigyázni,Niall.-egy mosolyt erőltettem magamra,majd kibontakoztam az öleléséből.
Rosszallóan nézett rám egy darabig,de mintha feladta volna,egy nagy sóhaj kíséretében visszament a többiekhez.Erőt véve magamon léptem ki a sötét erdőbe.Ha az normális,egyáltalán nem féltem,csak mentem előre,egészen addig,még ki nem értem onnan.Kezeimet a kabátzsebembe csúsztatva sétáltam az utcákon.Egy árva lélek nem járt arra,amerre én eljutottam.Susogás csapta meg a fülem,de nem volt fa sem a közelben.Aztán a szélre fogtam,de az sem nem fújt.Kezdett egyre ijesztőbb lenni ez a környék,és az csak még rátett egy lapáttal,hogy egy elhagyatott emeletes ház előtt kullogtam el,amit,gondolom építettek nappalonként.Sietősebbre fogtam a tempót,hogy minél hamarabb elkeveredjek innen,de megláttam egy lányt.Azonnal megtorpantam.Az óriási ház oldalának támaszkodott,és engem figyelt.Sötétbarna haja hullámosan omlott a vállára.Egyszerű,szűk csőfarmert,hozzá hosszú ujjú inget viselt,magassarkú cipőben.Nem hittem a szememnek.Jessi állt ott,abban a ruhában,amiben meghalt.Megdörzsöltem a szemeimet,hátha csak képzelődöm,de még mindig ott volt.