22.rész

1 hét telt el.Nem beszéltem senkivel,nem mozdultam ki a szobámból.Niall kétszer nyitott be,pár zacskó vérrel a kezében,hogy legalább azt igyam meg,mert magamtól nem voltam hajlandó táplálkozni.Liam nem keresett,az apja sem támadott.Ebben az 1 hétben egyre többször láttam Jessicát.Este,a szekrényem előtt szokott állni,és beszélni hozzám.Sosem tudom mit mond,mert csak a szája mozog,hang nem jön ki a torkán.Én viszont mintha megérezném mit akar velem közölni,mert néha a tudatalattim válaszol neki.Olykor elmosolyodik.A hold fénye világította be a szobát,én meg mint mindig,most is a szekrényemet néztem,hogy jelenjen meg Jessi.Nem jött.Hosszú órákon keresztül bámultam azt az egy pontot,de semmi.Kezdtem egyre nyugtalanabb lenni,mert napokon keresztül ő adott csak támaszt nekem.Ha eltűnne újból,még jobban elzárkóznék a külvilágtól.Csak azt a hülye susogást hallottam,ami nem hagyott nyugodni."Te komolyan hagyod,hogy Lexie élje tovább az életét?Nem számít neked Niall?"A fejemre húztam a párnám,de úgy csak még jobban hallottam.Valamivel vissza kell fognom magam,hogy ne öljem meg.Undorodnék magamtól,ha megölnék egy embert.Nem tehetem meg.De most,hogy nincs itt Jessi,a hangok felerősödtek.Küzdöttem saját magam ellen,hogy ne rohanjak ki a házból,ne keressem meg Lexiet,és ne öljem meg.Nem ment.Kudarcot vallottam,mivel majdhogynem kitörtem az ajtót,úgy rontottam ki a házból.A többiek kiabáltak utánam,de a legkevésbé sem érdekeltek.Csak futottam,egészen Lexie munkahelyéig. Niall akkoriban sokat mesélt róla..Az ajtó előtt megálltam pár másodpercre,hogy lenyugtassam magam,majd minden előzmény nélkül benyitottam.Nem volt a boltban senki,gondolom azért,mert 5 perc volt zárásig.Lexie a táskájába pakolászott,egészen addig,még meg nem látott engem.Szemei elkerekedtek,egy darabig ijedten nézett rám,majd egy halvány mosolyt erőltetett magára.
-Mi járatban vagy erre,Sky?
A nyavalygó hangja fel sem tűnt,egészen idáig.Szinte már baszta a fülemet.
-Rég beszéltünk.Nem jössz el sétálni az erdőbe?
-Miért?-vonta fel a szemöldökét.
-Nem Niallről lesz szó.
Jobb magyarázatot is kitalálhattam volna,de tőlem csak ennyi telik.Hangosan felsóhajtott.Esküszöm,ha azt mondta volna hogy nem jön,nekiesek.
-Menjünk.-fejével az ajtó felé biccentett.
Mellettem sétált ki az ajtón,nekem meg végig ökölbe volt szorítva a kezem.Az is még rátett egy lapáttal,hogy napok óta nem táplálkoztam normálisan.Az erdő közepéig mentünk,nagyon oda kellett figyelnem arra,hogy hol az az árok,addig meg sem szólaltam.Hosszas nézelődés után megtorpantam,mire Lexie is megállt,pont ott,hogy egy lökés és lezuhan.Féloldalasan elmosolyodtam, pulóverem nyakát a szám elé húztam,nehogy felkuncogjak.Homloka apró ráncokba futott,amikor előrébb léptem.Alig választott el pár centi minket,amikor valaki rámkiabált.
