26.rész

Nagyot nyeltem,a lehető leglassabban fordultam meg.
-Rioban találkoztunk..és öhm..jönnek 2 hétre Londonba..összeakar futni velem.
-Sky,pocsékul hazudsz.Régebbről ismered,igazam van?
Ha eltudtam volna pirulni szégyenkezésemben,már megtörtént volna.Ez esetben örültem,hogy nem tudok.Féltem elmondani neki,hogy ki Kevin.Nem tudom,hogy reagálna rá.De tudtam, hogy úgysem úszhatom meg.Nem tudok elmenekülni.Vagyis megtehetném,de nem süllyedek arra a szintre.Közelebb húzódzkodtam Liamhez,gyengéden megcsókoltam.Nem hagyta sokáig,eltolt magától,majd erősen a szemeimbe nézett.
-Húha.Itt valami komolyabb dolog van.-ráncolta a homlokát.-Na halljam.
Szakadozva fújtam ki a levegőt,hirtelen hadarni kezdtem.
-2 évig együtt voltunk.De ő elköltözött Rioba,én meg találkoztam vele de Liam,esküszöm már nem érzek iránta semmit!
-Aha.Jó.-visszahanyatlott a párnára,idegesen a plafont kezdte el bámulni.
-Liam..ha nem akarod nem találkozok vele.
Felmordult,tekintetét még mindig nem vette le a mennyezetről.Fordított esetben mondjuk biztos én is sík ideg lennék,ha a pasim az exbarátnőjével akarná tölteni a napját.Ebbe beleborzongtam.Rosszabbul hangzik mint azt én gondoltam.
-Mondj már valamit!Különben is én sem haragudtam rád Sasha..vagy ki miatt.
Felült,szikrázó pillantást vetett rám.
-A kettő nem ugyanaz,Sky!Te épp találkozni készülsz a volt barátoddal,és fogadjunk még mindig együtt lennétek,ha nem költözött volna el!Sashaval meg csak vadásztunk,olyan nehéz felfogni?
-Ja,persze..csak vadásztatok.-morogtam.
Folyamatosan az öklömet néztem,de éreztem magamon Liam dühös pillantását.
-Szóval még mindig nem hiszel nekem.Jó,tudod mit?Nem érdekel.Érezd jól magad.-ezzel felpattant és kiment a szobából.

***
Enyhe lelkiismeret furdalással jöttem el másnap otthonról.Én csak abban vagyok jó hogy másokat megbántsak?Olyanokat,akiket szeretek?Miért csinálom ezt?Ha egy kicsit is gondolkoztam volna mielőtt igent mondok Kevinnek nem lenne ez az egész..
-Biztos nem kérsz?-bökött oldalba Kevin.
-Nem,nem vagyok éhes.
-Hé,minden oké?Nagyon fancsali képet vágsz.
-Persze..csak..nem érdekes.
Kevin a következő pillanatban közelebb lépett,és átölelt.Ha más ölel át,még jól is esik,de így,hogy ő tette,úgy éreztem hogy fojtogatnak.Nem akartam őt is megbántani azzal,hogy eltolom.Végül is ez csak egy ölelés.Nem jelent semmit.Miközben a Temze mellett sétáltunk,a lámpák már kapcsolódtak fel,az embereket ilyenkor inkább a Big Ben vonzza,mint a folyópart.És pont ezért,még jobban mardosott a bűntudat.Legszívesebben utánuk kiabáltam volna hogy 'Hé,maradjatok!Nem akarok kettesben maradni vele!" A sétány vége felé mindketten megálltunk a korlátnak támaszkodva.Pont ott,ahol régebben mindig is.Azt kívántam bárcsak gyorsabban telne az idő.Hogy végre Liammel lehessek,és elmondhassam neki, hogy borzalmasan sajnálom,meg hogy nem akartam neki fájdalmat okozni.De ugyanolyan lassan telt,mint eddig.Kezdtem beleőrülni.
-Mivel tudnálak felvidítani?
Halványan elmosolyodtam.Hozd ide Liamet. Ezt persze hangosan soha nem mondtam volna ki.Azt sem tudja,ki Ő.Nem válaszoltam neki.Csend lett.Kicsit megkönnyebbültem,azért,mert nem kellett azt hallgatnom,hogy mennyire hiányoztam neki..A következő pillanatban viszont, mintha elüldözték volna azt az érzést.Azon kaptam magam,hogy Kevin arca egy kisujjnyira van az enyémtől.Ijedten elkerekedtek a szemeim,óriásit nyeltem.Egyik kezemet a mellkasára helyeztem,elakartam tolni magamtól,de nem ment.Képes lettem volna rá,talán még a korláton is átlököm,akkora erő volt bennem.De másról volt szó.Valami nem engedte,hogy eltoljam.Már majdnem megtörtént az,amit örökre bántam volna,de váratlanul valaki a pólójánál fogva elrántotta mellőlem Kevint.