-Sky!Ne csináld..-meg sem várta a reakciómat,pólómnál fogva hátrébb rántott, de úgy, hogy elestem,Lexet meg elhúzta az árok elől.Idegesen kapkodtam a kezeimmel.-Lexie,menj haza.
Annak a kis..picsának nem kellett kétszer mondani.Úgy futott visszafele,mintha üldözné valami.Hirtelen olyan ideges lettem,hogy felpattantam,és nekiestem Louisnak.Ledöntöttem a homokos földre,de alig voltam pár másodpercig fölötte.Félkézzel lelökött magáról,ráült a csípőmre,kezeimet szorosan a fejem fölött tartotta.Mozdulni sem tudtam,csak vicsorogtam és fújtam rá.
-Engedj már el!-kiabáltam.
-Majd ha lenyugodsz.Az agyadra ment a bezártság,Sky!Viselkedj már normálisan.Ugye tudod,hogy ha nem jövök erre,te megölöd Lexiet?Van fogalmad róla mit át nem éltünk miattad és Liam miatt 1 héten keresztül?Egyikőtök sem táplálkozik,nem mozdultok ki a szobából.Mintha elmegyógyintézetben lennétek!Ennek véget kell vetni!
Megdöbbentem. Liam is úgy viselkedik mint én?Teljesen abban a tudatban voltam egészen eddig,hogy ő élte az életét.Eljárkált,vadászott a többiekkel..ehelyett ugyanolyan rossz neki nélkülem,mint nekem nélküle.Louis időközben lemászott rólam,de nem keltem fel.Bámultam a felém magasodó lombkoronaszintet,ami most,így koromsötétben megrémisztett.A szél hatására ide-oda himbálóztak.Louis a kezét nyújtotta felém,amit megragadtam,és felálltam a földről.
-Beszélek Liammel.
-Végre megjött az eszed.
-Hallod,te ne idegesíts fel engem megint.
-Mintha eltudnál bánni velem.-felnevetett,és átkarolta a vállam.
Szemeimet lehunytam,elmosolyodtam.Eszembe jutott,milyen rég is mosolyogtam őszintén.Egy ideig sétáltunk,de mikor már nagyon nem hagyott nyugodni a tudat,hogy Liam miattam éheztette magát, leemeltem Lou kezeit a vállamról,majd elkezdtem futni.Meg sem álltam Li szobájáig.Váratlanul benyitottam,és szó szerint ráugrottam.Kezeimet a nyaka köré fontam,arcomat az ingébe temettem,hogy újra és újra betudjam szívni az illatát.Olyan régen érintettem meg,és olyan régen éreztem az illatát.Sosem akartam elengedni.Beleborzongtam,mikor Liam,derekamnál fogva közelebb húzott magához.Ha lehetett volna,erősebben ölelem magamhoz.
-Annyira sajnálom..Ne haragudj rám.-a hangom remegett,felidéződtek saját magamban a szavak,amiket Liamhez vágtam.
Elakart tolni magától,de most annyira ragaszkodtam hozzá,hogy nem engedtem.Mintha attól féltem volna,nem érhetek hozzá többé.
-Sky..nem haragszom rád,de ha így folytatod összeroppantasz.
-Oh.-ekkor elengedtem,erősen a szemeibe néztem.
Liam a torkához kapott,hirtelen elkezdett krákogni.
-Minden rendben?
-Vadásznom kellene,ez már nem egyszeri eset.De eddig nem ment.
-Na igen.Nekem is..-húztam el a számat.-Liam,gyere el velem.-csuklójánál fogva felhúztam,ő pedig engedelmesen követett ki,az erdőbe.