-Mégis mit képzelsz,ki vagy te?!-ordibált Liam Kevinnel,izmai megfeszültek.-Ő..az enyém!
Az eddiginél is jobban megijedtem.Egy mozdulat,és Li megöli őt.
-Liam,nyugodj le!-fogtam le a kezeinél fogva,hogy véletlenül se ugorjon neki.
-Hagyjad,Sky.-mosolyodott el gúnyosan Kevin.-Nehogymár te nyugtassad le.Nem félek..ettől.
-Kevin,menj el innen!Te nem tudod mire képes!
-Jajj nekem!Lesz egy monoklim,és?Na,engedd már el.
Liam,mérges tekintetét még mindig nem vette le a srácról,méginkább remegett a dühtől.Tudtam,hogy ha elengedem,elveszti a fejét.Egy mély morgás tört fel a mellkasából,kezeit kirántotta az enyéim közül.Gyorsan utána kaptam,de csak a levegőt éreztem.Kevin erőltetetten felnevetett,ahogy Liam egyre közelebb ment hozzá.
-Basszus,Kevin,menj már el nem érted?!-kiabáltam.-Liam te meg állj le!
Liam mintha meg sem hallott volna.Azonnal közéjük ugrottam.Nem érdekelt,hogy Kevinnek feltűnik az erőm,kezemmel egyetlen jó mozdulattal fellöktem Liamet,majd Kevin felé fordultam.
-Menj.Már.El.!-tagoltam a szavakat.
-Ezt meg hogy csináltad?-bámult a még mindig földön fekvő fiúra.
-Kevin!Kérlek.Kérlek...-suttogtam.
Végre eljutott az agyáig,hogy tényleg jobb lesz ha elmegy,mielőtt felkel Li.Homlokát ráncolva fordított hátat nekem,és futólépésben elment.Egy nagy sóhaj kíséretében fordultam meg.Liam pontosan mögöttem állt,köztünk alig volt pár milliméter,de még így is éreztem,hogy remeg.
-Mit kerestél itt?Nem bíztál bennem.Igaz?
-Sky!Ha én nem jövök,hagyod hogy megcsókoljon!Még mindig szereted őt..Féltékeny voltam,igen.Azt hittem nincs okom rá,de mégis követtelek titeket,mert mindennél jobban szeretlek.És amikor ezt megláttam..hihetetlen mekkorát csalódtam benned.-elindult,de csuklójánál fogva visszahúztam.
-Liam..kérlek ne menj el.Én nem szeretem őt,nem tudom mi ütött belém!
Vártam az előkészülni törő könnyeket,de nem jöttek.Egy vámpír nem sír.Hogy is gondoltam?Nem hallgatott rám.Megrántotta a kezét,és ott hagyott.Abban a pillanatban mintha valamit kitépett volna belőlem.Lerogytam a térdemre,féltem,Liam ezt sosem bocsátja meg nekem.Hogy lehettem ilyen hülye?A legfájóbb az egészben az,hogy igaza volt.Ha nem jön, hagyom Kevinnek azt a csókot.Borzalmasan szégyenlem magam.Hirtelen felpattantam,a lehető leggyorsabban a temető felé futottam.Egyből megtaláltam a gyertyákban úszó sírkövet,ami előtt megálltam.A földet bámulva ömlöttek belőlem a szavak.
-Jessi..ha hallasz engem,kérlek adj valami pici jelet.Muszáj beszélnem veled.Szükségem van rád.Amióta nem vagy velem,minden olyan más..Tudom,hogy mindent látsz ami a közelemben történik.Mondd meg,mit tegyek?Lehet elvesztettem azt a fiút akit mindennél jobban szeretek.Óriási hibát követtem el már azzal is,hogy ma találkoztam Kevinnel.
A szél erősebben kezdett fújni,mire oldalra kaptam a fejem.Ott állt.Újra láttam őt.Körvonalai most is homályosak voltak,de bárhonnan felismerném azt a gyönyörű arcot.Egy darabig rosszallóan nézett rám,majd eleredtek a könnyei.Kétségbeestem.Miért csinálja ezt?Lehunyta a szemeit,könnycseppjei lassan szivárogtak le az arcán,majd mikor legközelebb kinyitotta,ugyanolyan vörösek voltak a szemei,mint nekem.Ujjaival közelebb invitálta még mindig dermedten figyelő testemet.Amióta megvannak a látomásaim,soha nem éreztem még magamhoz ennyire közel.Erős volt a vágy hogy megérintsem,de nem tettem.Élénkpiros szemeiben mozgást észleltem.Bármi lehetett volna az a forma,amit ott mozgott a szemeiben.De én csak Liamet láttam.Ezt mintha Jessi is megérezte volna,piros szemei visszahalványultak barnára,a mozgó forma eltűnt.
-J-jessi..mi volt ez?-dadogtam.
Ilyen azt hittem nem létezik,de ezek szerint mégis.2 nappal azután,hogy Jessi meghalt elkezdtem az interneten keresgetni dolgokat,ilyen témában.Ott írta,hogy ha a halott,és közted eléggé erős a kötelék,előjönnek a látomások,ha segítségre van szükséged.Megmutatja mit tegyél,de csakis a te szemeddel.Ezt akkor még nem értettem,most viszont teljesen világos volt.Liam.De mit akart nekem mutatni ezzel?Fejével az erdő felé biccentett,amiből rájöttem mit kell tennem.
-Köszönöm,Jessi.-suttogtam.
Még utoljára hátrapillantottam,mielőtt berohantam az erdőbe,de ő már nem volt ott.Először hazafele futottam,reméltem,hogy ott megtalálom Liamet.Majdnem betörtem az ajtót a lendülettől,amivel benyitottam az előszobába.
-Sky!-rohant elém Niall.-Minden rendben?
-Liam itt van?
-Nem..nem volt i..-nem vártam meg még befejezi, kirontottam a házból,de ezúttal már az ajtó is kiesett.
Hangosan felszisszentem.
-Megjavítom!-kiáltottam el magam,és másodpercekkel később újra a fák között rohantam.

Fél óra hosszas keresés után remény vesztve rogytam le az esőtől nedves falevelek közé.Lehunytam a szemeim,jobban összpontosítottam az illatokra.Gyanta,ibolya..nem,nekem nem ez kell.Nekem a Marc Jacobs Bang parfüm illat kell.De nyoma sem volt.Miért jelezte nekem Jessi,hogy jöjjek az erdőbe,ha egyszer nincs itt Liam?Megfejthetetlen kérdés volt számomra.Összerezzentem,mikor valaki leguggolt mellém,egyik kezét a vállamra helyezte.Kissé oldalra billentettem a fejemet.Megnyugodtam,ahogy megláttam ki volt az.Niall tekintete az aggódás,és a szomorúság keverékét tükrözte.Mikor látta,nem fogok megmozdulni,könnyedén leült mellém a levélkupacba.Nem kellettek szavak.Már az is elég volt,hogy itt van velem.Lábaimat felhúztam a mellkasomhoz,kezeim segítségével körbefontam a térdeimet,fejemet pedig Niall vállán pihentettem.
-Visszafog jönni.Én tudom.
-Örülök hogy te ilyen biztos vagy ebben.-sóhajtottam.
-Ne legyen már ilyen a hozzáállásod,Sky!Csak rontasz a helyzeten.
Picit oldalra perdültem,hogy lássam Niall arckifejezését.Karmazsinvörös szemeivel az arcomat fürkészte.Ő volt az egyetlen fiú,akivel nem éreztem kellemetlenül magam.Tudtam,hogy csak barátként néz rám,ahogy én is rá.Louison meg nem tudok kiigazodni,valahogy  nehéz elhinni,hogy igazat mondd.Mozgásra lettem figyelmes,mire reflexből felugrottam.Niall követte a példámat,védekezően állt a baloldalamon.Fenyegetően morogtam,ajkamat felhúztam a fogsoromról.A szag,amit éreztem nem volt ismerős.Az alig pár méterre lévő bokor megrezzent,egy idegen vámpírlány lépett elő onnan.Vagyis,első látásra idegen volt,de mikor közelebb jött felismerem.Az eddiginél is idegesebb lettem,szinte már remegtem.Küzdöttem magam ellen,nehogy nekiessek.
-Niall...fogj le.
-Sky én..
-Most!
Megkönnyebbültem,ahogy megéreztem Niall erős szorítását a kezeimen.A lány oldalra fésülte ujjaival hamuszőke haját,miközben az engem fogó fiút méregette.
-Jé,csak nem lecserélted Liamet?.-száját 'o' alakba formálta,íves szemöldökét felhúzta.
Megremegtem.
-Takarodj.El.Innen.-méghangosabban rámordultam,mire hátrált egy lépést.-Semmi köze ennek Liamhez!
Az utóbbi szavaimat olyan gyorsan elhadartam,hogy egy ember nem is vette volna ki belőle,mit mondtam.
-Ki ez?-hallottam Niall suttogó hangját.
-Sasha.-válaszolt helyettem a csaj,és egy díjnyertes mosolyt küldött a srác felé.