***
Szinte már világos volt,amikor hazaértünk.Minden tisztázódott közöttünk,aminek örülök,de még mindig nem mondta el,hogy mi az a bizonyos dolog,amit még nem mondhat el.Egyre jobban mardos a kíváncsiság..A többiektől is bocsánatot kértem .Louisnak igaza volt,ez a bezártságom tényleg eléggé megviselte őket,legfőképp Niallt,akinek szüksége lett volna rám.Mit ne mondjak,nekem is szükségem lett volna valakire ahhoz,hogy felépüljek. De csak Liam kellett hozzá.Tényleg nagyon odafigyel,hogy ne emlegesse azt a dolgot.

Kómás fejjel sétáltam be a nappaliba,és meglepetten vettem észre,hogy Jenni,Niall,Harry,és Zayn már telepakolt 1 bőröndöt,de azon kívül volt még 2.A fejem búbját vakargatva nekidőltem az ajtófélfának.
-Hová megyünk?
Hallgattak,amit eléggé furának találtam,de amikor Liam hátulról átölelte a derekam,már nem érdekelt.A melegség átjárta jéghideg testemet.Állát a vállamon pihentette,miközben ő nyugodtan nézte, ahogy Jenniék tovább pakolásznak.
-Te tudod hova megyünk?-hirtelen megfordultam,de úgy,hogy ha Li nem tart,elesek.
Az ügyetlenségem,még így is megmaradt.
-Mindjárt megtudod.-halványan elmosolyodott,amibe belevesztem.Órákig eltudnám így nézni.-Húzz fel valami kényelmesebb ruhát.Ha nem teszed én öltöztetlek át.
Fogalmam sem volt miért kell átöltöznöm,de Liammel jobb nem kötözködni.Az a fülig érő vigyor folyamatosan ott volt az arcomon,akkor is,mikor már lefele jöttem az emeletről.A ház teljesen elcsendesült,csak Louis állt a bejárati ajtó előtt.Vidáman álltam meg mellette.
-Többiek?
-Figyelj.Tudom hogy Liam minden erejével vigyázni fog rád,de te is próbálj meg odafigyelni magadra.
Értetlenül néztem rá.Mikor észrevette,hogy fogalmam sincs miről hadovál,elmosolyodott.
-Jó szórakozást.-szorosan magához ölelt,majd kinyitotta nekem az ajtót.
A többiek Liam kocsija körül álltak,és mikor kiléptem, elsőnek Niall jött oda hozzám,őt követte Zayn,majd Jenni.Harry csak rámmosolygott.Az egészben az volt a legkínosabb,hogy fogalmam sem volt arról,miért búcsúznak el tőlem.Már kezdtem egyre idegesebb lenni.Motyogtam nekik valami 'sziasztok'-ot,és minden kérés nélkül ültem be Liam mellé,az autóba.
-Na jó,miért köszöntek el tőlem Niall-ék?És miért csomagoltak?
Időközben a motor felzendült,Liam mosolyogva a homlokát ráncolta.
-Nem te akartad megtudni,miért járkáltam el?Pár nap,és megtudod.
-Pár nap?-kerekedtek el a szemeim.
-Annyi.
Egy nagy sóhaj kíséretében dőltem hátra a kényelmes bőrülésen.

***

2 nap autózás,több órás repülőút után már tényleg alig bírtam magammal,ugyanis Liam az égvilágon semmit nem mondott arról,hová megyünk.Szinte lerohantam a repülőgépről amikor az leszállt,de Li megfogott,és lekötötte a szemem,még azelőtt,hogy bármit is láthattam volna.
-Itt várj.-mondta.
Legszívesebben letéptem volna a fejemről azt a nyavalyás kendőt.
1.Azért,mert úgy nézhettem ki mint egy hülye.
2.Még mindig nem tudtam hol vagyok.
Összerezzentem,mikor valaki egy kicsit is megérintett.Azt sem tudtam ki az,onnan jöttem csak rá,hogy megfogta a kezem.Onnantól már nyugodt voltam.Mindenfelől emberek beszélgetését,és a bőröndök gurulását hallottam.Megőrjített,hogy nem láttam semmit.Később,mintha egy autó állt volna meg előttünk.Az ajtó kinyitódott,engem meg betessékelt oda Liam.Pár szót váltott valakivel,majd elindult a jármű.Körülbelül fél órát mehettünk,a legközelebbi megállásig.Amikor kiszálltam a kocsiból,Liam levette a fejemről a kendőt.A lámpák fénye kicsit megviselte a szememet,de nem érdekelt.Körbefordultam az óriási városban,aztán megláttam egy táblát.Azt hittem ott nyomban összeesek.